Fejezet

 1 1 |       otthonmaradt boldogságot, drága kis múltjukat, és versenyt
 2 1 |         inger, milyen veszejtõ, drága, bûvös ígérete minden földi
 3 4 |         halvány világánál - egy drága „véletlen” találkozóért,
 4 4 |     nemsokára át kell engednünk drága társaságát.~- Így beszél,
 5 5 |      nemes barátságuk e kitûnõ, drága teremtéssel; - az õ lelkes
 6 6 |     percre ne! Hadd lássam még! Drága, drága! - hangzott akkor
 7 6 |         Hadd lássam még! Drága, drága! - hangzott akkor az ajtóból
 8 6 |         kabinettje odanyílik.~- Drága, drága szent! - lihegte
 9 6 |  kabinettje odanyílik.~- Drága, drága szent! - lihegte a novícia
10 7 |    feszült meg az osztályon (ó, drága, felejthetetlen játéka a
11 8 |      öregem, no! Milyen kedves, drága, megható volt. Istenem!
12 8 |      mulattunk. Milyen megértõ, drága lélek is az én anyám!...
13 9 |   Helénke ügyénél.~- Már tudod, drága, én igen jó katolikus vagyok,
14 9 |       holnap megmondhatod neki, drága, nehogy bõgéssel rontsa
15 9 |       ez jobb is így - gondolta drága becsületességgel -, hiszen
16 11|     szerelmi hírt mondott neki, drága, édes hírt, ájulásig boldogító
17 11|   együtt kell aludnotok.~- Jaj, drága - te mindig olyan cinikusan
18 11|           Jaj, ne haragudj - te drága, jó, okos te!~- Persze -
19 12| leveleink hû közvetítõjét maga, drága, meg fogja lepni húsvétra
20 12|   vonatot: Van még idõ! bizony, drága, és magának is mindenre;
21 12|         fogott és haragudott, a drága, de én nem akartam, hogy
22 12|      hegyére, tehát Isten vele, drága, Isten vele!~Csakugyan úgy
23 13|         siettették már nagyon a drága üdvözítõhöz; pedig az még
24 13|     körmével.~Csak sose búsulj, drága anyácskánk, meg vagyunk
25 13|      magad a dologgal. Hidd el, drága anyus, hogy te sohasem bírtál
26 14|         értük, értük ontotta ki drága vérét a kereszten...~És
27 15|         világos terében, honnét drága életzajok tavaszi zsongása
28 15|         üzen nekik, hogy milyen drága a Töffler, hogy melyik este
29 15|        valahol az ifjú jegyesek drága szent napragyogást lássanak
30 15|      testvérnénje), az a szent, drága lélek: õ volt talán húszéves
31 15|       mennyit elfecsegtem itt a drága idõbõl magamról, magunkról;
32 16|         téli érzéseken is... Ó, drága, értett misztérium; ó, átlátszó,
33 16|      szószékrõl újra meg újra a drága naiv, örök legendát; aztán
34 16|        jó katolikus! Ó, kedves, drága jó nõvér!...~És síró meghatottsággal
35 16|         most a széles utakon, a drága, nagy fák hullós virága
36 16|    Módszertanomban.~- Köszönöm, drága! Csúsztassa csak be ide
37 16|     táblát. Gilt? Gilt! - Csak, drága, annak a varrónõismerõsének
38 16|   szóljon, kedves - mert tudja, drága, a Tedeum után muszáj nekem