Fejezet

 1 4 |  kevesebb érdeklõdéssel kísérik. Simonea, ki az új Berchtolda elõtt
 2 4 |      olyat? Próbálták volna csak Simonea idején, az ellátta volna
 3 4 |        hálás maradok tisztelendõ Simonea nõvérnek, hogy szerzetesi
 4 4 |          csalétke az, jól mondja Simonea nõvér... Mit beszél nekem,
 5 6 |          Erzsi kisasszony, Soror Simonea - áldassék érte - kiverte
 6 8 |        órát legtöbbször a kegyes Simonea szobájában töltik esténként,
 7 8 |          akkor betegeskedõ, öreg Simonea helyett; noha az még nem
 8 11|  csalódott szívû vagyok. Hát még Simonea és Leona, az öregek mit
 9 12|        mellett. Néhány nap múlva Simonea, az egykori noviciátfőnök,
10 12|        mi, legidősebbek - kezdte Simonea - azt a könnyelmű szabadságot,
11 12|    fiataloknak szól - mosolygott Simonea óvatosan Virginia felé;
12 13| csakugyan úgy volna, ahogy a vén Simonea mondta, hogy: „Ajtót nyitottak
13 13|       meg a szokott energiája. - Simonea és a többi penziósok most
14 13|           a kegyes és diplomatás Simonea meglátogatta Berchtoldát
15 13|         onnét kezdte nézni, ahol Simonea már jelet csinált a körmével.~
16 14| imádkoztak; Fénrich, Virginia és Simonea már végére jártak volt;
17 14|   kétharmad megoszlott Magdolna, Simonea, sõt Virginia között. Három
18 14|          Nincs Anyánk!” - mondta Simonea és Virginia csüggedt hangon,
19 15|        Christus”... ah, az öreg, Simonea volt - és bólintott „In
20 15|         teremtés”-t; míg viszont Simonea és társai éppígy voltak
21 15|         Berchtoldát az okos, vén Simonea. Nagyon kedves, nyájas volt