Fejezet

  1 1 |                   kertben olyan volt bizony az édes, szeptemberi ragyogás -
  2 1 |                zöldjébe. Most, hogy itt van az õszi beszámoló, és mindenkinek
  3 1 |                   olyan illattal töltik meg az apácazárda kertjét, hogy
  4 1 |                    apácazárda kertjét, hogy az mindenhez jobban hasonlít,
  5 1 |               refektórium ajtajáig vezet el az óriás konyha elõtt. Ó, álmos,
  6 1 |                  kiéhezve és kissé bódultan az életük, a lépteik, a páros
  7 1 |                 igyekeznek láttatni magukat az osztályfõnök apácától legalább,
  8 1 |                     álomszerûen és futtában az „élet”, amilyennek valaha
  9 1 |                      igazi” kávé illatozott az asztalon, aztán könyvestáskával
 10 1 |                      amint bevásárolni megy az ebédhez... Igen, itt is,
 11 1 |                   csak névrõl ösmernek, mén az osztályban külön padsorokba
 12 1 |                    külön padsorokba ültetik az egyenruhásokat, és a közlekedés
 13 1 |                     kimérten vonulók sorát. Az életük nagy szabadságából,
 14 1 |                    összevihognak.~Legkivált az „öreg”, a kövér, paprikavörös
 15 1 |                     marka keményen szorítja az olvasó faragott halálfejét.
 16 1 |                    hogy elfödje a kilátást, az utcát - reggeli fény, mozgalom,
 17 1 |               Si-étni! - recsegi egyre, míg az álmatag léptû sort felszívja
 18 1 |                 karban imádkozások, litánia az ájulásig, hideg kövön térdeplés -,
 19 1 |                holnap nemkülönbül.~Ó, igen, az Öreget valahogy meg lehet
 20 1 |                 úgyis oly rettentõ hosszúak az ifjúság üres napjai, oly
 21 1 |                      oly türelmetlen a vágy az élet után...~De lám, a kert -
 22 1 |               kikövezett udvarokat, elmenni az új iskolaépületek meg a
 23 1 |               elbujdosni a kertpalánk alján az orgonák zöld sûrûjében.
 24 1 |                     délutánonkint, míg szép az idõ, néhány órán át akár
 25 1 |                    és szipogva siratják még az otthoni, pihés fészket...
 26 1 |                     csitri hagyja abba erre az eseményre a „síróiskolát;”
 27 1 |                kivált ha elõször vannak itt az idén, összeülnek egy kerti
 28 1 |                 végigemlegetik, elkántálják az otthonmaradt boldogságot,
 29 1 |                   hozzá. Így aztán felkerül az aszalóba vagy a konyhába,
 30 1 |                    ez a rend... és azt csak az ördög súgja az embernek,
 31 1 |                     azt csak az ördög súgja az embernek, hogy ilyen érzéki
 32 1 |                     vörösnyelvet is feladná az ember hátára, és hogy ordítana,
 33 1 |                    talán más is észrevette; az a Wester Janka biztosan
 34 1 |                     biztosan beárulná, mert az egy sorornak a rokona; és
 35 1 |                     nem is tudná meg senki, az utolsó ítéleten úgyis kisülne,
 36 1 |                 jönnek akkor majd, csakhogy az úgy lesz megcsinálva, hogy
 37 1 |              meggyóntakért nem fogja érezni az ember a szívében a szégyellést.
 38 1 |                kívánságnak, sóvár kísértése az ínynek!... Ó, ártatlan fagyümölcs!
 39 1 |                 pergõ olvasó, megállt szája az örökös hangtalan mormolásban;
 40 1 |               szokatlanul szaporán tûnik el az út kanyarulatánál, a kijárat
 41 1 |                  kérdi egy körfésûs szöszke az ijedtségtõl még halványan. -
 42 1 |                   csak próbára akarta tenni az önmegtagadástokat. Gyertek
 43 1 |                     elsõ áldozáskor vettük. Az õ tiszteletére, a Boldogságos
 44 1 |                 vissza fogjátok majd kapni! Az oltárhoz nyúlni persze nem
 45 1 |                     nem szabad nektek, mert az a polgáristáké, mi vettük
 46 1 |                  lábai elõtt. Mert Istennek az õ legalábbvaló teremtményeire
 47 2 |             összenevet.~- Láttad?~- Mi leli az Öreget? Csuda történt? Megbolondult?~-
 48 2 |           Megbolondult?~- Dehogy. Nézz csak az útra! Ki jön ott?~- Aha,
 49 2 |                 Ugyan hagyd, úgy utálom már az ilyet!~Hullámos barna hajú,
 50 2 |                     után szaladtál.~- Igen, az akkor volt. Az ember éveken
 51 2 |                        Igen, az akkor volt. Az ember éveken át itt vergõdik
 52 2 |                     egy apácazárdában nehéz az ilyesmit megtanulni, itt
 53 2 |                     mint te, aki úgy ismeri az életet! Én a te helyedben
 54 2 |               bejáró volnék. Hogy bírod ezt az egyforma unalmat?~- Olcsóbb
 55 2 |                 egyforma unalmat?~- Olcsóbb az anyámnak, ha bennlakó vagyok,
 56 2 |                 dolgok mindenütt vannak, ha az ember tudja csak úgy nézni -
 57 2 |                     te egyszer belemásztál. Az életbe...~- Az élet, kicsim!...
 58 2 |                 belemásztál. Az életbe...~- Az élet, kicsim!... Azt hiszed,
 59 2 |                      kicsim!... Azt hiszed, az tán mulatságosabb, ha az
 60 2 |                    az tán mulatságosabb, ha az ember leány, házileány kivált?...
 61 2 |                    felsõt kijártam, még élt az apám, otthon tartottak,
 62 2 |                 közben kiráztam a portörlõt az ablakon, rendesen ott fenszterlizett
 63 2 |                    Két évre rá meghalt apa; az anyám nyugdíja kevés, de
 64 2 |                   meg a képviselõvel, igen, az anyám nyugdíjügyében mentem
 65 2 |                 neki; akkor hecc volt nekem az egész, unatkoztam, húszéves
 66 2 |                 tanultam tõle bizony. Tudja az Isten, valahogy komolyba
 67 2 |            meglepõnek és érdekesnek találta az egyéniségem -, azt mondta,
 68 2 |                   rosszat, nem teszi tönkre az életem; egy öregedõ, kedves
 69 2 |                    vagyok; akkorra épül fel az új városi iskolaotthon,
 70 2 |             igazgatónõnek ülök bele; hisz õ az alapító, õ szerezte meg
 71 2 |                     alapító, õ szerezte meg az államsegélyt. Ha akarsz,
 72 2 |                   fennhatóságom alatt. Mire az iskolánk „kifejlõdik” polgári
 73 2 |                      nagyobb függetlenség - az jó. Az ember nem fogadhat
 74 2 |               nagyobb függetlenség - az jó. Az ember nem fogadhat el úgy
 75 2 |                 Most vagyok huszonkét éves; az még nem öregkor, szívem,
 76 2 |                 csak ki lehet húzni még ezt az egy évet, és hogy az idõ
 77 2 |                    ezt az egy évet, és hogy az idõ gyorsabban múljon, az
 78 2 |                   az idõ gyorsabban múljon, az ember figyeli ezt a sok
 79 2 |                   Nem más ez, hidd el, mint az élet kicsiben; ázalagok
 80 2 |              csinálni - csengetnek: ott van az étel; csengetnek: párba
 81 2 |                 menni, kelni, feküdni, mint az óra.~- És mennyire unod
 82 2 |                Vajon fog nekem jönni valami az életbe? Mert nekem készen
 83 2 |                      Vérszegény volnál? Itt az sem csoda; de semmi, én
 84 2 |               voltam így pár évvel ezelõtt, az embert a saját fiatalsága
 85 2 |                 saját fiatalsága gyötri, és az ilyenbõl baj is lehet, ha
 86 2 |                   ilyenbõl baj is lehet, ha az ember nem áll a sarkára
 87 2 |                    egyszer, nem fogja fülön az életet. Élni, nézni, játszani
 88 2 |                   úgyis elég rövid lesz tán az egész - és semmit nem venni
 89 2 |                    venni túl tragikusan!... Az a vén pap ott a káposztaágyak
 90 2 |                 kedves öreg Szelényi tata - az, látod egy igazi bölcs!
 91 2 |                      látod egy igazi bölcs! Az már igazán csak nézelõdik
 92 2 |                   csak nézelõdik a világon. Az nem szerelmeskedik, nem
 93 2 |                 világnézetem” satöbbi. Nem, az igazi „bölcs szemlélõdés”-
 94 2 |                    meg õt, hát õ mit látott az „élet”-bõl? Az özvegy apja
 95 2 |                   mit látott az „élet”-bõl? Az özvegy apja állomásfõnök
 96 2 |                     volt, bejárta éj idején az összes épületszárnyakat
 97 2 |                  mellette, és felnézett rá, az meg lehajolt, és ugyanegyet
 98 2 |                  ablakából, mert a nagy Õ-d az ekliptika elhajlásáról beszélt
 99 2 |                  férjvadászat például. Csak az eszközei mások, így persze
100 2 |                   Szidu meg Gidu él vele.~- Az a két csacsi most a fiatal
101 2 |                   után szalad, mindig közös az ideáljuk. Minap az üres
102 2 |                    közös az ideáljuk. Minap az üres rajzteremben ott láttam
103 2 |                     ott láttam virítani ezt az apácanevet a nagy falitáblán
104 2 |                     meg Gizi! Fogadok, hogy az egyik egy év múlva férjhez
105 2 |                   egy év múlva férjhez megy az apja elsõ segédjéhez, aki
106 2 |                     Nagy heccek lesznek itt az idén! - magyarázta neki,
107 2 |         reverendáját egy csepp sósavval? Mi az neki? Jár vele nyugodtan
108 2 |                annyi már a hasán a folt meg az ételpecsét! - Hanem ez a
109 2 |                   míg õ életben van. Kivált az öregek szörnyen körülveszik.~-
110 3 |                harmincas évekre vallott; de az apácák arcán ritkán ismerhetni
111 3 |             ráncosodó halántékot, a nyak és az áll matrónás gömbölyödését
112 3 |                   egy óriás galamb szárnya. Az arc köré simuló feszes része
113 3 |            fiatalossá telíti a vonásokat; s az élénk arcszín csattanóan
114 3 |                    sorokban vonulnak lassan az oltár felé a félhomályos
115 3 |              félhomályos templomon át, hogy az úr testét elfogadják. A
116 3 |           uniformizál; de nagyon is kiemeli az egyéni árnyalatokat; - ó,
117 3 |                  lelkendezõ növendékfruskák az õ hév udvarlói áhítatukban
118 3 |                   ide öntudatlanul is ennek az öltözetnek különös bája
119 3 |                    nyalt fejükre rátehessék az áhított velumot...~Az apácák
120 3 |            rátehessék az áhított velumot...~Az apácák igen kevésre szoktak
121 3 |                  gyermekéveken. Nem pusztán az áhítat s a földi dolgok
122 3 |                     köteles megvetése ennek az oka; de az itteni élet rövid
123 3 |                  megvetése ennek az oka; de az itteni élet rövid idõn teljesen
124 3 |             Tizennyolc éves lehetett, mikor az apja elhalt; egy év múlva
125 3 |             szülõvárosától, mostohájától és az ismerõs családoktól; mert
126 3 |                    rokonai nem voltak ebben az országban. Késõbb mint abbégalléros
127 3 |        bûnbocsánatért, s töredelmesen bánta az oktalan gyûlöletét anyja
128 3 |                tanult és vizsgákra készült, az öreges Kunigunda mellé volt
129 3 |                  növendékek elõtt. Mondják, az „öreg” valaha régen egy
130 3 |                  talán sok évvel ezelõtt; s az ilyen történetek fennmaradnak
131 3 |             tisztelték és megbecsülték, bár az alárendelteknek sokszor
132 3 |                     a világon szörnyû lehet az élet, mindenki nagyon szegény,
133 3 |                  Welt” - mondta elégedetten az értesülésekkel, és útjára
134 3 |                  valaha válogatni merészelt az ételben, tányérján hagyva
135 3 |                     rémülten torkába gyûrte az embertelen fõzetet; csak
136 3 |               csakhamar rájött, mi rejtõzik az „öreg” káplárönkénye és
137 3 |                  csakhamar terhessé is vált az esetlen hódolat, melyben
138 3 |           észrevették, s mulatták a dolgot, az ifjú nõ elröstellte, csakhamar
139 3 |                  kérte, és csak gúnyt ûzött az öregbõl a többiekkel együtt.~
140 3 |               iskolákat készült szervezni - az elõbbi püspök, az országhírû
141 3 |               szervezni - az elõbbi püspök, az országhírû egyházi kitûnõség
142 3 |                tanított a képzõben, vezette az írásbeli dolgokat, levelezett
143 3 |                szentelte magát. Jártas volt az összes ügyekben és számadásokban,
144 3 |                 nyomdában látott napvilágot az értelmes kis munka, ösmerte
145 3 |                   és szerette ezt a rendet, az öreg anyaházat itt, e hajdani
146 3 |                  hazafias dalokat énekeltek az apácák. Szívesen gondolt
147 3 |                  alkotásai szépségében. Itt az anyaházi fegyelem szigora
148 3 |                   bármit mondjanak is, mert az „akiben a szentséget erõszakkal
149 3 |              asszonyok menedéke éppúgy volt az, mint világtól elfordult
150 3 |                hajadonoké; s feladata éppen az volt: dolgozni, hatni -
151 3 |                 vezetni a lelkeket a bûnbõl az üdvösség útjára.~Õt lelkesítette
152 3 |                   befolyását és tekintélyét az országbeli más nõi szerzetek
153 3 |                     és sokat. Volt zárdájuk az ország minden vidékén, és
154 3 |                  többet kellene jelenteniük az egyházi életben! - gondolta
155 3 |                    a földön - így tudta ezt az okos nõ, ki személyére örök
156 3 |                egyre növekedõ befolyásának. Az év kezdetén „hivatalosan”
157 3 |                     valaha, de javakorukban az elõdjének engedelmeskedtek,
158 3 |                   vele együtt kerültek ebbe az országba. Egy bajor misszióból
159 3 |                    püspök hozatta ide õket; az, amelyik megfogadta, hogy „
160 3 |                 konok magyarság közt. Abban az idõben volt ez, mikor itt
161 3 |                   céljaira a nõnevelést; és az akkori úri osztály leánykái (
162 3 |         javadalmakat játszott a rend kezére az emigránsok elkobzott birtokaiból.
163 3 |           emigránsok elkobzott birtokaiból. Az öreg házba, e hajdani kaszárnyaépületbe,
164 3 |           kaszárnyaépületbe, melyet szintén az õ révén kaptak, új növendékek
165 3 |            apácagenerációt - s a penziósok, az idõk e tanúi most már a
166 3 |                    és imádkozva készülõdtek az égi menyegzõre. Ezenkívül
167 3 |                  nemsokára Jézushoz megyen.~Az öreg soror Leona, az elhalt
168 3 |                megyen.~Az öreg soror Leona, az elhalt régi Würdige testvérhúga,
169 3 |                    szeretetbõl” visszasúgta az ilyen megjegyzéseket.~~
170 4 |                sután bogozgatott egy csomót az olvasója zsinegére, hogy
171 4 |                   tudhassa, hol hagyta abba az imát. Úgy mozgott, olyan
172 4 |                     ritka vendég itt nálunk az internátusban - folytatta
173 4 |                   internátusban - folytatta az öreg németül, és felé nyújtotta
174 4 |                     szidások, zsémbelõdések az öreg rikácsoló hangján. -
175 4 |                   mikor én itt voltam. Csak az orgonabokrok nõttek meg,
176 4 |                  voltunk akkor! - sóhajtott az öreg valami furcsa, érzelgõs
177 4 |                 érintkeztek egymással, mert az apácák refektóriumában kötelezõ
178 4 |                   étkeztek, a templom pedig az áhítat helye. E mesterséges
179 4 |                  kiható jelentõsége volt. S az ilyen légies kapcsolatokról -
180 4 |                 látszólag - rendesen tudott az egész zárda. Egy-egy új
181 4 |                  még vannak ábrándjai; - de az öregek rendesen fejcsóválva,
182 4 |          érdeklõdéssel kísérik. Simonea, ki az új Berchtolda elõtt volt
183 4 |               idején: „A folyosó a zárdában az, ami a világban az utca!
184 4 |                 zárdában az, ami a világban az utca! Aki szükségtelenül
185 4 |                   hogy nem ok nélkül teszi: az olyan itt, jól jegyezzétek
186 4 |                  utcalány«-nak neveznek!” S az ifjú körgallérosok, ha szívdobogva
187 4 |                     ma vette föl harmadszor az utolsó kenetet.~- Ach, ja!
188 4 |                   kenetet.~- Ach, ja! Ilyen az élet! Nagy szomorúság jön
189 4 |              szomorúság jön ránk! - felelte az öreg bólingatva, de a hangjában
190 4 |                     Igen, azért küldtem fel az imént, engedelmével! Hogy
191 4 |                  való barátkozás! Mire volt az jó?~- Bocsánat, kedves nõvér;
192 4 |               persze, persze, igaza van; ez az önök dolga. Én csak afféle
193 4 |                  szemérmes kifejezést, mely az öreg e reszketeg szavait
194 4 |             Kunigunda és lábával dobbantott az iménti, néma visszautasítás
195 4 |                  volna csak Simonea idején, az ellátta volna a bajukat!
196 4 |               idegesen elrándult egy percre az öreg tapintatlan szavaira.
197 4 |                  öreg tapintatlan szavaira. Az észrevette, ijedten kapta
198 4 |                  rend”, a Márthák, most van az idejük! Én csak öreg trombita
199 4 |               dolgairól, a testvérekrõl meg az egész bûnös világról...
200 4 |                    ha egy fél percet késtem az inspekcióról, hogyne emlékezném! -
201 4 |                  röstelkedést, mely elfogja az embert viszonzatlan, idétlen,
202 4 |              azonfelül, ami a legfõbb, hogy az õ lelkének is üdvére válhatnék
203 4 |                   katolika nõ, és elnöknõje az „Egyházi ruhákról Gondoskodó”
204 4 |                 alte Trompete! Mit értem én az Önök politikáját? - vont
205 4 |                   férfias keze ujjai megint az olvasószemeket markolászták.~-
206 4 |                   dolog úgy áll tehát, hogy az a pénz - a kis Heléné, ha
207 4 |                    még ki se térdepeltethet az ember, hátukra sem kötheti
208 4 |                     milyen rendetlenség! Ez az internátus hajdan, az én
209 4 |                    Ez az internátus hajdan, az én idõmben igazi nevelõintézet
210 4 |                    lettünk. Ennek is megvan az oka, kedves nõvér. A nõnevelés
211 4 |                   van; de a rossz nyelvek s az internátus újravirágoztatása
212 4 |                    temetõ földjébe tesznek? Az is csak szentelt föld: az
213 4 |                   Az is csak szentelt föld: az angyali harsonaszó onnét
214 4 |                melyet a mennyei atya adott. Az orvos úrral tegnap beszéltem
215 4 |                  túl van a húszas éveken. S az sem kellene, hogy minden
216 4 |                    isten dicsõségére. A ház az oka, itt van valahogyan
217 4 |                 tudatlan vagyok ezekben, de az orvos idõs ember, katolikus
218 4 |                 fogunk, isten segítségével. Az épület hibáit ki fogjuk
219 4 |                     mutatott más gyógyszert az emberi tudománynak, mint
220 4 |                    emberi tudománynak, mint az õ szabad egét, a friss levegõt
221 4 |                  afféle amerikai bölcsesség az ilyen.~- Jó - vágott közbe
222 4 |                   bizonyosan hallotta, hogy az anyagi ügyek egy kissé...
223 4 |                        bonyolódottak voltak az utóbbi években. Míg a boldogult
224 4 |                     prelátus õnagysága volt az intézõnk; õ öreg, beteges
225 4 |                      Fenrich fõtisztelendõ, az új intézõnk is sürget némely
226 4 |                    még a jövedelem, amit ez az új intézmény hoz majd; fölér
227 4 |                    magasabb diploma jár. És az erkölcsi haszon; hogy annyi
228 4 |                    kedves nõvér, nem beszél az ember mindenrõl; de most
229 4 |         Szentegyháznak is ellenfelei! Abban az újságcikkben, amit említettem,
230 4 |                     mi nem szeretjük eléggé az édes hazát, kedves nõvér!...
231 4 |                     látom én, tudom én rég; az együtt töltött idõkre már
232 4 |                   baj ez, istennek kedvesek az együgyû szívek; isten nem
233 4 |                   tudományt, sátán csalétke az, jól mondja Simonea nõvér...
234 4 |                  zsidók írnak. Én nem értem az ön szavait: intézmény, társadalmi
235 4 |                    püspök beszél így, annak az a dolga; én imádkozni jöttem
236 4 |               Persze, „újítások, reformok”, az új soror van ezek mögött,
237 4 |                    a hír azért énhozzám is. Az amerikai nõ, az a tudós
238 4 |                énhozzám is. Az amerikai nõ, az a tudós nõ, akinek a próbaidejét (
239 4 |                     megyek! - lihegte, mert az utolsó szavak éle elevenén
240 4 |                      hogy akaratom ellenére az indulatosság vétkébe sodortam.
241 4 |              nyújtotta ki a távozó után. De az vissza se nézett, ment sebbel-lobbal,
242 4 |                 sarkán, mint egy pörgettyû, az arca düh és szenvedély lángjában,
243 4 |                  fulladozva, míg visszament az asztalához. - Így bánni
244 5 |                   köszönt „dicsértessék”-et az öreg Szelényinek, aki egészségi
245 5 |                    esernyõvel a hóna alatt. Az öreg pap leemelte nagy karimájú,
246 5 |           szakácsnõé, mosolyogva fordította az apáca felé.~- Na, még nem
247 5 |                        Na, még nem is tudja az újságot, soror Virginia?
248 5 |               csavirgós égícsudákat, nõvér! Az ám, olyan huncut egy masina
249 5 |                     olyan huncut egy masina az!~- Ne mondja!~Nevettek.
250 5 |                        Ne mondja!~Nevettek. Az apácák hozzá voltak szokva
251 5 |                     velük; jól tudták, hogy az öregúr példás, tiszta életérõl
252 5 |                 maga silány historikus! Már az igaz, hogy a fehérnép meg
253 5 |                     majd kisül, mennyit ért az a tengerentúli doktori diploma!~-
254 5 |                   hároméves csöpp totyogós; az inge kicsüngött hátul. Közönyösen
255 5 |                    hátul. Közönyösen bámult az apácára, és tovább majszolta
256 5 |                 Virágágyak közt vezetett ki az út a kertbõl egy boltozatos
257 5 |                     át. Már hullatta magját az a különös, nagylevelû növény (
258 5 |               békésen és bután cammogtak el az apáca mellett a távolabbi
259 5 |                 Átment a gazdasági udvaron, az itatókút elõtt, és balra
260 5 |                nõvér? - lábalta át Virginia az itatóvályúkat, hogy hozzájuthasson.
261 5 |                        Hogy van? - kérdezte az újból egészen mellette;
262 5 |                    hogy ezt kérdezzék ettõl az embercsodától, az Úr e százéves
263 5 |                     ettõl az embercsodától, az Úr e százéves szûzi jegyesétõl.
264 5 |                 megengedi!~- Nem vágyik már az üdvösségre, a szentek társaságára?
265 5 |                    társaságára? Nem kívánja az istent színrõl színre látni?~-
266 5 |                       e százéves lélekben. „Az örökkévalóság úgyis - örök.
267 5 |                      szép délceg járása már az iskolaudvarban tûnt fel.
268 5 |                    kedves házát, mely félig az õ mûve volt. Mert nem lehet
269 5 |           imádkoztak vagy beszélgettek; tán az „Úrangyalá”-ra gyülekeztek
270 5 |             Írásmunkája volt, elmulasztotta az uzsonnát; vajas kenyere
271 5 |                   ott lesz még érintetlenül az apácaétterem asztalán, az
272 5 |                   az apácaétterem asztalán, az õ rendes helyén; beszaladhat
273 5 |                  beszaladhat elfogyasztani; az õ vacsorájukat majd csak
274 5 |           fontosságra jutott minden ezekben az életekben, mert lelkileg
275 5 |              lelkileg foglalkoztak vele, és az „érzéki” csábok világa ennyire
276 5 |                ahogy a fordulónál elhaladt.~Az óvodából most tolongtak
277 5 |               terelte õket; egy alvó kisfiú az ölében, a göndör fejecske
278 5 |                   egy pityergõs kis mocskos az apácaszoknya ráncait cibálta.
279 5 |            apácaszoknya ráncait cibálta. Ez az Adél még most is az a bátor,
280 5 |                      Ez az Adél még most is az a bátor, egészséges földbirtokoslány,
281 5 |                   szabad tennie! Ott vannak az óvónõ-képezdések! Az ilyesmi
282 5 |                 vannak az óvónõ-képezdések! Az ilyesmi rossz megjegyzésekre
283 5 |                lelkijavukra munkálkodván. S az meg micsoda suttogás ott
284 5 |                   irigység, rosszakarat?... Az volna csakugyan? Ó!...~A
285 5 |               szenteltvízzel homlokához ért az ajtónál, éhségét, testi
286 5 |                  elvágták volna; ezt jónak, az õrzõ angyal biztató jelének
287 5 |               angyal biztató jelének vette. Az elsõ kisoltár, a „Fájdalmas
288 5 |         szelídségbõl. Ha õvele is úgy tenne az, akinek szeretetére vágyik,
289 5 |               fontos elõtte! És gondolatban az imént csaknem megítélte
290 5 |              társnõjétõl. - Majd kibékülnek az „öreg”-gel is a szokott
291 5 |            változik-e valami ezzel?~Bizony, az öreg Kunigund bizalma odavan
292 5 |             Kunigund bizalma odavan egészen az ügyek iránt, melyek pártolására
293 5 |                  szájról szájra jár. Hiába, az öreget most már el kell
294 5 |                   senki hozzá nem békélteti az õ terveihez többé; mert
295 5 |             féltékenység ébredt fel benne. „Az amerikai soror”... Ez hozta
296 5 |                  hisz isten látja, mily más az õ nemes barátságuk e kitûnõ,
297 5 |                kitûnõ, drága teremtéssel; - az õ lelkes hódolata e kiváló
298 5 |                     hogy istennek ne tessék az õ érzelme - hisz csak jobb,
299 5 |                mondta Õ, Magdolna, a minap, az a nõvér, aki az élet viharában
300 5 |                    a minap, az a nõvér, aki az élet viharában élte ifjúságát,
301 5 |                   nem hunyja le szempilláit az ima áhítatában, sem fölfelé
302 5 |                    csak akkor térdel le, ha az oltárnál folyó szertartás
303 5 |                     foglalkoztatja-e õt túl az Istennek tetszõ mértéken?
304 5 |                     gondolni? Nem gõg-e már az is, ha a saját érzelmét
305 5 |                       Céltalanul fárasztják az érzéseket, és nem visznek
306 5 |                      milyen jótevõ, enyhítõ az õ erkölcsi nézete mindenben!~
307 5 |                    hangú csengettyûszó, ah, az Avé-ra hív már; és õ itt,
308 5 |                   itt, egynek kivételével.~„Az Úr angyala köszönté Máriát;
309 6 |                 II-es számú hálószobájában, az úgynevezett „kis háló”-ban
310 6 |                      top-top - elhangzottak az Öreg kemény lépései. Most
311 6 |                   sziszeg felé Király Erzsi az ajtó melletti ágyban felkönyökölve. -
312 6 |                  igen!~Pável Marika fennült az ágyban, és szüntelen, fojtott,
313 6 |                    Erzsi -, hisz ön megérti az ábrándos lelkeket, nõvérke,
314 6 |                  piros szájat; nézni akarja az ágyból is, az ablakon át;
315 6 |                  nézni akarja az ágyból is, az ablakon át; és (ó, arcátlan
316 6 |                     párnáit, és úgy fordult az ágyban, hogy szemébe süssön!
317 6 |                   da!” Hahaha!~Úgy utánozta az öreg hangját, kiejtését,
318 6 |                      Ilyen sikere van annak az Ohnet-nek! De remélem, most
319 6 |               remélem, most már nem zavarja az álmát?~- Nem, Erzsi kisasszony,
320 6 |                   érte - kiverte mibelõlünk az ilyeneket a háromévi jelöltség
321 6 |            Berchtolda túlságosan jó, hiába! Az nem szerzetesi nevelés,
322 6 |                mondják, kell ez, mert kevés az apáca, világi tanítónõket
323 6 |                     a Kolba leány is belép; az, akinek most meghalt a võlegénye.~-
324 6 |               meghalt a võlegénye.~- Mit ér az, kérem, ha sokan jönnek,
325 6 |                 csélcsap, világias szellem! Az ilyenek aztán pár év múlva (
326 6 |                 mert a fogadalom alól nincs az a pap, aki gyónáskor felmentse
327 6 |                   Divatba kezd jönni megint az apácaság. Még ha nagy keservesen
328 6 |                 forintos vízimérnök; meghal az esküvõ elõtt.~- Ó, Erzsi
329 6 |                 valakinek megengedjék, hogy az elhalt võlegénye képét magánál
330 6 |                  sororkák is így beszélnek, az osztálytársaink. Ezek a
331 6 |               Minket nem fog megtántorítani az elsõ kísértés az életben...
332 6 |             megtántorítani az elsõ kísértés az életben... Ojjé! Az én idõmben!
333 6 |                kísértés az életben... Ojjé! Az én idõmben! Minden negyedévben
334 6 |                  kedvet, mert ott kedvesebb az élet és kisebb a szigorúság
335 6 |                    a szigorúság meg a rend. Az csak nem járja! Nem is fognak
336 6 |                   külsõvel szerzetbe lépni? Az ön szíve teljesen ép volt?~-
337 6 |                     drága! - hangzott akkor az ajtóból egy hideglelõs gyerekhang.~-
338 6 |                    apáca minden mozdulatát. Az I-es hálóból szökött át
339 6 |                 novícia felé. A nagyleányok az ágyból gúnyos kíváncsisággal
340 6 |              novícia, szigort erõlködve, de az õ hangja is csupa fojtott
341 6 |           ruhásszéknek könyökölve eltakarta az arcát a tenyerével.~- Küzdjön!
342 6 |               zokogott, vézna vállait rázta az izgalom.~- Nem bírok. Kell,
343 6 |               értünk a kereszten, nekünk is az a dolgunk!~S a gyereken,
344 6 |                 Akkor Király Erzsi kihajolt az ágyából, és megragadta a
345 6 |                   valami kis jelentenivalóm az Öregnek. Egy hónappal ezelõtt,
346 6 |           képzeljétek, Ördög Palinak hívják az úrfit, hát Ördög Paula kisasszony
347 6 |              odatette a Kunigunda asztalára az intézeti, nyitott levelekkel;
348 6 |               intézeti, nyitott levelekkel; az Öreg maga ragasztotta le. (
349 6 |                imádni? Lóduljon haza innét, az ágyába, míg az öreg haza
350 6 |                  haza innét, az ágyába, míg az öreg haza nem tér magukhoz;
351 6 |             titoktartó, a mi leveleinket is az hordja ki. - Hány esztendõs
352 6 |                  raktak a holdvilág-fénynél az ablakpárkányon, pasziánszot,
353 6 |                   megértés is lehetne ebben az Erzsiben!” - dünnyögte Gidu,
354 6 |            negyedéves korában õ akart lenni az elnök.~A sarokban Kornél
355 6 |              suttogtak; egymás mellett volt az ágyuk; a szélén kuporodtak,
356 6 |                   Albert - és németet tanít az itteni gimnáziumban. De
357 6 |                     hogy tetszel-é neki? Á, az ilyet, ugye megérzi az ember?
358 6 |                      az ilyet, ugye megérzi az ember? Lennél a felesége,
359 6 |               odafülelt; aztán magára kapta az alsószoknyáját, papucsba
360 6 |                      és megkezdte elõadását az életrõl és a szerelemrõl.~
361 7 |                   és elõkelõ igazán - ebben az inkább csúnya és nem is
362 7 |                  malasztot, noha Mária volt az és nem Mártha, aki „a jobb
363 7 |          munkálkodjunk! De oly sokat jelent az, hogy milyen körülmények
364 7 |                vezetés alatt és a többi?... Az idõnk mindenhogy letelik...~-
365 7 |                   közénk jöttél; mindegy is az, isten kiválasztja övéit,
366 7 |                   alázattal kell elvegyülni az embernek kis ügyes-bajos
367 7 |              mennének! Láttad, hogy szaladt az imént Virginia, mint egy „
368 7 |                      Würdigét akar csinálni az ideáljából.~- Ne mondd,
369 7 |                Csacsi, te nem is hallottad? Az egész zárda tudja már.~Csakugyan
370 7 |                   sokan tudtak már róla, de az érdekelt nem volt ezek közt.~
371 7 |                    ám mosolygós, telt ajkai az õ szokott, füttyös mozdulatára
372 7 |                kezére támaszkodott, könyöke az ölében - és így nézte vissza
373 7 |                   Kinn a folyosón, óra után az Erzsi földije, egy bejáró
374 7 |                 kályha tetejére könyökölve, az olajmécses világánál.~-
375 7 |                    Egy perc múlva láthatták az ablakon keresztül, hogy
376 7 |                  Mit gondol majd a tanár úr az osztályról?~- De ni, nézzétek
377 7 |                     keresztbe téve lelógott az ölébõl; hihetetlenül sötét,
378 7 |                   látja, hogy feltûnõsködés az egész? Hogy rángatja magát,
379 7 |                  feleség!” - mosolyog Erzsi az ablak mellõl; kezében még
380 7 |              Marikát. Így, együtt lépnek be az osztályba. - És Kornél lesüti
381 7 |                  lesüti gyönyörû szemét, és az arca oly lehetetlenül morcos,
382 7 |               komolyan és összeszedetten ül az órán, ahogy sohasem szokott;
383 7 |                 bonthatná-e meg észrevétlen az ócska Fehér Ipoly kék bekötõpapírját.
384 7 |                  domború tükör megkisebbíti az arcot szõröstül-bõröstül
385 7 |              mocskos, ételfoltos reverenda, az elmaradhatatlan vastag szivar;
386 7 |                mikor gonoszkás képpel leült az asztal fejéhez, és lassan,
387 7 |                    néma izgalma feszült meg az osztályon (ó, drága, felejthetetlen
388 7 |                    árva légy zúgását, amint az embertani órán kinnfelejtett
389 7 |              nyugalmával, figyelmesen nézte az osztályt végig, mintha válogatna;
390 7 |                     felkacagott, és kihívta az egyik apácát. A megkönnyebbülés
391 7 |               novícia-nõvérek hátrafordulva az elsõ padokból csendesítik,
392 7 |                     pódiumon némán vette át az odanyújtott rajzmappákat,
393 7 |                    áll fölött. Milyen lehet az arcél, a profil, a homlok
394 7 |               ugyanaz a mosóné jár, amelyik az öreg Fénrich nénihez, aki
395 7 |                    valami sikkasztás miatt. Az a mosóné mesélte nekem no;
396 7 |             csendben van a két gyerek, hogy az nem jó. Egyszer nagyon meg
397 7 |                 élnek, mivé fejlõdnek; csak az õ elgyötört idegeit hagyják
398 7 |                     hogy éppen eltöltse itt az idõt, valami nyelvmesternõi
399 7 |               lejött a negyedéveseknek erre az órájára.~- És mond, kis
400 7 |                    azt mondta, hogy a hûség az német erény.~- Biztos, hogy
401 7 |             elkísért Holzerékkal együtt. És az asszonyka úgy csinálta,
402 7 |                  kérdeztem: hát nem mindegy az önnek, tanár úr?~- No lám,
403 7 |                     ezt mondhatta még súgva az elválásnál, és szokatlan
404 7 |        papírszeletet adott oda Gregoriának; az átfutotta, egy árnyalattal
405 7 |                    rögtön, kedves!~És mikor az eltávozott, felállt - mély,
406 7 |                 szemeivel mereven nézett el az osztály fölött.~- Imádkozzunk,
407 8 |              reggeltõl estig, lenn lakozott az egész hangyaboly népe a
408 8 |                     egy napon át betöltötte az imádság egyenletes, mély,
409 8 |             felváltva, egymásnak felelgetve az örök egyforma recitatívót,
410 8 |                    délfelé ájultan esett ki az imapadból; rokona, egy soror,
411 8 |           felélesztgette, aztán visszajött, az ájtatosságot semminek sem
412 8 |                   Boldogok közé röppent már az elsõ nap esteléig e szegény
413 8 |              száznapi búcsú érvényével bír, az Örök Bíró száz teljes napot
414 8 |                Másnap pedig újra megnyíltak az iskolák, melyek a gyász
415 8 |            csengettyûszóra; hatra elkészült az ágyvetéssel és öltözködéssel,
416 8 |                     bennlakókat nem követte az Öreg lármája, ahol férfitanárokat
417 8 |                  bejáró társnõktõl a város, az események, pletykák, a színház,
418 8 |             események, pletykák, a színház, az - Élet felõl. Az órák után
419 8 |                   színház, az - Élet felõl. Az órák után ebéd következett
420 8 | lelkiismeret-vizsgálás közösen, tekintettel az aznap elkövetett bûnökre.
421 8 |                 növendékágyakban - mit tesz az? És most, hogy a Fõasszony
422 8 |             egyszerû szobája üresen állt és az Úr e kis nyájának nem volt
423 8 |                 egyszersmind megparancsolta az apácáknak a szokásos háromhavi
424 8 |                végezte dolgát zavartalanul. Az abbégalléros jelöltek szelíden
425 8 |                  sokszor megbotránkoztatták az öreg testvéreket. (Mert
426 8 |           jámborságú szíveket.) És Evelina, az „önmegtagadás szentje” tovább
427 8 |                súrolja, holott ez néni volt az õ munkája, és nappal lúg
428 8 |                 lépcsõház alján Fénrichhel, az „intézõ” káplánnal, kit
429 8 |                 értékes elõadásokat tartott az osztályokban, és amit a
430 8 |                 tudott és közölt, maga volt az életértés, a bölcsesség;
431 8 |                    éppúgy ült, mint azelõtt az „Ápolda” egy kis szobájában (
432 8 |                      és nyaggatta Virginiát az új röntgen-apparátusért;
433 8 |                  sötét szeme lángokat szórt az egyház és erkölcs ellenségeire.
434 8 |                    haját, és Szidu meg Gidu az ifjú Soror Emerikát üldözték
435 8 |                 látszat volt, vagy nem ezek az igazi történések; nem azok,
436 8 |              végtelenül tükrözõ szemeivel), az egyebeket is észrevett.
437 8 |                   még néhány magyar nõvért, az eleven Adélt és a halvány
438 8 |                     a halvány Gregoriát is, az „intézõ” pap szép unokanõvérét. -
439 8 |                       Szeretnék anyád lenni az elköltözött helyett; bízzál
440 8 |                   szólnak egymáshoz, s hogy az utóbbi, esténként a hálóban,
441 8 |                    és okosabb, mint például az a Fóth, aki éppen hogy csak
442 8 |                éppen hogy csak szép, no, mi az? Egy férfinál nem is sokat
443 8 |                nyáron? Én tudom, mitõl függ az: talán õ is tudja. Vagy
444 8 |                     nagyságolni volna kedve az embernek, oly érett, bölcs,
445 8 |             sarkigazság és természettörvény az, hogy: hosszú szõke haj,
446 8 |         fizikaszobában, a tanári elõtt vagy az újépület folyosóján; mindenütt
447 8 |                  élt a kis fizetésbõl, amit az apácák iskolája adott neki.
448 8 |            Természettudományi Szertár” volt az õ klubja és kaszinója; e
449 8 |                 közül a nõvérek közül, akik az árva kis Gross Helént édesgették
450 8 |                 dámák erkölcseit. De nénje, az öregleány elhalt váratlanul,
451 8 |                 Würdige a jelöltek fõnökévé az akkor betegeskedõ, öreg
452 8 |                  öreg Simonea helyett; noha az még nem töltötte be a hatvanadik,
453 8 |                     Nos?~- Azt akarta, hogy az unokaöccséhez menjek. De
454 8 |           gyerekességbõl nem váltunk jegyet az Üdvözítõnkkel. - És miért
455 8 |                ellenkeztél? Valaki más volt az eszedben?~- Nem - akkor
456 8 |                      és azt hallottam, hogy az a leány is fog játszani,
457 8 |                szemérmes ábrándjaiban. Hogy az a gyönge szál közöttük -
458 8 |                    párnát - végzett magában az életével, lemondott. - Mindegy
459 8 |            csakugyan igazad van abban, amit az elõbb mondtál. Gondold meg
460 8 |                   mint mikor egy más nõvér, az öreg Leone vette elõ, és
461 8 |                     isten mindent legjobbra az õ végtelen bölcsessége szerint!) -
462 8 |                      melyekkel elodázhatnák az üdvös és szükséges javításokat. „
463 8 |                mindig egymás közt vannak.~- Az el fog tûnni, kedves nõvér,
464 8 |             frufruját - (õ megírta apjának, az öreg állomásfõnöknek, hogy
465 8 |                   földszinti óvodában, mert az a zárda legnagyobb terme,
466 8 |                  mindegyik évben csak ezért az estéért itt szoktak maradni
467 8 |                    apróra külsejét, mielõtt az Öreg visszaparancsolta rá
468 8 |                   gúnyát -, tudod, mindjárt az elsõ nap kizsaroltam szegény
469 8 |                    a másik ruhám még szebb, az egy fekete bársony, mélyen
470 8 |                     megértõ, drága lélek is az én anyám!... És gondold
471 8 |       ruha-rongyosban! Nem akarja látni én!~Az Öreg toporzékolva hajszolta
472 8 |                   hajszolta a garderob felé az újon-jötteket, hogy minél
473 8 |                   elõbb kivetkõztetve lássa az otthoni, szabados, sajátos,
474 8 |                  réndetlen” hüvelybõl, mely az õ hatalma korlátaira emlékeztet.~
475 8 |                    önképzõkör”-e tartsa meg az idén is évi rendes díszgyûlését
476 8 |                     évi rendes díszgyûlését az alakulása évfordulóján.
477 8 |                   be a tanári kar: Kapossy, az osztályfõnök és díszelnök
478 8 |                   osztályfõnök és díszelnök az élükön, morcos, szép szemeivel
479 8 |                     mélyen tûnõdni látszott az alig elhangzott „Szózat”
480 8 |                     A jegyzõi jelentés után az ambiciózus harmadéves olvasta
481 8 |               naponta legalább féloldalt. - Az ember megindul a rögös pályán -
482 8 |         siratóasszonyokéra emlékeztetett -, az ember fut, törtet, lihegve
483 8 |              lihegve küzd, lábait felvérzik az éles kövek, arcáról verejték
484 8 |          megfeszítésével törtet a cél felé. Az út szélén kicsiny, illatos
485 8 |                   csurgó vére pirosra festi az út porát... És így tovább - „
486 8 |         modulációval, ahogy Várady Antalt s az Ábrányiakat szavalták vidéki
487 8 |                     míg a makacs szimbólum, az „ember”, rájött végre, hogy
488 8 |                  békéjét nem érte el, mert „az csak a vallásban és az isteni
489 8 |                      az csak a vallásban és az isteni Gondviselésben való
490 8 |                 szerzõ berekedve és pirosan az izgalomtól, lüktetõ halántékkal
491 8 |               találtam, és nagyon megindító az élet szenvedéseinek és csalódásainak
492 8 |             levegõje ködös és hideg” - ámde az elõbbi hasonlatban pálmáról
493 8 |                 beszél, holott tudjuk, hogy az délszaki növény, és nem
494 8 |                        kelt szárnyra halkan az ijedt csendû teremben, de
495 8 |                  jól van - fejezte be végre az osztályfõnök fanyar mosollyal,
496 8 |                      dús hullámos hajával - az õ egyszerû fölényével, mely
497 8 |                    Én ki tudnám fejleszteni az ön elõadó tehetségét.~-
498 8 |                    Nekem elhiheti, én értek az effélékhez, szakmámba vág. -
499 8 |              faragni egy ünnepi ódát; ilyen az, ha az embernek költõi híre
500 8 |                   ünnepi ódát; ilyen az, ha az embernek költõi híre van.