Fejezet

2001 13|                 hogy... hogy házasfelek?~A kis jelöltnõ lehajtotta
2002 13|           mozdulattal surrant keze végig a leány fején, és erre az
2003 13|               álmomból., vagy másvalakit a nõvérek közül.~- Féltem,
2004 13|                 most õszintén - kérdezte a nõvér reszketõ hangon. -
2005 13|                 reszketõ hangon. - Téged a személyedben, a testedben
2006 13|                    Téged a személyedben, a testedben nem bántott, nem
2007 13|               nem! - tiltakozott élénken a leányka.~- Adj hálát; védszenteid
2008 13|                ijedelem, skandalum, mint a minap!... Mennyire látogat
2009 13|                  megpróbáltatás! Most az a fõ, igen, eltitkolni ezt
2010 13|                 fõ, igen, eltitkolni ezt a csúnyaságot! Hadd fussanak
2011 13|               csúnyaságot! Hadd fussanak a csalók; bízzuk a büntetést
2012 13|                fussanak a csalók; bízzuk a büntetést istenre! Senkinek
2013 13|              büntetést istenre! Senkinek a világon nem szólsz errõl,
2014 13|                Igenis.~- Most pedig mégy a templomba, és elmondasz
2015 13|                  hét választotta el õket a Fejedelemnõ-választástól.~
2016 13|                Fejedelemnõ-választástól.~A rémült kis jelölt, kinek
2017 13|                  szigorú parancsát, hogy a nagy s most már közös titkot
2018 13|         ijedelmében lihegte el valakinek a folyosón; vagy a konyhán,
2019 13|               valakinek a folyosón; vagy a konyhán, ahová a reggeli
2020 13|          folyosón; vagy a konyhán, ahová a reggeli kenyerekért kellett
2021 13|                  kellett szaladnia? Vagy a falaknak is fülük, szájuk
2022 13|               néha? Annyi bizonyos, hogy a délelõtti órákban s az órák
2023 13|             csücsörítve mosolygós ajkait a nagy szivar körül, mint
2024 13|                  mint egy kisgyerek, aki a nedves, édes emlõt szívja. -
2025 13|                 most már nyugodt vagyok! A kegyesrendi apácák klastromának
2026 13|            öltözötten, ki nem fogna ezen a házon. Ez kiállta a próbát!
2027 13|                 ezen a házon. Ez kiállta a próbát! Ha valamit el akar
2028 13|                 ki volt írva az újságban a minap az a fogadási hecc,
2029 13|              írva az újságban a minap az a fogadási hecc, és mérgelõdtek
2030 13|               mérgelõdtek az apácák? Ezt a mostanit is ki lehetne színezni
2031 13|             tudod, meg fogjuk írni annak a zsidó újságnak, te majd
2032 13|               rosszul esnék, és senkinek a világon nem volna haszna
2033 13|              ártatlanokra gyanakodnának; a kimenõket vissza nem kapnók
2034 13|                de elég olcsón.~- Na, azt a kis moslékot csak ne hánytorgasd!
2035 13|              vállat vonva és továbbment.~A Független Újság-ban csakugyan
2036 13|             megjelent az újabb eset híre a következõ vasárnapon. Marika
2037 13|                komponáltak össze éjszaka a háló ablakpárkányán -, az
2038 13|                  pikáns”. S hatásával is a kisváros uzsonna-traccsain
2039 13|               igen meg lehetett elégedve a gonosz csínyszerzõ. Berchtolda
2040 13|                  csínyszerzõ. Berchtolda a kezeit tördelte, és Virginia
2041 13|                 volt pár napig, hogy még a „nagy inkvizíció” vezetéséhez
2042 13|                 vezetéséhez sem volt meg a szokott energiája. - Simonea
2043 13|                  energiája. - Simonea és a többi penziósok most már
2044 13|                 bánatos fölénnyel jártak a házban, és súgtak-búgtak
2045 13|                 házban, és súgtak-búgtak a fiókházbeli sororokkal,
2046 13|             fiókházbeli sororokkal, akik a távolabb fekvõ országrészekbõl
2047 13|               már-már gyülekezni kezdtek a napok múlva történendõ választásra,
2048 13|                  magyar apácák közül még a választás elõtt kihullt
2049 13|             választás elõtt kihullt egy; a szép Gregoria vérhányást
2050 13|              Szelényi papa földhöz vágta a szivarját és hozzásietett;
2051 13|                 hozzásietett; fölemelte, a bõrdívány felé hurcolta,
2052 13|                  mint itt, uramisten! És a tanítás? Dolgoztatni vele
2053 13|                    siettették már nagyon a drága üdvözítõhöz; pedig
2054 13|              volna rá egypár esztendeig!~A derék öreg és „hû katolikus”
2055 13|              zárdaorvos most igen kijött a sodrából, egyszer jól odamondogatott
2056 13|               egyszer jól odamondogatott a „fejetlen nyájnak” - a „
2057 13|    odamondogatott a „fejetlen nyájnak” - a „némber köztársaságnak”,
2058 13|                  õ rá; majd beszélni fog a vármegyei tisztiorvossal,
2059 13|    tisztiorvossal, ki jó komája; hisz ez a ház egy fertõzeti telep, „
2060 13|                  bár mondták neki - hogy a beteget õk bizony pihentetni
2061 13|                ha pár napig fenn õrizték a betegszobában; ha nem járhatott
2062 13|                  járhatott le dolga után a földszintre - végig a portaszoba
2063 13|               után a földszintre - végig a portaszoba melletti iroda
2064 13|               melletti iroda elõtt, ahol a klastrom számadásait, gazdasági
2065 13|                tárgyaljuk meg egy kicsit a dolgokat! Istenem, oly sürgõs
2066 13|              minden; ma szerda; vasárnap a választás, írásban kérni
2067 13|            választás, írásban kérni kell a méltóságos püspök urat,
2068 13|                  fel tehát rajztanításra a képzõben; õ az egyedüli,
2069 13|              értek ilyen jogi dolgokhoz. A mi kis Gross Helénke jelöltünk
2070 13|                Münchenbõl; válaszul arra a kérésünkre (illetve a gyámleányéra),
2071 13|               arra a kérésünkre (illetve a gyámleányéra), hogy nagykorúsításába
2072 13|           ajándékozási okiratot, melyben a kedves leány világi javait
2073 13|        óvatosabbnak lenni, vigyázni erre a vagyonra (milyen akadékosak
2074 13|                milyen akadékosak is ezek a németek, hogy ragaszkodnak
2075 13|               németek, hogy ragaszkodnak a világi javakhoz; ez kivált
2076 13|             Mondja csak, van ehhez joga? A német közgyámhivatal vagy
2077 13|              jogköre még mindig kiterjed a mi Helénünkre? Ah, az a
2078 13|                  a mi Helénünkre? Ah, az a pénz! Mikor jut már tényleg
2079 13|            tényleg rendeltetési helyére, a szerzet pénztárába - és
2080 13|               rosszakarónk tudatta azzal a sötét szándékú újsággal?
2081 13|             felelevenítik; hogy elfogták a nyomorult bûnösöket Máramarosszigeten.
2082 13|               még ide ne hozzák vallatni a csalásért; csak még tanúkul
2083 13|                fõtisztelendõ úr; esetleg a püspöki iroda átírhatna
2084 13|                 No, és itt vannak megint a mérnöki hivataltól a tervek
2085 13|              megint a mérnöki hivataltól a tervek az újépület kibõvítésérõl;
2086 13|                  újépület kibõvítésérõl; a magasabb iskoláink számára.
2087 13|                  még nem idõszerû - adja a Jóisten, hogy négy nap múlva
2088 13|               nap múlva az legyen! Ugye, a mi szándékunkra ajánlja
2089 13|                  mi szándékunkra ajánlja a mai szentmisét is, ahogy
2090 13|             kicsit! Mit bánom én most... a pénzüket, az ügyeiket...
2091 13|               karjával az íróasztalra.~- A... a világi... rokoni kötelékek
2092 13|          karjával az íróasztalra.~- A... a világi... rokoni kötelékek
2093 13|         fölszentelt egyházi férfiú volt.~A doktor kifakadásai a szegény
2094 13|               volt.~A doktor kifakadásai a szegény Gregoria elutazása
2095 13|            szintén szájról szájra jártak a zárda sororjai s az éjjel-nappal
2096 13|                  volt is gondja rá, hogy a fiatalabbak közt kivált
2097 13|             hangulatot csináljon”. Igen, a szerzet (nem egyesek) érdekében
2098 13|              hegyi üdülõhely berendezése a gyönge vagy megtámadott
2099 13|           kellenek; célszerû befektetése a kilátásban levõ kis vagyonnak;
2100 13|          alkalmazkodás bizonyos mértékig a kor viszonyaihoz - mint
2101 13|            szûzviasz helyett. - S ha már a villanyvilágításról szólunk,
2102 13|                 szólunk, hát igen-bizony a múltkori, éjszakai csúnya
2103 13|         biztosabb, sikeresebb lett volna a védekezõ eljárás - általában
2104 13|              éjszakai vártaszolgálat, ha a sötétes folyosókat, melyekben
2105 13|                  piciny olajmécs világít a képek és szobrok alján -
2106 13|             mennyire megkönnyítené ebben a nagy házban, ha legalább
2107 13|               helyi telefonhálózat volna a termek és épületszárnyak
2108 13|                 pénteknap volt, kettõvel a választás elõtt) - a kegyes
2109 13|            kettõvel a választás elõtt) - a kegyes és diplomatás Simonea
2110 13|             Berchtoldát az esti pihenõ - a regráció - órájában. Arca
2111 13|               levélféle papírdarab. „Ezt a szennyes iratot, ezt a bûnös
2112 13|               Ezt a szennyes iratot, ezt a bûnös okmányt sikerült elfognunk,
2113 13|         apácajelöltek gallérját viselik. A csalók - ámítók! Igen, itt,
2114 13|                   itt, itt kedves nõvér, a noviciátban, az ön tiszteletre
2115 13|             történt már megint? - vágott a szavába Berchtolda elhalványodva.~-
2116 13|               kedves nõvér, olvassa. Ezt a levelet az ön két jelöltje,
2117 13|              levelet az ön két jelöltje, a két Kerekes leány írta -
2118 13|                 Kerekes leány írta - itt a városban laknak a szülõik,
2119 13|                    itt a városban laknak a szülõik, azok a cinkosaik,
2120 13|          városban laknak a szülõik, azok a cinkosaik, azoknak szól. -
2121 13|         szapulólány kosarába csempészték a nyomorultak (a konyhafõnök
2122 13|               csempészték a nyomorultak (a konyhafõnök testvérünk el
2123 13|                  úgy volt, hogy az viszi a gonosz anyának, akivel ismeretségben
2124 13|                Simonea már jelet csinált a körmével.~Csak sose búsulj,
2125 13|              vagyunk mi itt egészen jól. A koszt sem olyan szörnyû
2126 13|            fáradni, kínlódni, ölni magad a dologgal. Hidd el, drága
2127 13|             ellátni sem, amíg elvégezzük a képzõt. Hát még ruházni!
2128 13|              mert ha mukkanni se tudnánk a képesítõn, akkor is áteresztenek,
2129 13|                aznap kinn leszünk nálad; a te kész tanítónõ leányzóid.
2130 13|                  csak el sem kell hagyni a hitünket, mert hisz nem
2131 13|                leszünk még fogadalmasok; a Jóistenke is megbocsát,
2132 13|                 szeretetbõl tesszük. Van a zárdának elég pénze; segíthet
2133 13|            zárdának elég pénze; segíthet a szegényeken! A diplománkat
2134 13|                  segíthet a szegényeken! A diplománkat ki kell, hogy
2135 13|                 s apánknak is kikeressük a napi dohányát, hogy ne dörmögjön!
2136 13|               gyakran visz bûnbe valakit a Gonosz Lélek éppen erényei
2137 13|               erényei útján! - sóhajtott a jó Berchtolda leverten. -
2138 13|                  leverten. - Lám, itt is a szülõi szeretet volt az
2139 13|                  annyira kedvelte ezeket a Kerekes lányokat; e természetes,
2140 13|                  példának állította õket a manértalan, õszinte áhítatra
2141 13|               holnap már vége lesz ennek a fejetlenségnek - mondta
2142 13|               neki az utolsó „botrányt”, a Kerekes testvérek kicsapatásának
2143 13|                  tettetni sem szokott ez a teremtés; nem is volt képes.~-
2144 13|               fogom tudni megmondani, ki a nagy eszmék reprezentánsa
2145 13|                 kissé zavartan, és azzal a különös meghatottsággal,
2146 13|     megmagyarázhatatlan világban maga és a többiek fölött - viszont
2147 13|                értékelni és csodálni ezt a nagy, emberi kiválóságot.
2148 13|         kiválóságot. Úgy érezte, hogy ez a nõ jó, tiszta és csaknem
2149 13|               nem is tudna más lenni; és a Gonosznak nincs hatalma
2150 13|                  magából minden rossznak a hajlamát. - Vagy mert tanulmányai,
2151 13|                az emberi lélekben - vagy a testben; és azért semmi
2152 13|               orvos nem vétkezett, mikor a beteg Gregoria hófehér,
2153 13|               levetni kínos kételyeit és a lelki tusakodás terhét.
2154 13|             magát miattuk.~- Elvégre nem a személy a fontos, ugye? -
2155 13|                    Elvégre nem a személy a fontos, ugye? - folytatta
2156 13|                fontos, ugye? - folytatta a másik elgondolkozva e neki
2157 13|             biztosan és - olcsón megõrzi a belsõ szabadságot és nyugalmat.
2158 13|            nyugalmat. Én nagyon szeretem a tilalmat és aprólékos, biztos
2159 13|                   biztos megkötöttségeit a mindennapi tevés-vevésnek;
2160 13|            volnának még. Igen, érdekbõl, a belsõ szabadság kedvéért;
2161 13|               igazi szerzetesi élet csak a régiek teljes szigorával
2162 13|                 magunk „nyitottunk kaput a külsõ léhaságnak és zabolátlan
2163 13|                  is ösmerem úgy, mint te a viszonyokat, és ezen is (
2164 13|               könnyebbülését, nyugalmát; a belsõ függetlenséget.~-
2165 13|                  belsõ függetlenséget.~- A gondokban és terhekben lehet
2166 13|        Rendelkeznie, igen! - mosolyogott a másik kissé bágyadtan. -
2167 13|                   szabadok leszünk annak a gondjától, hogy miféle külsõ
2168 13|      valamennyiünk külsõ rabszolgaságát, a látható dolgoktól függést. -
2169 13|                   hála istennek csak azt a dolgot adtátok, hogy szót
2170 14|                  szorongtak valamennyien a felékesített templomban;
2171 14|                oltárhoz, sorba térdeltek a hideg kőlépcsőn, és nyakukat
2172 14|                szétnyitották ajkaikat. S a pap közeledett hozzájuk
2173 14|            közeledett hozzájuk egyenként a kehellyel, az arany edénnyel,
2174 14|             előtt - felragyogott kezében a Vőlegény halotti fehérségű
2175 14|                  tiszteletlenül érintsék a Szentek Szentét; akkor fölfelé
2176 14|               szemekkel, lassan lépkedve a kockaköveken; elhalványult
2177 14|      megindulással; olyanok voltak, mint a boldog szerelem pillanatai
2178 14|               megtisztult kielégülésben. A padban, a helyükön, még
2179 14|                 kielégülésben. A padban, a helyükön, még egyszer arcra
2180 14|           szemüket, hogy elmerülhessenek a legnagyobb csoda szemléletében,
2181 14|          legnagyobb csoda szemléletében, a legszorosabb és legbensőbb
2182 14|               világ teremtőjével. Az ég, a föld és mindenek urával,
2183 14|             értük ontotta ki drága vérét a kereszten...~És ha az évtizedes
2184 14|                az évtizedes megszokás és a test meg lélek egyéb gyarló
2185 14|                  magukban felkelteni azt a mély és boldog megrendülést,
2186 14|                boldog megrendülést, mely a szentek életét mennyeivé
2187 14|           mennyeivé tette már e földön - a szándéknak legalább nem
2188 14|               volt szabad hiányoznia, és a külső, testi manierok, a
2189 14|                 a külső, testi manierok, a szemek, arcvonások és mozdulatok
2190 14|               mozdulatok híven tükrözték a nemlevő, csak áhított áhítatot -
2191 14|                  hogy legalább másokban, a többi szemlélőben botránkozás
2192 14|               keltessék...~Aztán Fénrich a szószékre lépve röviden
2193 14|              idegen csengésű hangján, és a templom közepére ment, hol
2194 14|               sötét posztóval letakarva. A templomajtót becsukták;
2195 14|      templomajtót becsukták; elkezdődött a titkos szavazás. - A zárda
2196 14|         elkezdődött a titkos szavazás. - A zárda termeiben és folyosóin,
2197 14|                  termeiben és folyosóin, a kápolnákban és kabinetekben,
2198 14|                  és kabinetekben, de meg a konyhában és mosóházban
2199 14|                 már beöltözött novíciák. A bennlakókra a Kis Geralda
2200 14|                  novíciák. A bennlakókra a Kis Geralda vigyázott: de
2201 14|                az órák, és dél lett ezen a napon is lassan.~Fél egykor
2202 14|                 egykor kezdték számlálni a szavazatokat. A nõvérek
2203 14|                számlálni a szavazatokat. A nõvérek a padokban imádkoztak;
2204 14|                  szavazatokat. A nõvérek a padokban imádkoztak; Fénrich,
2205 14|          valamivel több jutott Leonára - a másik kétharmad megoszlott
2206 14|              rábeszélés után! - Igen, de a legutolsó hetek csúnya zûrzavarai
2207 14|        zûrzavarai közepett szétkallódtak a vélemények, a kedélyek;
2208 14|              szétkallódtak a vélemények, a kedélyek; kisebb fiapártok
2209 14|            fiapártok alakultak, mindenki a maga fejével gondolkozott
2210 14|            abszolút többség nincs, tehát a megyés püspök õméltóságának
2211 14|                 napot kell kitûznie arra a két nõvérre, kik viszonylag
2212 14|                  nõvérre, kik viszonylag a legtöbb szavazatot kapták:
2213 14|               tartományi Fõasszony, akit a fogadalmas testvérek legalább
2214 14|               kíván tenni. - Mivel tehát a püspök úr õméltósága most
2215 14|          kénytelenek lesznek bevárni õt; a fiókházbeli nõvérek nem
2216 14|                vonultak az étterem felé. A templomajtóban várakozó,
2217 14|             várakozás, zavar jön megint. A feldíszített, ünnepies étteremben
2218 14|                  az új Anya üdvözletére; a hideg étkeket, a tortát
2219 14|            üdvözletére; a hideg étkeket, a tortát és mindenki fejére
2220 14|                 kezdte levesét kanalazni a még mindig fejetlen nyáj.
2221 14|                 mindig fejetlen nyáj. Ám a legkedvetlenebb, a mindenkinél
2222 14|              nyáj. Ám a legkedvetlenebb, a mindenkinél inkább csüggedt
2223 14|                   Gyorsan haladtak végig a folyosókon, és egyik üres
2224 14|                vond kétségbe! - kiáltott a másik fájdalmas szenvedéllyel. -
2225 14|               valami igazán fájni még... a bûneim is - ó, Isten, légy
2226 14|                gyerekség, ami itt... itt a zárdában divatozni szokott...
2227 14|             Istenem, Megváltóm! Add, add a kezed, Magdolna, Magdolna,
2228 14|            Magdolna, Magdolnám - ó, tedd a homlokomra a kezed egy pillanatig!...~-
2229 14|         Magdolnám - ó, tedd a homlokomra a kezed egy pillanatig!...~-
2230 14|             testvér! - kiáltott rá akkor a másik szigorú, ébresztõ
2231 14|                tán most látta csak, hogy a földön kúszott és vonaglott
2232 14|             száraz volt, hogy alig bírta a szavakat kiejteni... És
2233 14|              szenvedve szemben állt vele a másik - Magdolna arca megenyhült
2234 14|           Magdolna arca megenyhült újra, a harag és megdöbbenés helyére
2235 14|         megdöbbenés helyére visszasimult a szokott hûs, szelíd, enyhe
2236 14|             kézen fogva maga mellé vonta a pódium-székre, a nagy iskolatábla
2237 14|             mellé vonta a pódium-székre, a nagy iskolatábla mellett,
2238 14|           iskolatábla mellett, mert hisz a negyedik B-osztály termében
2239 14|             csoda, úgy bedolgoztad magad a közügyekbe! Virginiám, nem
2240 14|                  az imént. Oly más lélek a mienk, gyermekem; és más
2241 14|             volna tán valóban alkalmas - a vezetés terhét viselni itt! -
2242 14|                leszel, ugye. És ez... ez a másik... idegességed velem
2243 14|               halkan, szépen, sokáig, és a másiknak fokonként szûnt
2244 14|          tekintetét. Már szinte leszállt a kora tavaszi alkonyat, és
2245 14|             szellõk röppentek be közéjük a nyitott, emeleti ablakon,
2246 14|                 testvéri kézszorítással. A negyedik B polgári osztályterme...
2247 14|                  tagokkal egyedül haladt a néma templom felé - már
2248 14|                És tudta már azt is, hogy a saját „nagy” érzését semmi
2249 14|                 tartani lényegében, mint a kis növendékek idétlen esenkedését
2250 14|            akárcsak azokénak; hanem csak a környezet félrevezetõ hatása
2251 14|             gondolatban Fénrich papot és a szegény Gregoriát. Mily
2252 14|                özvegy fõvel férjhez ment a szép vívómesterhez; és egyszerre
2253 14|               megértette önmagában annak a gyûlölködésnek is gyökerét.
2254 14|          lényeges, hogy kissé félretérül a körülmények miatt. Igen,
2255 14|              melyet isten maga ismert el a paradicsomban még, midõn
2256 14|                 paradicsomban még, midõn a legõsibb szentséget, a házasságot
2257 14|             midõn a legõsibb szentséget, a házasságot szerezte. - De
2258 14|               szerezte. - De amelyet õk, a szerzetesek, isten különös
2259 14|                  egész életükön át; hogy a kötelesnél is többet tegyenek,
2260 14|                 is többet tegyenek, hogy a kellõnél még magasabb tökélyre
2261 14|              jussanak -, hogy megtartván a parancsokat, magukra vállalják
2262 14|             vállalják és megfogadják még a tanácsokat is. - Ó, mennyivel
2263 14|              megérti önmagát és másokat; a szervezetek, az állatok
2264 14|               állatok és fák törvényeit; a tanult és sejtett dolgok
2265 14|              jólesõen sokáig imádkozott.~A megyés püspök tehát csak
2266 14|               visszatérendõ; és addig ez a sok idegen, szokatlan, alig-alig
2267 14|                  fog tolongani tétlenül; a fiókházakban pedig ezalatt
2268 14|             munka, tanítás, házidolog; s a kórházak betegei sok helyén
2269 14|                  pörölve, kifõtt arccal. A vendégek, maguk is nyugtalanok
2270 14|                 nyugtalanok voltak, mint a sokgyermekes, jó mamák,
2271 14|                  sürgönyökkel zaklattak; a portánál és az egyik hátulsó
2272 14|          kereskedõinasok egymásnak adták a csengõt.~~
2273 15|                        15.~És így, ebben a zavaros tolongásban sikerült
2274 15|                 nélkül keresztülviszi. - A kis Gross Helénen egy bejáró
2275 15|                iskolai kalapja volt; azé a nagyon csúnya és hű kisleányé,
2276 15|         módszertanórán vette át titkosan a pad alatt; és hurcolta végig
2277 15|                 alatt; és hurcolta végig a főépület folyosóin, reszketve
2278 15|                reszketve az Öregtől vagy a többi öregektől. Egy „kammerli”-
2279 15|                kammerli”-ba belebújtatta a kis apácajelöltet és a kerék
2280 15|      belebújtatta a kis apácajelöltet és a kerék abbégallért gondosan
2281 15|          begyűrte az idegen kabátka alá; a hajviseletét kissé megvilágiasította,
2282 15|              megvilágiasította, csak úgy a tíz körmével, hogy lehetséges
2283 15|                   hogy lehetséges legyen a kalap. Végre lesurrant vele
2284 15|              kalap. Végre lesurrant vele a hátulsó lépcsőn (egy külön
2285 15|                 elvegyült pár pillanatra a portafolyosó járókelői közt -
2286 15|          portafolyosó járókelői közt - s a legalkalmasabb percben,
2287 15|            legalkalmasabb percben, mikor a kapu épp nyitva volt, és
2288 15|                kis leányalakja megrévlik a kapubolt világos terében,
2289 15|                pillanat - aztán bezárult a porta, és a folyosó újra
2290 15|               aztán bezárult a porta, és a folyosó újra sötét lett
2291 15|                  folyosó újra sötét lett a legközelebbi csengettyűszóig.
2292 15|                 lábujjhegyen surrant fel a lépcsőn és már megkönnyebbülten,
2293 15|             Üdvözlégy”-be, hálából, hogy a veszélyes kaland idáig sikerült.
2294 15|                  is művelt? Megszöktette a zárda egy jelöltjét; megszöktetett
2295 15|                 jelöltjét; megszöktetett a zárdából ötvenezer forintot. -
2296 15|                az újépületből, egyenesen a Marhakapun át... mikor a
2297 15|                 a Marhakapun át... mikor a többi bejárói elmentek -
2298 15|                rég nem engedték lejárni, a képzőbeli órákat látogatni.
2299 15|                  kellett így bujkálniok! A hálófolyosókon végig, fényes
2300 15|                 bejáró”-val; Úristen! És a földszintre érve hány emberrel
2301 15|                  soha máskor, mint ebben a rendetlen, összevissza időben
2302 15|            akármit. Csak most baj nélkül a nappaliba jutni; már hallik
2303 15|         helyiségből Gizu lépett ki, nála a zongoragyakorló kották is. „
2304 15|                  kották is. „Te, add ide a kulcsot; te úgyis játszani
2305 15|                  Pssz”!... És nyugodtan, a legközömbösebb képpel s
2306 15|                  legközömbösebb képpel s a kulcsot zörgetve kissé a
2307 15|                 a kulcsot zörgetve kissé a karikán - lépdelt el az
2308 15|                  asztala előtt; az éppen a kis Militorisz Jankát szidta
2309 15|                  volt; alaposan leszidta a Berchtolda küldöttjét meg
2310 15|                 össze kell előbb keresni a leendő apácákat, mint a
2311 15|                  a leendő apácákat, mint a ludakat ülőre. Volna csak
2312 15|                 arccal, valami papírféle a kezében. Amit mondott, attól
2313 15|             valaki megszökjék most ebben a nagy réndetlenségben! Nem,
2314 15|           mászkálnak hírem-tudtom nélkül a házban összevissza; én nem
2315 15|          Berchtolda lesújtva sietett el. A vacsorához végre lehozta
2316 15|            vacsorához végre lehozta Gizu a bennlakóknak is a teljes
2317 15|           lehozta Gizu a bennlakóknak is a teljes újságot; a zongoraszobában
2318 15|        bennlakóknak is a teljes újságot; a zongoraszobában tudta meg
2319 15|               Helén” aláírással, melyben a kis jelölt tisztelettel
2320 15|               már nem jelölt többé; hogy a zárdából még a kora délutáni
2321 15|               többé; hogy a zárdából még a kora délutáni órákban eltávozott;
2322 15|                  és kedves barátnőjénél, a derék, hű katolika Holzerné-nál
2323 15|             hozzá - de el akarta kerülni a hosszas magyarázkodást és
2324 15|                  Holzerné valami blúzába a kis ügyetlen? Csak nem mutatta
2325 15|                  nem mutatta magát abban a ronda gallérban a võlegénye
2326 15|                  abban a ronda gallérban a võlegénye elõtt?~Pedig Erzsinek (
2327 15|                  volt még csak igazi oka a „drukk”-ot elkezdeni: hogy
2328 15|                sül-e ki mégis részvétele a szörnyûséges dologban, mely
2329 15|           iparkodó derék szerzetet. - Ám a vallatást, kutatást sem
2330 15|          beszélte rá az ittmaradásra ezt a „méltatlan és eltévelyedett
2331 15|                  és társai éppígy voltak a maguk részérõl - õk is maguknak
2332 15|            melengettek keblükön”, s mert a ravaszul kifundált „csalárdság”
2333 15|                  tehettek már semmit, és a változhatatlanba bele kellett
2334 15|                és szapulták valamennyien a „kis rafinált”-at, a „lassú
2335 15|        valamennyien a „kis rafinált”-at, a „lassú viz”-et, mely partot
2336 15|               viz”-et, mely partot mos - a „romlott és kacér nagyvárosi
2337 15|              ugyanbizony jól is jár majd a férje! Kivált a fiatalok
2338 15|                 jár majd a férje! Kivált a fiatalok heveskedtek így:~-
2339 15|                csak afféle pucc dáma! Ha a Jóistent meg tudta csalni,
2340 15|                   hogyne csalná majd meg a földi embert? Afféle pucc
2341 15|              lesz az mindig! - így vélte a kis Geralda, és elmondogatta
2342 15|                és elmondogatta esténként a bennlakóknak is a II-es
2343 15|              esténként a bennlakóknak is a II-es hálóban a Helénke
2344 15|          bennlakóknak is a II-es hálóban a Helénke hajdani ágya elõtt;
2345 15|          sápítoztak, mennyire megviselné a szegény megboldogult Fõasszonyt
2346 15|               megboldogult Fõasszonyt ez a szégyen, tán sírba vinné,
2347 15|             hangosan és bosszúsan:~- Ej, a kis bamba! Azt hiszi még,
2348 15|            olyasmit is - hogy hát hiszen a szent házasság is szentség,
2349 15|                házasság is szentség, egy a hét közül, még isten szerezte
2350 15|                közül, még isten szerezte a paradicsomban.~Mindenesetre
2351 15|            foglalkozása, tárgyalnivalója a sok idegen, innen-onnan
2352 15|                szinte egymáshoz húzódott a közös, haragos felháborodásban.
2353 15|            számításai egyik fõ bázisát - a pénzt, a kis német lány
2354 15|              egyik fõ bázisát - a pénzt, a kis német lány pénzecskéjét!
2355 15|                  most már nem építik fel a magasabb iskola új osztályait,
2356 15|                iskola új osztályait, sem a tüdõbeteg üdülõházat! De
2357 15|         üdülõházat! De nem is lehet vele a legsürgõsebb gazdasági bajokat
2358 15|             gazdasági bajokat elintézni, a közvetlen szükségeket fedezni,
2359 15|                 szóvá így, nevén nevezve a dolgot. Mindenkiben csak
2360 15|             szinte türelmetlenné ezekben a napokban; hogy csak hamarosan -
2361 15|                     de vége legyen ennek a rettenetes állapotnak! Hogy
2362 15|                  végezhesse megint ki-ki a maga dolgát, és mondhassa
2363 15|               nem szerzeteseknek való ez a nagy rendezés, korteskedés,
2364 15|          napjaink, mindjárt-mindjárt itt a halál órája, melyre csak
2365 15|            kezdtek nagyon is lábra kapni a túlzsúfolt nagy ház összes
2366 15|                  termeiben; kivéve éppen a bennlakó növendékek nappaliját.
2367 15|             tárgyalták és örülve örülték a kis Helén, a „boldog menyasszony”
2368 15|              örülve örülték a kis Helén, a „boldog menyasszony” felõl
2369 15|                  érkezõ híreket - melyek a Fóth néni kosztoslánya útján
2370 15|       kosztoslánya útján Erzsihez és úgy a többiekhez naponta pontosan
2371 15|                 nekik, hogy milyen drága a Töffler, hogy melyik este
2372 15|           Töffler, hogy melyik este lesz a hivatalos gyûrûváltás -
2373 15|               sok-sok érdeklõdés rezgett a hangjában, ahogy öreg pálmáját
2374 15|                  öreg pálmáját gondozva, a nappali ablakában állt,
2375 15|              borús tavaszi égre.~Mögötte a kis Geralda ismételgette,
2376 15|               dáma lett, semmi egyéb!~De a nagylányok feje összeingott
2377 15|              nagylányok feje összeingott a módszertani könyvek fölött...
2378 15|             könnyû fellegfátylak mögött!~A hét végén (a püspöki rezidencián
2379 15|       fellegfátylak mögött!~A hét végén (a püspöki rezidencián másnapra
2380 15|              rezidencián másnapra várták a Méltóságost) - este, a regráció
2381 15|            várták a Méltóságost) - este, a regráció órán (mely a vizitek
2382 15|              este, a regráció órán (mely a vizitek hivatalos ideje
2383 15|                  vizitek hivatalos ideje a zárdában) - meglátogatta
2384 15|               Nagyon kedves, nyájas volt a vendég - mosolygó, szíves,
2385 15|               aki fogadta; már napok óta a folyosón is messzirõl, szíves
2386 15|                Az ember megérzi az ilyet a másikon - rendesen kölcsönösek
2387 15|                rendesen kölcsönösek ezek a nagy megenyhülések; és a
2388 15|                 a nagy megenyhülések; és a viszonyokban rejlik okuk.~-
2389 15|             hamar összeszedi magát újra; a jó szerzetesnek szõrcsuha
2390 15|                jó szerzetesnek szõrcsuha a balzsama, böjt az orvossága,
2391 15|                  beszélgetni kissé ennek a szegény zárdának, ennek
2392 15|                  szegény zárdának, ennek a veszedelembe jutott kitûnõ
2393 15|                 e fenyegetõ veszedelmet; a züllés e mostani, ijesztõ
2394 15|              egyéb kívánságom! - felelte a noviciát fõnöknõje - csak
2395 15|             mindenre készen volnánk...~- A Jóisten meg fog segíteni,
2396 15|     képességekkel megáldott nõvérünk, és a legkomolyabban értésemre
2397 15|      legkomolyabban értésemre adta, hogy a fõasszonyi tisztségre és
2398 15|                 bólintott.~- Õ ugyan azt a tiszteletre méltó óhaját
2399 15|                fél, hogy ittléte zavarná a másiknak párthíveit. - Ó -
2400 15|            másiknak párthíveit. - Ó - ez a pártoskodás, ez valóban
2401 15|                 most mégis elvágyik; ott a mi nagy dunántúli rendházunk,
2402 15|           Berchtolda bólintott megint.~- A leánygimnázium... evvel
2403 15|              nõvér! Mién szerepeljen ott a mi szegénységünk az elsõ,
2404 15|             alkalmas erõink sem volnának a tanításra, mert önre itt,
2405 15|                Nem nélkülözheti majd azt a kiváló, ügyes és áldozatkész
2406 15|               Virginiát, igaz-e, aki már a boldogult oldalánál is oly
2407 15|        szerzetünk felvirágozása körül. - A gimnáziumról s még néhány
2408 15|                 ház apró javítgatásait - a külsõ gazdaságban lassankénti,
2409 15|      ellenezhetné mereven az, aki igazán a rend javát óhajtja! Virginiánk
2410 15|                lel módot és megoldásodat a meglevõ viszonyok közt -
2411 15|              bizvást remélhetjük. Ám ami a rég sürgetett betegüdülõt
2412 15|            házunk maga tán csakugyan nem a legjobb, de megtudtam, hogy
2413 15|              legjobb, de megtudtam, hogy a közelében, a falu szélén
2414 15|             megtudtam, hogy a közelében, a falu szélén most csinos
2415 15|                mindnyájan, kedvesem - de a hibákat belátni és javulni
2416 15|          megfáradottak; mi nemsokára már a végsõ leszámolás elõtt állunk. -
2417 15|            kedves nõvér, az az utazás! - A búcsú (végbúcsú; tudtuk)
2418 15|                 szülõktõl és rokonoktól, a honi vidéktõl; tizenhat
2419 15|                   morogták utánunk néhol a bennszülöttek - a falusi
2420 15|                  néhol a bennszülöttek - a falusi parasztok, úgy akartam
2421 15|            jelentenek e szavak. - Ah, és a régen megboldogult elsõ
2422 15|                Leonánk testvérnénje), az a szent, drága lélek: õ volt
2423 15|               talán húszéves mindössze - a legöregebb köztünk. Falumbeliek
2424 15|                családot és jómódot, mert a Jézus hívta õket. Ó, hányan
2425 15|                  vannak már azok közül - a legtöbbje fenn, a mennyei
2426 15|                közül - a legtöbbje fenn, a mennyei örök vígságban! -
2427 15|                 mégis alapítója is ennek a háznak... Az önök háza ez
2428 15|              önök háza ez már, kedvesem, a nyomunkban járóké, tudjuk
2429 15|              hagyják csak meg nekünk!...~A jó Berchtolda elõvette óriási,
2430 15|                  mennyit elfecsegtem itt a drága idõbõl magamról, magunkról;
2431 15|                     ah, igen, még egyet! A noviciátot, kedves nõvér,
2432 15|                noviciátot, kedves nõvér, a világért sem szeretnõk más
2433 15|                  ön szeretõ gondjai alá, a noviciátba lépni - mint
2434 15|               minél több testvérre, hogy a fizetett világi munkaerõt
2435 15|                 már, mivel együtt van ez a szépszámú ifjú nyáj, meg
2436 15|              bûnös elemek közöttük, mint a múltkori, csúnya eset, a
2437 15|                 a múltkori, csúnya eset, a Kerekes-féle csalás szereplõi,
2438 15|                 szeretek! És hogy mindig a legjobb példa lebegjen az
2439 15|                arccal. Bevette utolsónak a legkeserûbb pirulát; a lesütött
2440 15|         utolsónak a legkeserûbb pirulát; a lesütött szemû, örökkön
2441 15|             gondolta.~Mindenesetre ennek a hosszú, barátságos hangú
2442 15|                 nem is került sor többé. A püspök õméltóságához memorandumféle
2443 15|               memorandumféle okmány ment a harmadik napon, mely az
2444 15|                 Föasszonnyá nevezését.~S a vendégsororok is hazautazhattak
2445 16|           mátkapárok hava; Mária hava és a kinyílott virágoké; Mária
2446 16|          kinyílott virágoké; Mária hava, a dicsõséges, örökös Menyasszonyé,
2447 16|                  boldogságos szûz Mária!~A kedves, szép kis templom
2448 16|                kis templom fõoltárán ott a Szûz képe, a mosolygó telt,
2449 16|               fõoltárán ott a Szûz képe, a mosolygó telt, édes asszonyé -
2450 16|              kacagnak, rózsák piroslanak a felhõfüggöny kedves rejtekeibõl;
2451 16|                 pufók pogány puttócskák. A Szûz sugárzó feje körül
2452 16|                   szép, erõs lábai alatt a telihold sarlója, úgy lebeg
2453 16|                nyugodt gyõzelemben tapos a Kígyó fején... Persephone,
2454 16|                ki tavaszkor diadalt arat a Sötétségen. - A bezárt,
2455 16|             diadalt arat a Sötétségen. - A bezárt, sínylõ és titkos,
2456 16|            gyenge fátyol; ó, ifjúság!~Jó a templom padjain ülni kedves
2457 16|                 és virágillatban hallani a szószékrõl újra meg újra
2458 16|                 szószékrõl újra meg újra a drága naiv, örök legendát;
2459 16|                  Rózsa!...”~Világiak is, a város szép asszonyai, sõt
2460 16|         ájtatosságot; e Mária-litániakat a zárdatemplomban. S a bennlakók
2461 16|    Mária-litániakat a zárdatemplomban. S a bennlakók néha, kivonuláskor
2462 16|               levett kalappal álldogálni a csarnokban. És egy szép
2463 16|                  És egy szép vasárnapon, a nyitott kapu világos terében
2464 16|            Virágos, világos kalapka volt a menyasszonyon, szép fehér
2465 16|                és álmodóan bámultak bele a zárdafolyosó sötétjébe.
2466 16|                rámosolygott, és meglökte a férfi karját, hogy figyelmeztesse.
2467 16|             karját, hogy figyelmeztesse. A fiatalember levette kalapját,
2468 16|           Helénkét! - szállt és lihegett a suttogás a bennlakók soraiban.~-
2469 16|            szállt és lihegett a suttogás a bennlakók soraiban.~- Still
2470 16|                  az ifjú mátkapár; innét a templomból nem ûzhette ki
2471 16|               õket. „Lám csak, visszahúz a szíve ide mégis!” - mondogatták
2472 16|                    mondogatták néha azok a sororok, kik különösebben
2473 16|             tisztelték Helén nagynénjét, a nemrég boldogult Fõasszonyt. „
2474 16|                    Mennyire hasonlít rá, a szeme, ugye?” És Helénke
2475 16|           elõcsarnokban Virginia ment el a pár mellett; váratlanul
2476 16|            váratlanul megállt, és mélyen a leány szemébe nézett. Az
2477 16|             Engedje meg, hogy bemutassam a jegyesemet; ó, õ olyan jó
2478 16|              meghatottsággal hajolt újra a Virginia szép keze fölé,
2479 16|          Imádkozni fogok érted, gyermek! A boldogult is, odafenn azt
2480 16|                 de vajon elfogadná-e azt a zárda éntõlem? Egy új oltárruha-felszerelést,
2481 16|               mozdulattal simított végig a kis menyasszony arcán. Arra
2482 16|              volna okos dolog elvadítani a zárdától végleg egy vagyonos
2483 16|           másforma lenni? Már ilyen volt a természete!~A bennlakó növendékek
2484 16|                 ilyen volt a természete!~A bennlakó növendékek jól
2485 16|        növendékek jól tudták már Marika, a hírmondó útján, hogy a nagytudományú
2486 16|                   a hírmondó útján, hogy a nagytudományú Magdolna nõvér
2487 16|                 Magdolna nõvér nem tanít a jövõ tanévben itt, hogy
2488 16|                  jövõ tanévben itt, hogy a szent Evelina buzgón adja
2489 16|                  Evelina buzgón adja már a jó példát a noviciátban
2490 16|              buzgón adja már a jó példát a noviciátban Berchtolda jelöltjeinek,
2491 16|                 is az új Würdige mellett a titkár és a fõrendezõ, a
2492 16|              Würdige mellett a titkár és a fõrendezõ, a ceremóniamester
2493 16|                 a titkár és a fõrendezõ, a ceremóniamester és minden -
2494 16|     ceremóniamester és minden - akárcsak a boldogult mellett volt.
2495 16|            elkerülhetetlenül hoz magával a haladó idõ kényszere, az
2496 16|         megakadályozni sem. Az élet megy a maga útján - és amit mi
2497 16|             mégis kibékítõ középszer ez; a neve: megalkuvás, így van
2498 16|                  jöttek -, hogy mindegy. A számlált napok e siralomvölgyében
2499 16|                sebesen - és mindjárt itt a végsõ leszámolás, az egyetlen
2500 16|                  és halálunk óráján.”~Ám a fiatal növendékek, a bennlakó „