Fejezet

501 8 |                   is képzelek; csak persze, az elõadásban majd adnom kell
502 8 |                     utasítást.~- Ó, de hisz az alig lehetséges tanár úr!
503 8 |                   ez tulajdonképpen kedveli az ilyesmit, „elveivel egyezik”,
504 8 |       tanítónõképzõnek papiroson legalább õ az igazgatónõje; ha tényleg
505 8 |               Neveléstörténet-könyvbe, mert az Öreg, körülsétálva az asztalokat,
506 8 |                  mert az Öreg, körülsétálva az asztalokat, éppen mögötte
507 8 |                    olvasóval.~- Ott lesznek az összes tanárok - tûnõdött
508 8 |                   Hát hisz ki is vénült már az iskolaságból egynémelyik...! -
509 8 |                  nagy piros pattanás támadt az Erzsi orra cimpáján - tán
510 8 |                   rá a jó konyhanõvérektõl. Az egész II-es háló leste,
511 8 |                   Nézd, énnekem már mindegy az egész, láthatod; mert aki
512 8 |           érdeklõdik a tárgya iránt... nem, az ilyen emberrel nem érdemes
513 8 |                     bánata is volt egyszer, az úgy rá van írva az arcára...
514 8 |                 egyszer, az úgy rá van írva az arcára... és én tisztán
515 8 |                      fölkelt, visszaszaladt az ágyába, és még soká fenn
516 8 |                   német most nem kuporodott az ágyára, hogy kikérdeztesse
517 8 |               segítsen öltözni Erzsinek, de az Öreg rikácsolva, toporzékolva
518 8 |              bennült a kocsiban gardedámja, az öreg Fóth néni mellett,
519 8 |                 avval dörzsölte körül hamar az orrán a pattanás még piros
520 8 |                     Jó vacsorát eszem. Csak az a buta vers ne volna olyan
521 9 |                 Afféle vidéki helyiség volt az új kaszinó nagyterme, súrolt
522 9 |                    reményünk,~És kalauzunk: az erõs akarat!”~Fejezte be (
523 9 |                    dívája monológot szavalt Az Izé-rõl; kis dublé-arany
524 9 |              helyeit Fóth tisztelendõ, mint az új kaszinó titkára, bekarikázta
525 9 |          lánylelkeket!~- Egy költõnek?~- A, az semmi kérem... és, és attól
526 9 |                homloka mögött rejtõzik...~- Az lerontja?~- Nem minden esetben,
527 9 |               jobban is lehet bebizonyítani az ilyen „tételeket”, mert
528 9 |               jóravaló hajlandóság. Például az önök osztályában...~- A
529 9 |                 rokont, egyenesen idehozták az apácákhoz.~- Aha! Ilyesmit,
530 9 |                  Minden gyanúját eloszlatta az Erzsi komolykodó tónusa;
531 9 |                      ez nem sejt hát mégsem az õ kis bizalmaskodásairól
532 9 |                       nem vették figyelembe az õ különös, egészen sajátszerû
533 9 |                egyéniség!~- Valóban! Lássa, az én emberismeretem is ilyesmit
534 9 |                     pirosodó arcába nézett. Az már harmadszor ivott az
535 9 |                     Az már harmadszor ivott az erõs hegyaljaiból, és a
536 9 |                     kevesebbszer bámul bele az õ ruhája szív alakú kivágásába. „
537 9 |                bánásmódra! Attól fölengedne az õ fiatal lelkében sok szép,
538 9 |                kivált egy zárdában - fontos az ilyesmi.~- Már hogyne -
539 9 |                pedagógiai befolyásnak is ez az elõfeltétele. Koccint velem,
540 9 |          felhasználjam. Mert a ped-pedag...~Az asztalfõn pisszegtek, és
541 9 |                    kör, a munka fáradalmai, az enyhe fészek, a nyugalmas
542 9 |                városában tartozik; véletlen az ilyesmi. A reverendás elõkelõség
543 9 |                 egészen kedves jószág volt. Az urával s néhány nõtlen világi
544 9 |                    azzá (pláne szerelembõl; az uramért, az állására nézve
545 9 |                    szerelembõl; az uramért, az állására nézve tettem, de
546 9 |                     a vallást szívbõl) - és az apácaság is tetszik nekem;
547 9 |            bérmaanyám, emberi eszményképem, az a szelíd, okos, jó... Hanem,
548 9 |                   Helénnel spekulálnak most az apácák, az igazán nincs
549 9 |                 spekulálnak most az apácák, az igazán nincs kedvemre, az
550 9 |                   az igazán nincs kedvemre, az csúnya! Már beszéltünk Józsimmal
551 9 |                   odabenn hívják. Hát lehet az ilyet erõltetni? Valósággal
552 9 |           meglátogattam) - csak legyünk jók az õ kis húgához!~- Mondd,
553 9 |                  német lánynak sétálni megy az esze.~- Mit beszélsz? Mire
554 9 |                komoly házasulandót és még - az uramat.~- No, és az uradba
555 9 |                   még - az uramat.~- No, és az uradba egyáltalán nem lett
556 9 |             sírdogálni, ezt magamról tudom. Az ügy, azt hiszem, teljesen
557 9 |                   nagyon kell hogy szeresse az, akit elvesz, mert kicsit
558 9 |                 parti ám! És ami a legszebb az egészben, ezt a Töffler
559 9 |                hamarosan. Miért ne - tudod, az ilyesmi sosem „gátló akadály”
560 9 |               lelkesedem. Ugye, csinoska is az a leány a nagy, meleg aranyosbarna
561 9 |            beszélünk!~- Hát itt van? Melyik az, ugyan mutasd?~- Az ott
562 9 |                  Melyik az, ugyan mutasd?~- Az ott srégen szembe az urammal
563 9 |                        Az ott srégen szembe az urammal meg a direktorral.
564 9 |                   pap, mi? - felelt nevetve az asszonyka; és a desszertnél
565 9 |                     udvariasan - negligálta az osztályban is. Most szórakozottan
566 9 |                   minden tartalma széthullt az asztalon.~- Egész kis csendélet! -
567 9 |               csendélet! - mormogta Kapossy az õ aszkétás fanyar mosolyával. -
568 9 |                  plajbász, pántlika. Hát ez az összehajtogatott cédula
569 9 |                 titkot rejt?~- A... azt ne, az tilos! - kiáltott a leány,
570 9 |              kinyújtva, erõsen leszorította az abroszhoz a gyûrött kis
571 9 |                    úton. Ha megígérem, hogy az írás miatt senkinek sem
572 9 |                    Akkor...~- Jaj, Istenem! Az a legfõbb, most bevallom,
573 9 |              tulajdonképpen, mi van ráírva. Az osztályban, az órán - hisz
574 9 |                  van ráírva. Az osztályban, az órán - hisz tudja tanár
575 9 |                    fene bele. Csak legalább az én Fóthkámmal hagyna fel;
576 9 |                    felhasználni, és nem mer az ideáljára még jól ránézni
577 9 |               vacsora alatt „szárazba tenni az egész világot”.~Örült, mikor
578 9 |                    is Gross Helénke felment az este Berchtoldához a noviciátba,
579 9 |                     a püspök úr már kitûzte az új Würdige-választás idejét,
580 9 |                       Jaj, futok, már ordít az Öreg!~„Az a buta Helén!
581 9 |                  futok, már ordít az Öreg!~„Az a buta Helén! Az a töksi
582 9 |                     Öreg!~„Az a buta Helén! Az a töksi Helén! Az a mafla
583 9 |                    Helén! Az a töksi Helén! Az a mafla Helén!” - ismételgette
584 10|                    hogy szakadjon a fejükre az a klastrom!~Igen-igen elázott
585 10|                     a szomszéd vármegyébõl, az itteni híres marhavásárra;
586 10|               szolgálta ki hát a cigányokat az urak parancsára. Habzsolva
587 10|                   baja, hadd el! - kacagott az elsõ újra és vállára csapta
588 10|                     annak a nevire danoltál az imént? Már péig hiába, az
589 10|                   az imént? Már péig hiába, az ott van most is hé, száz
590 10|                   tülled aluszik most, vagy az olvasót mondja - ide látszik,
591 10|                 mikor Békássy cserbenhagyta az ellenzéki mandátumér’, a
592 10|                       gáttalanul fetrengett az ordas, elkérgesült lelkébõl
593 10|                     piszlicár fösvény vagy, az is a híred! Kukoricára térgyepeltet
594 10|                     Kukoricára térgyepeltet az asszony otthun, mi, ha be
595 10|                    mondja senki! Na megájj, az apádat... Hát most mingyár!
596 10|                    tán? Nem? Hónap különben az idevaló újságba is megolvashatod,
597 10|             megolvashatod, hogy „mi történt az éjjel”. Jól van így? No
598 10|                   fiáker, a jobb lesz, mint az én bricskám. Fedeles fiákert.
599 10|                  Úgy csak nem mehetek végig az utcán még éccaka se; szeles
600 11|                   lapulva, némán várt.~- Ki az? - szólt belülrõl nemsokára
601 11|             sikoltozta el a szentek neveit.~Az utazóbunda lehullt, és kívülmaradt
602 11|              lépcsõk alatt; majd ugyanavval az eszeveszett vad ügetéssel
603 11|                     nélkül, rémületes némán az éjszakában... A sóbálvánnyá
604 11|                   komoly ruhája méltóságát. Az elsõ emeleten nem is állt
605 11|               rohant tovább a másikra, ahol az apácák hálótermei vannak;
606 11|                  körülzárt kabinettjeikkel. Az elsõ terem ajtaját bevágta
607 11|               zárdában!~Aztán nyitva hagyva az ajtót, loholt a következõ
608 11|                      Hátha csak képzelõdés, az istenért!” Néhányan sírógörcsöt
609 11|                    egyik se jutott lejjebb. Az elsõ emeletrõl semmi nesz
610 11|               hajnali várta. A balszárnyat, az öregekét járta volt be éppen,
611 11|             kihamvadt parazsát, és neszelte az alvókat, nincs-é köztük
612 11|               Komoróczy Sára.~- Mi történt, az istenért? Micsoda? Ki? Hol?...
613 11|                 dzsentrilány, akinek helyén az esze és nem ijed meg egyhamar.~-
614 11|                lássuk csak, hadd lássuk azt az „õrült”-et; hadd páholjuk
615 11|        szempillantásra megtorpanva állt meg az apácasereg. A feketült szentkép
616 11|                 kötelet!~Loholva szaladt ki az udvarra, el a szivattyús
617 11|                 majd a másik udvaron végig, az Ápolda elõtt, a nedves márciusi
618 11|                    a nedves márciusi éjben. Az istállók s a kertész háza
619 11|                    hamar!...~És mégis, mire az álomszuszékok felcihelõdtek,
620 11|                     a lámpa alatt; rámeredt az óralapra, és se látva, se
621 11|                   végig kiáltva és harsogva az udvaron; de hiába - õk úgy
622 11|                    azok, kik mélyen aludtak az emlékezetes öt perc alatt -
623 11|                   és rémültebben tárgyalták az esetet. Legvalószínûbbnek
624 11|                  aki hármat is látott, noha az imént ébredt fel. - Egy
625 11|                    merev arccal álldogáltak az öreg németek; gyanakvó,
626 11|                     felügyelõhelyettes volt az elsõ, kinek eszébe jutott
627 11|                    kandidáták szakasza felé az egyikük. És mégsem titkos „
628 11|                volna - nem, Király Erzsi és az új abbégalléros: Gross Helénke
629 11|                 Helénke tárgyaltak volt itt az éj csendjében, veszélyben,
630 11|                igen-igen fontos ügyet.~- Mi az, Erzsike kisasszony? Ön
631 11|                ilyenkor a folyosón? Ki volt az a jelölt? Ah, vagy maguk
632 11|                    Erzsi, akit csak tudott.~Az imént, éppen mielõtt a kis
633 11|                     a kis Helénnel; és ott, az éj hûvösségében, a falszobor
634 11|                Holzerné levele, neked szól; az a bejáró negyedéves adta
635 11|                   negyedéves adta át nekem, az a kis csúnya, tudod, amelyik
636 11|             kosztban. Csak vigyázz, dugd el az istenért! Szóval, nyilatkozott
637 11|                     a csudának másnak? Csak az a kérdés, hogy csináljuk
638 11|                egészen.~- Hát komplikált is az eset, mi? Hahaha! szóval,
639 11|                    a gallér.~- Hát dobd le, az istenfáját! Kész apácák
640 11|                   Hát még Simonea és Leona, az öregek mit szólnának - a
641 11|              kikerülni innét? Hát még ez is az én gondom legyen? Te, a
642 11|                   szöktessenek meg, direkt; az romantikusabb, meg aztán
643 11|                    romantikusabb, meg aztán az ujjad se kell megmozdítani!...
644 11|                   No, Helé-énke! Mi történt az é-éjjel?” - a kis jelölt
645 11|                   ki. Annyira legendás volt az öreg pap mindentudása, mókás
646 11|                    német lány (mert folyton az járt úgyis az eszében) hirtelen
647 11|                  mert folyton az járt úgyis az eszében) hirtelen azt hitte,
648 11|                    hirtelen azt hitte, hogy az õ hajnali, titkos beszélgetésükre
649 12|                              12.~Mi történt az éjjel? - Ezen a közismert
650 12|                   pikáns históriát. Ez volt az a lap, mely már máskor is
651 12|                   kíméletlenül foglalkozott az apácazárda belső ügyeivel.
652 12|                    ügyeivel. Most is kapott az alkalmon; de azért, mintha
653 12|              szörnyülködött és botránkozott az „éretlen csíny” és a „casanovai
654 12|               csettintett a nyelvével; hogy az „ötletet” újnak, eredetinek,
655 12|                   mulattak a városban, mint az apácák éjszakai látogatóján.
656 12|                 eszmecserébe bocsátkozni; s az apácák nem tettek feljelentést,
657 12|                   mikor nyúl darázsfészekbe az ember.~Ám benn, a falak
658 12|               kezdett port verni és kavarni az éjszakai csendháborítás.
659 12|                  ezen suttogtak és vihogtak az iskolatermek padjain, a
660 12|                   Néhány nap múlva Simonea, az egykori noviciátfőnök, összehívta
661 12|                  mindenki jól tudta, hogy ő az, aki Virginia és az ifjabb,
662 12|                  hogy ő az, aki Virginia és az ifjabb, magyar nővérek jelöltje
663 12|               magyar nővérek jelöltje ellen az idős és szigorú Leonát,
664 12|         betegeskedése idején s kivált most, az átmeneti idő fejetlenségében
665 12|               tiltakozás nélkül, mert ennek az új szellemnek már következményei
666 12|                    lehet, melyik testvérünk az az „előkelő, magyar nemesleány,
667 12|                 lehet, melyik testvérünk az az „előkelő, magyar nemesleány,
668 12|                      és léptek a szerzetbe, az én kortársaim közül, tudom,
669 12|                     hadd emlékeztessem arra az igazságra, amit soror Leona
670 12|                 látták csak, milyen okos ez az öreg nő (sokkal okosabb
671 12|                     Kunigund, arcán tombolt az izgalom, és oly vörös volt,
672 12|                  mely arra való lenne, hogy az ilyesmit megakadályozza
673 12|                     még mindkét oldalon; ám az okos Berchtolda maga mérsékelte
674 12|           megegyeztek néhány rendszabályban az új fõasszony-választásig:
675 12|               bennlakókkal viszont. Mindezt az ostoba hírhordás, zúgás-búgás
676 12|                    rá, hogy a tanítónõvérek az óráikon túl ne maradozzanak
677 12|                    el, és ne tartózkodjanak az iskolatermekben. (Ez fõleg
678 12|             iskolatermekben. (Ez fõleg csak az egész fiataloknak szól -
679 12|                    akadályozhatják meg ezek az üdvös rendtartások és szabályok
680 12|                     mentek már el a levelek az összes fiókházakba, tudtul
681 12|              ezentúl is trécselhettek lopva az új épületben, mert az iskolanõvérek
682 12|                 lopva az új épületben, mert az iskolanõvérek csak tessék-lássék
683 12|                  tessék-lássék ellenõrizték az új szabályok megtartását;
684 12|                   percig is beszéljen vele. Az Öreg éjszakánként fenn bagolykodott,
685 12|                 szigorúbb lett pár héten át az egyes épületszárnyak lakói,
686 12|                uniformist viselõk között. S az utolsó idõben már-már lanyhulni
687 12|                     a kolostor szellemét ez az idei, furcsa, új, szabados
688 12|                   mindössze, akkor kezemben az a buta kis diploma. Tudja-e,
689 12|                     mindennap elhozza nekem az újságot is; ha mást nem,
690 12|                vidéken úgysem lesz nyugtunk az emberek nyelvétõl soha!
691 12|                 azon majd még gondolkodunk; az embernek, tudja, úgy...
692 12|                drága-kedves), azt mégiscsak az anyámnak kell még megcsináltatnia,
693 12|                   mint akárki, ha nem jobb; az ember mégis jól csinálja
694 12|                  sietni: tudja, hogy mondta az a dörmögõ hangú vasúti portás
695 12|             mindenre; hiába pózol nekem! Mi az: negyvennégy év? Én már
696 12|                 gúnyájú nõnemûek közt volna az érintkezés meg „vétkes nyájaskodás”
697 12|             tisztelendõt, a hittanóra elõtt az elõszobában; nyilván jelentkezni
698 12|                    aztán, és oly kipirulva. Az osztályközvélemény már megszokta
699 12|                    világban flörtnek hívnák az ilyet. No, az meg éppen
700 12|               flörtnek hívnák az ilyet. No, az meg éppen fel sem tûnt Király
701 12|                     rugalmasak lettek, mint az õznek... De Erzsi figyelte
702 13|                sorba jönnek, egymásnak adva az ajtót. Az apácaklastromba -
703 13|                    egymásnak adva az ajtót. Az apácaklastromba - két hét
704 13|                     és beszálltak itt (mint az ilyenek rendesen) a kisebbik
705 13|                     nem katolikus házaknál; az étkezés óráira azonban pontosan
706 13|                olyan furcsák voltak, kivált az egyik, egy igen köpcös és
707 13|                szaladtak kézcsókra, mert ez az alázat dicséretes jelének
708 13|                dicséretes jelének számított az Úr ilyen igen szerény menyasszonyaival
709 13|                    egy kandidátnő is aludt, az, amelyiknek kötelessége
710 13|               szobát kitakarítani reggel, s az ágyat rendbehozni utánuk.
711 13|                     napon erre került éppen az éjféli vagy hajnali vártajárás
712 13|                másnap, reggeli előtt, arcán az ijedtség és felindulás minden
713 13|                     tisztelendõ nõvér!~- Mi az? Az istenért... gyermekem!
714 13|                 tisztelendõ nõvér!~- Mi az? Az istenért... gyermekem! Maga
715 13|               micsodák? Ejh! Maga aludt ott az éjjel? Mit tud? Beszéljen!~-
716 13|                   nem is nõk... Csak - csak az egyik nõ!~- Ó! Félrebeszél!...
717 13|                  kérem, tudok ruténul, mert az én vidékemen úgy beszélnek
718 13|              hallottam, amikor tanácskoztak az éjjel, és számlálták a pénzüket...
719 13|                 tört ki akkor Berchtoldából az anyás felelõsségérzet és
720 13|                végig a leány fején, és erre az menten el is rítta magát,
721 13|        zsebkendõjébe temetve.~- De gyermek, az ég szerelmére; hát miért
722 13|                 nagyon meg voltam lepve, és az ilyeneknél kés is szokott
723 13|                Mennyire látogat most minket az isteni megpróbáltatás! Most
724 13|                 isteni megpróbáltatás! Most az a fõ, igen, eltitkolni ezt
725 13|                  hogy a délelõtti órákban s az órák közeiben fõleg már
726 13|                     ugye, hogy ki volt írva az újságban a minap az a fogadási
727 13|                    írva az újságban a minap az a fogadási hecc, és mérgelõdtek
728 13|               fogadási hecc, és mérgelõdtek az apácák? Ezt a mostanit is
729 13|                   sötétszõke szemöldökét. - Az apácáknak igen rosszul esnék,
730 13|                  fel vele, gyerek! Végre is az õ kenyerüket esszük; ha
731 13|               Újság-ban csakugyan megjelent az újabb eset híre a következõ
732 13|                    a háló ablakpárkányán -, az újsághír rövidebb volt,
733 13|               kisváros uzsonna-traccsain és az apácák bosszús elképedésében -
734 13|                választásra, és megtöltötték az összes üres, rögtönzött
735 13|                  függönyös „kabinett”-eket.~Az új törekvésû, magyar apácák
736 13|                esett össze egy rajzóra után az újépület tanári szobájában.
737 13|                     mint egy kicsiny leányt az atyuskája - míg az orvos
738 13|                   leányt az atyuskája - míg az orvos megérkezett.~- Rögtön
739 13|               Rögtön el, el innét! - mondta az szigorúan, alighogy megnézte. -
740 13|                   ha máshová nem lehet; bár az is csak zárda; régi, vastag
741 13|                    drága üdvözítõhöz; pedig az még jószívvel várt volna
742 13|                   titkos szerzõdései vannak az öreg Halállal az õ háta
743 13|                     vannak az öreg Halállal az õ háta megett; és fenyegetõzött,
744 13|                  sürgette másnap ugyanabban az irodaszobában soror Virginia
745 13|                   soror Virginia Fénrichet, az intézõ papot. - Jöjjön csak,
746 13|                     önt óhajtjuk, hogy majd az urnánál üljön. Ah, Istenem!
747 13|                 rajztanításra a képzõben; õ az egyedüli, kinek ilyen képesítése
748 13|                     vagy pedig írja alá azt az ajándékozási okiratot, melyben
749 13|                      ezentuli otthonának és az Úrban családjának adományozza.
750 13|               kiterjed a mi Helénünkre? Ah, az a pénz! Mikor jut már tényleg
751 13|                  nap múlva elválik. Csak ez az undorító koldus história
752 13|                 mérnöki hivataltól a tervek az újépület kibõvítésérõl;
753 13|                Jóisten, hogy négy nap múlva az legyen! Ugye, a mi szándékunkra
754 13|                    ígérte? - De... mi baja, az istenért? Beteg? Ó, ön sír?
755 13|                bánom én most... a pénzüket, az ügyeiket... ó, úgy szenvedek.~
756 13|                 zokogva borult két karjával az íróasztalra.~- A... a világi...
757 13|                   jártak a zárda sororjai s az éjjel-nappal szállingózó
758 13|                    változtatások, javítások az óépületen. Ám mindezekhez
759 13|             világítanak egyházi engedéllyel az õsi, elrendelt és hagyományos,
760 13|                   mennyivel könnyebbé válna az éjszakai vártaszolgálat,
761 13|                     olcsóbb is volna. Aztán az adminisztrációt mennyire
762 13|                    meglátogatta Berchtoldát az esti pihenõ - a regráció -
763 13|                   testi és szellemi javait; az - ah (szégyen még kimondani
764 13|                szégyen még kimondani is) -, az apácajelöltek gallérját
765 13|                kedves nõvér, a noviciátban, az ön tiszteletre méltó felügyelete
766 13|                      olvassa. Ezt a levelet az ön két jelöltje, a két Kerekes
767 13|                    rögtön) - úgy volt, hogy az viszi a gonosz anyának,
768 13|            Berchtolda reszketõ kezébe vette az írást; onnét kezdte nézni,
769 13|                    bírtuk tovább nézni! Így az egészen ügyesen ki van fundálva;
770 13|             fundálva; itt elvégezzük ingyen az évfolyamokat; tandíj, koszt,
771 13|                   is a szülõi szeretet volt az ok! - Vigasztalhatatlan
772 13|              szokása ellenére elmondta neki az utolsó „botrányt”, a Kerekes
773 13|               valaha, régen - valahol kinn „az élet viharában” leszámolt
774 13|                     és természetes gyökerét az emberi lélekben - vagy a
775 13|                   sem bûn õneki; mint ahogy az orvos nem vétkezett, mikor
776 13|               járt-kelt és dolgozott köztük az õ Magdolnája, az õ földi
777 13|                     köztük az õ Magdolnája, az õ földi szentje - halkan,
778 13|                   halkan, tisztán és külön; az apró csatákról és huzavonákról
779 13|           kapcsolhassuk és ráfüggeszthessük az „engedelmesség” gondolatát,
780 13|                   belsõ szabadság kedvéért; az ember hadd tudja pontosan,
781 13|                   amit Leona mondogat, hogy az igazi szerzetesi élet csak
782 13|              tûnõdöm el elõször. Csak éppen az jutott eszembe, hogy egy
783 13|               ruházzuk, és - elvesszük tõle az engedelmesség könnyebbülését,
784 14|                     lassú menetben járultak az oltárhoz, sorba térdeltek
785 14|             hozzájuk egyenként a kehellyel, az arany edénnyel, melyben
786 14|                     arany edénnyel, melyben az istenség lakik. Még keresztet
787 14|                 tökéletes Test és Vér, mely az Ostya titkába rejtőzik naponta
788 14|                  percben, sok ezerszer, tán az idők végeztéig - hogy vérontás
789 14|                 csodálatosan és tökéletesen az őt áhítozókkal. Hogy bár
790 14|                  össze mitikus nagy Nászban az ujjongó lélekkel... Az apácák
791 14|              Nászban az ujjongó lélekkel... Az apácák összecsukták ajkukat -
792 14|                    másoknak adjanak helyet. Az alsó lépcsőn még egyszer
793 14|          együttlétben e világ teremtőjével. Az ég, a föld és mindenek urával,
794 14|                    föld és mindenek urával, az édes názáreti Jézussal,
795 14|                  vérét a kereszten...~És ha az évtizedes megszokás és a
796 14|                  templom közepére ment, hol az urna állt sötét posztóval
797 14|                    új imába kezdett. Teltek az órák, és dél lett ezen a
798 14|                    és újra kezdték. Hiába - az eredmény mindig ugyanaz.
799 14|             eredmény mindig ugyanaz. Semmi!~Az összes szavazatok egyharmadánál
800 14|                    Három cédula Evelinának, az „önmegtagadás szentjé”-nek
801 14|              gondolkozott és tanácsolt. Itt az eredmény: „Nincs Anyánk!” -
802 14|                      Leonára és Magdolnára. Az alapítólevélben világosan
803 14|                     világosan meg van írva: az legyen az új tartományi
804 14|                     meg van írva: az legyen az új tartományi Fõasszony,
805 14|                   Lecsüggedt fõvel vonultak az étterem felé. A templomajtóban
806 14|                  nem csaphattak kis lakomát az új Anya üdvözletére; a hideg
807 14|                  üres iskolaterembe léptek. Az alacsony dobogón, mint valami
808 14|                 minden, oly balul sikerült, az Isten büntet! Ó! Lehet,
809 14|               érzékeny, titkos levélkékkel. Az egész lelkemet uralja, minden
810 14|                     pillanatra megítéltelek az imént. Oly más lélek a mienk,
811 14|                  törvény - hisz oly sokféle az élet, az ember, az érzései -
812 14|                   hisz oly sokféle az élet, az ember, az érzései - Virginia -
813 14|                  sokféle az élet, az ember, az érzései - Virginia - és
814 14|                     hallomásból tudom; mert az is e föld rendje és törvénye,
815 14|                     polgári osztályterme... az egyik apácának örökre emlékezetes
816 14|               esenkedését és sóhajait; mint az öreg, piros Kunigund suta
817 14|                   És megtudta, hogy ugyanaz az emberi végzet sodorta hibába,
818 14|                     másokkal, mindenkivel - az egész, nagy, emberi világgal!
819 14|                    körülmények miatt. Igen, az az õsi, nagy, igaz és jogosult
820 14|                 körülmények miatt. Igen, az az õsi, nagy, igaz és jogosult
821 14|                     másokat; a szervezetek, az állatok és fák törvényeit;
822 14|                     is különb lesz ezentúl. Az oltár elõtt térdelt, és
823 14|                 kórházak betegei sok helyén az országnak hiába várják vissza
824 14|                   után csomagokat küldöztek az „otthoni” novíciák gyermeki
825 14|                    zaklattak; a portánál és az egyik hátulsó kapunál folytonos
826 15|                     utcai szoknyácskát is - az egész bejáró-jelmezt Erzsi
827 15|                kerítette össze, ő lopta fel az újépületből, ahol módszertanórán
828 15|               főépület folyosóin, reszketve az Öregtől vagy a többi öregektől.
829 15|               abbégallért gondosan begyűrte az idegen kabátka alá; a hajviseletét
830 15|                    Hisz ha kimehetett volna az újépületből, egyenesen a
831 15|         hálófolyosókon végig, fényes nappal az utcai ruhás „bejáró”-val;
832 15|                     Jesus, Christus”... ah, az öreg, Simonea volt - és
833 15|                 erre?... Ámbár most már itt az emeleten hazudhatott volna
834 15|                 nappaliba jutni; már hallik az öreg hangja! Egy helyiségből
835 15|                kissé a karikán - lépdelt el az Öreg asztala előtt; az éppen
836 15|                   el az Öreg asztala előtt; az éppen a kis Militorisz Jankát
837 15|                 rosszul, nincs valami baja? Az Öreg épp jókedvében volt;
838 15|                   Berchtolda küldöttjét meg az egész rendetlen, komisz,
839 15|                    Amit mondott, attól maga az Öreg is megdöbbent, és szinte
840 15|         réndetlenségben! Nem, kedves nővér, az én lányaim nem mászkálnak
841 15|                   drukk”-ot elkezdeni: hogy az utólagos vallatások, inkvizíciók
842 15|                 annyi pénztõl fosztotta meg az iparkodó derék szerzetet. -
843 15|                   szokták. Virginia, máskor az ilyesmik szenvedélyes intézõje,
844 15|                   tudta, hogy õ beszélte rá az ittmaradásra ezt a „méltatlan
845 15|               embert? Afféle pucc dáma lesz az mindig! - így vélte a kis
846 15|               utca-zsargon szava rávallott.~Az öregek még egyre azon sápítoztak,
847 15|                 jobb is, hogy nem érte meg! Az óvodamesternõ, soror Adél,
848 15|                    hiszi, nem mind egyforma az: bitang, huncut zsiványok!~...
849 15|             vendégapácának e hét alatt; míg az anyaházbeliek - öregek és
850 15|                    modernes” intézményekre! Az ötvenezer forintocska -
851 15|                  forintocska - férjhez ment az orruk elõl, ezt az öregek
852 15|                     ment az orruk elõl, ezt az öregek és fiatalabbak egyaránt
853 15|                    hisz nem is olyan fontos az! E siralom völgyében úgyis
854 15|                 ablakában állt, és kinézett az enyhén borús tavaszi égre.~
855 15|                  fölött... Ott kinn valahol az ifjú jegyesek drága szent
856 15|                    meglátogatta Berchtoldát az okos, vén Simonea. Nagyon
857 15|                 mosolygó, szíves, elõzékeny az, aki fogadta; már napok
858 15|              alázattal köszöntek egymásnak. Az ember megérzi az ilyet a
859 15|                 egymásnak. Az ember megérzi az ilyet a másikon - rendesen
860 15|                  szõrcsuha a balzsama, böjt az orvossága, ahogy Szent Vincének
861 15|                    jutott kitûnõ szerzetnek az ügyeirõl. Arra akarom kérni,
862 15|                 vagy mit találhatnék ki én, az Úrnak legszerényebb szolgálója,
863 15|            tapasztaltam, hogy isten szereti az õ kegyesrendi szüzeit, és
864 15|                  lesz még rá ezentúl, mikor az önök által tervezett magasabb
865 15|                   mihelyt lesz kitõl. Talán az õ túlzott lelkifinomsága,
866 15|                    érette, legjobb lesz még az emlékét is elfelejteni!
867 15|          szerepeljen ott a mi szegénységünk az elsõ, feltûnõ, úttörõk sorában?
868 15|                     van, Virginiánkra pedig az új Fõasszony titkári hivatalában
869 15|                  bizony csak szentségben és az erények gyakorlásában erõs,
870 15|                     is ellenezhetné mereven az, aki igazán a rend javát
871 15|                     épülnek. Már említettem az orvos úrnak is - õ is helyeselné,
872 15|                  idején együtt utaztunk ide az idegen országba, hogy az
873 15|                    az idegen országba, hogy az üdvözítõt kövessük. Ah,
874 15|                 kövessük. Ah, kedves nõvér, az az utazás! - A búcsú (végbúcsú;
875 15|              kövessük. Ah, kedves nõvér, az az utazás! - A búcsú (végbúcsú;
876 15|                      Leonánk testvérnénje), az a szent, drága lélek: õ
877 15|                Fõasszonyunkul õt kívánjuk - az elsõnek húgát, ki velünk
878 15|              alapítója is ennek a háznak... Az önök háza ez már, kedvesem,
879 15|                    más kezekben látni, mint az önéiben, aki anyai jóságával
880 15|                 érzett kedvet már tavaly is az ön szeretõ gondjai alá,
881 15|                   mint amennyi azelõtt volt az új jelöltek átlagos száma.
882 15|                    a legjobb példa lebegjen az ifjúság szeme elõtt, megtehetnõk
883 15|                    szeme elõtt, megtehetnõk az ön kedvéért, nagy munkája
884 15|                 ideküldjük mellé kisegítõül az igazi szerzetes mintaképét,
885 15|             szentjét, Evelina nõvérünket.~- Az én dolgom az alázat lesz
886 15|                  nõvérünket.~- Az én dolgom az alázat lesz s az engedelmesség
887 15|                     dolgom az alázat lesz s az engedelmesség új Fõasszonyunk
888 15|                   hangú beszélgetésnek volt az eredménye, hogy új, egyenkénti
889 15|                 ment a harmadik napon, mely az összes fogadalmas-testvérek
890 16|               mosollyal odaköszönt vigyázva az idegen leánynak - jó szellemüknek.~-
891 16|                     réndetlenség! - kiabált az Öreg az elsõ pároknál.~-
892 16|             réndetlenség! - kiabált az Öreg az elsõ pároknál.~- Láttátok
893 16|                    és felborította mérgében az uzsonnához való kenyereskosárt.~
894 16|                   és harmadnap és azután is az ájtatosságon mindig ott
895 16|                ájtatosságon mindig ott volt az ifjú mátkapár; innét a templomból
896 16|                volna nem felelni.~Egy napon az elõcsarnokban Virginia ment
897 16|                     a leány szemébe nézett. Az lehajolt, és gyorsan, forrón
898 16|                 vagy-é? - kérdezte komolyan az apáca.~- Jaj, nagyon - igazán
899 16|                 fölé, hogy csókkal borítsa. Az sima, kissé papos mozdulattal
900 16|                  Virginia marad ezutánra is az új Würdige mellett a titkár
901 16|                     a haladó idõ kényszere, az õ lassú, biztos folyásával.
902 16|         feltartóztatni, megakadályozni sem. Az élet megy a maga útján -
903 16|                 megalkuvás, így van ez kinn az „igazi” világban is, - hát
904 16|                     itt a végsõ leszámolás, az egyetlen komoly dolog, amire
905 16|                        igazi életgondjaik”, az ám! A vizsgák; és a nagy
906 16|                idestova el is kezdõdtek már az újépületben: s a „drukk”
907 16|               valami „puskázás” kisülne, ha az ifjú noviciák bõ köntösük
908 16|         összegöngyölt cédulákat lopnának be az „írásbeli”-re; olyanokat,
909 16|                     lombja alatt. Övék volt az egész kert. Egy-egy módszertankönyvet
910 16|                      elmerült magolást - de az eszük egyre elkalandozott.
911 16|                    már a szabadság, a jövõ, az Élet - és innen oly szépnek
912 16|                      Szakadó szirompelyhek, az orgonák nyurga gallyai,
913 16|               beszívni; és a pázsit frisse, az egek kékje, a fészkek, hintáló
914 16|     természettudományban, lelkem! Igazság - az nincs, azaz hogy a vallásban
915 16|           kapcsolhatók. Értjük? Hm, igazán? Az a valami, hogy „sejt”, kislányok,
916 16|                     hogy „sejt”, kislányok, az talán nem is létezik „valóságban”,
917 16|                 csak a mesében; nem hiszik? Az ördögbe, hát miért is létezne -
918 16|                      megtetszett neki) - és az élettanban létezni fog mindaddig,
919 16|                     Lám a föld és a hold és az egész naprendszer minden
920 16|                   meg fog dõlni mindenestül az a szomorú emlékmû fényelmélet,
921 16|                szomorú emlékmû fényelmélet, az éteri rezgésekkel, melybõl
922 16|                     merész fickó, és beveri az öklével: pasz! Nincs többé
923 16|                   jó együgyüség arról, hogy az édes holdvilággal valami
924 16|              fluidális matériácska száll be az ablakjukon, és szipákolható
925 16|                   vennék, hogy ifjú fejükre az ég langyos cseppjei hullanak,
926 16|                mindenkiknek oly komoly volt az arca, olyan szép komoly,
927 16|          meggyõzõdött, hirtelen surranással az orgonák közt, a kertpalánknál
928 16|                 eljött hozzá együttkészülni az Erzsi földije, az a hû postillon
929 16|            együttkészülni az Erzsi földije, az a hû postillon d’amour -
930 16|                      Csúsztassa csak be ide az Ásványtanomba. Nincs ugyan
931 16|                     Hát, hogy, mint vannak? Az egész középkorral készen?
932 16|                  zsidó lány! - szabadkozott az, elpirulva az örömtõl.~-
933 16|                  szabadkozott az, elpirulva az örömtõl.~- Ó, ne gondolja,
934 16|                       Ó, ne gondolja, azért az apácák nem olyanok! Épp
935 16|                   Fáni, s szinte reszketett az izgalomtól.~- Mibe? Tíz
936 16|                    után muszáj nekem rögtön az a ruha s az útiköpeny is.
937 16|                    nekem rögtön az a ruha s az útiköpeny is. Nagyon sürgõs,
938 16|               zümmögtek a tavaszi bokrokon, az orgona fürtje már lilult,