Fejezet

 1 1 |    növendékek is önként. - Ezekre ugyan nem kötelezõ a napi mise,
 2 2 |      tigrisbõl galambot csinál.~- Ugyan hagyd, úgy utálom már az
 3 2 |    szeretetben élnek. És most - õ ugyan írt nekem, egyszer a bejáró
 4 2 |         megfogná a kezed... na?~- Ugyan, Erzsi! Ez olyan buta így,
 5 3 |     Spitzmalerei”-t. A kanászokig ugyan nem jutott el mindez a szép
 6 6 |  kabinettjében! Na hiszen, minket ugyan másképp neveltek, és azt
 7 6 |         még vele. Szervusz.~- Ezt ugyan ráncba szedted! - kacagott
 8 8 |            intézõ” káplánnal, kit ugyan bûn volna gondolatban gyanúval
 9 8 |    beszédhangja van. A szavalásba ugyan én is több erõt, hatást,
10 8 |             Uramisten, hát sírsz? Ugyan, ne bolondozz! Kis fáta,
11 9 |           Hát itt van? Melyik az, ugyan mutasd?~- Az ott srégen
12 9 |           mintha féltékeny volnék ugyan - hisz csak azóta mer vele
13 10|         most véllem, ha meglát!~- Ugyan te, ne bolondulj meg! Ülj
14 12| visszakergette õket. A bejárókkal ugyan ezentúl is trécselhettek
15 12|   felvigyázó árgus szemeket. Mert ugyan ki törõdött vele például,
16 13|      következõ vasárnapon. Marika ugyan sajnálatára nem ismerhette
17 15|         csak némán bólintott.~- Õ ugyan azt a tiszteletre méltó
18 16|           az Ásványtanomba. Nincs ugyan veszély semerre a közelben,