Fejezet

 1 1 |           öreg kertben olyan volt bizony az édes, szeptemberi ragyogás -
 2 1 |    városnak. A termetes, deli fák bizony nem éltek itt szûzi meddõségben,
 3 1 |   kisasszonyok”.~Mert itt a füvek bizony nem illatoznak ájtatos tömjént
 4 2 |        okos - sokat tanultam tõle bizony. Tudja az Isten, valahogy
 5 4 |       kertünket, milyen szép még! Bizony a nyáron, nagy szünidõben
 6 4 |         öreg rikácsoló hangján. - Bizony minden épp olyan itt, mint
 7 4 |          igazi nevelõintézet volt bizony; tízéves kis fraccok tanultak
 8 4 |        Hanem volt rend, igen, úgy bizony; pisszenni se mert egyik
 9 5 |           kételyek. „A templomba, bizony, oda kell most bemennem!” -
10 5 |          változik-e valami ezzel?~Bizony, az öreg Kunigund bizalma
11 6 |        szelíd Berchtolda alatt.~- Bizony kérem, más idõ volt; soror
12 8 |           magát. Ó, sokkal inkább bizony, mint mikor egy más nõvér,
13 12|     szeretném férjhez adni addig. Bizony, itt ilyesmivel is foglalkozik
14 12|           a vonatot: Van még idõ! bizony, drága, és magának is mindenre;
15 13|          neki - hogy a beteget õk bizony pihentetni akarták hónapok
16 13|       áhítatra nézve.~... - Jó is bizony, hogy holnap már vége lesz
17 14|        idegességed velem szemközt bizony: kissé betegség, vagy különös
18 15|          ugye - Anyánkká lesz - õ bizony csak szentségben és az erények
19 15| tapintatával így felvirágoztatta. Bizony, háromannyi fiatal leányka
20 15|     melyet rendünknek ezzel tett; bizony nagy szükségünk van, tudom
21 16|       írnánk, rákényszerítenénk - bizony csak felibe-harmadába teljesíti.
22 16|    geocentrikus világnézettel is, bizony csak kissé cirkalmasan és
23 16|        láttukon megütközni valót. Bizony, nagy búcsúzkodások folytak