Fejezet

 1 4 |          izgalmában. - Ezt mondja ön, aki olyan járatos a külsõ...
 2 4 |           volna a bajukat! Hiszen ön emlékszik; önt még láttam
 3 4 |        nõvér!... Ez... ó, de hisz ön nem is hallgat rám! Megharagítottam
 4 4 |       Hibáztam?~- Ej! Mit törõdik ön énvelem, mit törõdnek, maguk
 5 4 |     zsidók írnak. Én nem értem az ön szavait: intézmény, társadalmi
 6 4 | megbizonyosodtam! Nem így beszélt ön velem valaha, mikor még
 7 6 |           folytatta Erzsi -, hisz ön megérti az ábrándos lelkeket,
 8 6 |      külsõvel szerzetbe lépni? Az ön szíve teljesen ép volt?~-
 9 8 |         voltak, és... ej no, hisz ön tudja, miképp gondolkoznak
10 8 |         egyet szeretnék kérdezni; ön kifogásolta a „verejték”
11 8 |         szót. Mondja meg, például ön mit alkalmaz ehelyett? Nos?~
12 8 |          ki tudnám fejleszteni az ön elõadó tehetségét.~- Igazán,
13 9 |          egyszerû kíváncsiságról, ön mint tanár akarja, és épp
14 11|           az, Erzsike kisasszony? Ön itt van? Mit keres ilyenkor
15 12|         tanári szobába... esetleg ön, ha volna szíves, Popescu
16 13|            az istenért? Beteg? Ó, ön sír? Fõtisztelendõ!~- Ó,
17 13|          nõvér, a noviciátban, az ön tiszteletre méltó felügyelete
18 13|         olvassa. Ezt a levelet az ön két jelöltje, a két Kerekes
19 15|           kedvet már tavaly is az ön szeretõ gondjai alá, a noviciátba
20 15|       szeme elõtt, megtehetnõk az ön kedvéért, nagy munkája megkönnyítésére -