Fejezet

 1 2 |     szegény lány voltam. Két évre rá meghalt apa; az anyám nyugdíja
 2 2 |   szorosan mellette, és felnézett rá, az meg lehajolt, és ugyanegyet
 3 2 |           káplánon, és nem dûltek rá a falak, szent Vince feketült
 4 4 |      szünidõben sokszor gondoltam rá, hogy egy szép vasárnap
 5 4 |         elszelídült arccal nézett rá megint.~- Hát persze, önök
 6 4 |          szemmel, esdeklõn nézett rá.~- Fiatalság, bolondság,
 7 4 | folytassam, én nagyon is gondolok rá, hogy a mi kis Helénünk
 8 4 |    harminckét éves korában szánta rá magát Krisztus urunk követésére,
 9 5 |         mellette; akkor felnézett rá, és behúzott, reszketeg
10 5 |       tudták, hogy mindig ugyanaz rá a felelet.)~- Ach ja? Hogyne,
11 5 |         váratlanul, hirtelen tört rá egy nagyon testi érzés;
12 5 |          modor, szokás nem ragadt rá... Most is kilép a kapun
13 6 |            Militorisz! - kiáltott rá nevetve és bosszúsan. -
14 7 |    értelmesen és sokáig figyelte, rá kellett jönnie, hogy miért;
15 7 |           beszélned! Nem gondolsz rá, hogy ez talán valami kívülrõl...
16 8 |         az Öreg visszaparancsolta rá a kék intézeti gúnyát -,
17 8 |       illatos virágok mosolyognak rá; de nem, õ nem nyúl értük,
18 8 |         szörnyû kíváncsiak voltak rá.~Hát csakugyan gyönyörû
19 8 |      titulus, tehát sokat tartott rá.~Így is történt, hogy bár
20 8 |          háziszert, kenõcsöt kért rá a jó konyhanõvérektõl. Az
21 8 |           is volt egyszer, az úgy rá van írva az arcára... és
22 10|        asztalnál röhögve füleltek rá.~- Csuhaj, te híres! Azt
23 12|  vagy-vagy, aki ide belép, szánja rá egész lelkét, életét, és
24 12|       szilenciumokat, és vigyázni rá, hogy a tanítónõvérek az
25 12|      bágyadt nézéssel meresztette rá sötét szemét egy percig;
26 13|          még jószívvel várt volna rá egypár esztendeig!~A derék
27 13|    kutyába se nézik; nem szorul õ rá; majd beszélni fog a vármegyei
28 13|       szemrehányó szemekkel nézve rá; míg elfehérült ajkai idegesen
29 13|      Berchtoldának volt is gondja rá, hogy a fiatalabbak közt
30 13|              Hogy érted? - nézett rá Virginia elképedve. Tehát
31 14|      Virginia testvér! - kiáltott rá akkor a másik szigorú, ébresztõ
32 15|        úgy tudta, hogy õ beszélte rá az ittmaradásra ezt a „méltatlan
33 15|         Mennyire szükség lesz még rá ezentúl, mikor az önök által
34 16|    Fõasszonyt. „Mennyire hasonlít rá, a szeme, ugye?” És Helénke
35 16|    rendszere és minden adatkincse rá van firkálva apró, mikroszkopikus