Fejezet

 1 1 |   felszívja a szûk folyosó. És jaj annak, aki ilyenkor egy
 2 1 |        beleharapnék, szlihüpp! Jaj, csak úgy csurogna a lé!”~
 3 1 |      hátára, és hogy ordítana, jaj!... Ha fel lehetne venni
 4 2 |    bölcsességre születni kell. Jaj, mennyit lehet tanulni tõled! -
 5 2 |       meg a jövõtõl rettegnék. Jaj istenem... domnye Zeu!~Dünnyögve,
 6 6 |       tudtomra adta hivatásom. Jaj, de mennyi hiábavalóságot
 7 6 |     hátra a rózsafüzérembõl.~- Jaj, csak még egy percre ne!
 8 6 |        Okos? Viszontszeret?”~- Jaj, mit tudom én. Er ist nur
 9 7 |   tudom. Õ olyan komoly ember, jaj, nagyon komoly! Talán arra
10 8 | Kunigundtól kellene kikérni!~- Jaj, azzal én nem állok szóba,
11 9 |     itt vagyok én - no meg te! Jaj, úgy örülök, igazán, egészen
12 9 | szokott múlni a házasság után. Jaj de jó. Ha sejtené Töfflerke,
13 9 |    fogom elolvasni. Akkor...~- Jaj, Istenem! Az a legfõbb,
14 9 |       Gizu szaladt be hozzá.~- Jaj, te - lihegett -, nagy újságok
15 9 |  jönnek és mind ideszállnak... Jaj, futok, már ordít az Öreg!~„
16 11|       együtt kell aludnotok.~- Jaj, drága - te mindig olyan
17 11|        lenni még most is?~- Ó, jaj dehogy - hisz’ sohasem is
18 11|       elmehet szegény anyám.~- Jaj, ne haragudj - te drága,
19 13|       nõvérek közül.~- Féltem, jaj, és nagyon meg voltam lepve,
20 13|        is szokott lenni, és... jaj, úgy... úgy szégyelltem
21 16|  kérdezte komolyan az apáca.~- Jaj, nagyon - igazán nagyon,