Fejezet

 1 1 |       könyvestáskával siettek végig a világos, napos utcán,
 2 1 |     meg a kertész háza elõtt, végig a nagy veteményágyak unalmas,
 3 4 |    hogy annyi leendõ tanárnõt végig a mi szellemünkben nevelünk,
 4 7 |       bölcs. Mosolygósan ment végig a nagy üvegszekrények közt,
 5 7 | figyelmesen nézte az osztályt végig, mintha válogatna; végre
 6 8 |      van, kicsikém - simított végig a jó Berchtolda e barna
 7 8 |       és megindultan beszélte végig a nagy morál-költeményt;
 8 9 |    komolyan állt, és elzengte végig (már isten neki!) - mind
 9 10| fiákert. Úgy csak nem mehetek végig az utcán még éccaka se;
10 11| vágtatott el a nõvér mellett; végig a portafolyosón, majd vissza
11 11| mellett, majd a másik udvaron végig, az Ápolda elõtt, a nedves
12 11|        A vezérük akkor loholt végig kiáltva és harsogva az udvaron;
13 11|       boldog vagyok! Csak még végig se gondoltam, el se hittem -
14 13|      mozdulattal surrant keze végig a leány fején, és erre az
15 13|     verejtékcsöppek hullottak végig kövérke arcán; aztán felélesztette,
16 13|    dolga után a földszintre - végig a portaszoba melletti iroda
17 14|    kérte õt. Gyorsan haladtak végig a folyosókon, és egyik üres
18 15|      a pad alatt; és hurcolta végig a főépület folyosóin, reszketve
19 15|  bujkálniok! A hálófolyosókon végig, fényes nappal az utcai
20 16|  püspöki mozdulattal simított végig a kis menyasszony arcán.