Fejezet

 1 2 |       mennyire! Csakhogy én néha mindent unok, a levegõt unom, amit
 2 2 |     figyeld meg, minden érdekli, mindent tud, ami itt történik, és
 3 2 |        érzelmein?~- Jézuskám! Mi mindent tudsz!~- Nézd, ott megy
 4 3 |     isten tudja, honnét tanult. „Mindent a szerzetért - a Hazáért!”
 5 3 |         egyelõre némán figyelnek mindent, árgus szemekkel és alázatba
 6 4 |     vagyok, a magamét fújom. Sok mindent nem értek én már, mert nem
 7 4 |       észre pillantását, melyben mindent megvallott - várt és esdekelt.
 8 5 |    viharában élte ifjúságát, aki mindent látott és ismer, mindenen
 9 8 |       közül való volt. Szeretett mindent - tehát látott mindent,
10 8 | Szeretett mindent - tehát látott mindent, ami a házban és a szívekben -
11 8 |       keressük! (Fordítson isten mindent legjobbra az õ végtelen
12 8 |   bólintott Berchtolda, mint aki mindent eggyel jobban tud. - Ahogy
13 8 |       beszélnek? Elmondasz ugye, mindent?~- Hát hisz ki is vénült
14 9 |        Csak - összezavarja. Hisz mindent megtesznek szándékosan,
15 13|   Ilyesmit... Mondjon el azonnal mindent, de értelmesen!~- Én, kérem,
16 13|         Én... én biztosan tudom. Mindent hallottam; õk nem gondolhatták,
17 14|        ítéld meg, szólj, hisz te mindent látsz, értesz! Te tudod,
18 14| törekvésem. Csak miattad akartam mindent, csak neked akartam tetszeni.
19 14|         már tudott és értett sok mindent - amitõl eddig félt vagy
20 15|      ifjú nyáj, meg kell tennünk mindent érdekükben, hogy igazi,