Fejezet

 1 4 |              hogy ne mosolyogjon.~- Ah, milyen ritka vendég itt
 2 4 |        apácákat üdülésre küldenek. „Ah, én is voltam fiatal!” -
 3 5 |            a többiek fölé helyezi? „Ah - uram, ne vígy a kísértésbe;
 4 5 |       fátyolos hangú csengettyûszó, ah, az Avé-ra hív már; és õ
 5 9 | tányérváltást, tósztok következtek, ah - beszédek, rekedtes és
 6 9 |          erre akár esküt tehetek!~- Ah - akkor jól van! Akkor minden
 7 11|            perceket számlálgatta.~- Ah, most megcsípjük! - kiáltott
 8 11|      folyosón? Ki volt az a jelölt? Ah, vagy maguk is tudják már?~-
 9 11|           róla, hogy mit tud már.~- Ah, borzasztó, ugye? Ilyen
10 13|             õrzõangyalod vigyáztak! Ah... tán nem is lett volna
11 13|         hogy majd az urnánál üljön. Ah, Istenem! Eltávozott, kedves
12 13|           kiterjed a mi Helénünkre? Ah, az a pénz! Mikor jut már
13 13|            és szellemi javait; az - ah (szégyen még kimondani is) -,
14 15|    veszélyes kaland idáig sikerült. Ah, mit is művelt? Megszöktette
15 15|             sei Jesus, Christus”... ah, az öreg, Simonea volt -
16 15|            kissé, mint tavalyelõtt. Ah, erõs szervezet, hamar összeszedi
17 15|          távol, megszerezhetnénk.~- Ah, kedves nõvér - sóhajtott
18 15|         hogy az üdvözítõt kövessük. Ah, kedves nõvér, az az utazás! -
19 15|          mit jelentenek e szavak. - Ah, és a régen megboldogult
20 15|      körülbelül készen is volnék... ah, igen, még egyet! A noviciátot,