Fejezet

1001 14|               megenyhült újra, a harag és megdöbbenés helyére visszasimult
1002 14|            szíves, csillapító hangján, és kézen fogva maga mellé vonta
1003 14|      beszélgessünk, kedves - folytatta és már mosolygott is -, te
1004 14|              lélek a mienk, gyermekem; és más múlt, más élet, más
1005 14|               múlt, más élet, más test és - tán idegalkat, igen! Hisz
1006 14|                 ha magadhoz formáltál. És azt cselekedted velem, amire
1007 14|               ha idõsebb leszel, ugye. És ez... ez a másik... idegességed
1008 14|             vagy különös állapot; néha és néhol rend és törvény -
1009 14|            állapot; néha és néhol rend és törvény - hisz oly sokféle
1010 14|                az érzései - Virginia - és minden jogosult igaz és
1011 14|                és minden jogosult igaz és nagy lehet, ami emberi és
1012 14|              és nagy lehet, ami emberi és õszinte! Így olvastam ezt -
1013 14|               mert az is e föld rendje és törvénye, hogy sose értsük
1014 14|                halkan, szépen, sokáig, és a másiknak fokonként szûnt
1015 14|               a kora tavaszi alkonyat, és rügyszagú, esti szellõk
1016 14|            végre - szép, meleg, békélt és testvéri kézszorítással.
1017 14|        legnagyobb mozgalma, szenvedése és megenyhülése. - És mikor
1018 14|          szenvedése és megenyhülése. - És mikor még zsibbadt fõvel
1019 14|               mikor még zsibbadt fõvel és zsibbadt tagokkal egyedül
1020 14|              templom felé - már tudott és értett sok mindent - amitõl
1021 14|            ujjongott; amiért vergõdött és tusakodott vak bizonytalanságban.
1022 14|      tusakodott vak bizonytalanságban. És tudta már azt is, hogy a
1023 14|         növendékek idétlen esenkedését és sóhajait; mint az öreg,
1024 14|       érzelgéseit... Mert ha komolyabb és lelkiebb is talán (ó, tán
1025 14|           környezet félrevezetõ hatása és külsõ kényszerek okozta
1026 14|          kényszerek okozta megtévedés. És megtudta, hogy ugyanaz az
1027 14|              gondolatban Fénrich papot és a szegény Gregoriát. Mily
1028 14|                Mily jó volt így szelíd és biztos közösségbe jutni
1029 14|             ment a szép vívómesterhez; és egyszerre megértette önmagában
1030 14|            Igen, az az õsi, nagy, igaz és jogosult ösztön, melyet
1031 14|         parancsokat, magukra vállalják és megfogadják még a tanácsokat
1032 14|            hogy tudja, megérti önmagát és másokat; a szervezetek,
1033 14|                szervezetek, az állatok és fák törvényeit; a tanult
1034 14|               fák törvényeit; a tanult és sejtett dolgok összefüggéseit;
1035 14|              oly világosan, egyszerûen és tiszta szavakkal mindennek
1036 14|                Az oltár elõtt térdelt, és lazán egymásba kulcsolt
1037 14|              elé; de bensõjében mélyen és jólesõen sokáig imádkozott.~
1038 14|              múlva volt visszatérendõ; és addig ez a sok idegen, szokatlan,
1039 14|             krákogta napestig futkosva és pörölve, kifõtt arccal.
1040 14|     sürgönyökkel zaklattak; a portánál és az egyik hátulsó kapunál
1041 14|               volt; levélhordók, kofák és kereskedõinasok egymásnak
1042 15|                                    15.~És így, ebben a zavaros tolongásban
1043 15|          bejáró növendék kurta kabátja és formátlan iskolai kalapja
1044 15|              volt; azé a nagyon csúnya és hű kisleányé, aki Fóth néninél
1045 15|               át titkosan a pad alatt; és hurcolta végig a főépület
1046 15|       belebújtatta a kis apácajelöltet és a kerék abbégallért gondosan
1047 15|                a kapu épp nyitva volt, és hárman-négyen is léptek
1048 15|                Helén karját jó erősen, és fülébe súgta: „Most!” Csak
1049 15|             utcalárma, friss lombszagú és porszagú szellők, esti sétálók
1050 15|               sétálók parfümje, szabad és boldog asszonyoké. Csak
1051 15|                aztán bezárult a porta, és a folyosó újra sötét lett
1052 15|     lábujjhegyen surrant fel a lépcsőn és már megkönnyebbülten, szinte
1053 15|           ruhás „bejáró”-val; Úristen! És a földszintre érve hány
1054 15|        találkoztak is, hány apácával - és egy sem tartóztatta fel,
1055 15|                 hogy mit keresnek erre és együtt! Ó, soha máskor,
1056 15|                az öreg, Simonea volt - és bólintott „In Ewigkeit”,
1057 15|               bólintott „In Ewigkeit”, és nem szólította meg, hogy
1058 15|              Hol jártál?” - „Pssz”!... És nyugodtan, a legközömbösebb
1059 15|            maga az Öreg is megdöbbent, és szinte barátságos egyetértéssel
1060 15|              nem olyan rendet tartok!” És Berchtolda lesújtva sietett
1061 15|              egy szép, tiszteletteljes és bocsánatkérő levelet kapott
1062 15|              eltávozott; hogy tisztelt és kedves barátnőjénél, a derék,
1063 15|              Bocsánatot kért, hogy szó és búcsú nélkül távozott el
1064 15|                onnét, hol oly szívesek és jók voltak hozzá - de el
1065 15|               a hosszas magyarázkodást és esetleges szemrehányásokat -
1066 15|        kivonatot saját szerzeményéből, és azon tűnődött, vajon átöltözött-e
1067 15|       võlegénye elõtt?~Pedig Erzsinek (és erre nem is gondolt elõre)
1068 15|        csinálták most olyan ambícióval és ügyesen, mint máskor, kisebb
1069 15|           Berchtolda lelkivádat érzett és szemrehányásoktól félt,
1070 15|          ittmaradásra ezt a „méltatlan és eltévelyedett teremtés”-
1071 15|                 t; míg viszont Simonea és társai éppígy voltak a maguk
1072 15|               nem tehettek már semmit, és a változhatatlanba bele
1073 15|                 közös akarattal rágták és szapulták valamennyien a „
1074 15|                partot mos - a „romlott és kacér nagyvárosi lányt”,
1075 15|               így vélte a kis Geralda, és elmondogatta esténként a
1076 15|                említette csak hangosan és bosszúsan:~- Ej, a kis bamba!
1077 15|           bitang, huncut zsiványok!~...És csak lassan, csak néhányan
1078 15|              az anyaházbeliek - öregek és középkorúak, e két ellentétes
1079 15|              Hát mindkét fél egyformán és egyszerre elvesztette számításai
1080 15|     gazdálkodjanak tovább, mint eddig, és ne legyen szükség új jövedelemforrásokra,
1081 15|              orruk elõl, ezt az öregek és fiatalabbak egyaránt jól
1082 15|            csak egy kívánság lett úrrá és vált szinte türelmetlenné
1083 15|            megint ki-ki a maga dolgát, és mondhassa békén kiszabott
1084 15|                 mondogattak már sokan, és még többen érezték. - Hogy
1085 15|             többen érezték. - Hogy kit és mit akarunk? Nem azért léptünk
1086 15|                   Igen, ilyen beszédek és vélekedések kezdtek nagyon
1087 15|            nagy ház összes szárnyaiban és termeiben; kivéve éppen
1088 15|           foglalkoztak; folyton lesték és tárgyalták és örülve örülték
1089 15|           folyton lesték és tárgyalták és örülve örülték a kis Helén,
1090 15|            kosztoslánya útján Erzsihez és úgy a többiekhez naponta
1091 15|                nappali ablakában állt, és kinézett az enyhén borús
1092 15|             ezek a nagy megenyhülések; és a viszonyokban rejlik okuk.~-
1093 15|             gondolkozzék velem együtt, és adjon nekem ösmert okosságával
1094 15|              az õ kegyesrendi szüzeit, és különös gondja van rájuk.
1095 15|          Magdolna, e kiváló jámborságú és Istentõl nagy szellemi képességekkel
1096 15|      képességekkel megáldott nõvérünk, és a legkomolyabban értésemre
1097 15|                a fõasszonyi tisztségre és kötelmekre éppen egyéniségénél
1098 15|            Isten, hanem hogy tudásával és nagyszerû tehetségével legmagasabb
1099 15|            fontos oka volna ezt kérni; és kérni is fogja, mihelyt
1100 15|             Magdolna, helyi fõnöknõnek és képzõigazgatónak?~Berchtolda
1101 15|                bizony csak szentségben és az erények gyakorlásában
1102 15|               erõs, de testileg gyönge és agg. Nem nélkülözheti majd
1103 15|               majd azt a kiváló, ügyes és áldozatkész segéderõt, Virginiát,
1104 15|               talentuma majd lel módot és megoldásodat a meglevõ viszonyok
1105 15|                falu szélén most csinos és olcsó nyaralók épülnek.
1106 15|              ily kölcsönös megértéssel és bizalommal!~- Bûnös emberek
1107 15|        kedvesem - de a hibákat belátni és javulni sose késõ! Igen,
1108 15|            végbúcsú; tudtuk) szülõktõl és rokonoktól, a honi vidéktõl;
1109 15|             jelentenek e szavak. - Ah, és a régen megboldogult elsõ
1110 15|    leánygyermekei - elhagytak családot és jómódot, mert a Jézus hívta
1111 15|          járóké, tudjuk mi is azt jól; és annyi sok okos, szép, hasznos
1112 15|              fehér apáca zsebkendõjét, és beletörölte megindultsága
1113 15|                tán még hátra volna egy és más apróbb dolog; amit említeni
1114 15|           önéiben, aki anyai jóságával és okos tapintatával így felvirágoztatta.
1115 15|           nincsenek-é még más oly léha és bûnös elemek közöttük, mint
1116 15|          kikrõl beszélni sem szeretek! És hogy mindig a legjobb példa
1117 15|                szemû, örökkön hallgató és komor szentet elfogadta
1118 16|               boldogat példázó. Tiszta és ifjú mátkapárok hava; Mária
1119 16|            mátkapárok hava; Mária hava és a kinyílott virágoké; Mária
1120 16|            murillói derûben áll felhõk és rózsák között; angyalfejecskék
1121 16|              sarlója, úgy lebeg rajta, és nyugodt gyõzelemben tapos
1122 16|         Sötétségen. - A bezárt, sínylõ és titkos, téli érzéseken is...
1123 16|        délutáni órákon - tömjénfüstben és virágillatban hallani a
1124 16|         zümmögéssel, lüktetõ ritmusban és felváltva, ilyeneket mondani: „
1125 16|               álldogálni a csarnokban. És egy szép vasárnapon, a nyitott
1126 16|                meleg szemei elmélyedve és álmodóan bámultak bele a
1127 16|                 huncutul rámosolygott, és meglökte a férfi karját,
1128 16|          fiatalember levette kalapját, és tisztes, hálás mosollyal
1129 16|               Gross Helénkét! - szállt és lihegett a suttogás a bennlakók
1130 16|              Kunigund félelmes hangon, és felborította mérgében az
1131 16|            való kenyereskosárt.~Másnap és harmadnap és azután is az
1132 16|    kenyereskosárt.~Másnap és harmadnap és azután is az ájtatosságon
1133 16|             kik különösebben szerették és tisztelték Helén nagynénjét,
1134 16|           hasonlít rá, a szeme, ugye?” És Helénke néha elmenõben félénken
1135 16|           mellett; váratlanul megállt, és mélyen a leány szemébe nézett.
1136 16|           szemébe nézett. Az lehajolt, és gyorsan, forrón csókolt
1137 16|             kedves, drága jó nõvér!...~És síró meghatottsággal hajolt
1138 16|                atlaszból, valódi arany és ezüst hímzéssel, és stólát
1139 16|              arany és ezüst hímzéssel, és stólát is, palástot, karingeket -
1140 16|          gyermekem! - felelt Virginia, és egy kegyes, kenetes, már-már
1141 16|           zárdától végleg egy vagyonos és jó katolikus világi nõt.~
1142 16|           megint politizált, számított és szervezett; csakúgy, mint
1143 16|               Berchtolda jelöltjeinek, és hogy Virginia marad ezutánra
1144 16|               Würdige mellett a titkár és a fõrendezõ, a ceremóniamester
1145 16|           fõrendezõ, a ceremóniamester és minden - akárcsak a boldogult
1146 16|               erõltetni semmit, hiába, és nem lehet feltartóztatni,
1147 16|               élet megy a maga útján - és amit mi görcsös erõlködõ
1148 16|       leperegnek, elszállnak sebesen - és mindjárt itt a végsõ leszámolás,
1149 16|              emlékezni szóval: - „Most és halálunk óráján.”~Ám a fiatal
1150 16|       életgondjaik”, az ám! A vizsgák; és a nagy fõ vizsga, a képesítõ -
1151 16|              drukk” édes, kissé mimelt és játékos izgalmai lebegték
1152 16|                mosolyogva járt köztük, és rémisztgette a lányokat
1153 16|        inkvizíció minden borzalmaival; és utólagos felfüggesztéssel,
1154 16|             tudományág egész rendszere és minden adatkincse rá van
1155 16|                mikroszkopikus betûkkel és „dióhéjban”.~A negyedévesek
1156 16|             nap a szép lombos kertben, és készültek a nagy képesítõre
1157 16|           szabadság, a jövõ, az Élet - és innen oly szépnek látszott.~
1158 16|               sóhajjal lehet beszívni; és a pázsit frisse, az egek
1159 16|            májusi oltárok - ifjúság...~És minden és mindig és „megint
1160 16|         oltárok - ifjúság...~És minden és mindig és „megint elölrõl”...~
1161 16|         ifjúság...~És minden és mindig és „megint elölrõl”...~A bennlakók
1162 16|               ott sétált Szelényi papa és egy nagy, vastag szivar.
1163 16| összefüggésekre kíváncsi, úgy ám -, új és termékeny összefüggésekre;
1164 16|         összefüggésekkel legkönnyebben és legegyszerûbben kapcsolhatók.
1165 16|               úgy (megtetszett neki) - és az élettanban létezni fog
1166 16|               míg a legtöbb jelenséget és legegyszerûbben ezzel tudjuk
1167 16|          tudjuk megmagyarázni. Úgy ám; és ha már nem lesz így, akkor
1168 16|              mindegy, hehe! Lám a föld és a hold és az egész naprendszer
1169 16|             hehe! Lám a föld és a hold és az egész naprendszer minden
1170 16|          bizony csak kissé cirkalmasan és hosszadalmasan és sok maradékkal.
1171 16|          cirkalmasan és hosszadalmasan és sok maradékkal. Mivel pedig
1172 16|                prosperált évtizedekig, és olcsó világítószerekhez
1173 16|            akkor jön egy merész fickó, és beveri az öklével: pasz!
1174 16|                száll be az ablakjukon, és szipákolható be ábrándos
1175 16|                a „papa” mesélt, könnyû és lenge tavaszi esõ kezdõdött,
1176 16|           lenge tavaszi esõ kezdõdött, és õ kinyitotta a nagy, zöldes
1177 16|              összefogódzva, mosolyogva és mozdulatlan álltak tovább
1178 16|              kedves kerti bölcs körül, és ráfüggesztették szemüket.
1179 16|           saját mókás szavain örült -, és szégyelltek volna tõle,
1180 16|               napfény elõbukkant újra; és most a káposztaágyakkal
1181 16|              Kapossy tanár úr mellett, és mindegyikük valami tankönyvet
1182 16|          magolásba szinte belezöldülve és szédelgõ fejjel, elszikkadt
1183 16|               a pun háborúknál vagyunk és a másikban a szpektrál-analízisig. -
1184 16|            magolónõ csaknem egyszerre, és hirtelen - ámulva, irigykedve
1185 16|          hirtelen - ámulva, irigykedve és gyanakodva összenéztek,
1186 16|              orgona fürtje már lilult, és egy-egy sima, hûs bimbófej