Fejezet

 1 1 |        egyhangúság... mikor úgyis oly rettentõ hosszúak az ifjúság
 2 1 |           az ifjúság üres napjai, oly súlyos a várakozás, oly
 3 1 |           oly súlyos a várakozás, oly türelmetlen a vágy az élet
 4 1 |            édes, illatos és szép. Oly jó lejönni ide, elhagyni
 5 1 |          alig hisznek a fülüknek, oly reszketve, ijedt-kedvetlenül
 6 3 |         jelöltnõk, a „kandidáták” oly epedve a próbaévek végét,
 7 3 |  teljesebb új képzeletvilággal és oly sajátos, oly erõs érdeklõdéssel,
 8 3 |  képzeletvilággal és oly sajátos, oly erõs érdeklõdéssel, mely
 9 3 |         szõlõlugas árnyékában, és oly forró, lelke mélyéig felbuzdult
10 4 |        érez. És neki igaza van, õ oly bölcs és mély belátású,
11 4 |      árvának senkije sincs itt. S oly hirtelen, átmenet a világi
12 4 |    Zengett, zörgött és csilingelt oly lelketlenül, olyan siketítõen
13 5 |           is, ha a saját érzelmét oly magasra tartja, a többiek
14 5 |        szabadíts meg...” Igen; ha oly nyugodt, biztos volna a
15 6 |   ábrándos lelkeket, nõvérke, mi? Oly szép kint a telihold és
16 6 |           szép kint a telihold és oly romantikus; és Kornéliánk
17 6 |           nyomogatta; szenvedett; oly bolondul, élesen és édesen
18 7 |           Igen, munkálkodjunk! De oly sokat jelent az, hogy milyen
19 7 |            tekintete zavart lett, oly különös ködû, kezét a sötét
20 7 |           fejét, sõt el is pirult oly pontosan, mint a legjobb
21 7 |       gyönyörû szemét, és az arca oly lehetetlenül morcos, bamba
22 7 | kivághatta magát, szerencse, hogy oly jó német.~„Ma hímnemû délelõtt
23 7 |      fásult ellenséges hangján. - Oly idegen tõlük, oly mindegyek
24 7 |      hangján. - Oly idegen tõlük, oly mindegyek neki, s hogy mit
25 8 |          volna kedve az embernek, oly érett, bölcs, öntudatos
26 8 |           zárda gyásza nem érinti oly közvetlenül.~A leányok osztályonként
27 8 |         egyszerû fölényével, mely oly jól illett telt, erõteljes
28 8 |      Sokkal ünnepélyesebben! Hisz oly jól áll magának, no!” -
29 9 |      kedélye van például.~- Ugye? Oly ártatlan, gyermeteg!~- És
30 9 |             Megrázta egy kicsit - oly szándékos ügyetlenül, hogy
31 11|      szólni soror Berchtolda? - Õ oly jó volt hozzám. Én azt mondtam
32 12|      arcán tombolt az izgalom, és oly vörös volt, mint egy kardinális
33 12|         késõn jöttek be aztán, és oly kipirulva. Az osztályközvélemény
34 13|          rémült kis jelölt, kinek oly megbízható õrangyala volt,
35 13|      kezeit tördelte, és Virginia oly csüggedt volt pár napig,
36 13|       kicsit a dolgokat! Istenem, oly sürgõs minden; ma szerda;
37 13|   engedelmesség” gondolatát, mely oly biztosan és - olcsón megõrzi
38 14|          annyira sújt már minden, oly balul sikerült, az Isten
39 14|         rángott, reszketett; ajka oly száraz volt, hogy alig bírta
40 14| pillanatra megítéltelek az imént. Oly más lélek a mienk, gyermekem;
41 14|      néhol rend és törvény - hisz oly sokféle az élet, az ember,
42 14|           sodorta hibába, melyért oly szigorúan ítélte volt meg
43 14|    Hálával telt el aziránt, ki ma oly világosan, egyszerûen és
44 15|   távozott el egyelőre onnét, hol oly szívesek és jók voltak hozzá -
45 15|           kezdte -, mert Virginia oly csüggedt - vagy tûnõdõ e
46 15|          a boldogult oldalánál is oly fényes érdemeket szerzett
47 15|    szigorúan, nincsenek-é még más oly léha és bûnös elemek közöttük,
48 16|         palástot, karingeket - ó, oly boldog lennék!~- Majd megpróbálok
49 16|         most már nem foglalkoztak oly nagy érdeklõdéssel ezekkel
50 16|        eszük egyre elkalandozott. Oly közel látszott már a szabadság,
51 16|          jövõ, az Élet - és innen oly szépnek látszott.~Övék volt
52 16|          teoriá”-n. Azon, amelyik oly derékul prosperált évtizedekig,
53 16|      számított nagyon rájuk) - de oly kedves volt kövérke arca,
54 16|       bizonyos, hogy mindenkiknek oly komoly volt az arca, olyan