Fejezet

 1 1 |           volna neki nemulass, aki le nem gyõzné magában; de hát
 2 3 |          igen korai ifjúságát élte le kinn egy szép, érseki városban,
 3 3 |       érett emberré, és ez kötötte le minden szálával és sajátosságával.
 4 4 |      széles, papos mozdulattal ült le a kerti asztal melletti
 5 5 |     Fájdalmas Anyá”-é elõtt borult le, s a térdeplõ állványra
 6 5 |      gondolkodni; - aki nem hunyja le szempilláit az ima áhítatában,
 7 5 |           ül, és csak akkor térdel le, ha az oltárnál folyó szertartás
 8 6 |           az Öreg maga ragasztotta le. (Csak ne ijedjen meg, itt
 9 8 |            növendékeket nem vitték le a szép, nagy kertjükbe most
10 8 |        fejcsóválások közt tekintve le a még-még meleg cserépkályha
11 8 |          kegyesrendi nõvér vágatja le természetes fejdíszét beöltözéskor;
12 8 |         leányka megszégyenülve ült le. Fóth tisztelendõ a pódiumon
13 9 |          terjedve róla, Tisza-Duna le nem mossa! Pedig lássa,
14 9 |   feltûnõen örült, eleinte egészen le is foglalta magának. A tészta
15 9 |        gyermekem!” Na, teljen csak le a gyászidõ - mert most még
16 11|      topogva rohantak és robbantak le, mint a feltüzelt harcosok.
17 11|            ez a gallér.~- Hát dobd le, az istenfáját! Kész apácák
18 12|     néhányadmagukkal némán szegték le a fejüket, most látták csak,
19 13|    betegszobában; ha nem járhatott le dolga után a földszintre -
20 14| emlékezetes hely maradt; itt folyt le életének leghevesebb, legdrámaibb