Fejezet

 1 1 |      mûvelt és hogy munkálkodott Isten nagyobb dicsõségére, - most
 2 1 |         és tilalom! Fának magva, isten gyümölcse, most már igazán
 3 2 |   tanultam tõle bizony. Tudja az Isten, valahogy komolyba kezdett
 4 3 |     kenetessége volt meg, melyet isten tudja, honnét tanult. „Mindent
 5 3 |          mikor kinn a szabadban, Isten nyílt ege alatt mondhatta
 6 4 |          elhomályosítá lelkükben Isten szeretetét. És a jövõ héten
 7 4 |        magunk közé édesgetni egy Isten szolgálatára alkalmas lelket.
 8 4 |     lelkének is üdvére válhatnék Isten akaratából. De csakis úgy
 9 4 |             De a földi életünket isten azért adta, hogy üdvünkre
10 4 |   munkálkodhatnak soha a javára, isten dicsõségére. A ház az oka,
11 4 |     lehet és segíteni is fogunk, isten segítségével. Az épület
12 4 |       küldeni, mert erre a bajra isten még nem mutatott más gyógyszert
13 4 |         mi mindnyájan dolgozunk, Isten dicsõségére eleget; de a
14 4 |      kedvesek az együgyû szívek; isten nem parancsolta nekünk a
15 4 |    rangos családból való (mintha isten elõtt nem mindegy volna),
16 4 |         lurdi fabarlangja mélyén isten szunnyadó bogárkái; a nagy
17 5 |   kegyelem nem hagyott el engem, isten alázatos szolgálóját!...
18 5 |              Ach ja? Hogyne, míg Isten megengedi!~- Nem vágyik
19 5 |       felháborodva. Ó, mert hisz isten látja, mily más az õ nemes
20 5 |          a Magdolna kedvéért! - „Isten - õ bizonnyal maga a megértés -,
21 5 |         görcsös tusakodás! Talán isten próbája csak, mellyel választottait
22 6 |         is van, rendi jelvényük; Isten õrizz: és képesek eretnekségre
23 6 |         akar? Vegyen erõt magán! Isten nevéért fékezni kell a szenvedélyeinket.~-
24 7 |    közénk jöttél; mindegy is az, isten kiválasztja övéit, mint
25 7 |    különb vagy itt, legkedvesebb Isten és emberek elõtt - vágott
26 7 |         könnyû feladatot adsz.~- Isten legyen szándékainkkal!~-
27 7 |         lehetett volna rendesen; Isten megjelölte valamivel, azt
28 8 |          mi keressük! (Fordítson isten mindent legjobbra az õ végtelen
29 8 |        érzem, nem a helyes úton. Isten óvjon tévedéstõl és balvéleménytõl! -
30 9 |           és elzengte végig (már isten neki!) - mind a huszonnyolc
31 12|         hogy legalább addig, míg Isten a közeli választás rendjén
32 12| huszonharmadikban vagyok, lássa! Isten vele, mert már nagyon fázom
33 12|          a tollam hegyére, tehát Isten vele, drága, Isten vele!~
34 12|         tehát Isten vele, drága, Isten vele!~Csakugyan úgy volt
35 14|           oly balul sikerült, az Isten büntet! Ó! Lehet, hogy nem
36 14|          még... a bûneim is - ó, Isten, légy velem! Soha-soha nem
37 14| törvényszerû ok, testi változás, Isten rendelésébõl való sajátosság
38 14|          jogosult ösztön, melyet isten maga ismert el a paradicsomban
39 14|       amelyet õk, a szerzetesek, isten különös választottjai -
40 15|       hátulsó lépcsőn (egy külön isten őrizte őket), elvegyült
41 15|   szentség, egy a hét közül, még isten szerezte a paradicsomban.~
42 15|      elégszer tapasztaltam, hogy isten szereti az õ kegyesrendi
43 15|        erre küldte szerzetünknek Isten, hanem hogy tudásával és
44 16| dicsõséges, örökös Menyasszonyé, Isten szép jegyeséé. Ó, Mária -
45 16|      Abban, amit hinnünk adatott Isten kegyelmébõl. A tudomány