Fejezet

 1 1 |          füstszagához.~A tömjénhez, mely már-már émelyítõvé áporodott
 2 1 |             a keskeny és szûk úton, mely a zárdatemplomtól a refektórium
 3 1 |            boldog „világi” illatot, mely a külsõ levegõvel beárad.
 4 3 |           bõredõs fekete öltöny is, mely valami nyugodt eleganciát,
 5 3 |             oly erõs érdeklõdéssel, mely csaknem teljesen kiszorítja
 6 3 |            apáca már-már felolvadt, mely élete egyetlen és legmélyebb
 7 4 |             véletlen” találkozóért, mely betöltse tartalmával néma
 8 4 |            és szemérmes kifejezést, mely az öreg e reszketeg szavait
 9 4 |           türelmetlen röstelkedést, mely elfogja az embert viszonzatlan,
10 5 |           és kövér, hamiskás arcát, mely olyan volt, mint egy jóindulatú,
11 5 | természetrajzi olvasmányra gondolt, mely közgazdasági szempontból „
12 5 |           tudásvágy e kedves házát, mely félig az õ mûve volt. Mert
13 5 |          hajlamot tudom elképzelni, mely minden létezõ felé szabadon
14 7 |          maga a tisztelet hatalmát, mely körülvette. Úgy látszott,
15 7 |         viszont ama szent zsinaton, mely önök halhatatlan lelkérõl
16 7 |        lázpiros, finom rajzú vonal, mely gyengéd hullámokba törött
17 7 |          szélsõséges szenvedélynek, mely magát emészti és táplálja,
18 8 |            tompa sötét morajlással, mely elhullámozva és megújulva,
19 8 |           érzelmes német bánatának, mely csak lefordíthatatlan germán
20 8 |       idegen „réndetlen” hüvelybõl, mely az õ hatalma korlátaira
21 8 |           kissé fullatag fejhangon, mely a siratóasszonyokéra emlékeztetett -,
22 8 |           az õ egyszerû fölényével, mely oly jól illett telt, erõteljes
23 9 |           elnézegette a közönséget, mely a tortánál már bizalmas
24 12|        históriát. Ez volt az a lap, mely már máskor is rendesen elég
25 12|            a könnyelmű szabadságot, mely még boldogult Főasszonyunk
26 12| szerencsétlenségeket, mint ez volt, mely a klastrom jó hírén örök
27 12|             olyan rendszabály elõl, mely arra való lenne, hogy az
28 12|     utasított el minden kísérletet, mely szemet hunyásra akarta bírni.
29 12|             fellobbant a tekintete, mely büszke, szilaj és alattomos
30 13|            különös meghatottsággal, mely mindig elfogta e csodálatos,
31 13|     tetterejét, forró érdeklõdését, mely viszont nem is vétek - sõt
32 13|          engedelmesség” gondolatát, mely oly biztosan és - olcsón
33 14|      szerint tökéletes Test és Vér, mely az Ostya titkába rejtőzik
34 14|             és boldog megrendülést, mely a szentek életét mennyeivé
35 15|            a szörnyûséges dologban, mely annyi pénztõl fosztotta
36 15|     rafinált”-at, a „lassú viz”-et, mely partot mos - a „romlott
37 15|              este, a regráció órán (mely a vizitek hivatalos ideje
38 15|       okmány ment a harmadik napon, mely az összes fogadalmas-testvérek
39 16|             fõ vizsga, a képesítõ - mely majd „egész életükre” kihat.~