Fejezet

 1 2 |       ember tudja csak úgy nézni - maga nem mászik bele nagyon.~-
 2 4 |           a közügyekben, végezte a maga dolgát, pörölt és rendet
 3 4 |          várt és esdekelt. És most maga elé meredve, a bõráncú fekete
 4 4 |           tiltó mozdulattal emelte maga elé. - Már megyek! - lihegte,
 5 4 |     nyomorult martalékát, és közbe maga is rikácsolt, pörölt, fejét
 6 5 |       annyi a dolgom!~- Ej menjen, maga silány historikus! Már az
 7 5 |          holott nem tréfált-e el õ maga is percekkel elõbb Szelényi
 8 5 |                Isten - õ bizonnyal maga a megértés -, én csak mint
 9 5 |    nyugodtan, figyelmes arccal néz maga elé a misén, kezét ölébe
10 6 |       lelkiüdvükkel gondolnának!~- Maga, sororka, sohasem olvasott
11 6 |          türelemnek és alázatnak! „Maga akarna fátylat? Maga csámpás
12 6 |   alázatnak! „Maga akarna fátylat? Maga csámpás barázdabillegetõ!
13 6 |          száját se tudja kinyitni, maga buta! Maga csak bemocskolná
14 6 |         tudja kinyitni, maga buta! Maga csak bemocskolná a galád
15 6 |         õrült; pedig ott Kunigunda maga a felügyelõ, a kabinettje
16 6 |            és bosszúsan. - Hallja, maga kis megkergült állat, maga
17 6 |         maga kis megkergült állat, maga beteg macska! Vége legyen
18 6 |        nyitott levelekkel; az Öreg maga ragasztotta le. (Csak ne
19 6 |        hordja ki. - Hány esztendõs maga; tizenöt? Év végén meg fogom
20 7 |       minél kevésbé használta ki õ maga a tisztelet hatalmát, mely
21 7 |         képeken, és jobbról engedi maga mellett Marikát. Így, együtt
22 8 |        andalító és nyugalmas, mint maga a Végtelenség gondolata;
23 8 |          fölött.~És folyt minden a maga rendes útján.~Megjött a
24 8 |     históriáiból tudott és közölt, maga volt az életértés, a bölcsesség;
25 8 |            és tanácstalanul nézett maga elé, mint aki a leckében
26 8 |       mosollyal, mert rájött, hogy maga sem találna alkalmas szinonimát -,
27 9 |    bemutatkozás és gratuláció után maga meg a káplán-poéta közé
28 9 |           tanár úr?~- Hova gondol, maga hamis nyelvû! A rózsák közt -
29 9 |            elmélyedõ arccal nézett maga elé; a kezdõdõ, korai mámorosság
30 11|         elsõ terem ajtaját bevágta maga elõtt, és szinte elõrebukva,
31 12|           azok már; a három cigány maga is nagy drukkban hallgatott;
32 12|     oldalon; ám az okos Berchtolda maga mérsékelte híveit, és óvta
33 12|            foglalkozik unalmában a maga barátnõje; bár jobb szeretne
34 12|          leveleink hû közvetítõjét maga, drága, meg fogja lepni
35 12|     küldött, hogy abban képzel el (maga igazán drága-kedves), azt
36 12|            de én nem akartam, hogy maga várjon, és rossz legyen
37 13|          Az istenért... gyermekem! Maga reszket? Mi baja? Ki vele
38 13|          Nem-é? Hát micsodák? Ejh! Maga aludt ott az éjjel? Mit
39 13|                Miket mond, leány - maga álmodik! Ez nem lehet! Ilyesmit...
40 13|            semmi se árthat. Még ha maga Belzebub jönne is kísérteni
41 13|           hangjában mindig; noha õ maga feddhetetlen volt.~- Erzsi,
42 13| Dolgoztatni vele ilyen állapotban! Maga akart? Bolondság - siettették
43 13|       megmagyarázhatatlan világban maga és a többiek fölött - viszont
44 14|    fiapártok alakultak, mindenki a maga fejével gondolkozott és
45 14|            hangján, és kézen fogva maga mellé vonta a pódium-székre,
46 14|      jogosult ösztön, melyet isten maga ismert el a paradicsomban
47 14|        gondolkodó szemekkel nézett maga elé; de bensõjében mélyen
48 15|           megmutatná! De nemsokára maga Berchtolda jött be csaknem
49 15|       kezében. Amit mondott, attól maga az Öreg is megdöbbent, és
50 15|          végezhesse megint ki-ki a maga dolgát, és mondhassa békén
51 15|       ötletem. Zólyomi öreg házunk maga tán csakugyan nem a legjobb,
52 16| megakadályozni sem. Az élet megy a maga útján - és amit mi görcsös
53 16|             felügyelet nélkül csak maga a nyolc-tíz negyedéves kószált
54 16|    legbotránkozóbb öreg soror vagy maga szent Evelina sem találhatott
55 16|           rendû? Elsõsorban persze maga, Fánika!~- Persze. Majd