Fejezet

 1 1 |      iskolába, a mamájuk keltette õket, pörölt, ha még nyújtózkodtak,
 2 1 |           körébe. Ó, hogy gyûlöli õket. Nem is néz vissza rájuk,
 3 1 | kisasszony is ott a fa mögül nézi õket, és nevet... És ha nem is
 4 1 |          lép. Eddig mereven nézte õket, nagy, igézõ szemei beteges
 5 3 |      csakhamar teljesen elfeledte õket. Idebenn fejlõdött ki minden
 6 3 |           régi püspök hozatta ide õket; az, amelyik megfogadta,
 7 4 |           egy házfedél takarta be õket, mégis életmódjuk szigorúan
 8 4 |  vörösnyelvet, hanem magázni kell õket, jó, hogy nem nagyságolni;
 9 4 |         költött, hiába taníttatta õket, nem munkálkodhatnak soha
10 5 |          sétáltak a lombok alatt; õket is most terelte össze „párba”
11 5 |         szaporázva, ahogy terelte õket; egy alvó kisfiú az ölében,
12 6 |           aki gyónáskor felmentse õket. Tíz évvel ezelõtt volt
13 7 |      Egyszer nagyon meg is verték õket, de aztán, azt mondja a
14 8 |           csárdásra ott kérik fel õket, miközben sokáig szabadkozniuk
15 12|        leszidta és visszakergette õket. A bejárókkal ugyan ezentúl
16 13|     menjenek; még meg lehet fogni õket.~- Ej, most már? Õrültség.
17 13|            Egy hét választotta el õket a Fejedelemnõ-választástól.~
18 13|        Sokszor példának állította õket a manértalan, õszinte áhítatra
19 15|       jómódot, mert a Jézus hívta õket. Ó, hányan ott vannak már
20 16|   templomból nem ûzhette ki senki õket. „Lám csak, visszahúz a