Fejezet

 1 1 |   szörnyû egyhangúság... mikor úgyis oly rettentõ hosszúak az
 2 1 |      senki, az utolsó ítéleten úgyis kisülne, mert akkor minden
 3 2 |     játszani vele, amíg lehet, úgyis elég rövid lesz tán az egész -
 4 2 |     Jár vele nyugodtan tovább; úgyis annyi már a hasán a folt
 5 5 |    lélekben. „Az örökkévalóság úgyis - örök. Minek sietni? Mikor
 6 7 |       szó! Annyi órát tanítasz úgyis; nem, ezeket elvégzem Berchtoldával.
 7 8 |  lemondott. - Mindegy már neki úgyis! Csak Õ ne tudja meg soha!
 8 8 |   vendége lesz éjszakára, hisz úgyis szombatnapon csináljuk,
 9 8 |           Hát persze, tudom én úgyis, hogy buta vagyok! Azért
10 9 | kedvéért csak legyen apáca. De úgyis hiába mesterkednek, tudom;
11 9 |       Ezzel a mafla Kapossyval úgyis csak bosszúból kacérkodtam,
12 11|        a fiatalabbakra, kikkel úgyis titkos feszültségben éltek;
13 11|     lány (mert folyton az járt úgyis az eszében) hirtelen azt
14 12|        banditákat. De hisz már úgyis három-négy hónapról van
15 12|         ugye, hogy elõbb-utóbb úgyis Budapestre kell engem helyeztetnie;
16 14|     fájdalmas szenvedéllyel. - Úgyis annyira sújt már minden,
17 15|      Te, add ide a kulcsot; te úgyis játszani mégy - add csak!
18 15|        az! E siralom völgyében úgyis leperegnek napjaink, mindjárt-mindjárt