Fejezet

   1 1 |           gyönyörû lakodalmat csaptak, és a hosszú, nyári csendben
   2 1 |             itt van az õszi beszámoló, és mindenkinek meg kell mutatni,
   3 1 |               kell mutatni, mit mûvelt és hogy munkálkodott Isten
   4 1 |           citromsárga, fontos körtéket és kerek, piros almákat, amelyek
   5 1 |       alig-alig csüngenek a kocsányon, és olyan illattal töltik meg
   6 1 |          hasonlít, mint a tömjén szúró és szemérmes füstszagához.~
   7 1 |                fõképpen azon a keskeny és szûk úton, mely a zárdatemplomtól
   8 1 |               elvegyülni a köményleves és pörkölt makk-kávé meg mosogató
   9 1 |                agyoncsigázva, kiéhezve és kissé bódultan az életük,
  10 1 |               lenni a zárda nagykapuja és a templomcsarnoké, hogy
  11 1 |           enyhítõül számít e buzgóság, és igyekeznek láttatni magukat
  12 1 |                 borzongva, felületesen és profánul-sebtiben. De a
  13 1 |          felrévlik elõttük álomszerûen és futtában az „élet”, amilyennek
  14 1 |      nyújtózkodtak, fésülte a hajukat, és már „igazi” kávé illatozott
  15 1 |      ministrálni szoktak a templomban, és a papi konviktusba akarják
  16 1 |            akarják felvétetni magukat. És látni lehet a bejáró társnõket
  17 1 |             ültetik az egyenruhásokat, és a közlekedés e világiakkal
  18 1 |       követelte szívességekbõl állhat. És a kis profánok ilyenkor
  19 1 |        ilyenkor oldalvást állva gúnyos és zavart érdeklõdéssel szemlélik
  20 1 |             nagy szabadságából, boldog és léha köznapiságából nézve
  21 1 |            keltõ - idegen, titokteljes és méltóságos ezek rituális
  22 1 |            ezek rituális rendje, éltük és lépteik szigorúan kötött
  23 1 |               gumi bunda! - csúfolják, és kuncogva nevetnek a háta
  24 1 |               nyomozhatná ki a bûnöst, és nincs hatalma fölötte, de
  25 1 |        sötétebben vöröslik a méregtõl, és tömzsi marka keményen szorítja
  26 1 |              felszívja a szûk folyosó. És jaj annak, aki ilyenkor
  27 1 |        szilencium nyomasztó csendjébe.~És azzal elkezdõdik a nap:
  28 1 |               hideg kövön térdeplés -, és pontosan úgy, mint tegnap
  29 1 |              pontosan úgy, mint tegnap és holnap nemkülönbül.~Ó, igen,
  30 1 |             valahogy meg lehet szokni, és ima közben messzire szárnyalhat
  31 1 |                 a kert - édes, illatos és szép. Oly jó lejönni ide,
  32 1 |              útján a pöszméték között; és végre ideérni a drótsövény
  33 1 |               meg a polgári iskolások, és magukban elbolyongva vagy
  34 1 |              összeállva titkolózhatnak és ábrándozhatnak a nagy képezdész „
  35 1 |             illatoznak ájtatos tömjént és halotti füstölõket, és a
  36 1 |         tömjént és halotti füstölõket, és a fák is egy cseppet sem
  37 1 |      feldajkálták piciny magzatjaikat, és most, hogy újra õsz van,
  38 1 |               most, hogy újra õsz van, és megjöttek a lármás, szegény
  39 1 |          emberszüzecskék a lombok alá, és szipogva siratják még az
  40 1 |             egy piciny szellõcske kell és...~„Puff!” - „Nézzétek,
  41 1 |              otthon lennék, felkapnám, és beleharapnék, szlihüpp!
  42 1 |            összeülnek egy kerti padon, és sorjában egymás után végigemlegetik,
  43 1 |      boldogságot, drága kis múltjukat, és versenyt rínak édes, mély -
  44 1 |                  csodálatosan asszonyi és ösztönösen keresztényi -
  45 1 |          jelenteni Kunigunda nõvérnek, és odavinni hozzá. Így aztán
  46 1 |                igen, mert ez a rend... és azt csak az ördög súgja
  47 1 |              érzéki kívánsága legyen - és majd égne érte a pokolban
  48 1 |               feladná az ember hátára, és hogy ordítana, jaj!... Ha
  49 1 |            igen, de már hárman látták, és talán más is észrevette;
  50 1 |              az egy sorornak a rokona; és két képezdésznõ kisasszony
  51 1 |              ott a fa mögül nézi õket, és nevet... És ha nem is tudná
  52 1 |           mögül nézi õket, és nevet... És ha nem is tudná meg senki,
  53 1 |                akkor minden bûn kisül, és szégyellhetné magát, na
  54 1 |           szégyellést. Na nem igaz?~...És lassan, remegve, léptenkint
  55 1 |          ártóvá mérgezett itt fantázia és tilalom! Fának magva, isten
  56 1 |           hátulról közeledett feléjük, és megállt kezében a szemenkint
  57 1 |         mormolásban; nézte a kicsiket, és nagy, egyszerû, piros képén
  58 1 |        csoportban állnak bizonytalanul és reszketve; kezükben a szép
  59 1 |          megtiszteltetéstõl. - Igenis, és nekem van egy szép Jézus-szíve
  60 1 |              szélû képet kap helyette. És megindulnak a szép, érett
  61 1 |           fellakmározni falánk hernyók és apró kukacok a lurdi szûz
  62 2 |             szépségû leány mondja ezt, és a másikhoz simul. A sima
  63 2 |                nõ, asszonyos keblekkel és csípõkkel. Mindketten utolsó
  64 2 |               át itt vergõdik bezárva, és hát van szíve - vagy képzelõtehetsége,
  65 2 |                De te idejöttél tavaly, és alaposan rendbehoztad a
  66 2 |               békés szeretetben élnek. És most - õ ugyan írt nekem,
  67 2 |         csinálod. A tizennyolcadik év, és már múltad is van - hév
  68 2 |              majdnem csókok a lugasban és egy tavalyi nyár és egy
  69 2 |           lugasban és egy tavalyi nyár és egy hûtlen szeszély. Persze,
  70 2 |             nem is szép; a szeme tüzes és setét, mint Savonaroláé -
  71 2 |                térde fölött, ha elõad, és olyan hévvel beszél Pestalozziról,
  72 2 |               hisz említettem egyszer. És hát istenem, engem itt sok
  73 2 |          nálunk ebédet, vacsorát - jól és olcsón. Esténként néha ottmaradtak,
  74 2 |             kelhet fel a karosszékbõl, és a képviselõ szép ember,
  75 2 |          megkozmásodtam - õ meglepõnek és érdekesnek találta az egyéniségem -,
  76 2 |             harmadévesnek vesznek fel, és akkor csak két év a diploma;
  77 2 |             húzni még ezt az egy évet, és hogy az idõ gyorsabban múljon,
  78 2 |               a nyugalmad, a kedélyed. És milyen meglepõ kifejezésekkel
  79 2 |              éves ilyen okos, ne hidd; és tán nem is azon múlik, hogy
  80 2 |             mindjárt a zárdába hoztak, és már öt éve vagyok itt, és
  81 2 |              és már öt éve vagyok itt, és szünetben is mindig falun...
  82 2 |                ahol csendben lehetett. És én õrá hasonlítok belül,
  83 2 |                feküdni, mint az óra.~- És mennyire unod mindezt közben,
  84 2 |               saját fiatalsága gyötri, és az ilyenbõl baj is lehet,
  85 2 |              rövid lesz tán az egész - és semmit nem venni túl tragikusan!...
  86 2 |              nagy szivarral, mosolyog, és figyeld meg, minden érdekli,
  87 2 |         mindent tud, ami itt történik, és semmin meg nem botránkozik.~-
  88 2 |                hogy a tapasztalataimat és ezeket a zárdai hecceket
  89 2 |           helyen; õ nyolc éve van itt. És ezalatt minden paptanárral
  90 2 |                összes épületszárnyakat és tilos vidékeket csak úgy,
  91 2 |               vannak itt szövetségesei és szerelmi vetélytársnõi;
  92 2 |             mert Marikának csak testes és széparcú férfiak tetszenek.
  93 2 |                tetszenek. Találkoztak, és összemosolyogtak, és akkor
  94 2 |      Találkoztak, és összemosolyogtak, és akkor Marika hozzálépett,
  95 2 |             megállt szorosan mellette, és felnézett rá, az meg lehajolt,
  96 2 |         felnézett rá, az meg lehajolt, és ugyanegyet gondoltak, és
  97 2 |               és ugyanegyet gondoltak, és csattanva, pirosan megcsókolták
  98 2 |             nagyot csókolt a káplánon, és nem dûltek rá a falak, szent
  99 2 |              ha te csak titkon hevülsz és álmodol, és a csillagokat
 100 2 |             titkon hevülsz és álmodol, és a csillagokat bámulod a
 101 2 |             magad, õ arcodhoz hajolna, és megfogná a kezed... na?~-
 102 2 |               buta így, olyan gyerekes és... szégyenletes... olyan
 103 2 |             rondírással, szõlõindákkal és levelekkel körülcifrázva;
 104 2 |                 ez a kettõ vonult oda, és egy óráig pingálta, mert
 105 2 |               intett a kövér Kunigunda és a vendége, egy magas, barna
 106 2 |                 barna arcú apáca felé, és odább húzta a másikat a
 107 2 |           akiknek halálfejes jelvényük és szavazati joguk van. A szavazás
 108 2 |              fognak böjtölni egy hétig és szentséget imádni. De azt
 109 2 |            rejtett korteskedések, forr és zizeg ez a kis hangyaboly,
 110 2 |        százezer koronányi vagyona van, és árva; csak egy gyámja él
 111 3 |           ráncosodó halántékot, a nyak és az áll matrónás gömbölyödését
 112 3 |         nemesnek, a barna energikusnak és uralkodónak mutatja viselõjét
 113 3 |           sokat tudnak errõl beszélni! És mennyi sok félszeg, magabízatlan,
 114 3 |                öltözetnek különös bája és méltósága; bár „elhivatás”-
 115 3 |             elõtt! S míg odakinn sután és elnyomottan jártak bús gúnyáikban,
 116 3 |         önmagukat, belsõ biztosságukat és rejtett értékeik testi kifejezését.
 117 3 |             köntös viselése teremtett; és a mozdulatok jólesnek és
 118 3 |               és a mozdulatok jólesnek és jól állanak. Tán azért is
 119 3 |       felcseréljék végre a „ruhá”-val, és lenyírt vagy simára nyalt
 120 3 |         szûkkörû, de annál intenzívebb és teljesebb új képzeletvilággal
 121 3 |          teljesebb új képzeletvilággal és oly sajátos, oly erõs érdeklõdéssel,
 122 3 |          kiszorítja a régit, a távolit és túl bonyolultat, melyet
 123 3 |               templomi karmester volt, és õ egy másik, ottani szerzet
 124 3 |           szülõvárosától, mostohájától és az ismerõs családoktól;
 125 3 |              abbégalléros jelölt sokat és forrón imádkozott bûnbocsánatért,
 126 3 |        fejlõdött ki minden lelkivonása és képessége, ebben a világban
 127 3 |                világban érett emberré, és ez kötötte le minden szálával
 128 3 |             kötötte le minden szálával és sajátosságával. Elsõ idõben,
 129 3 |            Elsõ idõben, míg még tanult és vizsgákra készült, az öreges
 130 3 |             korhelyes vadászlegényeket és kerülõket; s a termetes
 131 3 |            piros nõ itt is tisztaságot és rendet tartott a rábízottak
 132 3 |                közt, annyi szent igaz; és ezért meg hogy óramûpontossággal
 133 3 |           köteles napi imáit, olvasóit és a penitenciákat, és mindig
 134 3 |           olvasóit és a penitenciákat, és mindig szabott idõben áldozott -
 135 3 |           idõben áldozott - tisztelték és megbecsülték, bár az alárendelteknek
 136 3 |           teremtés lelke egyszerû volt és naiv; a nappaliban egy öreg,
 137 3 |                mondják, ezekhez szelíd és engedékeny volt, és a szokatlan
 138 3 |             szelíd és engedékeny volt, és a szokatlan csendben naponta
 139 3 |           sorsáról, szüleirõl, vagyoni és egyéb viszonyaikról. Ilyen
 140 3 |         asszonnyá vedlett vissza; naiv és elfogult nénike volt, aki
 141 3 |         elégedetten az értesülésekkel, és útjára engedte a megrémült
 142 3 |                az „öreg” káplárönkénye és zsémbelõ dühe mögött: titkolt
 143 3 |          zsémbelõ dühe mögött: titkolt és szemérmes gyöngéd hajlam,
 144 3 |         felolvadt, mely élete egyetlen és legmélyebb élménye lett.
 145 3 |                késõbb, mikor testvérek és növendékek észrevették,
 146 3 |          csakhamar áthelyezését kérte, és csak gúnyt ûzött az öregbõl
 147 3 |                tartományi anyazárdába, és hamarosan karriert csinált,
 148 3 |                kiket magyar születésük és tehetségük miatt magasabb
 149 3 |    paptanárokkal adattak nekik órákat, és állami intézetekbe küldték
 150 3 |             egyházi kitûnõség pártolta és segítette e terveket -,
 151 3 |             égett benne, tüzes energia és tevékenység. A napi lelkigyakorlatokon
 152 3 |          írásbeli dolgokat, levelezett és érintkezett világiakkal,
 153 3 |      érintkezett világiakkal, papokkal és alkalmazottakkal. Modorában
 154 3 |              sima fölényû udvariassága és kenetessége volt meg, melyet
 155 3 |             volt eszménye, erre szánta és szentelte magát. Jártas
 156 3 |                volt az összes ügyekben és számadásokban, kezén mentek
 157 3 |             hogy valaminek, gyakorlati és megfogható dolognak egész
 158 3 |                kellett odaadnia magát; és ez most a szerzet érdeke
 159 3 |               ez most a szerzet érdeke és emelkedése volt. Egyszer,
 160 3 |            értelmes kis munka, ösmerte és szerette ezt a rendet, az
 161 3 |                 feketült szentképeivel és a kriptával odalenn, hol
 162 3 |                némely õsszel kimentek, és szüretet csaptak, egy kevés
 163 3 |                egy kevés mustot ittak, és szent meg hazafias dalokat
 164 3 |          levelû szõlõlugas árnyékában, és oly forró, lelke mélyéig
 165 3 |    tanulmányozta a rend alapítólevelét és múltját; eredetileg istenes
 166 3 |            hatni - nevelni, tanácsolni és téríteni; menteni és vezetni
 167 3 |        tanácsolni és téríteni; menteni és vezetni a lelkeket a bûnbõl
 168 3 |                útjára.~Õt lelkesítette és áthatotta rendje igazi szelleme,
 169 3 |       áthatotta rendje igazi szelleme, és beleélte magát a gondolatba:
 170 3 |         fejleszteni, emelni befolyását és tekintélyét az országbeli
 171 3 |           durva csuhában, s persellyel és feszülettel a kezükben mentek
 172 3 |                középen állott, a város és néha a környék kisúri osztályából
 173 3 |               a képzõt - de már közben és azután is dolgoztak ám szigorúan
 174 3 |              is dolgoztak ám szigorúan és sokat. Volt zárdájuk az
 175 3 |              az ország minden vidékén, és igen sok világi kórházban
 176 3 |  közmegelégedésre. Ó, ennyi tér, munka és fekvõ vagyon mellett többet
 177 3 |               ez minden befolyás titka és a jónak is eszköze a földön -
 178 3 |              szervezõ tehetségének is, és (igen, csak miatta) egyre
 179 3 |            falu szerénykedett a tiszta és konok magyarság közt. Abban
 180 3 |        tartotta céljaira a nõnevelést; és az akkori úri osztály leánykái (
 181 3 |         kezdtek volt németül gagyogni, és itt tanulták meg a híres „
 182 3 |              növendékek kerültek azóta és új sororok; minden évben
 183 3 |          szemlélték a dolgok folyását, és imádkozva készülõdtek az
 184 3 |           szolgáljanak” a fiataloknak, és õrizzék a magukkal hozott
 185 3 |          szigorú szerzetesi szellemet. És Virginia jól tudta, hogy
 186 3 |               mindent, árgus szemekkel és alázatba rejtett nehezteléssel.
 187 3 |           földön; magára véve a hiúság és világiasság kísértéseit.
 188 3 |           sokszor a sátán útvesztõje.”~És mindig akadt valaki ebben
 189 3 |               Virginiának tapintatosan és „csak szeretetbõl” visszasúgta
 190 4 |             folytatta az öreg németül, és felé nyújtotta tömzsi kezét.~-
 191 4 |               embereit, régi otthonát. És hogy szolgál a becses egészsége,
 192 4 |                   mosolygott Virginia, és eszébe jutottak a szidások,
 193 4 |               orgonabokrok nõttek meg, és a fák öregebbek hét esztendõvel.~-
 194 4 |               diplomatásan mosolyogva, és széles, papos mozdulattal
 195 4 |               melegágya volt a különös és fantasztikus hevüléseknek,
 196 4 |           szõve ilyen megnevezhetetlen és izgalmas rokonszenvekkel,
 197 4 |              életre (e nagyon is belsõ és jeltelen életre) kiható
 198 4 |           tudomásul vették a Dunán túl és Erdélyben, a szép Fiume
 199 4 |               utca! Aki szükségtelenül és sokat jár a folyosóra, arról
 200 4 |          körgallérosok, ha szívdobogva és izgalomtól vacogó foggal
 201 4 |            lelkükben Isten szeretetét. És a jövõ héten újból vétkeztek,
 202 4 |            jövõ héten újból vétkeztek, és mindig, míg csak ifjúságuk
 203 4 |                kezdte Virginia tompán, és összekulcsolta szép, fehér
 204 4 |                 de a hangjában csendes és mély közönnyel. Õ sohasem
 205 4 |          végezte a maga dolgát, pörölt és rendet tartott; a fõnökasszonyt
 206 4 |              Unglück!~- Szokatlan még, és talán megtöri nagyon a nénije
 207 4 |                hisz egyetlen rokona õ, és a földi kötelékek, tudjuk,
 208 4 |          lehetetlenül furcsa, érzelgõs és szemérmes kifejezést, mely
 209 4 |                ha igazi hivatást érez. És neki igaza van, õ oly bölcs
 210 4 |            neki igaza van, õ oly bölcs és mély belátású, mint a szentek,
 211 4 |                 csattant fel Kunigunda és lábával dobbantott az iménti,
 212 4 |         szerzetesi élet a legboldogabb és legtökéletesebb a földön,
 213 4 |              legtökéletesebb a földön, és a mennyek elnyerését a legjobban
 214 4 |                a legjobban biztosítja; és hogy éppen ezért nem vétek
 215 4 |            beöltözött novícia korában, és a bennlakók párosával végigmentek
 216 4 |      növendékeink szanaszét futkostak, és kicseréltük a gondolatainkat,
 217 4 |           bûnös világról... Ugye?...~- És jól leszidott, kedves nõvér,
 218 4 |             közelemben töltse... igen, és fájt nekem, ha elgondoltam,
 219 4 |         tanultabbak, ügyesebbek nálam, és inkább hozzávalók! Ach!... -
 220 4 |               igen, igen! Mein Gott!~- És a fõtisztelendõ Anya fülem
 221 4 |                a gyámjánál, hogy lássa és ösmerje meg a világot elõbb.
 222 4 |           ösmerje meg a világot elõbb. És õ egyezett bele, hogy itt
 223 4 |           derék, hitbuzgó katolika nõ, és elnöknõje az „Egyházi ruhákról
 224 4 |               gyönyörû új holmikkal. - És kegyes Anyánk nem ellenezte,
 225 4 |         kimennek ilyenkor rokonaikhoz; és szegény kis árvának senkije
 226 4 |              mindent megvallott - várt és esdekelt. És most maga elé
 227 4 |         megvallott - várt és esdekelt. És most maga elé meredve, a
 228 4 |                rendünk anyagi hasznára és tekintélye növelésére tervbe
 229 4 |              jó, hogy nem nagyságolni; és ha változásuk van, hát zöldek,
 230 4 |            változásuk van, hát zöldek, és alig húzzák-vonják magukat.
 231 4 |             meg kreutzmaschnit ölteni, és nem volt annyi sok csiricsári
 232 4 |                üdvünkre munkálkodjunk, és szenvedve érdemeket szerezzünk.
 233 4 |        szerezzünk. Szabad-é szándékkal és tudva megrövidítni?~- Gewiss
 234 4 |        tüdõbajt; erõs szervezete volt, és már túl van a húszas éveken.
 235 4 |                ember, katolikus ember, és olyan gondosan kezeli szegény,
 236 4 |              szegény, kegyes Anyánkat. És mindezeken segíteni is lehet
 237 4 |           mindezeken segíteni is lehet és segíteni is fogunk, isten
 238 4 |           szabad egét, a friss levegõt és a napot.~- Lárifári! Majd
 239 4 |               beteges úr volt már rég; és a viszonyok is egyre nehezebbek,
 240 4 |             kisasszonyt kell tartanunk és fizetnünk a fiókházakban
 241 4 |         hiteles, magasabb diploma jár. És az erkölcsi haszon; hogy
 242 4 |                legyen, akik készséggel és kedvvel jönnek közénk; s
 243 4 |           elmebeli képzettséget hozhat és némi befolyást, jártasságot,
 244 4 |          hiányosak a fizikai szertárak és kísérleti eszközök, és hogy
 245 4 |       szertárak és kísérleti eszközök, és hogy a nevelés, amit itt
 246 4 |                ide, szegénységben élni és engedelmességben; én elvégzem
 247 4 |               tömött fejet hozott neki és ki tudja, milyen kimustrált
 248 4 |              milyen kimustrált szívet! És most itt...~- Kedves nõvér,
 249 4 |               kissé nagy kezét sértett és tiltó mozdulattal emelte
 250 4 |                sebbel-lobbal, zizzenve és suhogva szállt a fehér fátyol
 251 4 |             egy pörgettyû, az arca düh és szenvedély lángjában, valami
 252 4 |      valószínûtlen setétbíborban égett és tüzelt.~- Ach so - úgy,
 253 4 |          szokta összeterelni, megfogta és megrázta, és rázta és rázta,
 254 4 |    összeterelni, megfogta és megrázta, és rázta és rázta, hogy a csengõ
 255 4 |         megfogta és megrázta, és rázta és rázta, hogy a csengõ nyelve
 256 4 |            hallgatta. Zengett, zörgött és csilingelt oly lelketlenül,
 257 4 |          lelketlenül, olyan siketítõen és hosszan, hogy a kertben
 258 4 |             korán hunyó nappali pillék és a Szûzanya lurdi fabarlangja
 259 4 |            pedig bólintva összesúgtak, és megkérdezték egymástól,
 260 4 |               ki-ki párjához, szepegve és néma csendben, már rég mereven
 261 4 |          érzései nyomorult martalékát, és közbe maga is rikácsolt,
 262 4 |                rázva, lábaival topogva és tiporva, mint a nekivadult,
 263 4 |          fületek! Néz-ni-meg-em-ber! - És senkinek nem volt bátorsága
 264 5 |               meglassította a lépteit, és komolyan, mély fõhajtással
 265 5 |              karimájú, poros kalapját, és kövér, hamiskás arcát, mely
 266 5 |             mosolygott vissza a nõvér, és barna, szép arcáról eltûnt
 267 5 |               szokott nyájas, udvarias és nyugodt volt hangja, tekintete.~-
 268 5 |               fordult vissza Virginia, és arca élénkebb színt váltott
 269 5 |                szerzetesnõ kíván lenni és semmi egyéb, bántja minden
 270 5 |            kezek emelkedtek a magasba, és keresztet írtak a halvány
 271 5 |          Közönyösen bámult az apácára, és tovább majszolta barna kenyerét;
 272 5 |           tõgyüket alig bírva, békésen és bután cammogtak el az apáca
 273 5 |               õ kitért nekik megállva, és elfordította arcát. Valami
 274 5 |          termékenység lelógó terhével; és ellenszerül egy szép természetrajzi
 275 5 |                  Holott Virginia eszes és tanult nõvér volt.~Átment
 276 5 |            udvaron, az itatókút elõtt, és balra tért. Egy széles,
 277 5 |                földszintes épület ódon és parasztos tornácoszlopai
 278 5 |     Szegénysorsú, katolikus elaggottak és rokkantak részére.~A bejáratnál
 279 5 |            lefelé tehetetlenül, sárgán és soványan, mint egy csontvázé.
 280 5 |               kissé mégis puffadt bõrû és olyan színû, mint a régi
 281 5 |              mint a régi elefántcsont. És mégis volt valami kedves,
 282 5 |                ült már csak naphosszat és álmélkodott; több volt százévesnél.
 283 5 |          mellette; akkor felnézett rá, és behúzott, reszketeg ajkával,
 284 5 |             százéves szûzi jegyesétõl. És tudták, hogy mindig ugyanaz
 285 5 |                 még ne, most még ne! - és kis vázfeje gyorsabban kezdett
 286 5 |               sok ezer mise, böjti nap és olvasómondás után; ennyi -
 287 5 |     folyosóival - egész derûs, világos és komoly higiéniájával. Jólesõ
 288 5 |        szerette tán legjobban: a friss és eleven munka, a nyílt és
 289 5 |               és eleven munka, a nyílt és bûntelen tudásvágy e kedves
 290 5 |                fejedelmé”-nek mondják; és... lám, Soror Mártha, aki
 291 5 |              Leonát, a kegyes Simoneát és Evelinát, a „szent”-et,
 292 5 |           szivattyús kút volt; tömjén- és köményleves-szag áradt szét
 293 5 |             már szüntelenül; a templom és a konyha meg a refektóriumok
 294 5 |             könnyen tesznek gõgössé... És életkorához képest szokatlan
 295 5 |            lelkileg foglalkoztak vele, és az „érzéki” csábok világa
 296 5 |           Virginia -, tíz éve van itt, és nem lehet komoly kifogás
 297 5 |            Gregoriával unokatestvérek, és egyházi férfiút vétek volna
 298 5 |              mit sugall igazi szeretet és nem gáncsos irigység, rosszakarat?...
 299 5 |           bemennem!” - mondta magában. És ahogy a szenteltvízzel homlokához
 300 5 |             arcát. A templom néma volt és üres. Lelki vizsgálat formájában
 301 5 |              helyeslése fontos elõtte! És gondolatban az imént csaknem
 302 5 |              különb óhajt lenni általa és a Magdolna kedvéért! - „
 303 5 |              mint valami végtelen erõs és tiszta hajlamot tudom elképzelni,
 304 5 |            minden létezõ felé szabadon és vég nélkül kitárul!” - ezt
 305 5 |          ifjúságát, aki mindent látott és ismer, mindenen nyugodtan,
 306 5 |              kezét ölébe nyugtatva ül, és csak akkor térdel le, ha
 307 5 |                milyen biztos, egyszerû és mély természet; milyen derûsen
 308 5 |              természet; milyen derûsen és megtisztultan szent! Csak
 309 5 |               világot - igazi bûneivel és igazi kísértéseivel? Ó,
 310 5 |               fárasztják az érzéseket, és nem visznek közelebb a jóhoz.”
 311 5 |                 ah, az Avé-ra hív már; és õ itt, a szent helyen, elfelejtett
 312 6 |              Marika fennült az ágyban, és szüntelen, fojtott, prüszkölõ
 313 6 |               Oly szép kint a telihold és oly romantikus; és Kornéliánk
 314 6 |            telihold és oly romantikus; és Kornéliánk két sötét fényû,
 315 6 |              ágyból is, az ablakon át; és (ó, arcátlan merészség),
 316 6 |                lábtul rakta a párnáit, és úgy fordult az ágyban, hogy
 317 6 |                tisztelendõ Kunigundát? És ez csakugyan nem rend; mikor
 318 6 |            Hahaha! - fuldokolt Marika, és nem tudta abbahagyni. - „
 319 6 |          akinek legnevetõsebb a szeme, és nem is tûri, hogy lesüssék.
 320 6 |                kérem, ha sokan jönnek, és velük olyan csélcsap, világias
 321 6 |                jelvényük; Isten õrizz: és képesek eretnekségre térni,
 322 6 |                ugyan másképp neveltek, és azt jobban is szeretem.~-
 323 6 |         emlékezünk a másik rendszerre, és érezzük a jóságát. Minket
 324 6 |        csakhogy alkalom legyen tûrésre és önmegtagadásra; mert akkoriban
 325 6 |                volt dolga a türelemnek és alázatnak! „Maga akarna
 326 6 |      menyasszonyi köntösét viselni?” - És így tovább egy félórán keresztül,
 327 6 |          tovább egy félórán keresztül, és három hónap múlva megint. -
 328 6 |             mert ott kedvesebb az élet és kisebb a szigorúság meg
 329 6 |           soror Evelin például; a böjt és önmegtagadás igazi szentje!~-
 330 6 |              eszébe, pesti lány létére és ilyen külsõvel szerzetbe
 331 6 |             jártam iskolába otthon is, és ha szüleim a nõvéremmel
 332 6 |                a cselédhez a konyhába, és szent énekekre tanítottam.
 333 6 |                   mondta Pável Marika, és tovább csavargatta a hideg
 334 6 |              csak ragyogó fekete szeme és térdig érõ sötét hajfonata
 335 6 |        alsószoknyában. Megtántorodott, és odaborult térdre a Király
 336 6 |       szenvedett; oly bolondul, élesen és édesen szenvedett. Akkor
 337 6 |             Erzsi kihajolt az ágyából, és megragadta a copfját.~-
 338 6 |      Militorisz! - kiáltott rá nevetve és bosszúsan. - Hallja, maga
 339 6 |      barátságot” mindenütt a szövegbe, és odatette a Kunigunda asztalára
 340 6 |                hideg folyosón! Mars! - És ha eszébe jutna megint írni
 341 6 |              van egy bejáró földim, hû és titoktartó, a mi leveleinket
 342 6 |  hajbodorítással. Felrázta a párnáját, és falnak fordult. - Sokan
 343 6 |               elnök.~A sarokban Kornél és Helénke suttogtak; egymás
 344 6 |            ágyuk; a szélén kuporodtak, és összedugták a fejüket. „
 345 6 |                a neve, ugye - Albert - és németet tanít az itteni
 346 6 |         alsószoknyáját, papucsba bújt, és átment hozzájuk; odakuporodott
 347 6 |          harmadiknak a Helénke ágyára, és megkezdte elõadását az életrõl
 348 6 |         megkezdte elõadását az életrõl és a szerelemrõl.~Pedig ma
 349 7 |                a faragott fakorlátnak, és kinéztek a már õszies ködös
 350 7 |               a dérlepett virágágyakra és a zúzmarás fákra.~- Nem
 351 7 |             kérdezte a barna olasz nõ, és sûrû szemöldöke összerándult.
 352 7 |                módszertanra meg rajzra és fizikára.~- Egyetértek,
 353 7 |               hogyne! - felelt a másik és felé fordult. Nagy, fehér,
 354 7 |            fogai kivillantak egy finom és üde mosolynál; volt valami
 355 7 |               volt valami nagyon friss és kedves, valami igen nyugodt,
 356 7 |           valami igen nyugodt, jóságos és elõkelõ igazán - ebben az
 357 7 |                 ebben az inkább csúnya és nem is fiatal emberarcban.
 358 7 |     emberarcban. Aki nagyon értelmesen és sokáig figyelte, rá kellett
 359 7 |               minden keresettség, móka és manér. Ritkán lehetett látni
 360 7 |              egyszerûbb, ökonomikusabb és világosabb arcjátékot, biztosabb
 361 7 |       világosabb arcjátékot, biztosabb és jólesõbb mozdulatokat. Különös
 362 7 |         mozdulatokat. Különös békesség és tisztaság áradt arra, aki
 363 7 |                is tudta megmagyarázni; és annál inkább, minél kevésbé
 364 7 |               szelíden, okosan megérti és elnézi társnõitõl, kikkel
 365 7 |           kikkel egyforma ruhában járt és egy asztalnál evett, noha
 366 7 |               származás, nevelés, élet és múlt.~- Egyetértek teljesen -
 367 7 |               a másik. - A mi rendünk (és tudom, hogy tiszta hajlamból
 368 7 |             munkálkodó rend; mi küzdve és dolgozva építjük üdvünket
 369 7 |              dolgozva építjük üdvünket és másokét; nem élünk passzív
 370 7 |          malasztot, noha Mária volt az és nem Mártha, aki „a jobb
 371 7 |             közt, milyen vezetés alatt és a többi?... Az idõnk mindenhogy
 372 7 |          messzirõl idehozott fáradtság és közöny, és akkor... nem
 373 7 |         idehozott fáradtság és közöny, és akkor... nem szabad, nem!
 374 7 |        tizenkettõt: „Hagyd csónakodat, és jer, kövess!” Ha kell, ostorral
 375 7 |             kövess!” Ha kell, ostorral és erõszakkal, amivel tudja,
 376 7 |                itt, legkedvesebb Isten és emberek elõtt - vágott bele
 377 7 |             hévvel, hogy belepirult. - És milyen tudást hoztál készen
 378 7 |          mennyi ékesszólást, ismeretet és minden képességet; nélküled
 379 7 |         képesítésû iskolákra gondolni. És mennyit dolgozol! Büszkeségünk
 380 7 |            dolgozol! Büszkeségünk vagy és igazán...~- Nonono! - csendesítette
 381 7 |           árnyalatú beszédhangja volt, és annyi humort, szeretetet
 382 7 |               annyi humort, szeretetet és lebilincselõ, vidám nyájasságot
 383 7 |        dolgokba; ez élet apró munkáiba és érdeklõdéseibe; különben
 384 7 |                 különben valami furcsa és erkölcstelen pátosz veszélye
 385 7 |           veszélye fenyegeti. Egy nagy és egész életre szóló belátás
 386 7 |              akarod... legyen, ez nagy és élethosszig való dolog;
 387 7 |          igazad van, ennek a jegyében, és ennek a közönyével kelni,
 388 7 |               kelni, feküdni, ebédelni és imádkozni. - Szóval: majd
 389 7 |          együtt, amit a szerzet javára és emelésére lám te is jónak
 390 7 |             egyszerûséggel; mosolygott és megfogta barátnõje kezét.~
 391 7 |           Magdolna arca elkomolyodott, és visszavonta kezét.~- Hanem
 392 7 |      mozdulattal (hol tanulta vajon?), és félrenézett; õ most valamiért „
 393 7 |          padban, s álmatagul, hanyagul és hosszan állta - visszaadta
 394 7 |      támaszkodott, könyöke az ölében - és így nézte vissza alulról
 395 7 |              tekintetét, összerezzent, és elõrekapta a fejét, sõt
 396 7 |           belebonyolítsa, megakassza - és végre is sikerült ez neki.
 397 7 |           lépett hozzá egészen némán - és a kettejük összefogott köténye
 398 7 |      fizikakönyvbe, annak is a táblája és burkolópapírjai közé. Elolvasni
 399 7 |            kötõjét csinosabbra kötötte és kiment. Mi ez? Kapossyhoz
 400 7 |       némettanár elõtt áll a folyosón, és mond neki valamit. Közben
 401 7 |         mozdulatlanul szegezte rájuk. „És szóba áll vele - borzasztó!
 402 7 |              mint a szentek a képeken, és jobbról engedi maga mellett
 403 7 |              lépnek be az osztályba. - És Kornél lesüti gyönyörû szemét,
 404 7 |                lesüti gyönyörû szemét, és az arca oly lehetetlenül
 405 7 |             lehetetlenül morcos, bamba és közönyös, tartása hanyag
 406 7 |               közönyös, tartása hanyag és fáradt lesz egyszeriben;
 407 7 |              Marikát figyeli; komolyan és összeszedetten ül az órán,
 408 7 |           viselkedése jelentõségteljes és ünnepi mindvégig.~Erzsi
 409 7 |              kék bekötõpapírját. Zörög és zizeg a csendben; a felelõ
 410 7 |        áhítatból - nagyokat rikkantott és kacagott a folyosón, míg
 411 7 |                  Ártatlan gyerekarccal és hamiskás, gúnyos szemekkel
 412 7 |               leült az asztal fejéhez, és lassan, nagyon lassan elõkotorta
 413 7 |              tekervényei közé szorult, és nem szabadulhatott a „labirint”-
 414 7 |                erre bejárók, bennlakók és novícia-apácák visszafojtották
 415 7 |          válogatna; végre felkacagott, és kihívta az egyik apácát.
 416 7 |                ülnek be készületlenül, és Szelényi papa sem kíván
 417 7 |                 plajbászt szúrtak mögé és egy tolltörlõ pamacsból
 418 7 |              Viszont! - felelte Erzsi, és nevetett, de aztán szegény
 419 7 |             gipsz ornamenseket, rózsát és palmettát, lotost meg tulipánt
 420 7 |                nagy zajban a pódiumon, és dobol kékesfehér ujjaival.~-
 421 7 |        ujjaival.~- Még egy hangos szó, és én távozom innét, kisasszonyok! -
 422 7 |            finnyás türelmetlenségével, és hátravetett halvány fején
 423 7 |     odanyújtott rajzmappákat, javított és törölt szó nélkül, lélektelen,
 424 7 |              arcél, a profil, a homlok és fej karaktere, melyeket
 425 7 |      szenvedélynek, mely magát emészti és táplálja, és fásult, közönyös
 426 7 |             magát emészti és táplálja, és fásult, közönyös minden
 427 7 |                vagyok kosztban, tudod; és oda ugyanaz a mosóné jár,
 428 7 |     fõtisztelendõ úrnak is nagymamája, és mindkettõt õ nevelte, mert
 429 7 |                 tudod, unokatestvérek, és a szüleik elhaltak, meg
 430 7 |             nekem no; már öregasszony, és ott mosott akkor is, mikor
 431 7 |              tán hat- meg nyolcévesek; és azt mondja, egyszer õ figyelmeztette
 432 7 |              összebújnak a fásszínben, és olyan nagy csendben van
 433 7 |               éves Király Erzsi ül ott és Gross Helén, a fõasszony
 434 7 |     negyedéveseknek erre az órájára.~- És mond, kis német - hányszor
 435 7 |                 mein Gott, talán három és félszer. A negyedik azért
 436 7 |              bejött a Holzerné anyósa, és megzavart; pedig akkor kezdett
 437 7 |                nõ - no, ne haragudj!~- És azóta nem voltatok négyszemközt?~-
 438 7 |           elkísért Holzerékkal együtt. És az asszonyka úgy csinálta,
 439 7 |              hogy kicsit elõrementünk, és akkor õ, Töffler tanár úr
 440 7 |             ebbe a nagy, csúnya házba, és milyen sokára látom megint!
 441 7 |            milyen sokára látom megint! És akkor én azt kérdeztem:
 442 7 |            azért, mit kell mondani! No és?~- Ó, Istenem, Erzsi; akkor
 443 7 |             így: „Lássa, kis Helén...” és megakadt kicsit, és Holzer
 444 7 |                    és megakadt kicsit, és Holzer tanár, a barátnõm
 445 7 |                férje éppen elõreszólt, és meg kellett állnunk. Valami
 446 7 |               érettségi szabályzatról, és közben a zárdakapuhoz értünk. „
 447 7 |               még súgva az elválásnál, és szokatlan erõsen szorította
 448 7 |              katonatisztekkel mulatni, és nem volt semmi karaktere.
 449 7 |             menj! Menj rögtön, kedves!~És mikor az eltávozott, felállt -
 450 7 |                 mondta fulladt hangon, és térdre borult; a rendi olvasójelvény
 451 8 |                térdelt a kripta kövén, és nézett a síri lámpák reszketeg
 452 8 |         morajlással, mely elhullámozva és megújulva, eleinte kínos,
 453 8 |             nyomasztó, késõbb andalító és nyugalmas, mint maga a Végtelenség
 454 8 |              egy soror, karjaiba kapta és fölvitte a napfényre; felélesztgette,
 455 8 |                a szent ostya elnyelése és a földi hüvely teljes kihûlése
 456 8 |                kolostori életét, imáit és böjtjeit - vagy megtámadta
 457 8 |           menten megnyíló örök Életben és Igazságban... ó, és ha e
 458 8 |            Életben és Igazságban... ó, és ha e pillanatnyi megtévedésért
 459 8 |        ítéltetett volna is jajgatással és fogcsikorgatással a rettentõ
 460 8 |               elkészült az ágyvetéssel és öltözködéssel, fél hétig
 461 8 |          természetesen asztali imákkal és a szegény lelkekért való
 462 8 |            következett asztali imákkal és déli Úrangyalával, délután
 463 8 |   rózsafüzérbõl karban, végül regráció és félórás esti ima térden
 464 8 |        növendékágyakban - mit tesz az? És most, hogy a Fõasszony egyszerû
 465 8 |           egyszerû szobája üresen állt és az Úr e kis nyájának nem
 466 8 |            kaptak halpecsenyét ebédre, és fekete szõrkötényt viseltek
 467 8 |               a rendes öltözet fölött.~És folyt minden a maga rendes
 468 8 |              tél, fûtötték a termeket, és a növendékeket nem vitték
 469 8 |               már. Kunigunda rikácsolt és toporzékolt, s a szép kis
 470 8 |             nem feledkezve, suttogásuk és fiatal kacagásaik neszével
 471 8 |          szokott apácás külsõségeknek, és szándékkal dicsérte a nyílt,
 472 8 |           derült jámborságú szíveket.) És Evelina, az „önmegtagadás
 473 8 |          böjtölt a szabott idõn kívül, és éjjel, titokban felkelt,
 474 8 |                néni volt az õ munkája, és nappal lúg ette kezeivel
 475 8 |         valamelyik buksi elszunyókált, és hangos, falusias magyar
 476 8 |              áldozópap, egyházi férfiú és unokatestvére is a szép
 477 8 |        túlságba mégsem szabadna vinni, és a betegnek nem használ a
 478 8 |         rendesen, nyájasan, egyszerûen és kissé elkülönülten - kellemes,
 479 8 |            kellemes, tiszta mosolyával és nemes mozdulataival; szép,
 480 8 |               tartott az osztályokban, és amit a századok históriáiból
 481 8 |           századok históriáiból tudott és közölt, maga volt az életértés,
 482 8 |               fogásaiból, bár kedvelte és elismerte barátnõjét, Virginiát. -
 483 8 |            igen”-t bizonygatott egyre, és gyermeki tekintete a levegõbe
 484 8 |                estig a fizikaszobában, és nyaggatta Virginiát az új
 485 8 |               lángokat szórt az egyház és erkölcs ellenségeire. Németben
 486 8 |         eljutott a Sturm und Dranghoz, és neveléstörténetbõl Basedownál
 487 8 |             közönnyel vonszolta magát, és sötét szeme csak rejtve,
 488 8 |                vasba bodrozta a haját, és Szidu meg Gidu az ifjú Soror
 489 8 |            üldözték fáradhatatlanul...~És lám, mindez mégiscsak látszat
 490 8 |                 talán a Jóisten szelíd és végtelenül tükrözõ szemeivel),
 491 8 |               példának okáért Virginia és Berchtolda mily bensõ egyetértéssel
 492 8 |               mily bensõ egyetértéssel és sokat vannak együtt, s mennyi
 493 8 |                nõvért, az eleven Adélt és a halvány Gregoriát is,
 494 8 |          Evelina, a szent sváblány is, és átüzennek gyakran a piros
 495 8 |  megfigyeléseket tenni; hogy hány öreg és ifjabb nõvér ölelte õt szívére,
 496 8 |      szertartásos, gyenge szorítással, és csókolta arcon apácásan
 497 8 |                 te szegény gyermek!” - És észrevenni legvégül, hogy
 498 8 |               növendék, Popescu Kornél és Pável Marika egy idõ óta
 499 8 |           esténként a hálóban, gyakran és fennhangon szokta dicsérgetni
 500 8 |            urat, hogy mennyivel különb és okosabb, mint például az