Fejezet

 1 1 |     remegve, léptenkint közelednek mégis a csábos pont felé. Ott
 2 4 |          házfedél takarta be õket, mégis életmódjuk szigorúan elõírt
 3 5 |           apró bibircsekkel; kissé mégis puffadt bõrû és olyan színû,
 4 5 |            a régi elefántcsont. És mégis volt valami kedves, valami
 5 5 |              Kissé összezavarodott mégis; cikkelyes tanokat, vallási
 6 5 |       lehet komoly kifogás ellene, mégis semmi apácás modor, szokás
 7 5 |           gondolatban - de a nõvér mégis túlságba viszi; aztán beteg
 8 5 |        példaképül választani... De mégis, vajon nem foglalkoztatja-e
 9 7 |          mondja a mosóné, megbánta mégis, hogy szólt, mert egyszer
10 7 |   egymásnak két nagyleány; azoknak mégis átall szólni, elfordítja
11 8 |    emlékeztet.~Január közepe táján mégis felvehette egyszer a szõke
12 8 |        csatorált - Erzsi nemsokára mégis csak tanulni kezdte a jeles
13 8 |         örültek, hogy a hét végére mégis múlóban volt.~- Erzsikém,
14 8 |          azért, mert tudom, hogy õ mégis egy derék és egy idealista,
15 9 |           semmi hivatást nem érez, mégis benn talál maradni apácának?~-
16 9 |           a vacsoránál, de valamit mégis.~- Nem, azt nem szabad,
17 9 | Kunigund-vihar fõ mérgét. Útközben mégis felszaladt a város fõpostájára
18 11|           kötelekkel, hamar!...~És mégis, mire az álomszuszékok felcihelõdtek,
19 11|      tántorogva és konokul megállt mégis a lámpa alatt; rámeredt
20 11|          ám felsietõ léptei zajára mégis rémülten vált széjjel egy
21 12|      emezek a maguk oldalán, azért mégis sem Berchtolda, sem Virginia
22 12|            embernek, tudja, úgy... mégis szoknia kell a hazárd és
23 12|      akárki, ha nem jobb; az ember mégis jól csinálja ám, amit vállal
24 13|            apró ablakú kastélyház. Mégis jobb, mint itt, uramisten!
25 14|           bár vég nélkül osztódva, mégis mind osztatlanul és teljesen,
26 14|    mindenkinél inkább csüggedt arc mégis Magdolnáé volt; Virginia
27 14|      egymást teljesen, mi emberek. Mégis, igyekeznünk kell erre ugye,
28 15|       tolongásban sikerült egyszer mégis, egy alkonyati órán - amire
29 15|     inkvizíciók útján nem sül-e ki mégis részvétele a szörnyûséges
30 15|  tanítóképzõt is meg kell nyitnunk mégis; igen, most már mi is, e
31 15| elfelejteni! De ha Magdolnánk most mégis elvágyik; ott a mi nagy
32 15|  tisztelendõ nõvérünk, ha úgy majd mégis szép egy akarattal, mint
33 15|       úgyszólván - igen, egy kissé mégis alapítója is ennek a háznak...
34 16|        csak, visszahúz a szíve ide mégis!” - mondogatták néha azok
35 16|        Valami csüggesztõ, de végül mégis kibékítõ középszer ez; a