Fejezet

 501 8 |           férfinál nem is sokat számít és nem is olyan csudaszép,
 502 8 |               Kapossynak is van olyan. És hogy Király Erzsi rendesen
 503 8 |             Király Erzsi rendesen halk és nevetõs „nono, ne mondd”-
 504 8 |          nevetõs „nono, ne mondd”-okat és „te, igazán?”-okat szokott
 505 8 |          Vannak emberek is, kik szelíd és tükrözõ szemekkel járnak,
 506 8 |              tükrözõ szemekkel járnak, és semmi sem idegen tõlük;
 507 8 |           látott mindent, ami a házban és a szívekben - e kis világban
 508 8 |            hogy mindenkit megszólított és kikérdezett, akivel éppen
 509 8 |             öregeké a szó a tanácsban. És soror Virginiát nagyon érdekli
 510 8 |               önökre céloztam Szidónia és Gizella kisasszonyok, bár
 511 8 |            megdönthetetlen sarkigazság és természettörvény az, hogy:
 512 8 |            lila övet, nem járt sehová, és a zárdán kívül nem is látott
 513 8 |              Szertár” volt az õ klubja és kaszinója; e szelíd évõdések:
 514 8 |                Gross Helént édesgették és pártfogolták - Berchtolda,
 515 8 |                bizalmát. Ez becsületes és józan nõ volt - csúnya és
 516 8 |              és józan nõ volt - csúnya és közönséges kis pisze arccal
 517 8 |            közönséges kis pisze arccal és kancsal, világoskék szemekkel.
 518 8 |               varrodát nyitottak volt, és õ volt a kifutó; õ hordta
 519 8 |             hordta haza a kész munkát, és tizennégy éves korában jól
 520 8 |          minden kis ügyét, pletykáját, és meg tudta ítélni a kisvárosi
 521 8 |           öregleány elhalt váratlanul, és a kicsit tudákos, csúnya
 522 8 |               a kicsit tudákos, csúnya és erényes lányka „hivatást
 523 8 |       Természetes okossága, tudásvágya és judíciuma révén azok közé
 524 8 |                szokása szerint nyíltan és anyásan beszélt.~- Hány
 525 8 |              korodig a világban éltél. És még mindig itt állsz bizonytalan
 526 8 |            állsz bizonytalan lélekkel, és nem találtál magadnak hozzád
 527 8 |               inkább eljövök a nénihez és apáca leszek!~- Nono, fiacskám!
 528 8 |             jegyet az Üdvözítõnkkel. - És miért is ellenkeztél? Valaki
 529 8 |            hogy kinn a világias dolgok és érzések uralkodnak, én nem
 530 8 |                   Nem kell, hogy nevet és körülményeket mondj; szóval
 531 8 |             fullatag hangon.~- Úgy! No és - viszonzásra találsz? Remélheted-e
 532 8 |                 elõvette zsebkendõjét, és belesírta bánatát: „Nein,
 533 8 |          lejjebb hajtotta barna fejét, és igent intett a zsebkendõbe,
 534 8 |              volt részvétét kifejezni, és szívére ölelgette a fogadószobában -
 535 8 |                játszok, mert jótékony, és felkérték Töfflerkét is;
 536 8 |           felkérték Töfflerkét is; te, és azt hallottam, hogy az a
 537 8 |                olyan, hogy nagyon szép és gonosz, mindenkit elcsábít;
 538 8 |            gonosz, mindenkit elcsábít; és te, furcsa lesz, ha még
 539 8 |              Ideal”-nak nevezget forró és szemérmes ábrándjaiban.
 540 8 |               ismerte már a férfiakat; és ott lesz a másik, majd találkoznak,
 541 8 |                mulatnak, kibékülnek... És elgyávulva, reménytelenül,
 542 8 |               csacsi leánybüszkeséggel és dacos boldogtalansággal
 543 8 |            világi dolgokban is megértõ és tájékozott tud lenni, és
 544 8 |               és tájékozott tud lenni, és csókra nyújtotta a kezét.
 545 8 |              csókra nyújtotta a kezét. És a kis Gross Helén megnyugodott
 546 8 |               Gross Helén megnyugodott és felbuzdult rajta, hogy neki „
 547 8 |        gondolni” valami fontos dolgot; és saját sorsa kemény kormányosának,
 548 8 |               az öreg Leone vette elõ, és elmondotta, hogy múlt éjjel
 549 8 |         unokahúga kövesse nyomdokait., és szeretett rendjébe lépjen...~-
 550 8 |                 Helyesen cselekszünk-e és a szerzet érdekei szerint,
 551 8 |            anyagi számításaink voltak, és... ej no, hisz ön tudja,
 552 8 |        elrendezné a sürgõsebb bajokat, és olyan pótlékokat nyújtana,
 553 8 |        melyekkel elodázhatnák az üdvös és szükséges javításokat. „
 554 8 |                 ha készpénzzel segítni és húzni lehet, és maradhat
 555 8 |                segítni és húzni lehet, és maradhat minden a régiben?”
 556 8 |                Akkor csak rátermettség és igazi hivatás számítana,
 557 8 |          különös rábeszélés - munkával és jobb berendezésekkel minden
 558 8 |               mi tudjuk, kedves nõvér; és ezek a „mi” sokkal többen
 559 8 |                 Isten óvjon tévedéstõl és balvéleménytõl! - Egész
 560 8 |    nehezteléssel viseltetnek irántunk, és mindig egymás közt vannak.~-
 561 8 |              dolgunk aztán csak alázat és engedelmesség! - felelt
 562 8 |          Virginia önámító buzgósággal, és elköszönt, megnyugtatva
 563 8 |               megnyugtatva a kegyesség és jámborság e kölcsönös, úgyszólván
 564 8 |              noha nem kevesebb misével és imádsággal. A legtöbb növendék
 565 8 |               volt kedve hozzáutazni), és Marika sütögette a frufruját - (
 566 8 |             hogy növendékek, jelöltnõk és novicok - sõt néhány fogadalmas
 567 8 |                növendék zongorához ül, és elkezdik a táncot. A párok
 568 8 |                azután paposan, módosan és kelletlen arccal lépegetni
 569 8 |            pompás a telt, magas alakja és milyen szép, habfehér, üde
 570 8 |             gyönyörû nyaka, válla van: és szõke haja mily dús, hullámos
 571 8 |                beszökünk a garderobba, és megmutatom. - Volt otthon
 572 8 |             bátyám persze fõrendezõ) - és oda õ is eljött: „kerületünk
 573 8 |                úgy véletlenül, persze; és egész éjjel együtt mulattunk.
 574 8 |               lélek is az én anyám!... És gondold csak, most együtt
 575 8 |                csoportokban suttogtak, és halkan vihogtak; a körgalléros
 576 8 |         pajkoskodni. Végre csend lett, és mindenki felállt; egy csoportban
 577 8 |               Kapossy, az osztályfõnök és díszelnök az élükön, morcos,
 578 8 |                 morcos, szép szemeivel és összehúzott ajkaival, melyek
 579 8 |              mintha örökké valami léha és bûnös inzultus ellen védekeznének.
 580 8 |        kezekkel ült mögötte, csakhamar és mélyen tûnõdni látszott
 581 8 |             voltak: Virginia, Magdolna és a halvány Gregoria, a rajzmesternõ
 582 8 |             Erzsit a kályha tetejérõl; és a regrációban is naponta
 583 8 |                 olvasta ünnepien magas és kissé fullatag fejhangon,
 584 8 |              magasságok levegõje ködös és hideg. Ám a küzdõ nem törõdik
 585 8 |           pirosra festi az út porát... És így tovább - „tovább...
 586 8 |              mert „az csak a vallásban és az isteni Gondviselésben
 587 8 |               Mikor a szerzõ berekedve és pirosan az izgalomtól, lüktetõ
 588 8 |               gazdag díszítõ jelzõkben és még erkölcsi tartalomban.
 589 8 |              kissé hosszúnak találtam, és nagyon megindító az élet
 590 8 |       megindító az élet szenvedéseinek és csalódásainak festése. Meglátszik,
 591 8 |              magasságok levegõje ködös és hideg” - ámde az elõbbi
 592 8 |               hogy az délszaki növény, és nem nõ meg ködös, hideg
 593 8 |            írása nagy szorgalomra vall és nagyon dicsérendõ, különösen
 594 8 |                 fülig pirulva, mereven és tanácstalanul nézett maga
 595 8 |                aki a leckében megakadt és súgásra vár. „Izzadság”... „
 596 8 |                eszébe jut, kisasszony, és akkor megmondja nekünk is.~
 597 8 |           kellett hát újra megtanulni, és igazában csak azért „ugrott
 598 8 |       szerepelni minden negyedévesnek, és a dolgozatíráshoz lusta
 599 8 |             stílust vizenyõs jelzõivel és „arányos befejezéseivel”.
 600 8 |          egyszer magára venni a ruhát, és megmutatni a társnõinek,
 601 8 |                alt hangján, egyszerûen és megindultan beszélte végig
 602 8 |          dicsérendõ szorgalomra vall”, és hogy „kár azonban, hogy
 603 8 |               elmondta, mint szavalta” és hogy „helyenként kissé énekelt”.~
 604 8 |             most kivillantak egy vidám és elnézõ mosolyban.~- Nagyon
 605 8 |              mondta; csakis így helyes és így ízléses! - szólt Erzsinek
 606 8 |         bólintott a fiatal leány felé, és értelmes szemeivel, nagy
 607 8 |              szavalat, bírálat, szóló- és karének. Mindenki nagyon
 608 8 |             magunk közt leszünk, papok és katolikus tanárok; nekem
 609 8 |                mehetnék ki a zárdából? És kivel? Nincs is a városban
 610 8 |                szombatnapon csináljuk, és - én úgysem lakom anyámnál.~-
 611 8 |                vágott szavába a leány, és elnevette magát. - De a
 612 8 |              érzület fejlesztése?” mi? És a tanítónõképzõnek papiroson
 613 8 |               úr - én nagyon szívesen!~És elköszönt, miután még vagy
 614 8 |                naponta fújt, prüszkölt és csatorált - Erzsi nemsokára
 615 8 |          Huszonnyolc versszakból állt, és így kezdõdött:~Küzdj, tégy,
 616 8 |                állj szembe a viharral.~És sajkád gyõz a hullámok felett.~
 617 8 |            sziget viránya intve hína - és így tovább, és így tovább...
 618 8 |            intve hína - és így tovább, és így tovább... A negyedévesek
 619 8 |             asztalnál ülsz majd velük, és nem úgy fognak beszélni
 620 8 |            mögött mamlasznak csúfolta, és inkább Sziduékkal meg a
 621 8 |                napokon át a pattanást, és szívvel örültek, hogy a
 622 8 |              létére úgy be tud ugrani, és el tudja hinni, hogy egy
 623 8 |              hogy ez egy komoly leány, és õszintén érdeklõdik a tárgya
 624 8 |          emberrel nem érdemes törõdni, és nem is törõdöm. Tisztán
 625 8 |                 hogy õ mégis egy derék és egy idealista, egy tiszteletre
 626 8 |                 egy tiszteletre méltó; és talán valami nagy bánata
 627 8 |               rá van írva az arcára... és én tisztán csak felebaráti
 628 8 |     giardinettbõl, amit szájához emelt és kiejtett?~- Semmit, hagyj
 629 8 |               visszaszaladt az ágyába, és még soká fenn sírdogált;
 630 8 |              hozzáférhetõ, jellegtelen és közönséges csinosság.~Csak
 631 8 |      kikérdeztesse magát; zárkózottnak és komolynak látszott; visszahúzódott
 632 8 |            toporzékolva jött ki utána, és visszakergette a nappaliba.~-
 633 8 |                fehér selyemplasztront, és zsebre gyûrte. Nem túl mély,
 634 8 |            alakú kivágás maradt utána, és Erzsi most már nyugodt volt;
 635 8 |         alkalomhoz mérten van öltözve, és örült a teljes, ékes, nyíló
 636 8 |  lelkiismeretesen -, ha Õ-m ott volna, és látna ma este! De azért
 637 9 |       nagyterme, súrolt puhafapadlóval és két deszkaládából tákolt
 638 9 |                ruhás, kinyalt leányzók és bepréselt mamák szorongtak;
 639 9 |             hithû „katolikus legények” és pap, sok pap; meg nyolcadosztályos
 640 9 |      gimnazisták igazgatói engedéllyel és néhány tanárjuk. Erzsi visszafogta
 641 9 |          pódiumon, szép komolyan állt, és elzengte végig (már isten
 642 9 |          delejtûnk: biztató reményünk,~És kalauzunk: az erõs akarat!”~
 643 9 |       mindennek vége szakad egyszer) - és nagyon örült, hogy egy strófát
 644 9 |           senki sem vette volna észre, és nem fájlalta volna.~Aztán
 645 9 |               alkalomra vékony láncon, és a szöveg pikáns helyeit
 646 9 |                elõ. Ily viszontagságok és megpróbáltatások vezettek
 647 9 |          rokonszenvébe fogadta Erzsit, és a sok bemutatkozás és gratuláció
 648 9 |          Erzsit, és a sok bemutatkozás és gratuláció után maga meg
 649 9 |            nincsen rózsa tövis nélkül, és itt csak a bájos fiatal
 650 9 |               szép, hófehér, tiszta.~- És jószagú! - unatkozott Erzsi,
 651 9 |           jószagú! - unatkozott Erzsi, és arcához emelte a csokrát. -
 652 9 |                lelkének. Nem?~- A „hit és erkölcstan” tanár vagyok
 653 9 |                   A, az semmi kérem... és, és attól csak nehezebb,
 654 9 |               A, az semmi kérem... és, és attól csak nehezebb, mert
 655 9 |             beszéljünk általánosságban és a példákat ne vegyük a jelenlevõkrõl! - (
 656 9 |                tagadhatatlanul sok báj és jóravaló hajlandóság. Például
 657 9 |               kiskorától õk nevelték), és ez már úgy el van terjedve
 658 9 |                 igen! Nagyon is mélyen és komolyan tud érezni pedig
 659 9 |              Mert én szeretek komolyan és egyénileg foglalkozni a
 660 9 |                  mondta magában Erzsi, és majd-majdnem ki is szaladt
 661 9 |            ivott az erõs hegyaljaiból, és a hangja eszerint lett mind
 662 9 |           Erzsi, hogy mióta e „komoly” és érzelmes csacsiságokat adogatja
 663 9 |                is több tisztesség, hit és jóhiszemûség van, mint egy
 664 9 |       zárdanövendékben!” - Koccintott, és ivott õ is egy kortyot.~-
 665 9 |             Oly ártatlan, gyermeteg!~- És milyen komoly amellett!
 666 9 |         Végtelenül diszkrét természet, és soha el nem mesél olyasmit,
 667 9 |               Az asztalfõn pisszegtek, és a pincérek abbahagyták a
 668 9 |                ah - beszédek, rekedtes és szaggatott kiáltozások:
 669 9 |           koccintás, harsogó „éljen” - és nyomban meginduló edényzörgés,
 670 9 |      szomszédját - komolyan, meghatott és elmélyedõ arccal nézett
 671 9 |              kisiparosi otthon szerény és vaskos allûrjei mutatkoztak. „
 672 9 |          gondolta -, annál heccesebb!” És engedelmet kért õ is Fóth
 673 9 |             véletlenül csakugyan finom és egészen kedves jószág volt.
 674 9 |               ezt a vallást szívbõl) - és az apácaság is tetszik nekem;
 675 9 |             bûn, azt mondja Józsim is; és a Fõasszony is megmondta
 676 9 |                megmondta nekem sokszor és õszintén. Elvégre már húszéves
 677 9 |         Elvégre már húszéves nagylány, és eddig a világban élt. Csak
 678 9 |           mihozzánk havonként egyszer. És nekem azt jó volna tudni,
 679 9 |      cserépkályhanõ nem járt máshová - és nem is láthatott a szemével
 680 9 |             derék, komoly házasulandót és még - az uramat.~- No, és
 681 9 |              és még - az uramat.~- No, és az uradba egyáltalán nem
 682 9 |              rendben! Töfflerke komoly és megbízható, mint valamennyi
 683 9 |           kicsit féltékeny természetû, és nagyon szigorú szerelmi
 684 9 |               Helénke kitûnõ parti ám! És ami a legszebb az egészben,
 685 9 |           férfiarcot, okos, kék szemét és csinos, piros száját. „Mint
 686 9 |           felelt nevetve az asszonyka; és a desszertnél nyílt egyszerûséggel
 687 9 |             Nemigen tudta, mit kérdjen és mit mondjon, ez a nyugodt,
 688 9 |       kifogástalan felnõttes modorával és rejtett, csúfondáros fölényével
 689 9 |            szomorú szeme csúfondárosan és kérdve nézett a leányra;
 690 9 |             folytatta Erzsi panaszosan és kérlelve. - Ó, hogy is hagyhattam
 691 9 |              kérem szépen, tanár úr!~- És ha nem adom! - mondta most
 692 9 |                mondta most keményebben és dacos szeme fellobbant. -
 693 9 |                van rajta valószínûleg, és nem én írtam, véletlenül
 694 9 |  kíváncsiságról, ön mint tanár akarja, és épp ezért nem lehet. Nem,
 695 9 |          Marika küldte ma Szidóniának, és én tréfából, rosszalkodásból
 696 9 |                  Úgy - mondta a tanár, és a Marika nevénél mintha
 697 9 |           gyakorlati pszichológus, jó? És hogy ennek semmi hivatalos
 698 9 |             nézett ki, mint aki levert és aggodalmas, pedig csak fáradt
 699 9 |               csak fáradt volt kicsit, és már teljesen készen, tehát
 700 9 |              én már nem vagyok szabad. És egy kis hecc volt azért,
 701 9 |              azért, jó vacsorát adtak, és sok pocsék, ízléstelen ruhát
 702 9 |               ez máma kimegy szoáréra, és anyányi bájaival agyonhódítja
 703 9 |               mióta én haragszom vele, és nem szólok hozzá. De már
 704 9 |       legközelebb; õ a legszebb férfi, és a természetünk egészen összeillõ.
 705 9 |               mind a vízig szárazon!), és bõgjön titokban, épp neki
 706 9 |                sem tudja felhasználni, és nem mer az ideáljára még
 707 9 |            Berchtoldához a noviciátba, és ma már fel is vette a jelöltgallért;
 708 9 |          lejárt a gyászidõ Würdigéért, és Emerikát, a drágicát ma
 709 9 |             fekete kötõ nélkül láttam. És azt mondják, a püspök úr
 710 9 |     elfogadására, akik szavazni jönnek és mind ideszállnak... Jaj,
 711 10|           Rövid zekét, lovaglónadrágot és bõrkamásnit viseltek; egyformán
 712 10|              egyformán barna, szürkülõ és rövidre nyírt hajuk, napégette,
 713 10|              ujjú kezük, melyet gyeplõ és kantárszíj edzett. Nyilván
 714 10|       marhavásárra; egész nap fázódtak és alkudtak a kupecekkel; most
 715 10|            Nagyot, jó borral, bankóval és cigánnyal; igazit - fehérszemély
 716 10|                 hideg, szódavizes lét, és pörköltet zabáltak; így
 717 10|             most csend volt; a pállott és meleg szobalevegõben verejték-
 718 10|               szobalevegõben verejték- és trágyaszag, hagymás-szaft
 719 10|              trágyaszag, hagymás-szaft és borgõz vegyes és fanyar
 720 10|         hagymás-szaft és borgõz vegyes és fanyar illatai páráztak.
 721 10|                fordult néha a nyelvük, és a rendesnél is póribb, kocsisabb
 722 10|           elébb, majd búsan, konyultan és züllött kedvvel - valahogy
 723 10|               valahogy hatványozottabb és ékesebb parasztok voltak
 724 10|                  kacagott az elsõ újra és vállára csapta tenyerét
 725 10|              durva, gonosz, kíméletlen és buta. A másik felhorkant.
 726 10|       elszaladni, hanem kerülj-fordulj és odabe egy kicsit, hogy lássanak
 727 10|                be tudok menni a kapun, és öt percig benn leszek, enyim
 728 10|             körültekintõ lett e csúnya és durva bolondságban. Most
 729 11|                 A vártás kapusnõ némán és kötelességtudóan dugta a
 730 11|            álmoska, tapasztalatlan is, és most imától, virrasztástól
 731 11|                 Az utazóbunda lehullt, és kívülmaradt a zárda küszöbén.
 732 11|           zárda küszöbén. Szörnyûséges és undok fantom rohant, vágtatott
 733 11|           földszinti konyhák irányába. És egy szó, egy hang nélkül,
 734 11|            ajtaját bevágta maga elõtt, és szinte elõrebukva, eszelõsen
 735 11|            volt ez; a középkorú tanító és dolgozó „fogadalmas” nénék
 736 11|         éjszakai riadalomban, e zilált és hirtelen meg se értett szituációban
 737 11|         lépcsõnél, futkostak tévetegen és kérdezõsködtek. „Hol, merre?” „
 738 11|            hely, mély köríves ablakkal és Szent József szelíd, atyai
 739 11|            kályhák kihamvadt parazsát, és neszelte az alvókat, nincs-é
 740 11|              Meggyorsította a lépteit; és felemelte a lámpát. Adél
 741 11|          Micsoda? Ki? Hol?... Úristen, és ti itt álltok - idefenn.
 742 11|         kápolna alatt feljöhet akárki, és eggyel feljebb a növendékeink
 743 11|       zárdájukat, hírnevét, fiataljaik és öregjeik nyugalmát, tán
 744 11|               oldalról, futva, lihegve és topogva rohantak és robbantak
 745 11|            lihegve és topogva rohantak és robbantak le, mint a feltüzelt
 746 11|              legelöl, a deli, a hangos és erõs dzsentrilány, akinek
 747 11|    dzsentrilány, akinek helyén az esze és nem ijed meg egyhamar.~-
 748 11|             zsebóra. Állt egy helyben, és a perceket számlálgatta.~-
 749 11|             Elõ, kötelekkel, hamar!...~És mégis, mire az álomszuszékok
 750 11|   összeverõdtek, fázott; de tántorogva és konokul megállt mégis a
 751 11|           alatt; rámeredt az óralapra, és se látva, se hallva számolni
 752 11|         tizenöt, igen. - Végre - vége? És most usgyi - ki innét, ahogy
 753 11|           minél elõbb. Józan volt már, és rettentõen, testileg szégyenkezett.
 754 11|                 A „porta” nyitva volt, és senki sem szaladt, hogy
 755 11|             akkor loholt végig kiáltva és harsogva az udvaron; de
 756 11|            belerúgtak, még soká zúgott és nyüzsgött tehetetlen, bõszült
 757 11|                 mindenki ott volt már, és azok, kik mélyen aludtak
 758 11|         felkászálódva, még hangosabban és rémültebben tárgyalták az
 759 11|             fel Jack, a hasmetszõ régi és szörnyû legendáját. Végre
 760 11|          emeletre; ott csak növendékek és jelöltek hálószobái voltak;
 761 11|       Hálóingben, szoknyában, kendõsen és papucsos lábbal randevúztak
 762 11|            papucsos lábbal randevúztak és állongtak a hideg helyen -
 763 11|              szakasza felé az egyikük. És mégsem titkos „szerelmesek”
 764 11|              volna - nem, Király Erzsi és az új abbégalléros: Gross
 765 11|              el Erzsi nagy intuícióval és igen meglepõdve. - Borzasztó! -
 766 11|                történt a kis Helénnel; és ott, az éj hûvösségében,
 767 11|               hát most már itt vagyok, és rajtam van ez a gallér.~-
 768 11|                vagyok. Hát még Simonea és Leona, az öregek mit szólnának -
 769 11|              Ej. Egyelõre menj aludni, és álmodni felõle; aztán holnap
 770 11|             kis Geralda csak. Fuss!~...És másnap reggel, mikor Szelényi
 771 11|             megállította Gross Helént, és a vastag szivar mögül kaján
 772 11|             sápadt, reszketni kezdett, és rémült könnyekben tört ki.
 773 11|          titkos beszélgetésükre céloz; és tudja már valahonnét, hogy
 774 11|               õt szeretik, szeretik... és hogy õ csúfosan elhagyni
 775 12|           hipokrízissel szörnyülködött és botránkozott az „éretlen
 776 12|        botránkozott az „éretlen csíny” és a „casanovai léhaság” fölött.
 777 12|           találták a szerkesztőségben, és hogy kamaszosan irigyelték
 778 12|          látszott a riporteri pegazus; és azon a héten egyében se
 779 12|               részleteket. („Egy ittas és züllött öltözékű munkásforma
 780 12|            ennyit ismertek csupán be.) És a hatóságok maguk is - bizonytalanságban
 781 12|              ezután kezdett port verni és kavarni az éjszakai csendháborítás.
 782 12|         nappali termekben, a penzióban és noviciátban; ezen suttogtak
 783 12|            noviciátban; ezen suttogtak és vihogtak az iskolatermek
 784 12|           padjain, a növendék hálókban és a világi szapulólányok teknői
 785 12|                fogadalmas testvéreket. És bár mindenki jól tudta,
 786 12|                hogy ő az, aki Virginia és az ifjabb, magyar nővérek
 787 12|         nővérek jelöltje ellen az idős és szigorú Leonát, a régi,
 788 12|       testvérét akarja megválasztatni, és ügyében csakúgy korteskedik,
 789 12|                 biztat, népszerűsködik és levelez nagy csendben már
 790 12|         szemtől szembe!~- Sokáig némán és türelemmel néztük mi, legidősebbek -
 791 12|               nem nézhetjük tovább szó és tiltakozás nélkül, mert
 792 12|             testvérek: mi lesz rendünk és zárdánk hírnevéből? Részeg
 793 12|             zárdánk hírnevéből? Részeg és aljas gonosztevők ördögi,
 794 12|              jöttek messze hazájukból, és léptek a szerzetbe, az én
 795 12|               választás rendjén új főt és vezetőt mutat nekünk, igyekezzenek
 796 12|          igyekezzenek minden erejükkel és viseletükkel, szigorúbb
 797 12|          alkalmazásával megakadályozni és elhárítani hasonló szerencsétlenségeket,
 798 12|                örök szégyenfolt marad. És mikor arra kérem a jelenlevőket,
 799 12|           szokott volt mindig mondani, és, úgy látszik, jobban szívünkre
 800 12|             nyitunk a külső léhaságnak és zabolátlan, szabados gonoszságnak.
 801 12|               rá egész lelkét, életét, és áldozza Jézusnak teljes
 802 12|                Schwester! - integetett és hadonászott feléjük Kunigund,
 803 12|              arcán tombolt az izgalom, és oly vörös volt, mint egy
 804 12|             szerint ennek a sajnálatos és véletlen skandalumnak, és -
 805 12|              és véletlen skandalumnak, és - nehogy a kedélyeket felingerelje -
 806 12|                maga mérsékelte híveit, és óvta valami túl heves kirohanástól;
 807 12|               a rendes szilenciumokat, és vigyázni rá, hogy a tanítónõvérek
 808 12|                túl ne maradozzanak el, és ne tartózkodjanak az iskolatermekben. (
 809 12|             ezek az üdvös rendtartások és szabályok a jövõben, hogy
 810 12|           találjon ki durva csínyeket, és ne kössön bolond fogadásokat,
 811 12|         Virginia egészen halkan.~Szidi és Gizi másnap délután a nappaliban
 812 12|               Kunigund földig leszidta és visszakergette õket. A bejárókkal
 813 12|        éjszakánként fenn bagolykodott, és többször is végigjárta a
 814 12|                 a kis Geralda is félve és szabadkozva utasított el
 815 12|               prózai, nyegle, világias és „egyszerûen barátkozós”;
 816 12|                most látnom lélektannak és ásványtannak, vegytannak,
 817 12|              vegytannak, neveléstannak és minden egyébféle „tan”-nak;
 818 12|            mégis szoknia kell a hazárd és boldog életfelfogáshoz.
 819 12|             leszek, kenyérkeresõ ember és a magam ura, csak akkor
 820 12|             tetteimért; a magam bírója és egyetlen fóruma.” Csakhogy
 821 12|               nem leszek én független, és azt a szép utazóruhát, melyet
 822 12|                szépen kineveznek ugye, és dolgozom; higgye el, leszek
 823 12|               csinálja ám, amit vállal és amiért pénzt fogad el; aztán
 824 12|               Szóval: nem kell sietni, és nincs miért sietni: tudja,
 825 12|                 mikor együtt utaztunk, és azt hittük, lekéstük a vonatot:
 826 12|                még idõ! bizony, drága, és magának is mindenre; hiába
 827 12|           nagyon fázom itt, ahol írok, és csak egy csonka gyertyafény
 828 12|      rezervacipõi vannak elraktározva. És ha valaki ittkapna, hát...
 829 12|             fogfájást ríttam anyusnak, és elmentem, kihúzattam egy
 830 12|        találkára; mert õ gyanút fogott és haragudott, a drága, de
 831 12|             akartam, hogy maga várjon, és rossz legyen magának. Szóval,
 832 12|            Szóval, még mindig elég hõs és elég szerelmes vagyok; de
 833 12|           nyájaskodás” annyira tiltott és megvigyázott, mintha csak
 834 12|               mintha csak ez érdekelné és izgatná a felvigyázó árgus
 835 12|    szertartástanból, mert fájt a feje, és mindig olyan késõn jöttek
 836 12|           olyan késõn jöttek be aztán, és oly kipirulva. Az osztályközvélemény
 837 12|       osztályközvélemény már megszokta és legitimálta ezt a régi és
 838 12|              és legitimálta ezt a régi és most felújult, kölcsönös
 839 12|             egy nap így szól csöndesen és összerántott szemöldökkel:~-
 840 12|            szíves, Popescu kisasszony!~És hogy a barna Kornéllal egyet
 841 12|         tekintete, mely büszke, szilaj és alattomos tudott lenni egyszerre
 842 12|              sûrû seprõs pillái alatt; és mentében úgy kiegyenesedett,
 843 12|        kiegyenesedett, mint a nádszál, és a léptei frissek, rugalmasak
 844 12|             õznek... De Erzsi figyelte és mosolygott.~~
 845 13|                            13.~A bajok és kellemetlen dolgok csakugyan
 846 13|        megszeretik a vendéglátó házat, és sorba jönnek, egymásnak
 847 13|          ízetlen, csúnyán magyarázható és közönséges visszaélés; mintha
 848 13|           nyitottak a külső léhaságnak és zabolátlan, szabados gonoszságnak.”~
 849 13|             durva szőrkámzsát viseltek és nagy, sáros csizmákat; tenyeres-talpasok
 850 13|            nagy ormótlan kőpersellyel; és beszálltak itt (mint az
 851 13|           ilyenek rendesen) a kisebbik és egyszerűbbik vendéglátó-szobába.
 852 13|        árvagyermekek részére katolikus és nem katolikus házaknál;
 853 13|         azonban pontosan beállítottak, és mikor a homályos folyosón
 854 13|              az egyik, egy igen köpcös és széles arcú, durva vonású
 855 13|               előtt, arcán az ijedtség és felindulás minden jelével
 856 13|           misét el nem végzik odabenn; és a reggeli szilenciumot fontos
 857 13|          beszélnek a szegényebb népek. És hallottam, amikor tanácskoztak
 858 13|          amikor tanácskoztak az éjjel, és számlálták a pénzüket...
 859 13|               számlálták a pénzüket... és... ezek csalók, igen; ez
 860 13|              másik jelölt magyar volt, és nem is vették észre a cserét.
 861 13|              jelöltnõ lehajtotta fejét és hallgatott.~- Ó, te szegény
 862 13|               az anyás felelõsségérzet és aggodalom. Gyengéd, simogatós
 863 13|              keze végig a leány fején, és erre az menten el is rítta
 864 13|          nõvérek közül.~- Féltem, jaj, és nagyon meg voltam lepve,
 865 13|               nagyon meg voltam lepve, és az ilyeneknél kés is szokott
 866 13|       ilyeneknél kés is szokott lenni, és... jaj, úgy... úgy szégyelltem
 867 13|                 Adj hálát; védszenteid és õrzõangyalod vigyáztak!
 868 13|                pedig mégy a templomba, és elmondasz egy örvendetes
 869 13|               egy hangot se, senkinek!~És gyors léptekkel elsietett,
 870 13|              falaknak is fülük, szájuk és hangjuk van néha? Annyi
 871 13|            faggatózott, szörnyülködött és tódított valamennyi osztály
 872 13|              nézni; mert kedves, jóízû és okos megbocsátás rezgett
 873 13|                 Király Erzsi - szaladt és lihegett Pável Marika, aki
 874 13|               mostanában megint kedves és baráti volt, „anyányi” társnõje
 875 13|              minap az a fogadási hecc, és mérgelõdtek az apácák? Ezt
 876 13|             Nem, fiam! - mondta Erzsi, és összehúzta sûrû, sötétszõke
 877 13|          apácáknak igen rosszul esnék, és senkinek a világon nem volna
 878 13|               Csak annál butább szigor és ellenõrzés lenne itt, nagy
 879 13|               kedvetlenül vállat vonva és továbbment.~A Független
 880 13|             kisváros uzsonna-traccsain és az apácák bosszús elképedésében -
 881 13|          Berchtolda a kezeit tördelte, és Virginia oly csüggedt volt
 882 13|           szokott energiája. - Simonea és a többi penziósok most már
 883 13|           megjegyzést sem tettek; néma és gúnyos szemrehányással,
 884 13|             fölénnyel jártak a házban, és súgtak-búgtak a fiókházbeli
 885 13|                történendõ választásra, és megtöltötték az összes üres,
 886 13|                összes üres, rögtönzött és rezervált fehér függönyös „
 887 13|            Gregoria vérhányást kapott, és ájultan esett össze egy
 888 13|              földhöz vágta a szivarját és hozzásietett; fölemelte,
 889 13|             jobb, mint itt, uramisten! És a tanítás? Dolgoztatni vele
 890 13|               esztendeig!~A derék öreg és „hû katolikus” zárdaorvos
 891 13|             Halállal az õ háta megett; és fenyegetõzött, hogy õ felmond,
 892 13|            nagy baktériumtenyészet”... és így tovább. Oda se hederített,
 893 13|                görcsösen; mindenáron - és rendesen rosszabbul lett,
 894 13|     szerzetünknek, ezentuli otthonának és az Úrban családjának adományozza.
 895 13|                 a szerzet pénztárába - és hogyan, mire használódik
 896 13|            átírhatna diszkréten... No, és itt vannak megint a mérnöki
 897 13|          ügyeiket... ó, úgy szenvedek.~És zokogva borult két karjával
 898 13|          mondta Virginia halkan, ámult és szemrehányó szemekkel nézve
 899 13|                tüdejû nõvérek számára; és higiénikus változtatások,
 900 13|              mindezekhez pénz, állandó és megbízható új pénzforrások
 901 13|          engedéllyel az õsi, elrendelt és hagyományos, de szörnyen
 902 13|               olajmécs világít a képek és szobrok alján - egyetlen
 903 13|          telefonhálózat volna a termek és épületszárnyak között...
 904 13|               épületszárnyak között... És sokan hallgatták helyesléssel
 905 13|                hallgatták helyesléssel és naiv örömmel beszédét. Ám
 906 13|            választás elõtt) - a kegyes és diplomatás Simonea meglátogatta
 907 13|         elfognunk, kedves nõvér. Galád és semmirekellõ szerzõi itt
 908 13|          között, élvezik rendünk testi és szellemi javait; az - ah (
 909 13|               képzõt. Hát még ruházni! És apánk mindenért csak téged
 910 13|          Kezeiteket csókolja két hálás és forrón szeretõ leányotok~
 911 13|          forrón szeretõ leányotok~Emma és Piroska~- Ó, mily gyakran
 912 13|           viseletû, derûs szemû, nyílt és okos két teremtést. Sokszor
 913 13|             szigorú vezetést, egy erõs és kemény kezet! Alig várom
 914 13|           Berchtolda? Igaz is, kedves, és valójában még azt sem tudom,
 915 13|           amelyek persze mind helyesek és szépek - de ha tõlem megkérdik
 916 13|               Virginia kissé zavartan, és azzal a különös meghatottsággal,
 917 13|               e csodálatos, hûvös bájú és minden ízében, minden mozdulatában
 918 13|          bûvkörben látta, egy eszményi és megmagyarázhatatlan világban
 919 13|      megmagyarázhatatlan világban maga és a többiek fölött - viszont
 920 13|             legalább érteni, értékelni és csodálni ezt a nagy, emberi
 921 13|                hogy ez a nõ jó, tiszta és csaknem bûn nélküli, de
 922 13|            böjt, penitencia gyötrelmei és kísértéseken kivívott nehéz
 923 13|         magától, mert jónak született, és nem is tudna más lenni;
 924 13|                nem is tudna más lenni; és a Gonosznak nincs hatalma
 925 13|          viharában” leszámolt azzal is és mindennel; megismerte, kiélte,
 926 13|                ösmeri mindennek titkos és természetes gyökerét az
 927 13|             lélekben - vagy a testben; és azért semmi sem bûn õneki;
 928 13|                levetni kínos kételyeit és a lelki tusakodás terhét.
 929 13|               hogy élt, hogy járt-kelt és dolgozott köztük az õ Magdolnája,
 930 13|              szentje - halkan, tisztán és külön; az apró csatákról
 931 13|               külön; az apró csatákról és huzavonákról körülötte még
 932 13|   elgondolkozva e neki annyira újszerû és idegen tárgyon. - Csakhogy
 933 13|                 amelyhez kapcsolhassuk és ráfüggeszthessük az „engedelmesség”
 934 13|          gondolatát, mely oly biztosan és - olcsón megõrzi a belsõ
 935 13|            megõrzi a belsõ szabadságot és nyugalmat. Én nagyon szeretem
 936 13|             nagyon szeretem a tilalmat és aprólékos, biztos megkötöttségeit
 937 13|              pontosan, mit kell tennie és merre fordulni, hogy ne
 938 13|             hogy ne jöhessen ütközésbe és ne zavarhassa semmi külsõség!
 939 13|           vagyunk, micsoda kellemetlen és ostoba dolgok esnek lépten-nyomon.~-
 940 13|               kaput a külsõ léhaságnak és zabolátlan szabadosságnak?”~-
 941 13|                 mint te a viszonyokat, és ezen is (ne haragudj!) tán
 942 13|            választunk; külsõ gondokkal és felelõsségekkel ruházzuk,
 943 13|              felelõsségekkel ruházzuk, és - elvesszük tõle az engedelmesség
 944 13|          függetlenséget.~- A gondokban és terhekben lehet és lesz
 945 13|           gondokban és terhekben lehet és lesz is segítsége, csak
 946 13|            külsõ apróságokat mûveljünk és milyen sorrendben napestig,
 947 13|           napestig, hogy hová utazzunk és mennyit dolgozzunk - addig
 948 13|             hogy szót fogadjak nektek, és azt akarjam, amit ti akartok;
 949 13|              akarjam, amit ti akartok; és ennél könnyebb munkát nem
 950 13|                Igen hálás vagyok érte.~És Virginia nõvér sóhajtva,
 951 13|              magára imádásig szeretett és csodált barátnõjét.~~
 952 14|               repkényfüzérek, gyertyák és tömjénfüst közepett. Mise
 953 14|           térdeltek a hideg kőlépcsőn, és nyakukat epedő mozdulattal
 954 14|             átlátszó Teste; amaz igazi és lényeg szerint tökéletes
 955 14|          lényeg szerint tökéletes Test és Vér, mely az Ostya titkába
 956 14|               titkába rejtőzik naponta és minden órában, minden percben,
 957 14|              végeztéig - hogy vérontás és kínhalál nélkül most újra
 958 14|          magára véve e világ bűneit -, és nem földi szerelemben egyesüljön
 959 14|      szerelemben egyesüljön ezerszer - és ezerszer csodálatosan és
 960 14|               és ezerszer csodálatosan és tökéletesen az őt áhítozókkal.
 961 14|                 mégis mind osztatlanul és teljesen, egész-egyen -
 962 14|            gyönyörben úszva, lezárták, és zsibbadt mozdulatokkal emelkedtek
 963 14|               egyszer térdre borultak, és suttogva, hálát rebegve
 964 14|                után valami megkönnyült és felolvadó, mély és megtisztult
 965 14|         megkönnyült és felolvadó, mély és megtisztult kielégülésben.
 966 14|          szemléletében, a legszorosabb és legbensőbb együttlétben
 967 14|            teremtőjével. Az ég, a föld és mindenek urával, az édes
 968 14|             drága vérét a kereszten...~És ha az évtizedes megszokás
 969 14|              ha az évtizedes megszokás és a test meg lélek egyéb gyarló
 970 14|         magukban felkelteni azt a mély és boldog megrendülést, mely
 971 14|                volt szabad hiányoznia, és a külső, testi manierok,
 972 14|         manierok, a szemek, arcvonások és mozdulatok híven tükrözték
 973 14|               idegen csengésű hangján, és a templom közepére ment,
 974 14|          szavazás. - A zárda termeiben és folyosóin, a kápolnákban
 975 14|               folyosóin, a kápolnákban és kabinetekben, de meg a konyhában
 976 14|       kabinetekben, de meg a konyhában és mosóházban sem maradt e
 977 14|          növendékek, galléros jelöltek és már beöltözött novíciák.
 978 14|               lázas izgalomban élt ma, és minduntalan új imába kezdett.
 979 14|               kezdett. Teltek az órák, és dél lett ezen a napon is
 980 14|          imádkoztak; Fénrich, Virginia és Simonea már végére jártak
 981 14|          ijedten, szinte tanácstalanul és újra kezdték. Hiába - az
 982 14|           korrespondencia, pártoskodás és rábeszélés után! - Igen,
 983 14|              maga fejével gondolkozott és tanácsolt. Itt az eredmény: „
 984 14|              Anyánk!” - mondta Simonea és Virginia csüggedt hangon,
 985 14|              Virginia csüggedt hangon, és szinte egyszerre. Aztán
 986 14|             szavazatot kapták: Leonára és Magdolnára. Az alapítólevélben
 987 14|                hideg étkeket, a tortát és mindenki fejére számított
 988 14|                más, igazibb alkalomra; és csüggedt kedvben, szinte
 989 14|           haladtak végig a folyosókon, és egyik üres iskolaterembe
 990 14|          méltóbb lehetne.~- Méltóbb? - és... alkalmasabb, Virginia
 991 14|           munkának, földi iparkodásnak és erénynek - csak teáltalad
 992 14|              erénynek - csak teáltalad és teérted tud nekem valami
 993 14|          eszemen már! Annyit kínlódom, és egyre hatalmasabb ez fölöttem.
 994 14|                szokott... hajfürtökkel és érzékeny, titkos levélkékkel.
 995 14|              szigorú, ébresztõ hangon, és felállt mellõle; elfordult,
 996 14|                 hogy leküzdhesse ámult és ijedt megundorodását. -
 997 14|            csak, hogy a földön kúszott és vonaglott néhány pillanatig
 998 14|      pillanatig eszelõs szenvedélyében és hogy visszautasították.
 999 14|           bírta a szavakat kiejteni... És ahogy így megalázva és szenvedve
1000 14|                 És ahogy így megalázva és szenvedve szemben állt vele