Fejezet

1501 9 |                 önfejûség van ám ezekben a teremtésekben; noha tagadhatatlanul
1502 9 |                 az önök osztályában...~- A kis Pável Mari, ugye? -
1503 9 |                  merészen. - Tudom, hogy a nõvérek õt tartják különösen
1504 9 |                   tanár úr, itt is téved a pszichikai pedagógia. Ez
1505 9 |                 pszichikai pedagógia. Ez a kislány anya nélkül nõtt
1506 9 |            kislány anya nélkül nõtt fel; a morózus, öreges, özvegy
1507 9 |                 gondoltam! - kapott bele a férfi, (Minden gyanúját
1508 9 |             mindig sejtettem, hogy ennek a növendékünknek a lelki fejlõdését
1509 9 |              hogy ennek a növendékünknek a lelki fejlõdését nem vezették
1510 9 |             komolyan tud érezni pedig ez a gyerek; csak most már valami
1511 9 |                 és egyénileg foglalkozni a rám bízott növendékek lelkével.
1512 9 |                  Megengedi, hogy töltsek a poharába?~- „Ó, ó, te kis
1513 9 |               majd-majdnem ki is szaladt a száján, mikor a fiatal férfi
1514 9 |                  szaladt a száján, mikor a fiatal férfi egyre pirosodó
1515 9 |                 az erõs hegyaljaiból, és a hangja eszerint lett mind
1516 9 |                  szív alakú kivágásába. „A férfiak mégiscsak jó fiúk -
1517 9 |                fiúk - gondolta el -, még a legkamaszabbikban is több
1518 9 |                  aztán meggyõzõdéssel -, a mi Marikánknak komoly, szelíd,
1519 9 |                 különösen becsülöm benne a titoktartását. Végtelenül
1520 9 |                 Valóban, köszönöm ezeket a hasznos értesítéseket. Kötelességemnek
1521 9 |        pedagógiailag felhasználjam. Mert a ped-pedag...~Az asztalfõn
1522 9 |                 asztalfõn pisszegtek, és a pincérek abbahagyták a tányérváltást,
1523 9 |                és a pincérek abbahagyták a tányérváltást, tósztok következtek,
1524 9 |                összetartás, meghitt kör, a munka fáradalmai, az enyhe
1525 9 |             fáradalmai, az enyhe fészek, a nyugalmas rév, a barátság
1526 9 |                 fészek, a nyugalmas rév, a barátság örömei, szeretve
1527 9 |          Éljenzés, pohárcsengés, ivás; s a másik már torkot köszörült.
1528 9 |               kacagás.~Erzsi megfigyelte a szomszédját - komolyan,
1529 9 |                  arccal nézett maga elé; a kezdõdõ, korai mámorosság
1530 9 |               Túl gyorsan poharazta volt a szokatlan erejû bort. „Na,
1531 9 |                     gondolta. Csakhamar, a pecsenye után már kezdett
1532 9 |                már kezdett fesztelenülni a hangulat; a gavallérok eltologatták
1533 9 |                fesztelenülni a hangulat; a gavallérok eltologatták
1534 9 |              régebben megérezte, hogy ez a társaság, ez a modor egy
1535 9 |                   hogy ez a társaság, ez a modor egy félfokkal alatta
1536 9 |                  annak, melyhez õ otthon a városában tartozik; véletlen
1537 9 |           tartozik; véletlen az ilyesmi. A reverendás elõkelõség külsõ,
1538 9 |                 nénitõl, hogy átülhessen a fiatal Holzernéhez; ma este
1539 9 |              ismerkedett meg vele is.~Ez a csinos brassói szász menyecske
1540 9 |                  le is foglalta magának. A tészta után már ott tartottak,
1541 9 |                 már ott tartottak, ahová a leány mielõbb el akart jutni:
1542 9 |                 jutni: közös barátnõjük, a Gross Helénke ügyénél.~-
1543 9 |                jó katolikus vagyok, mint a legtöbb, aki nagy korában
1544 9 |                de aztán megszerettem ezt a vallást szívbõl) - és az
1545 9 |           ismertem volna meg, hát direkt a természetemhez passzolna;
1546 9 |                természetemhez passzolna; a boldogult Fõasszony meg
1547 9 |                  emberi eszményképem, az a szelíd, okos, jó... Hanem,
1548 9 |                Hanem, tudod, ahogy ezzel a kis Helénnel spekulálnak
1549 9 |               forszíroznák annyira, hogy a lelki üdvössége kedvéért
1550 9 |                 azt mondja Józsim is; és a Fõasszony is megmondta Helénnek: „
1551 9 |           gyermekem!” Na, teljen csak le a gyászidõ - mert most még
1552 9 |                 még beszélni se engednek a kislánnyal azok a vénségek!
1553 9 |               engednek a kislánnyal azok a vénségek! Pedig szegény
1554 9 |           vénségek! Pedig szegény nénije a halálos ágyán is kért (hogy
1555 9 |        gondolod-e te azt - sietett Erzsi a lényegre térni -, hogy a
1556 9 |                 a lényegre térni -, hogy a mi Helénkénk esetleg kedve
1557 9 |              húszéves nagylány, és eddig a világban élt. Csak nem hagyja
1558 9 |               idõben én is furcsállottam a kislányt, bár velem nem
1559 9 |             földrõl hozott volna valakit a szívében?~- Nem feltétlenül
1560 9 |                  komoly fiút, akibõl épp a minap sikerült nagy diplomáciával
1561 9 |            diplomáciával kiszednem, hogy a kis Helént... ej, nekem
1562 9 |                meg muszáj tudni, mert ez a kis bajor, ez a némán izzó
1563 9 |                  mert ez a kis bajor, ez a némán izzó kis cserépkályhanõ
1564 9 |            máshová - és nem is láthatott a szemével se más férfit,
1565 9 |                  se más férfit, csak ezt a derék, komoly házasulandót
1566 9 |               nehogy bõgéssel rontsa azt a szép, barna szemét; bár
1567 9 |                  szép, barna szemét; bár a leányok szeretnek sírdogálni,
1568 9 |        valamennyi szász - egészen rendes a múltja is; ismerem; a Józsim
1569 9 |             rendes a múltja is; ismerem; a Józsim legjobb barátja.
1570 9 |                  Most lett rendes tanár, a fizetése persze nem óriási,
1571 9 |                  kitûnõ parti ám! És ami a legszebb az egészben, ezt
1572 9 |                legszebb az egészben, ezt a Töffler nem is tudja még,
1573 9 |            ilyesmi sosem „gátló akadály” a házasságban.~- De nem ám!
1574 9 |         házasságban.~- De nem ám! Bár ez a fiú afféle túl becsületes.
1575 9 |              terelni, igazgatni kell még a dolgot - a jó mederbe, tudod -,
1576 9 |            igazgatni kell még a dolgot - a jó mederbe, tudod -, ezek
1577 9 |                jó mederbe, tudod -, ezek a szerelmesek olyan bárgyúak.
1578 9 |         lelkesedem. Ugye, csinoska is az a leány a nagy, meleg aranyosbarna
1579 9 |                   csinoska is az a leány a nagy, meleg aranyosbarna
1580 9 |            aranyosbarna szemével; persze a bõre nem ilyen csudaszép,
1581 9 |                   de ez el szokott múlni a házasság után. Jaj de jó.
1582 9 |             srégen szembe az urammal meg a direktorral. Mindig komolykodik.
1583 9 |               derülten nézte meg magának a szõke szakállas, fiatal
1584 9 |              pihent magának, elnézegette a közönséget, mely a tortánál
1585 9 |           elnézegette a közönséget, mely a tortánál már bizalmas csoportokba
1586 9 |                     ismered te Kapossyt, a mi neveléstan-tanárunkat?
1587 9 |                 nevetve az asszonyka; és a desszertnél nyílt egyszerûséggel
1588 9 |               odakérette valami ürügyön.~A komoly pap nem érezte magát
1589 9 |                 oldalánál; kivált, mikor a fiatalasszony diszkréten
1590 9 |                 fiatalasszony diszkréten a másik szomszédjával merült
1591 9 |               kérdjen és mit mondjon, ez a nyugodt, okos leány kifogástalan
1592 9 |               Most szórakozottan babrált a leány kis bársonyretikülje
1593 9 |                 Igen, afféle tót hímzés, a mi vidékünkön csinálják. -
1594 9 |                 cédula mi titkot rejt?~- A... azt ne, az tilos! - kiáltott
1595 9 |                 ne, az tilos! - kiáltott a leány, s utánakapott olyan
1596 9 |              Micsoda? Nem szabad? Nekem, a tanárjának?~Morcos, kisfiús
1597 9 |           csúfondárosan és kérdve nézett a leányra; míg tenyerét kinyújtva,
1598 9 |                leszorította az abroszhoz a gyûrött kis cédulát, õ nem
1599 9 |               cédulát, õ nem ivott sokat a vacsoránál, de valamit mégis.~-
1600 9 |                 tudok füllenteni, de azt a papírt nem adhatom oda.
1601 9 |                 én írtam, véletlenül van a táskámban. De én nem kompromittálhatom
1602 9 |              Akkor...~- Jaj, Istenem! Az a legfõbb, most bevallom,
1603 9 |               ilyennel gyerekeskedni még a nagylányok is; cédulát dobálnak;
1604 9 |              felejtõdött.~- Úgy - mondta a tanár, és a Marika nevénél
1605 9 |                 Úgy - mondta a tanár, és a Marika nevénél mintha kissé
1606 9 |         nyugodtabban nálam hagyhatja, ha a szöveget nem ösmeri. Tehát
1607 9 |        kisasszony?~Már zsebébe is gyûrte a kékkockás számtanirka lapot;
1608 9 |                is jól tudta, mi van azon a buta cédulán. Ez volt:~Te
1609 9 |                  Szidu! Mit szólsz ehhez a vén kamasz Erzsihez, ez
1610 9 |            anyányi bájaival agyonhódítja a mi papocskáinkat. A fene
1611 9 |         agyonhódítja a mi papocskáinkat. A fene bele. Csak legalább
1612 9 |                is békülök legközelebb; õ a legszebb férfi, és a természetünk
1613 9 |                   õ a legszebb férfi, és a természetünk egészen összeillõ.
1614 9 |                 egészen összeillõ. Ezzel a mafla Kapossyval úgyis csak
1615 9 |      szenteskedni, mórikálni magam, adni a megértõt, a tudományos hajlamút!
1616 9 |                  magam, adni a megértõt, a tudományos hajlamút! Már
1617 9 |                  elég volt, hagyom ennek a mulya Popescunak, épp neki
1618 9 |                   hadd ábrándozzon rajta a holdvilágnál (mind a vízig
1619 9 |               rajta a holdvilágnál (mind a vízig szárazon!), és bõgjön
1620 9 |                  olyan hülyének, aki még a szépségét sem tudja felhasználni,
1621 9 |                 néni hazamenést intett - a papok nem ihattak éjfélen
1622 9 |                  nem ihattak éjfélen túl a másnapi mise miatt. Másnap
1623 9 |           másnapi mise miatt. Másnap még a reggeli órákban bement a
1624 9 |                 a reggeli órákban bement a zárdába, ezzel elhárította
1625 9 |               zárdába, ezzel elhárította a Kunigund-vihar fõ mérgét.
1626 9 |                Útközben mégis felszaladt a város fõpostájára feladni
1627 9 |               néhány levelet; volt közte a sajátja is, poste restante
1628 9 |            ügyvédjelölt úrnak, Debrecen.~A garderobba, míg átöltözött,
1629 9 |            felment az este Berchtoldához a noviciátba, és ma már fel
1630 9 |                   és ma már fel is vette a jelöltgallért; persze agyonbõgte
1631 9 |                február huszadikán lejárt a gyászidõ Würdigéért, és
1632 9 |                 Würdigéért, és Emerikát, a drágicát ma már fekete kötõ
1633 9 |                  láttam. És azt mondják, a püspök úr már kitûzte az
1634 9 |                   már ordít az Öreg!~„Az a buta Helén! Az a töksi Helén!
1635 9 |               Öreg!~„Az a buta Helén! Az a töksi Helén! Az a mafla
1636 9 |              Helén! Az a töksi Helén! Az a mafla Helén!” - ismételgette
1637 9 |                   míg újra magára szedte a kék intézeti gúnyát.~~
1638 10|           búsulsz, kenyeres? Ládd-é, mán a zanyácák temploma csücskirül
1639 10|                  csücskirül is leszedték a gyászlobogót. Ide látni!~-
1640 10|            emlegetsz te is, hallod! Hogy a gyász borítsa be üket: hogy
1641 10|                  be üket: hogy szakadjon a fejükre az a klastrom!~Igen-igen
1642 10|              hogy szakadjon a fejükre az a klastrom!~Igen-igen elázott
1643 10|           elázott két úri ember üldögélt a Kispipa vendéglõ egyik belsõ
1644 10|              Nyilván faluról jöttek, tán a szomszéd vármegyébõl, az
1645 10|                 nap fázódtak és alkudtak a kupecekkel; most pedig nagyot
1646 10|                 után eltikkadtan hull ki a brácsás kezébõl a vonó -
1647 10|                hull ki a brácsás kezébõl a vonó - a vendéglõs jó kis
1648 10|                 brácsás kezébõl a vonó - a vendéglõs jó kis csigerrel
1649 10|               csigerrel szolgálta ki hát a cigányokat az urak parancsára.
1650 10|          locsolták agyonszáradt torkukba a savanyú, hideg, szódavizes
1651 10|           zabáltak; így most csend volt; a pállott és meleg szobalevegõben
1652 10|                 fanyar illatai páráztak. A két italos kicsiny, csontos
1653 10|                  nehézkesen fordult néha a nyelvük, és a rendesnél
1654 10|               fordult néha a nyelvük, és a rendesnél is póribb, kocsisabb
1655 10|            szavuk, ízesebb, numerózusabb a kiejtésük. Öntelten, nyeglén,
1656 10|               parasztok voltak csak ezek a „nagysá’ss urak”.~- Mit
1657 10|               hoppszüzeket? Elég azoknak a maguk baja, hadd el! - kacagott
1658 10|                  vállára csapta tenyerét a hangos káromkodónak.~- Baja,
1659 10|                baja? - szítódott feljebb a másik butult, mámoros haragja. -
1660 10|              zárják be hát akkor magokat a nyavajások? Mér nem jönnek
1661 10|                 ahogy most vannak, ebben a szent órában; hagy látnám
1662 10|                órában; hagy látnám én el a bajukat! Azt a...~Megint
1663 10|              látnám én el a bajukat! Azt a...~Megint káromkodott, csúnyát,
1664 10|                csúnyát, durvát, trágárt. A cigányok a túlsó asztalnál
1665 10|              durvát, trágárt. A cigányok a túlsó asztalnál röhögve
1666 10|           eszedbe jusson Komoróczy Sára, a beregi fõispánlány. Nanana,
1667 10|             Nanana, ecsém! Tán nem annak a nevire danoltál az imént?
1668 10|             mondja - ide látszik, ládd-i a zanyáca-zárda temploma.
1669 10|                 azt is tudom, hogy Adéla a neve; arrul híjja majd a
1670 10|                 a neve; arrul híjja majd a Krisztus lakodalomba. Mer’
1671 10|               Krisztus lakodalomba. Mer’ a mán csak a Krisztussal mén
1672 10|             lakodalomba. Mer’ a mán csak a Krisztussal mén el, hékám,
1673 10|              bajmolsz, meg hogy kibuktál a szolgabíróságbul. Tudja
1674 10|                az ellenzéki mandátumér’, a bolond - de bizon akkor
1675 10|              gonosz, kíméletlen és buta. A másik felhorkant. Nekibolondult,
1676 10|      felbugyborékoló piszokban.~- Nahát, a kutyaistenit neki; bemegyek
1677 10|                  osztán meglátom!~- Hova a fenébe mennél, te?~- Hová?
1678 10|                 te?~- Hová? Hát odaáltal a klastromba, háromszázötven
1679 10|                   Részegek vagyunk, mint a disznók, gyerünk haza inkább!
1680 10|                  Úgy én, gazember, hazug a nevem, ha nem teszem meg.
1681 10|            piszlicár fösvény vagy, az is a híred! Kukoricára térgyepeltet
1682 10|                  gilt másképpen. Ki lesz a tanú? Én is menjek?~- Te
1683 10|               mer’ hepciáskodnál. Jöjjön a banda; a prímás, kontrás
1684 10|           hepciáskodnál. Jöjjön a banda; a prímás, kontrás meg a cimbalmos.
1685 10|             banda; a prímás, kontrás meg a cimbalmos. Bémegyek, benn
1686 10|         Egyszóval, ha úgy be tudok menni a kapun, és öt percig benn
1687 10|                percig benn leszek, enyim a száz pengõ. Gyertek, morék!
1688 10|                 k szót nem fogad, beütöm a pofáját!~- De hátha hazudnak
1689 10|                   De hátha hazudnak majd a cigányok? Megkened a markukat! -
1690 10|                majd a cigányok? Megkened a markukat! - kötölõzködött
1691 10|                markukat! - kötölõzködött a másik.~- Ejnye!... Hát becsületes,
1692 10|                még lelni, valami fiáker, a jobb lesz, mint az én bricskám.
1693 10|         bolondságban. Most már leginkább a fogadás izgatta. Nem a száz
1694 10|         leginkább a fogadás izgatta. Nem a száz forintért; kétannyit
1695 10|               elvertek pár nap alatt, de a dolog híre, virtusa most
1696 10|            sokkal inkább érdekelte, mint a hajdani ideál, Komoróczy
1697 11|                                      11.~A bérkocsi pár lépésre a zárdakaputól
1698 11|                   A bérkocsi pár lépésre a zárdakaputól állt meg csendesen
1699 11|          zárdakaputól állt meg csendesen a fal mellé húzódva; a három
1700 11|           csendesen a fal mellé húzódva; a három cigánylegény lélegzetfojtva
1701 11|               utazóbundás alak húzta meg a „Porta” csengõjét. Oldalt
1702 11|           kéremalássan. Express-távirat, a zárdának szól.~A vártás
1703 11|        Express-távirat, a zárdának szól.~A vártás kapusnõ némán és
1704 11|                és kötelességtudóan dugta a kulcsot a zárba. Semmi rosszat
1705 11|         kötelességtudóan dugta a kulcsot a zárba. Semmi rosszat nem
1706 11|                  virrasztástól bódult. S a zárdába most különben is
1707 11|              ment minden, mint egyébkor. A kulcs megfordult a zárban;
1708 11|             egyébkor. A kulcs megfordult a zárban; s a nõvér félrehúzódott,
1709 11|             kulcs megfordult a zárban; s a nõvér félrehúzódott, hogy
1710 11|                nõvér félrehúzódott, hogy a kinyíló ajtószárnyon bebocsássa
1711 11|                  ajtószárnyon bebocsássa a sürgönyhordót. A következõ
1712 11|              bebocsássa a sürgönyhordót. A következõ pillanatban rémülten,
1713 11|                holtraválva sikoltozta el a szentek neveit.~Az utazóbunda
1714 11|                  lehullt, és kívülmaradt a zárda küszöbén. Szörnyûséges
1715 11|              fantom rohant, vágtatott el a nõvér mellett; végig a portafolyosón,
1716 11|                el a nõvér mellett; végig a portafolyosón, majd vissza
1717 11|               portafolyosón, majd vissza a lépcsõk alatt; majd ugyanavval
1718 11|                 vad ügetéssel befordulva a földszinti konyhák irányába.
1719 11|         rémületes némán az éjszakában... A sóbálvánnyá meredt fiatal
1720 11|          kétségbeesett menekülésre. Mint a mókus, surrant fel a széles
1721 11|                Mint a mókus, surrant fel a széles lépcsõn, három fokot
1722 11|                  meg, csak rohant tovább a másikra, ahol az apácák
1723 11|               Egy férfi... egy õrült van a zárdában!~Aztán nyitva hagyva
1724 11|                  hagyva az ajtót, loholt a következõ terem felé; öt
1725 11|              nyílott itt egymás mellett. A jobbszárny volt ez; a középkorú
1726 11|           mellett. A jobbszárny volt ez; a középkorú tanító és dolgozó „
1727 11|             fogadalmas” nénék lakóhelye. A folyosó egy-két perc alatt
1728 11|              hajtincsek kandikáltak elõ; a váratlan éjszakai riadalomban,
1729 11|                  értett szituációban még a legokosabbak, a mindig józanok
1730 11|         szituációban még a legokosabbak, a mindig józanok is elvesztették
1731 11|         elvesztették fejüket. Tömörültek a lépcsõnél, futkostak tévetegen
1732 11|          Néhányan sírógörcsöt kaptak; de a lépcsõn még egyik se jutott
1733 11|              semmi nesz sem hallatszott.~A két szárnyat a templom választotta
1734 11|              hallatszott.~A két szárnyat a templom választotta el;
1735 11|         választotta el; idefenn már csak a kórus nyílott egy folyosóra;
1736 11|              lámpás - mély térdhajlással a templom kórusa felé - a
1737 11|                  a templom kórusa felé - a mai hajnali várta. A balszárnyat,
1738 11|              felé - a mai hajnali várta. A balszárnyat, az öregekét
1739 11|              kötelesség szerint megnézte a kályhák kihamvadt parazsát,
1740 11|            csodálkozó szemét rámeresztve a sokadalomra. Meggyorsította
1741 11|              sokadalomra. Meggyorsította a lépteit; és felemelte a
1742 11|                  a lépteit; és felemelte a lámpát. Adél volt; valaha
1743 11|                 ti itt álltok - idefenn. A másik lépcsõn vagy a kápolna
1744 11|            idefenn. A másik lépcsõn vagy a kápolna alatt feljöhet akárki,
1745 11|                akárki, és eggyel feljebb a növendékeink alszanak. Rögtön
1746 11|           maradtok; ezek induljanak erre a hátulsó lépcsõhöz! Önök
1747 11|                   hogy meg kell védeniök a zárdájukat, hírnevét, fiataljaik
1748 11|           rohantak és robbantak le, mint a feltüzelt harcosok. Mert
1749 11|             Komoróczy Sára járt legelöl, a deli, a hangos és erõs dzsentrilány,
1750 11|               Sára járt legelöl, a deli, a hangos és erõs dzsentrilány,
1751 11|                 et; hadd páholjuk el azt a rablót! Csak egy volt! Merre
1752 11|                  állt meg az apácasereg. A feketült szentkép elõtt,
1753 11|                 feketült szentkép elõtt, a mécses halvány világánál
1754 11|                világánál megrévlett most a betörõ csúfos, minden érzésüket
1755 11|          hirtelen: mi lehet jobb kezében a fényes kis tárgy? De nem
1756 11|            zsebóra. Állt egy helyben, és a perceket számlálgatta.~-
1757 11|                 nem menekül! Zárjátok be a kaput, ó, ó, tárva-nyitva!
1758 11|                szaladt ki az udvarra, el a szivattyús kút mellett,
1759 11|             szivattyús kút mellett, majd a másik udvaron végig, az
1760 11|                  végig, az Ápolda elõtt, a nedves márciusi éjben. Az
1761 11|            márciusi éjben. Az istállók s a kertész háza közt laktak
1762 11|                 kertész háza közt laktak a hetesek, kerti munkát végzõ,
1763 11|          felcihelõdtek, mire elõkeresték a kötelet; messzire illant
1764 11|             kötelet; messzire illant már a mocskos kísértet régen.
1765 11|                  mocskos kísértet régen. A földszintnél tovább egyáltalán
1766 11|            céltalan vágtatásban, egyedül a komor szentképek alatt.
1767 11|                   szétnézett. Megzavarta a szokatlan helyzet, iromba
1768 11|               iromba nagy árnyékát látta a színes mécsvilág elõtt -
1769 11|                 színes mécsvilág elõtt - a némaság; a szûk folyosók;
1770 11|             mécsvilág elõtt - a némaság; a szûk folyosók; a falon egy
1771 11|                némaság; a szûk folyosók; a falon egy másik meztelen
1772 11|        halotthalvány mozdulatlanságban - a vérzõ, szelíd, áldott ismerõs,
1773 11|              ismerõs, szemérmetes, ott - a feszületen. Megborzadt,
1774 11|                 és konokul megállt mégis a lámpa alatt; rámeredt az
1775 11|                se hallva számolni kezdte a másodperceket. Már hallotta
1776 11|              másodperceket. Már hallotta a zajt, léptek robaját, nõi
1777 11|                  testileg szégyenkezett. A „porta” nyitva volt, és
1778 11|                 maradtak, újra elnémulva a folyosók homályos mélyén.
1779 11|                folyosók homályos mélyén. A vezérük akkor loholt végig
1780 11|                mégsem akarták nagyon ezt a hadifoglyot, jobban is szerették,
1781 11|            szerették, ha elmenekül! Kinn a kapu elõtt a cigányprímás
1782 11|             elmenekül! Kinn a kapu elõtt a cigányprímás készen tartotta
1783 11|         cigányprímás készen tartotta már a prémes bundát.~Jancsi, Miska,
1784 11|                 Miska, Tráján ott álltak a nagy kötéllel, de a merénylõ
1785 11|               álltak a nagy kötéllel, de a merénylõ azóta már kezében
1786 11|                  ocsmány fogadása díját.~A hangyaboly, melybe kívülrõl
1787 11|            tehetetlen, bõszült morajjal. A folyosók tömve voltak, mindenki
1788 11|           tetszett, hogy õrült jutott be a falaik közé; valójában nehéz
1789 11|              elképzelni. Kissé távolabb, a „lurdi” folyosón már több
1790 11|         reszketve elevenítette fel Jack, a hasmetszõ régi és szörnyû
1791 11|             legendáját. Végre felmozdult a balszárny is, ezek csak
1792 11|                 ezek csak most hallották a dolgot; sápadtan, merev
1793 11|             szemekkel, némán sandítottak a fiatalabbakra, kikkel úgyis
1794 11|            néhány perccel elõbb Geralda, a fiatal felügyelõhelyettes
1795 11|                eszébe jutott felszaladni a harmadik emeletre; ott csak
1796 11|                 randevúztak és állongtak a hideg helyen - s most illanva
1797 11|             helyen - s most illanva tûnt a kandidáták szakasza felé
1798 11|                  van? Mit keres ilyenkor a folyosón? Ki volt az a jelölt?
1799 11|          ilyenkor a folyosón? Ki volt az a jelölt? Ah, vagy maguk is
1800 11|                 jelölt, nem is tudom, mi a neve, tõle hallom, én épp
1801 11|              hallom, én épp kinn jártam; a termekben még nem tudja
1802 11|                  Az imént, éppen mielõtt a kis Geralda rémült arccal
1803 11|               titkos találkozója történt a kis Helénnel; és ott, az
1804 11|                 ott, az éj hûvösségében, a falszobor elõtt szerelmi
1805 11|               bamba! Vedd be már egyszer a töksi fejedbe! Téged, no,
1806 11|                  Igaz, hogy furcsák ezek a véletlenek... de talán mégsem
1807 11|                 annyira! Na, de hisz itt a Holzerné levele, neked szól;
1808 11|          Holzerné levele, neked szól; az a bejáró negyedéves adta át
1809 11|             negyedéves adta át nekem, az a kis csúnya, tudod, amelyik
1810 11|           istenért! Szóval, nyilatkozott a szerelmesed, kis apácajelölt!
1811 11|                   fe-le-ség-nek - hát mi a csudának másnak? Csak az
1812 11|                 csudának másnak? Csak az a kérdés, hogy csináljuk ezt
1813 11|               kérdés, hogy csináljuk ezt a dolgot - kis klastromi menyasszony?~-
1814 11|                vagy mi? Te itt csücsülsz a négyes számú kandidátteremben,
1815 11|          szívesen hív, hogy légy vendége a mátkaságod alatt. Onnét
1816 11|               alatt. Onnét aztán írhatsz a gyámodnak minél elõbb -
1817 11|                  venni, készíteni. Ebben a szörnyû gallérban nehogy
1818 11|            gallérban nehogy mutasd magad a võlegényed elõtt! Holnap
1819 11|                  lenni? Nem akarod, hogy a pattanásaid elmúljanak?
1820 11|                 vagyok, és rajtam van ez a gallér.~- Hát dobd le, az
1821 11|                az öregek mit szólnának - a nagynéném megjelent neki
1822 11|                 az én gondom legyen? Te, a végén még kicsapnak engem
1823 11|                végén még kicsapnak engem a képesítõm elõtt; akkor elmehet
1824 11|              kell valamit! - Ha! Jönnek; a kis Geralda csak. Fuss!~...
1825 11|              reggel, mikor Szelényi papa a portafolyosó végén megállította
1826 11|            megállította Gross Helént, és a vastag szivar mögül kaján
1827 11|                Mi történt az é-éjjel?” - a kis jelölt halálra sápadt,
1828 11|                 mókás értesültsége, hogy a kis német lány (mert folyton
1829 12|                 történt az éjjel? - Ezen a közismert operettcímen hozta
1830 12|             közismert operettcímen hozta a helyi s „szabadelvű” újság
1831 12|               helyi s „szabadelvű” újság a pikáns históriát. Ez volt
1832 12|             pikáns históriát. Ez volt az a lap, mely már máskor is
1833 12|             csínján akarta volna kezelni a dolgot, sok hipokrízissel
1834 12|       botránkozott az „éretlen csíny” és a „casanovai léhaság” fölött.
1835 12|            casanovai léhaság” fölött. Ám a sorok közül kiérzett, hogy
1836 12|                  hogy írójuk csettintett a nyelvével; hogy az „ötletet”
1837 12|           eredetinek, fényesnek találták a szerkesztőségben, és hogy
1838 12|           irigyelték s tisztelték kicsit a végrehajtóját. A részletek,
1839 12|                  kicsit a végrehajtóját. A részletek, a meglepetés,
1840 12|              végrehajtóját. A részletek, a meglepetés, a hatás, a kép
1841 12|                 részletek, a meglepetés, a hatás, a kép festésénél
1842 12|                   a meglepetés, a hatás, a kép festésénél egyenesen
1843 12|                fékezhetetlennek látszott a riporteri pegazus; és azon
1844 12|               riporteri pegazus; és azon a héten egyében se mulattak
1845 12|                héten egyében se mulattak a városban, mint az apácák
1846 12|          biztosra kideríteni, kik voltak a híres fogadást tartók. Jó
1847 12|                  messze jártak azok már; a három cigány maga is nagy
1848 12|                 volt, hogy nem szerettek a törvénnyel, rendőrkapitánnyal
1849 12|                 tettek feljelentést, sőt a püspöki nyomda lapja erélyesen
1850 12|               lapja erélyesen cáfolta is a részleteket. („Egy ittas
1851 12|                egyén tévedésből meghúzta a kapu csengőzsinórját” -
1852 12|                  ismertek csupán be.) És a hatóságok maguk is - bizonytalanságban
1853 12|             maguk is - bizonytalanságban a személyek felől - nem siettek
1854 12|             felől - nem siettek firtatni a furcsa esetet. Ki tudja,
1855 12|        darázsfészekbe az ember.~Ám benn, a falak között még csak ezután
1856 12|                 tárgyalt, szörnyülködött a nappali termekben, a penzióban
1857 12|      szörnyülködött a nappali termekben, a penzióban és noviciátban;
1858 12|                 az iskolatermek padjain, a növendék hálókban és a világi
1859 12|                   a növendék hálókban és a világi szapulólányok teknői
1860 12|                noviciátfőnök, összehívta a penzió társalgójába mind
1861 12|                 penzió társalgójába mind a jelvényes, fogadalmas testvéreket.
1862 12|                  idős és szigorú Leonát, a régi, legelső főasszony
1863 12|                  már régóta, mint emezek a maguk oldalán, azért mégis
1864 12|               Berchtolda, sem Virginia s a többiek nem mertek elmaradni
1865 12|             többiek nem mertek elmaradni a gyülekezésből. Ki tudja,
1866 12|      legidősebbek - kezdte Simonea - azt a könnyelmű szabadságot, mely
1867 12|                 ocsmány élceinek lettünk a céltáblája? Éjszakai látogatókat
1868 12|                fogják köszörülni rajtunk a csúfondáros tollukat? Én
1869 12|                  volt tudtán kívül ennek a szégyenletes esetnek. Azoknak,
1870 12|             messze hazájukból, és léptek a szerzetbe, az én kortársaim
1871 12|                 tudom, hogy egynek sincs a világban múltja. De most
1872 12|               kérni akarom mindnyájukat, a szerzet érdekében, követelni
1873 12|                 követelni akarom önöktől a korom, idős voltom hatalmánál
1874 12|                legalább addig, míg Isten a közeli választás rendjén
1875 12| szerencsétlenségeket, mint ez volt, mely a klastrom jó hírén örök szégyenfolt
1876 12|               marad. És mikor arra kérem a jelenlevőket, hozzanak ily
1877 12|             teljes szigorral lehetséges, a régi szentek példájára,
1878 12|             példájára, mert, ha engedünk a kemény fékből saját magunkon,
1879 12|             akaratlanul is ajtót nyitunk a külső léhaságnak és zabolátlan,
1880 12|                szabados gonoszságnak. Ez a mostani, szomorú példa híven
1881 12|           egyéniségét; keverni nem lehet a dolgokat; aki nem idevaló,
1882 12|               nem idevaló, maradjon kinn a világban, ott is élhet istenfélő
1883 12|                teljék. Mert sokan vannak a hivatottak, de kevesen a
1884 12|                 a hivatottak, de kevesen a választottak, mondja a Szentírás.~
1885 12|           kevesen a választottak, mondja a Szentírás.~Egy percnyi csend
1886 12|        néhányadmagukkal némán szegték le a fejüket, most látták csak,
1887 12|             milyen ügyesen kijátssza ezt a véletlen, csúnya esetet
1888 12|                  véletlen, csúnya esetet a saját céljai érdekében.~-
1889 12|            közülök személy szerint ennek a sajnálatos és véletlen skandalumnak,
1890 12|                skandalumnak, és - nehogy a kedélyeket felingerelje -
1891 12|                nem jó most elmérgesíteni a kedélyeket.~Végre megegyeztek
1892 12|          fõasszony-választásig: megvonni a növendékektõl a havonkénti
1893 12|                 megvonni a növendékektõl a havonkénti kimenõvasárnapot;
1894 12|            megakadályozni barátkozásukat a városi bejárókkal; s a kandidáták
1895 12|    barátkozásukat a városi bejárókkal; s a kandidáták érintkezését
1896 12|                  kandidáták érintkezését a bennlakókkal viszont. Mindezt
1897 12|           Továbbá szigorúbban megtartani a rendes szilenciumokat, és
1898 12|     szilenciumokat, és vigyázni rá, hogy a tanítónõvérek az óráikon
1899 12|                rendtartások és szabályok a jövõben, hogy a Kispipában
1900 12|                szabályok a jövõben, hogy a Kispipában két berúgott
1901 12|                  ráncolta össze Virginia a homlokát odakinn, ahogy
1902 12|                 nõvér, nem mentek már el a levelek az összes fiókházakba,
1903 12|                  még jól kiszínezve, ezt a gonosz históriát.~- Nem
1904 12|           szándékkal, hinnünk kell, hogy a Jóisten velünk van!~- Igen,
1905 12|             Szidi és Gizi másnap délután a nappaliban dagadtra sírták
1906 12|               nappaliban dagadtra sírták a szemüket. Úgy volt, hogy
1907 12|                volt, hogy õk visznek fel a szép Emerika számára valami
1908 12|              számára valami rajztömböket a portaszobából, hová a papírkereskedõ
1909 12|       rajztömböket a portaszobából, hová a papírkereskedõ segédje leadta
1910 12|                  és visszakergette õket. A bejárókkal ugyan ezentúl
1911 12|                szabályok megtartását; de a régi házban s fõleg a jelöltek
1912 12|                 de a régi házban s fõleg a jelöltek valamelyikével
1913 12|              szót váltania. Király Erzsi a legnagyobb veszélyek árán
1914 12|                és többször is végigjárta a hálótermeket; a kis Geralda
1915 12|               végigjárta a hálótermeket; a kis Geralda is félve és
1916 12|            szemet hunyásra akarta bírni. A távolság tehát még nagyobb,
1917 12|              távolság tehát még nagyobb, a mesterséges elkülönítés
1918 12|              egyes épületszárnyak lakói, a másféle uniformist viselõk
1919 12|             abbégallér látása messzirõl, a folyosó másik végérõl olyan
1920 12|             mikor még nem „fertõzte meg” a kolostor szellemét ez az
1921 12|                 új, szabados szellem, ez a prózai, nyegle, világias
1922 12|                  egy ideig - írta Erzsi (a kályhapárkánynál sokkal
1923 12|                tartanak minket itt, mint a banditákat. De hisz már
1924 12|             mindössze, akkor kezemben az a buta kis diploma. Tudja-e,
1925 12|          egyébféle „tan”-nak; no meg ezt a kis Helént is (tudja azt
1926 12|                 kis Helént is (tudja azt a kis német balgaszüzet) szeretném
1927 12|                 is foglalkozik unalmában a maga barátnõje; bár jobb
1928 12|            felrepülni egy-egy délelõttre a Dunaparti korzóra vagy még
1929 12|                  korzóra vagy még inkább a Ház karzatára, mikor egy
1930 12|                  Kedden ugye, mert addig a költségvetés megy. (Mindenrõl
1931 12|              megy. (Mindenrõl értesülök; a leveleink hû közvetítõjét
1932 12|                 újságot is; ha mást nem, a „képviselõház” címû rovatot
1933 12|            emberek nyelvétõl soha! Tehát a vizsgám után leszalad ide
1934 12|               elébem; iszonyú hecc lesz; a Tedeum után egyenesen magához
1935 12|                  repülni, szabadon, mint a madár! Hogy felmegyek-e
1936 12|                úgy... mégis szoknia kell a hazárd és boldog életfelfogáshoz.
1937 12|            leszek, kenyérkeresõ ember és a magam ura, csak akkor lehetek
1938 12|            lehetek egészen magam felelõs a tetteimért; a magam bírója
1939 12|              magam felelõs a tetteimért; a magam bírója és egyetlen
1940 12|               fóruma.” Csakhogy ám ettõl a rongyos bizonyítvány-papirostól
1941 12|              leszek én független, és azt a szép utazóruhát, melyet
1942 12|               aztán meg engem érdekel is a tanítás, a gyerekek, mert
1943 12|              engem érdekel is a tanítás, a gyerekek, mert hisz minden
1944 12|            sietni: tudja, hogy mondta az a dörmögõ hangú vasúti portás
1945 12|              dörmögõ hangú vasúti portás a télen, mikor együtt utaztunk,
1946 12|                  és azt hittük, lekéstük a vonatot: Van még idõ! bizony,
1947 12|                   negyvennégy év? Én már a huszonharmadikban vagyok,
1948 12|                ez afféle „kammerli” ahol a kandidátnõk rezervacipõi
1949 12|                 elszabaduljak magához is a megbeszélt találkára; mert
1950 12|             gyanút fogott és haragudott, a drága, de én nem akartam,
1951 12|                elég szerelmes vagyok; de a tinta, félek, hogy ráfagy
1952 12|                tinta, félek, hogy ráfagy a tollam hegyére, tehát Isten
1953 12|               volt valahogy, mintha csak a másféle gúnyájú nõnemûek
1954 12|                  ez érdekelné és izgatná a felvigyázó árgus szemeket.
1955 12|            mostanában Fóth tisztelendõt, a hittanóra elõtt az elõszobában;
1956 12|             akart, hogy nem készülhetett a szertartástanból, mert fájt
1957 12|              szertartástanból, mert fájt a feje, és mindig olyan késõn
1958 12|             megszokta és legitimálta ezt a régi és most felújult, kölcsönös
1959 12|                  kölcsönös játékot; kinn a világban flörtnek hívnák
1960 12|             kívül senkinek, hogy Kapossy a neveléstörténet óra után
1961 12|      összerántott szemöldökkel:~- Ezeket a dolgozatokat kérném majd...
1962 12|       dolgozatokat kérném majd... hozzám a tanári szobába... esetleg
1963 12|              Popescu kisasszony!~És hogy a barna Kornéllal egyet fordult
1964 12|                  Kornéllal egyet fordult a világ, bágyadt nézéssel
1965 12|              percig; de aztán fellobbant a tekintete, mely büszke,
1966 12|                 úgy kiegyenesedett, mint a nádszál, és a léptei frissek,
1967 12|       kiegyenesedett, mint a nádszál, és a léptei frissek, rugalmasak
1968 13|                                      13.~A bajok és kellemetlen dolgok
1969 13|              járnak egyedül; megszeretik a vendéglátó házat, és sorba
1970 13|                se telt el - belátogatott a másik ízetlen, csúnyán magyarázható
1971 13|               csakugyan úgy volna, ahogy a vén Simonea mondta, hogy: „
1972 13|                   hogy: „Ajtót nyitottak a külső léhaságnak és zabolátlan,
1973 13|              voltak, mint ezek rendesen, a legalsóbb nép gyermekei;
1974 13|                 gyermekei; gyalog jöttek a tavaszi sarakon át, a szokásos
1975 13|             jöttek a tavaszi sarakon át, a szokásos nagy ormótlan kőpersellyel;
1976 13|                mint az ilyenek rendesen) a kisebbik és egyszerűbbik
1977 13|             vendéglátó-szobába. Napestig a várost járták, koldulgatva
1978 13|               várost járták, koldulgatva a szegény árvagyermekek részére
1979 13|          pontosan beállítottak, és mikor a homályos folyosón végighaladtak,
1980 13|                  folyosón végighaladtak, a párosával szembejövő növendékeket
1981 13|              noha Kunigund ott dörmögött a hátuk mögött), olyan furcsák
1982 13|                   durva vonású teremtés. A kicsinyek közül azért sokan
1983 13|                menyasszonyaival szemben.~A vendégnőkkel egy szobában
1984 13|              amelyiknek kötelessége volt a szobát kitakarítani reggel,
1985 13|             ágyat rendbehozni utánuk. Ám a harmadik napon erre került
1986 13|       Történetesen olyat, aki valahonnét a máramarosi határszélekről
1987 13|                határszélekről került. Ez a fiatal leány másnap, reggeli
1988 13|                gyermekem, ha felmegyünk. A templom környékén csendnek
1989 13|                el nem végzik odabenn; és a reggeli szilenciumot fontos
1990 13|                  tisztelendõ nõvér, azok a vendégsororok, a kolduló-rendbõl,
1991 13|             nõvér, azok a vendégsororok, a kolduló-rendbõl, a vendégszobánkban...
1992 13|        vendégsororok, a kolduló-rendbõl, a vendégszobánkban... azok
1993 13|                  vidékemen úgy beszélnek a szegényebb népek. És hallottam,
1994 13|                  az éjjel, és számlálták a pénzüket... és... ezek csalók,
1995 13|                 gondolhatták, hogy értem a nyelvüket; a másik jelölt
1996 13|                  hogy értem a nyelvüket; a másik jelölt magyar volt,
1997 13|                   és nem is vették észre a cserét. Én a függöny mögött
1998 13|                vették észre a cserét. Én a függöny mögött alvást tettettem;
1999 13|           galíciai vasúti munkások, akik a saját zsebükre koldulnak
2000 13|                  itt. Már csomagolják is a batyujukat, hogy odább menjenek;