Fejezet

 1 5 |           egy pillanatra. - Soror Magdolna itt csak szerzetesnõ kíván
 2 5 |           óhajt lenni általa és a Magdolna kedvéért! - „Isten - õ bizonnyal
 3 5 |         kitárul!” - ezt mondta Õ, Magdolna, a minap, az a nõvér, aki
 4 5 |           ezek csak!” - szokta Õ, Magdolna, mondani. „Céltalanul fárasztják
 5 7 |   tisztaság áradt arra, aki látta Magdolna nõvért, vagy beszélt vele.
 6 7 |            Hisz itt élsz köztünk, Magdolna! - folytatta élénken a másik. -
 7 7 |       hogy ellenkezném! - felelte Magdolna gyanútlan egyszerûséggel;
 8 7 |     szentség iránti tiszteletbõl.~Magdolna arca elkomolyodott, és visszavonta
 9 8 |        hideg folyosón állongás! - Magdolna is azonmód járt-kelt most
10 8 |       közül itt voltak: Virginia, Magdolna és a halvány Gregoria, a
11 8 |  helyenként kissé énekelt”.~Soror Magdolna nagy, hófehér fogai most
12 8 | igazgatónõje; ha tényleg minden a Magdolna gusztusa szerint történik
13 13|           fejetlenségnek - mondta Magdolna csendesen, mikor Virginia
14 14|        másik kétharmad megoszlott Magdolna, Simonea, sõt Virginia között.
15 14|     megálltak egymással szemközt; Magdolna arca sötét volt, hangja
16 14|         miért tetted ezt velem?~- Magdolna! Magdolna, annyira tisztellek,
17 14|     tetted ezt velem?~- Magdolna! Magdolna, annyira tisztellek, hisz
18 14|         hogy nem jól szerettelek, Magdolna - tán bûnösen szerettelek,
19 14|      Megváltóm! Add, add a kezed, Magdolna, Magdolna, Magdolnám - ó,
20 14|            add a kezed, Magdolna, Magdolna, Magdolnám - ó, tedd a homlokomra
21 14|       szemben állt vele a másik - Magdolna arca megenyhült újra, a
22 15|       kell! - Ma tehát nálam volt Magdolna, e kiváló jámborságú és
23 15|           Miért ne mehetne oda õ, Magdolna, helyi fõnöknõnek és képzõigazgatónak?~
24 16|       útján, hogy a nagytudományú Magdolna nõvér nem tanít a jövõ tanévben