Fejezet

 1 1 |         Kunigunda nõvér mit mûvelne, tán még a vörösnyelvet is feladná
 2 2 |   szelídséggel kifújta... Mint ahogy tán igaza is van, tán csakugyan
 3 2 |              ahogy tán igaza is van, tán csakugyan ezek a komoly
 4 2 |            kicsim!... Azt hiszed, az tán mulatságosabb, ha az ember
 5 2 |              jól van ez így; azalatt tán vele is történik valami,
 6 2 |              ilyen okos, ne hidd; és tán nem is azon múlik, hogy
 7 2 |         lehet, úgyis elég rövid lesz tán az egész - és semmit nem
 8 2 |              lehetett volna - kivéve tán, ha valami színinövendék.
 9 3 |             jólesnek és jól állanak. Tán azért is várják a suta kis
10 3 | nehezteléssel. A Fõnökasszony beteg; tán nemsokára Jézushoz megyen.~
11 4 |            még megfélemlítette volna tán! Figyel a szavaimra, kedves
12 4 |              közbe gyorsan Virginia, tán elértve valami célzást -,
13 4 |          mindegy volt: „Megbolondult tán valaki?”... A leányok már
14 5 |              tekintete, ezt szerette tán legjobban: a friss és eleven
15 5 |        imádkoztak vagy beszélgettek; tán az „Úrangyalá”-ra gyülekeztek
16 5 |       szélében; szólni kellene neki, tán kötelesség is volna. Hogy
17 7 |              nem is tud felõle; vagy tán szelíden, okosan megérti
18 7 |             hogy igazad van, kedves. Tán valóban nem jöttem elég
19 7 |          voltak. Egész kis gyerekek, tán hat- meg nyolcévesek; és
20 8 |           intett a zsebkendõbe, vagy tán csak zokogó csuklás volt
21 8 |       Kunigund; hogy most soká-soká, tán hónapokig vagy még tovább
22 8 |             az Erzsi orra cimpáján - tán a zárt levegõtõl, vagy a
23 8 |            Mit tegyek, mondd? Hozzak tán Kapossydtól valami emléket,
24 8 |        valami emléket, egy hajfürtöt tán (csak olyan kopaszra ne
25 10|              Nyilván faluról jöttek, tán a szomszéd vármegyébõl,
26 10|          fõispánlány. Nanana, ecsém! Tán nem annak a nevire danoltál
27 10|    tisztességes úri embernek ösmersz tán? Nem? Hónap különben az
28 11|    fiataljaik és öregjeik nyugalmát, tán életét is. Három oldalról,
29 11|             elmúljanak? Apáca akarsz tán lenni még most is?~- Ó,
30 13|        õrzõangyalod vigyáztak! Ah... tán nem is lett volna okos dolog;
31 13|            és ezen is (ne haragudj!) tán most tûnõdöm el elõször.
32 14|        minden percben, sok ezerszer, tán az idők végeztéig - hogy
33 14|              szerettelek, Magdolna - tán bûnösen szerettelek, ítéld
34 14|              szemében ijedt szégyen; tán most látta csak, hogy a
35 14|              más élet, más test és - tán idegalkat, igen! Hisz azért
36 14|          amire te magad lettél volna tán valóban alkalmas - a vezetés
37 14|             és lelkiebb is talán (ó, tán még ezt is csak képzelte
38 15|             Fõasszonyt ez a szégyen, tán sírba vinné, tán jobb is,
39 15|            szégyen, tán sírba vinné, tán jobb is, hogy nem érte meg!
40 15|             Zólyomi öreg házunk maga tán csakugyan nem a legjobb,
41 15|      magunkról; bocsásson meg! Pedig tán még hátra volna egy és más
42 16|           kandi angyalok vagy ámorok tán; pufók pogány puttócskák.
43 16|       beszélt, arra nem is figyeltek tán (hisz õ sem számított nagyon