Fejezet

  1 1 |                 gyengéd zöldjébe. Most, hogy itt van az õszi beszámoló,
  2 1 |             kell mutatni, mit mûvelt és hogy munkálkodott Isten nagyobb
  3 1 |              meg az apácazárda kertjét, hogy az mindenhez jobban hasonlít,
  4 1 |        nagykapuja és a templomcsarnoké, hogy világi ájtatoskodók bejöhessenek
  5 1 |               napi mise, de jól tudják, hogy a bizonyítványokban enyhítõül
  6 1 |             apáca mögött, kirõl tudják, hogy rettegett pásztora e sötétkék
  7 1 |             rettegett uralma körébe. Ó, hogy gyûlöli õket. Nem is néz
  8 1 |                 háttal a nagykapu felé, hogy elfödje a kilátást, az utcát -
  9 1 |           piciny magzatjaikat, és most, hogy újra õsz van, és megjöttek
 10 1 |           éretten csüngnek a kocsányon, hogy csak egy piciny szellõcske
 11 1 |                ördög súgja az embernek, hogy ilyen érzéki kívánsága legyen -
 12 1 |             feladná az ember hátára, és hogy ordítana, jaj!... Ha fel
 13 1 |                az úgy lesz megcsinálva, hogy a meggyóntakért nem fogja
 14 1 |             fellelkesülve a gondolaton, hogy odaát a mennyországban tíz
 15 2 |            igazán. Ezen a nyáron tudod, hogy nem voltunk már jóban Viktorral;
 16 2 |               feltûnt; figyelmeztetett, hogy a jó rokonok békés szeretetben
 17 2 |               hecces kicsiségbe...~- De hogy téged érdekelnek ezek a
 18 2 |          megmaradni itt, bejáró volnék. Hogy bírod ezt az egyforma unalmat?~-
 19 2 |            kisváros nyelve! Szörnyûség, hogy miket mondtak rólunk; szegény
 20 2 |            mondtak rólunk; szegény anyu hogy sírt, mikor csak egy kis
 21 2 |     szekérderéknyit. Satöbbi... Láttam, hogy bolond; a gazdag felesége
 22 2 |               sütöttük ki ezt a tervet. Hogy tanuljak tovább, legyek
 23 2 |                 még ezt az egy évet, és hogy az idõ gyorsabban múljon,
 24 2 |               és tán nem is azon múlik, hogy évekig voltál otthon házilány.
 25 2 |            lehet tanulni tõled! - Igaz, hogy én sohasem laktam városban,
 26 2 |                olyan fiatalon halt meg, hogy nem is ösmerhettem; mondják,
 27 2 |                  iszonyú zavarban volt, hogy most neki alkudni kell;
 28 2 |              nagybácsi... Én nem tudom, hogy leszek egyszer önálló, hogy
 29 2 |             hogy leszek egyszer önálló, hogy fogok kosztot, lakást fizetni,
 30 2 |                tudom még körülbelül se, hogy mennyi például tíz korona,
 31 2 |                  Mert nekem készen kell hogy jöjjön; én nem tudnám úgy
 32 2 |                  Ne felejtsd, barátnõm, hogy ha én itt figyelek, szimatolok,
 33 2 |                 ezt fõleg azért teszem, hogy a tapasztalataimat és ezeket
 34 2 |           pirosan, mint a rózsa. Persze hogy került egy emeletet a házikápolna
 35 2 |                 Még annyira sem mentél, hogy te nyújtsd oda a könyvet
 36 2 |               margóra, vagy okot adnál, hogy óra után magához szólítson
 37 2 |       ravaszkodás!~- Pedig biztosítlak, hogy lényegében nem más a híres „
 38 2 |                Szidi meg Gizi! Fogadok, hogy az egyik egy év múlva férjhez
 39 2 |             központja, a jámbor. Tudod, hogy vagy százezer koronányi
 40 2 |                 szörnyen körülveszik.~- Hogy apáca legyen? Szegény! Ez
 41 2 |               hozzáférni. Annyit tudok, hogy eddig nem volt zárdában,
 42 3 |         mozdulatát olyan árulón követi, hogy a nõvérek hát megül is sorjában
 43 3 |               félhomályos templomon át, hogy az úr testét elfogadják.
 44 3 |               epedve a próbaévek végét, hogy mosott egérszín-csíkú szoknyájukat,
 45 3 |             érzett. Akkor határozta el, hogy zárdába lép, mégpedig messze
 46 3 |                szent igaz; és ezért meg hogy óramûpontossággal végezte
 47 3 |                 hozta ki a gyerekekbõl, hogy a világon szörnyû lehet
 48 3 |        intézetekbe küldték levizsgázni, hogy a törvénynek is elég tétessék.
 49 3 |                Olyan volt a természete, hogy valaminek, gyakorlati és
 50 3 |           melynek oltárképérõl olvasta, hogy mûvészileg értékes - s szerette
 51 3 |                úgy nevelni a nõvéreket, hogy meg legyenek fosztva minden
 52 3 |                 az, amelyik megfogadta, hogy „még a kanászok is németül
 53 3 |             most már egyéb dolguk, mint hogy „jó példával szolgáljanak”
 54 3 |                  És Virginia jól tudta, hogy ezt meg is teszik, bár egyelõre
 55 4 |           csomót az olvasója zsinegére, hogy tudhassa, hol hagyta abba
 56 4 |       ellenérzése mellett is nem állta, hogy ne mosolyogjon.~- Ah, milyen
 57 4 |               nyújtotta tömzsi kezét.~- Hogy, mint van, kedves nõvér?~-
 58 4 |             embereit, régi otthonát. És hogy szolgál a becses egészsége,
 59 4 |        szünidõben sokszor gondoltam rá, hogy egy szép vasárnap délután
 60 4 |                 rendje úgy elkülönözte, hogy azok, kik más szárnyban
 61 4 |           folyosóra, arról tudni lehet, hogy nem ok nélkül teszi: az
 62 4 |             imában a hideg kövön azért, hogy egy földi lény iránti vonzalom
 63 4 |                 az imént, engedelmével! Hogy viseli magát? Milyennek
 64 4 |           gyorsan elfordította a fejét, hogy ne kelljen látnia azt a
 65 4 |                Anyánk fontosnak tartja, hogy a húga csak akkor lépjen
 66 4 |               udvariassággal a másik -, hogy a szerzetesi élet a legboldogabb
 67 4 |                legjobban biztosítja; és hogy éppen ezért nem vétek sõt
 68 4 |                Hisz kedves nõvér tudja, hogy én helyeslem Berchtolda
 69 4 |           tisztelendõ Simonea nõvérnek, hogy szerzetesi alázatra nevelt! -
 70 4 |                idejét magamnak akartam, hogy itt, a közelemben töltse...
 71 4 |             fájt nekem, ha elgondoltam, hogy másokkal találkozik a folyosón,
 72 4 |              regráció órában... Tudtam, hogy naponta együtt van a többi
 73 4 |                 újból a vendég. - Hanem hogy folytassam, én nagyon is
 74 4 |               én nagyon is gondolok rá, hogy a mi kis Helénünk zárdába
 75 4 |               azonfelül, ami a legfõbb, hogy az õ lelkének is üdvére
 76 4 |             hallatára mondta a húgának, hogy ne lépjen be másképp, inkább
 77 4 |                 várjon vele! Õ kívánta, hogy kinn nevelõdjék a gyámjánál,
 78 4 |                 nevelõdjék a gyámjánál, hogy lássa és ösmerje meg a világot
 79 4 |              elõbb. És õ egyezett bele, hogy itt a városban barátságot
 80 4 |            kegyes Anyánk nem ellenezte, hogy Helén kimenjen havonként
 81 4 |              ebédre a fiatalasszonyhoz, hogy egy tisztes családban töltse
 82 4 |                 azért jöttem ide éppen, hogy beszélgessek a dolgokról
 83 4 |                  A dolog úgy áll tehát, hogy az a pénz - a kis Heléné,
 84 4 |           alkalmas, sem elégséges arra, hogy általa mellõzni lehessen
 85 4 |            hanem magázni kell õket, jó, hogy nem nagyságolni; és ha változásuk
 86 4 |           tudomány, elemi, polgári, jó, hogy még gimnáziumot nem csinálnak
 87 4 |             hatóság meg akarja tiltani, hogy tovább is kriptába temetkezzünk;
 88 4 |              már hely, azt mondják, meg hogy egészségtelen.~- Na! már
 89 4 |                   Azokat nem bántják, s hogy minket majd, ha eltávozunk
 90 4 |             életünket isten azért adta, hogy üdvünkre munkálkodjunk,
 91 4 |               éveken. S az sem kellene, hogy minden évben ki legyen terítve
 92 4 |            testvér bizonyosan hallotta, hogy az anyagi ügyek egy kissé...
 93 4 |               kormány most megköveteli, hogy arra való, megfelelõ képzettségû
 94 4 |               magasabb képzõ, fõképpen, hogy a mi fiatal testvéreinknek
 95 4 |                  És az erkölcsi haszon; hogy annyi leendõ tanárnõt végig
 96 4 |     Természetesen elsõsorban kívánatos, hogy többen legyünk e szerzet
 97 4 |          szerzet ingyenes szolgálatára, hogy sok új nõvérünk legyen,
 98 4 |             említettem, fel volt hozva, hogy rendházunkban nincsenek
 99 4 |               és kísérleti eszközök, és hogy a nevelés, amit itt nyújtunk,
100 4 |            magyaros, hazafias szellemû. Hogy mi nem szeretjük eléggé
101 4 |                  veszem én észre, azért hogy nem vagyok olyan tanult.
102 4 |               meg, tisztelendõ testvér, hogy megzavartam imáját látogatásommal;
103 4 |           látogatásommal; s még inkább, hogy akaratom ellenére az indulatosság
104 4 |              fehér keze után kapdostak, hogy megcsókolják. Kunigunda
105 4 |            megrázta, és rázta és rázta, hogy a csengõ nyelve majd kiszakadt,
106 4 |           csengõ nyelve majd kiszakadt, hogy hideglelés állt a hátába
107 4 |            olyan siketítõen és hosszan, hogy a kertben felébredtek a
108 5 |            eltréfált velük; jól tudták, hogy az öregúr példás, tiszta
109 5 |                historikus! Már az igaz, hogy a fehérnép meg a természettudományok...
110 5 |               formált két tenyerébõl.~- Hogy van a Würdige? - kérdezte
111 5 |                olvasót is mindegy volt, hogy elmotyogja-e. Soror Mártha
112 5 |                földön!~- Gelobt sei!... Hogy, mint van, kedves nõvér? -
113 5 |              Virginia az itatóvályúkat, hogy hozzájuthasson. A fehér
114 5 |            hangot, a közeledõ alakot. - Hogy van? - kérdezte az újból
115 5 |               ki tudja hány év óta már, hogy ezt kérdezzék ettõl az embercsodától,
116 5 |            szûzi jegyesétõl. És tudták, hogy mindig ugyanaz rá a felelet.)~-
117 5 |             szent, mint egy kisgyermek, hogy szereti a napfényt!...~Kissé
118 5 |               keresgélt, mint rendesen, hogy magára alkalmazza. - Már
119 5 |                testi érzés; észrevette, hogy éhes. Írásmunkája volt,
120 5 |      alkonyattal hazamehetne már! Igaz, hogy Gregoriával unokatestvérek,
121 5 |                tán kötelesség is volna. Hogy tudhassa ilyenkor a lelkiismeret,
122 5 |                 hajlamok!... Nem lehet, hogy istennek ne tessék az õ
123 6 |              tesznek ilyeneket? Tudják, hogy Sz’ter Kunigund mily szigorú;
124 6 |           prüszkölõ hahotával kacagott, hogy a többire is átragadt.~-
125 6 |               és úgy fordult az ágyban, hogy szemébe süssön! Na, nincs
126 6 |                öreg hangját, kiejtését, hogy még a mindig szomorgós Gross
127 6 |                a szeme, és nem is tûri, hogy lesüssék. A hangos trécselést,
128 6 |                nem csalódottakra. S még hogy valakinek megengedjék, hogy
129 6 |             hogy valakinek megengedjék, hogy az elhalt võlegénye képét
130 6 |                  azt már úgy megsúgták, hogy melyik mikor van soron.
131 6 |              mondja csak, önnek például hogy jutott eszébe, pesti lány
132 6 |                hideg vasba a frufruját, hogy másnap göndören lógjon a
133 6 |             izgalom.~- Nem bírok. Kell, hogy lássam néha! - nyögte.~A
134 6 |                 olyan pofont kap tõlem, hogy a lakodalmán is eszibe jut.
135 6 |                való ez a marhaság? Kár, hogy okosabbnak hittem! Ha a
136 6 |                 nõvérnek (jól is teszi, hogy bemegy már innen) volna
137 6 |                  úgy vágná hátba magát, hogy kijózanodna, nem hogy még
138 6 |            magát, hogy kijózanodna, nem hogy még szítsa a mániáját, hogy
139 6 |             hogy még szítsa a mániáját, hogy itt szenvedésrõl meg szenvedélyrõl
140 6 |                 mamájának ismeretlenül, hogy adják férjhez magát, mihelyt
141 6 |            ablakpárkányon, pasziánszot, hogy látni fogják-e holnap a
142 6 |               ruhaszékek tetején állva, hogy fölérhessék a mécsest a
143 6 |                 Ideal!~- Nem is sejted, hogy tetszel-é neki? Á, az ilyet,
144 7 |            figyelte, rá kellett jönnie, hogy miért; e vonások kifejezésébõl
145 7 |                 A mi rendünk (és tudom, hogy tiszta hajlamból választottad)
146 7 |                 De oly sokat jelent az, hogy milyen körülmények közt,
147 7 |             beszélned! Nem gondolsz rá, hogy ez talán valami kívülrõl...
148 7 |                 kiválasztva...~- Félek, hogy igazad van, kedves. Tán
149 7 |             bele Virginia olyan hévvel, hogy belepirult. - És milyen
150 7 |      nyájasságot tudott kifejezni vele, hogy a másik megakadt a lelkes
151 7 |                komolyan -, már belátom, hogy neked van igazad. Jobban,
152 7 |                nekem is munkát; akarod, hogy írjam a fiókházakba küldendõ
153 7 |                 a legalkalmasabb.~- Már hogy ellenkezném! - felelte Magdolna
154 7 |              együtt cicáznak, ahelyett, hogy tanítani mennének! Láttad,
155 7 |              tanítani mennének! Láttad, hogy szaladt az imént Virginia,
156 7 |             óvatosan kissé elõrehajolt, hogy megtudja mirõl van szó.
157 7 |            Erzsi elszántan hozzálátott, hogy zavarba hozza, belebonyolítsa,
158 7 |         sikerült ez neki. Jó szerencse, hogy csengettek hamarosan. Észrevette-e
159 7 |         láthatták az ablakon keresztül, hogy a némettanár elõtt áll a
160 7 |                 nem kiment jelentkezni, hogy nem készült! Meg van veszve?
161 7 |              veszve? Hisz magam láttam, hogy megtanulta ezt a nyavalyás
162 7 |                   De ni, nézzétek csak, hogy elpirult most Kapossy!~A
163 7 |      lángolásban hajolt elõre a padból, hogy kiláthasson rájuk; karcsú
164 7 |               okoskodik; hát nem látja, hogy feltûnõsködés az egész?
165 7 |                 feltûnõsködés az egész? Hogy rángatja magát, hogy grimaszol,
166 7 |             egész? Hogy rángatja magát, hogy grimaszol, akár egy parasztlány!
167 7 |               hívták fel segíteni, alig hogy kivághatta magát, szerencse,
168 7 |            kivághatta magát, szerencse, hogy oly jó német.~„Ma hímnemû
169 7 |                fizikaóra elõtt; tudták, hogy a „papa” nem csinál nagy
170 7 |          gonoszkodva; már azt is tudta, hogy imént jelentkezett németbõl. „
171 7 |                 Giduval abban mûködött, hogy a Fül-et feldíszítse; összegyûrt
172 7 |         figyelmeztette a nagymamájukat, hogy mindig úgy összebújnak a
173 7 |              csendben van a két gyerek, hogy az nem jó. Egyszer nagyon
174 7 |                 mosóné, megbánta mégis, hogy szólt, mert egyszer véletlenül
175 7 |            saját szemével, azt mondja - hogy a kislány nem is volt egész
176 7 |      kifejlõdésû. Hát én nem tudom, na, hogy értette; nekem ennyit mondott;
177 7 |               nekem ennyit mondott; meg hogy jó is volt apácának adni,
178 7 |               nehogy elmondd valakinek, hogy én mondtam!...”~- Ha nagyon
179 7 |            tõlük, oly mindegyek neki, s hogy mit beszélnek, hogy élnek,
180 7 |             neki, s hogy mit beszélnek, hogy élnek, mivé fejlõdnek; csak
181 7 |                a fõasszony húga. Õvele, hogy éppen eltöltse itt az idõt,
182 7 |              lenni, Töffler azt mondta, hogy a hûség az német erény.~-
183 7 |               az német erény.~- Biztos, hogy szerelmi hûséget értett?~-
184 7 |             komoly! Talán arra értette, hogy õ mindig hû lesz ahhoz a
185 7 |                 asszonyka úgy csinálta, hogy kicsit elõrementünk, és
186 7 |               war? Vagy épp azt akarta, hogy ne gondoljak egyébre? Õ
187 8 |             Bíró száz teljes napot kell hogy elengedjen érette a bûnhõdõ
188 8 |            hallgattak. De ajánlva volt, hogy ki-ki lefekvés elõtt is
189 8 |                   mit tesz az? És most, hogy a Fõasszony egyszerû szobája
190 8 |                éjjel, titokban felkelt, hogy a konyha földjét s a folyosók
191 8 |                 egyebeket is észrevett. Hogy példának okáért Virginia
192 8 |   elintézendõjük akad mindig egymással; hogy mily egyértelmû, gyengéd
193 8 |                gyanútlan Magdolnával, s hogy baráti együttesüknek egészen
194 8 |             Viszont figyelhette azt is, hogy a penziósok most még a rendesnél
195 8 |             némi megfigyeléseket tenni; hogy hány öreg és ifjabb nõvér
196 8 |                 És észrevenni legvégül, hogy két bennlakó növendék, Popescu
197 8 |                nem szólnak egymáshoz, s hogy az utóbbi, esténként a hálóban,
198 8 |         dicsérgetni Kapossy tanár urat, hogy mennyivel különb és okosabb,
199 8 |            például az a Fóth, aki éppen hogy csak szép, no, mi az? Egy
200 8 |             Kapossynak is van olyan. És hogy Király Erzsi rendesen halk
201 8 |                 világban történt. Igaz, hogy mindenkit megszólított és
202 8 |               kisasszonyok, bár sejtem, hogy magukra vették. Na, hisz
203 8 |                 és természettörvény az, hogy: hosszú szõke haj, rövid...
204 8 |                 szõke haj, rövid... no, hogy is mondtam? Ennek különben
205 8 |               lányka „hivatást érzett”, hogy zárdában töltse életét.
206 8 |                      Nos?~- Azt akarta, hogy az unokaöccséhez menjek.
207 8 |                 nem ismertél. Én tudom, hogy kinn a világias dolgok és
208 8 |                a hét közül. - Nem kell, hogy nevet és körülményeket mondj;
209 8 |              Biztos tudomásod van róla, hogy érzelmed viszonzatlan?~Helénke
210 8 |               táplálék mindössze annyi, hogy mikor a gyászeset után Holzerné,
211 8 |               is; te, és azt hallottam, hogy az a leány is fog játszani,
212 8 |             szerepet adtak neki; olyan, hogy nagyon szép és gonosz, mindenkit
213 8 |            mindössze. Ám Helénke tudta, hogy a gyász ürügyén most semmi
214 8 |          barátaihoz a szigorú Kunigund; hogy most soká-soká, tán hónapokig
215 8 |                 szemérmes ábrándjaiban. Hogy az a gyönge szál közöttük -
216 8 |               Csak Õ ne tudja meg soha! Hogy egy szív miatta összetörött!...~-
217 8 |           kicsit fontoskodva - büszkén, hogy világi dolgokban is megértõ
218 8 |       megnyugodott és felbuzdult rajta, hogy neki „jól meg kell gondolni”
219 8 |               vette elõ, és elmondotta, hogy múlt éjjel álmában látta
220 8 |              már határozott kívánságát, hogy unokahúga kövesse nyomdokait.,
221 8 |       aggodalmaskodott Virginia néha -, hogy a kis Helénben mi is ezt
222 8 |                majd ellenségeink avval, hogy anyagi számításaink voltak,
223 8 |           világosan úgy van ma a dolog, hogy bármiféle pénzsegély, bárhonnan
224 8 |                  mert ez azt jelentené, hogy a Gondviselés akarata a
225 8 |                 van! Én szívbõl hiszem, hogy ezek helyesek; bár a Szentlélek
226 8 |  felvilágosítana mindenkit. Hisz tudom, hogy õk is a jót akarják, de
227 8 |                az öreg állomásfõnöknek, hogy útiköltség helyett inkább
228 8 |              években úgy szokott lenni, hogy növendékek, jelöltnõk és
229 8 |              lemondó szívvel írták meg, hogy hazamennek; hisz nem táncolhattak
230 8 |           kizsaroltam szegény anyámból, hogy ruhákat csináltasson (szerencsére
231 8 |         garderob felé az újon-jötteket, hogy minél elõbb kivetkõztetve
232 8 |                  Soror Virginia akarta, hogy a képezdésznõk „Szent Teresia
233 8 |               de nem, õ nem nyúl értük, hogy leszakítsa. Vágyó, epedõ
234 8 |               az „ember”, rájött végre, hogy a világias, hiú törtetés
235 8 |             megvallotta a hallgatóinak, hogy a lélek igazi békéjét nem
236 8 |      csalódásainak festése. Meglátszik, hogy igaz érzésbõl fakadt. A
237 8 |            Továbbá azt írja egy helyen, hogy „a magasságok levegõje ködös
238 8 |         pálmáról beszél, holott tudjuk, hogy az délszaki növény, és nem
239 8 |                 mosollyal, mert rájött, hogy maga sem találna alkalmas
240 8 |                erõteljes fiatalságához, hogy ezt tudva még szándékkal
241 8 |             tetszett neki már akkor is, hogy sosem feledte el; nem kellett
242 8 |   befejezéseivel”. De még inkább azért, hogy ürügye legyen egyszer magára
243 8 |                 aztán ki is jelentette, hogy „ily hosszú költemény betanulása
244 8 |        dicsérendõ szorgalomra vall”, és hogy „kár azonban, hogy a költeményt
245 8 |                   és hogy „kár azonban, hogy a költeményt inkább csak
246 8 |             elmondta, mint szavalta” és hogy „helyenként kissé énekelt”.~
247 8 |              gratulálok. Nem is tudtam, hogy önnek ilyen szép... szép
248 8 |                 van. Hát arról van szó, hogy ezt önnek kell elszavalnia,
249 8 |                tanár úr! Esti ünnepély, hogy mehetnék ki a zárdából?
250 8 |             tartott rá.~Így is történt, hogy bár Kunigund nõvér naponta
251 8 |           társaságbeli hölggyel. Vajon, hogy beszélnek? Elmondasz ugye,
252 8 |          pattanást, és szívvel örültek, hogy a hét végére mégis múlóban
253 8 |              ugrani, és el tudja hinni, hogy egy ilyen, mint ez a Pável,
254 8 |                 ilyen, mint ez a Pável, hogy ez egy komoly leány, és
255 8 |                 csak azért, mert tudom, hogy õ mégis egy derék és egy
256 8 |                 persze, tudom én úgyis, hogy buta vagyok! Azért nem kell
257 8 |                hagyj békén! Nem akarom, hogy mind rajtam gúnyolódjatok! -
258 8 |               nem kuporodott az ágyára, hogy kikérdeztesse magát; zárkózottnak
259 8 |               kilopódzott a garderobba, hogy segítsen öltözni Erzsinek,
260 8 |        Unverschämtheit!~Szerencse volt, hogy a haját már elõbb szépen
261 8 |                már nyugodt volt; tudta, hogy jól, alkalomhoz mérten van
262 9 |             egyszer) - és nagyon örült, hogy egy strófát sem hagyott
263 9 |          megtesznek szándékosan, kérem, hogy így legyen. Mennyi szeszély,
264 9 |                Erzsi merészen. - Tudom, hogy a nõvérek õt tartják különösen
265 9 |        bizalmaskodásairól Marikával.) - Hogy õszinte legyek, mindig sejtettem,
266 9 |               legyek, mindig sejtettem, hogy ennek a növendékünknek a
267 9 |         növendékek lelkével. Megengedi, hogy töltsek a poharába?~- „Ó,
268 9 |                Azt is észrevette Erzsi, hogy mióta e „komoly” és érzelmes
269 9 |          Kötelességemnek fogom tartani, hogy pedagógiailag felhasználjam.
270 9 |                 már régebben megérezte, hogy ez a társaság, ez a modor
271 9 |                 kért õ is Fóth nénitõl, hogy átülhessen a fiatal Holzernéhez;
272 9 |              Józsimmal is. Biztosítlak, hogy ha teljesen szegény volna,
273 9 |        biztatnák, forszíroznák annyira, hogy a lelki üdvössége kedvéért
274 9 |                a halálos ágyán is kért (hogy egyszer meglátogattam) -
275 9 |               Erzsi a lényegre térni -, hogy a mi Helénkénk esetleg kedve
276 9 |           ellenére is, bár én is tudom, hogy semmi hivatást nem érez,
277 9 |                   Feltétlenül bizonyos, hogy éppenséggel nem!~- Hallod,
278 9 |                diplomáciával kiszednem, hogy a kis Helént... ej, nekem
279 9 |               barátja. Csak nagyon kell hogy szeresse az, akit elvesz,
280 9 |               oly szándékos ügyetlenül, hogy minden tartalma széthullt
281 9 |            panaszosan és kérlelve. - Ó, hogy is hagyhattam benne! Adja
282 9 |        fellobbant. - Okának kell lenni, hogy így megijedt; szinte reszket.
283 9 |              vonatkozó?~- Ó, nem - azaz hogy... Tanár úr, én nem nagyon
284 9 |         diplomáciai úton. Ha megígérem, hogy az írás miatt senkinek sem
285 9 |               sem lesz kellemetlensége; hogy... mondjuk, nem mint tanár,
286 9 |                 legfõbb, most bevallom, hogy én nem is tudom tulajdonképpen,
287 9 |                 ünnepélyesen megígérem, hogy mint magánember fogom otthon
288 9 |         gyakorlati pszichológus, jó? És hogy ennek semmi hivatalos következménye
289 9 |             Erzsi nem is hitte magáról, hogy ilyen jó színésznõ, hogy
290 9 |                hogy ilyen jó színésznõ, hogy ily könnyen fog sikerülni
291 9 |              haragszik érte. Másodszor, hogy tegnap, február huszadikán
292 10|                emlegetsz te is, hallod! Hogy a gyász borítsa be üket:
293 10|                a gyász borítsa be üket: hogy szakadjon a fejükre az a
294 10|               kiér’ ungorkodol te most, hogy eszedbe jutott eccer! No
295 10|             ehun ni, egy kis ital elég, hogy eszedbe jusson Komoróczy
296 10|             temploma. Még azt is tudom, hogy Adéla a neve; arrul híjja
297 10|              amiér’ lóval bajmolsz, meg hogy kibuktál a szolgabíróságbul.
298 10|              Beregbe! De azt is, komám, hogy te megkéretted akkor mégeccer,
299 10|             megkéretted akkor mégeccer, hogy „no, hátha most?” - mikor
300 10|             idejin; de még azt se hidd, hogy egészõtözetbe! Hanem...
301 10|     kerülj-fordulj és odabe egy kicsit, hogy lássanak is; nem gilt másképpen.
302 10|               újságba is megolvashatod, hogy „mi történt az éjjel”. Jól
303 11|                s a nõvér félrehúzódott, hogy a kinyíló ajtószárnyon bebocsássa
304 11|                 végre; de annyira csak, hogy önmagára tudjon gondolni,
305 11|                  Egyszerre tudták mind, hogy meg kell védeniök a zárdájukat,
306 11|                  tárva-nyitva! Bezárni, hogy ne menekülhessen! Hé, Jancsi,
307 11|           teheneslegények. Van tíz éve, hogy soror Adél nem szaladta
308 11|             volt, és senki sem szaladt, hogy bezárja, hogy kelepcébe
309 11|              sem szaladt, hogy bezárja, hogy kelepcébe fogja. Nem is
310 11|             Legvalószínûbbnek tetszett, hogy õrült jutott be a falaik
311 11|                 sejtelme sem volt róla, hogy mit tud már.~- Ah, borzasztó,
312 11|                  Istenben!~Természetes, hogy menten fölverte Erzsi, akit
313 11|              olyan hihetetlen ez? Igaz, hogy furcsák ezek a véletlenek...
314 11|               másnak? Csak az a kérdés, hogy csináljuk ezt a dolgot -
315 11|          klastromi menyasszony?~- Mit - hogy csináljunk? Ó, Istenem!~-
316 11|               lásd milyen szívesen hív, hogy légy vendége a mátkaságod
317 11|            Töfflerné lenni? Nem akarod, hogy a pattanásaid elmúljanak?
318 11|           kiugrottak már.~- Igen, de... hogy én mondjam meg? Mit fog
319 11|            hozzám. Én azt mondtam neki, hogy csalódott szívû vagyok.
320 11|                 lehet!~- No hallod? Hát hogy akarsz kikerülni innét?
321 11|  férfi-gonoszkodással megkérdezte tõle, hogy „No, Helé-énke! Mi történt
322 11|       mindentudása, mókás értesültsége, hogy a kis német lány (mert folyton
323 11|            eszében) hirtelen azt hitte, hogy az õ hajnali, titkos beszélgetésükre
324 11|                és tudja már valahonnét, hogy õt szeretik, szeretik...
325 11|                szeretik, szeretik... és hogy õ csúfosan elhagyni készül
326 12|                 a sorok közül kiérzett, hogy írójuk csettintett a nyelvével;
327 12|                csettintett a nyelvével; hogy az „ötletet” újnak, eredetinek,
328 12|         találták a szerkesztőségben, és hogy kamaszosan irigyelték s
329 12|              hallgatott; vérükben volt, hogy nem szerettek a törvénnyel,
330 12|                 bár mindenki jól tudta, hogy ő az, aki Virginia és az
331 12|                kortársaim közül, tudom, hogy egynek sincs a világban
332 12|                voltom hatalmánál fogva, hogy legalább addig, míg Isten
333 12|          szívünkre kellett volna venni, hogy: igazi szerzetesi élet csak
334 12|            felingerelje - kijelentette, hogy õk sem zárkóznak el semmi
335 12|             elõl, mely arra való lenne, hogy az ilyesmit megakadályozza
336 12|     megakadályozza ezutánra. Ajánlotta, hogy éjjeli kapuszolgálatra ezentúl
337 12|         szilenciumokat, és vigyázni rá, hogy a tanítónõvérek az óráikon
338 12|                 és szabályok a jövõben, hogy a Kispipában két berúgott
339 12|               szándékkal, hinnünk kell, hogy a Jóisten velünk van!~-
340 12|            sírták a szemüket. Úgy volt, hogy õk visznek fel a szép Emerika
341 12|                 hasztalan próbálkozott, hogy Helénkéhez jusson, hogy
342 12|                 hogy Helénkéhez jusson, hogy csak pár percig is beszéljen
343 12|              buta kis diploma. Tudja-e, hogy egyébként is egész komolyan
344 12|             elolvasom.) Ó, tudja, ugye, hogy elõbb-utóbb úgyis Budapestre
345 12|                 szabadon, mint a madár! Hogy felmegyek-e egy-két napra
346 12|            divatlapból kivágva küldött, hogy abban képzel el (maga igazán
347 12|              nincs miért sietni: tudja, hogy mondta az a dörmögõ hangú
348 12|             ittkapna, hát... higgye el, hogy játszom akkora veszéllyel,
349 12|                 egy csaknem ép fogamat, hogy ezzel együtt elszabaduljak
350 12|               drága, de én nem akartam, hogy maga várjon, és rossz legyen
351 12|              vagyok; de a tinta, félek, hogy ráfagy a tollam hegyére,
352 12|               ki törõdött vele például, hogy Pável Marika mindig kinn
353 12|              nyilván jelentkezni akart, hogy nem készülhetett a szertartástanból,
354 12|           Király Erzsin kívül senkinek, hogy Kapossy a neveléstörténet
355 12|                  Popescu kisasszony!~És hogy a barna Kornéllal egyet
356 13|             ahogy a vén Simonea mondta, hogy: „Ajtót nyitottak a külső
357 13|         hallottam; õk nem gondolhatták, hogy értem a nyelvüket; a másik
358 13|            csomagolják is a batyujukat, hogy odább menjenek; még meg
359 13|                honnét tudod egyáltalán, hogy... hogy házasfelek?~A kis
360 13|               tudod egyáltalán, hogy... hogy házasfelek?~A kis jelöltnõ
361 13|              gyors léptekkel elsietett, hogy megkeresse Virginiát. Egy
362 13|        feljebbvalója szigorú parancsát, hogy a nagy s most már közös
363 13|               van néha? Annyi bizonyos, hogy a délelõtti órákban s az
364 13|             kell benne! Emlékszel ugye, hogy ki volt írva az újságban
365 13|            tussolni; sejtelmük se lesz, hogy honnét, ki által került
366 13|                csüggedt volt pár napig, hogy még a „nagy inkvizíció”
367 13|               megett; és fenyegetõzött, hogy õ felmond, õ itt nem veszõdik,
368 13|          hederített, bár mondták neki - hogy a beteget õk bizony pihentetni
369 13|                mindnyájan önt óhajtjuk, hogy majd az urnánál üljön. Ah,
370 13|                illetve a gyámleányéra), hogy nagykorúsításába beleegyezzék
371 13|                  Azt írja, nézze csak - hogy õ még nem bízik eléggé gyámoltja
372 13|          elhatározásának komolyságában; hogy hátha csak gyerekes szeszély (
373 13|            szeszély (ilyeneket írni) -, hogy neki kötelessége óvatosabbnak
374 13|           akadékosak is ezek a németek, hogy ragaszkodnak a világi javakhoz;
375 13|            protestáns ember!) - szóval: hogy õ még egy fél évi gondolkodási
376 13|                most újra felelevenítik; hogy elfogták a nyomorult bûnösöket
377 13|              idõszerû - adja a Jóisten, hogy négy nap múlva az legyen!
378 13|        Berchtoldának volt is gondja rá, hogy a fiatalabbak közt kivált
379 13|            kergette rögtön) - úgy volt, hogy az viszi a gonosz anyának,
380 13|         dologgal. Hidd el, drága anyus, hogy te sohasem bírtál volna
381 13|                  A diplománkat ki kell, hogy adják törvény szerint, majd
382 13|             kikeressük a napi dohányát, hogy ne dörmögjön! Kezeiteket
383 13|              nézve.~... - Jó is bizony, hogy holnap már vége lesz ennek
384 13|           kemény kezet! Alig várom már, hogy Tisztelendõ Anyámnak szólíthassalak!~-
385 13|          Anyámnak szólíthassalak!~- Már hogy... engemet...? Hogy érted? -
386 13|                 Már hogy... engemet...? Hogy érted? - nézett rá Virginia
387 13|            fölött - viszont úgy érezte, hogy mindenki közt még õ tudja
388 13|                kiválóságot. Úgy érezte, hogy ez a nõ jó, tiszta és csaknem
389 13|                 egyéb szenvedélynek? Ó, hogy élt, hogy járt-kelt és dolgozott
390 13|             szenvedélynek? Ó, hogy élt, hogy járt-kelt és dolgozott köztük
391 13|               tennie és merre fordulni, hogy ne jöhessen ütközésbe és
392 13|                    amit Leona mondogat, hogy az igazi szerzetesi élet
393 13|           teljes szigorával képzelhetõ? Hogy mi, újabbak, magunk „nyitottunk
394 13|               Nem - ó, hova gondolsz! - Hogy bárkit is váddal illethetnék,
395 13|                éppen az jutott eszembe, hogy egy kissé... sajnálni fogom
396 13|              leszünk annak a gondjától, hogy miféle külsõ apróságokat
397 13|             milyen sorrendben napestig, hogy hová utazzunk és mennyit
398 13|              csak azt a dolgot adtátok, hogy szót fogadjak nektek, és
399 14|                 tán az idők végeztéig - hogy vérontás és kínhalál nélkül
400 14|          tökéletesen az őt áhítozókkal. Hogy bár vég nélkül osztódva,
401 14|           mozdulatokkal emelkedtek fel, hogy másoknak adjanak helyet.
402 14|                 Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj...” Végre
403 14|        tenyerükkel takarva be szemüket, hogy elmerülhessenek a legnagyobb
404 14|                 csak áhított áhítatot - hogy legalább másokban, a többi
405 14|            Aztán Fénrich jelentette ki, hogy mivel abszolút többség nincs,
406 14|              keményen! Hisz nem tudtam, hogy ennyire... ennyire ellenedre
407 14|                  Nem ismertél tehát? De hogy szerethettél akkor?~- Nem,
408 14|                 Isten büntet! Ó! Lehet, hogy nem jól szerettelek, Magdolna -
409 14|                látsz, értesz! Te tudod, hogy mindenem vagy, életkedvem,
410 14|            jobban szeretni.~- Virginia! Hogy beszélsz, barátnõm? Légy
411 14|       hatalmasabb ez fölöttem. Ne hidd, hogy afféle gyerekség, ami itt...
412 14|             felállt mellõle; elfordult, hogy leküzdhesse ámult és ijedt
413 14|           szégyen; tán most látta csak, hogy a földön kúszott és vonaglott
414 14|               eszelõs szenvedélyében és hogy visszautasították. Ideges
415 14|       reszketett; ajka oly száraz volt, hogy alig bírta a szavakat kiejteni...
416 14|                  Virginiám, nem szabad, hogy azt hidd, hogy megítéllek...
417 14|              nem szabad, hogy azt hidd, hogy megítéllek... vagy nem értelek
418 14|               tudlak. Igen, vétek volt, hogy egy pillanatra megítéltelek
419 14|        idegalkat, igen! Hisz azért van, hogy csak úgy tudtál engem szeretni,
420 14|                föld rendje és törvénye, hogy sose értsük meg egymást
421 14|             igyekeznünk kell erre ugye, hogy aztán helyesen szeressük
422 14| bizonytalanságban. És tudta már azt is, hogy a saját „nagy” érzését semmi
423 14|                megtévedés. És megtudta, hogy ugyanaz az emberi végzet
424 14|              egy dolog, s nem lényeges, hogy kissé félretérül a körülmények
425 14|             fogadtak egész életükön át; hogy a kötelesnél is többet tegyenek,
426 14|          kötelesnél is többet tegyenek, hogy a kellõnél még magasabb
427 14|           magasabb tökélyre jussanak -, hogy megtartván a parancsokat,
428 14|                 Ó, mennyivel jobb most, hogy tudja, megérti önmagát és
429 14|           felvilágosították; de érezte, hogy szerzetesnek is, embernek
430 15|                amiről még ő se remélte, hogy baj nélkül keresztülviszi. -
431 15|                csak úgy a tíz körmével, hogy lehetséges legyen a kalap.
432 15|                 Üdvözlégy”-be, hálából, hogy a veszélyes kaland idáig
433 15|             képzőbeli órákat látogatni. Hogy kellett így bujkálniok!
434 15|                egy sem tartóztatta fel, hogy mit keresnek erre és együtt!
435 15|                  és nem szólította meg, hogy mit mászkál erre?... Ámbár
436 15|               kandidátnő kérdezősködni, hogy nem látták-e erre Gross
437 15|                minek is ahhoz segítség, hogy valaki megszökjék most ebben
438 15|           jelölt tisztelettel értesíti, hogy már nem jelölt többé; hogy
439 15|              hogy már nem jelölt többé; hogy a zárdából még a kora délutáni
440 15|            délutáni órákban eltávozott; hogy tisztelt és kedves barátnőjénél,
441 15|           házasságáig. Bocsánatot kért, hogy szó és búcsú nélkül távozott
442 15|                 a „drukk”-ot elkezdeni: hogy az utólagos vallatások,
443 15| szemrehányásoktól félt, mert úgy tudta, hogy õ beszélte rá az ittmaradásra
444 15|               valamennyien megegyeztek, hogy „kígyót melengettek keblükön”,
445 15|               sírba vinné, tán jobb is, hogy nem érte meg! Az óvodamesternõ,
446 15|               kis bamba! Azt hiszi még, hogy érdemes egy férfiért - azt
447 15|          óvatosan pedzeni olyasmit is - hogy hát hiszen a szent házasság
448 15|          közvetlen szükségeket fedezni, hogy általa úgy gazdálkodjanak
449 15|       türelmetlenné ezekben a napokban; hogy csak hamarosan - már akárhogy -,
450 15|                a rettenetes állapotnak! Hogy végezhesse megint ki-ki
451 15|                és még többen érezték. - Hogy kit és mit akarunk? Nem
452 15|            azért léptünk mi kolostorba, hogy akarjunk - hanem hogy engedelmesek
453 15|       kolostorba, hogy akarjunk - hanem hogy engedelmesek legyünk! Akárkinek
454 15|            naponta pontosan eljutottak. Hogy mit üzen nekik, hogy milyen
455 15|        eljutottak. Hogy mit üzen nekik, hogy milyen drága a Töffler,
456 15|                 milyen drága a Töffler, hogy melyik este lesz a hivatalos
457 15|                 hivatalos gyûrûváltás - hogy legyenek, ó, legyenek õk
458 15|               kis Geralda ismételgette, hogy:~- Csak egy pucc dáma lett,
459 15|               át elégszer tapasztaltam, hogy isten szereti az õ kegyesrendi
460 15|          legkomolyabban értésemre adta, hogy a fõasszonyi tisztségre
461 15|                sem képesnek. Megmondta, hogy hozzájárulása, sõt tudta
462 15|              szerzetünknek Isten, hanem hogy tudásával és nagyszerû tehetségével
463 15|         Fõasszony-jelöltsége miatt fél, hogy ittléte zavarná a másiknak
464 15|                a legjobb, de megtudtam, hogy a közelében, a falu szélén
465 15|                 ide az idegen országba, hogy az üdvözítõt kövessük. Ah,
466 15|             nekünk, érzékeny öregeknek, hogy utolsó Fõasszonyunkul õt
467 15|               én, minél több testvérre, hogy a fizetett világi munkaerõt
468 15|             tennünk mindent érdekükben, hogy igazi, jó szerzetesekké
469 15|               beszélni sem szeretek! És hogy mindig a legjobb példa lebegjen
470 15|               munkája megkönnyítésére - hogy ideküldjük mellé kisegítõül
471 15|       beszélgetésnek volt az eredménye, hogy új, egyenkénti szavazásra
472 16|                meglökte a férfi karját, hogy figyelmeztesse. A fiatalember
473 16|              kedves nõvér! Engedje meg, hogy bemutassam a jegyesemet;
474 16|                Virginia szép keze fölé, hogy csókkal borítsa. Az sima,
475 16|        menyasszony arcán. Arra gondolt, hogy nem volna okos dolog elvadítani
476 16|               Marika, a hírmondó útján, hogy a nagytudományú Magdolna
477 16|              tanít a jövõ tanévben itt, hogy a szent Evelina buzgón adja
478 16|             Berchtolda jelöltjeinek, és hogy Virginia marad ezutánra
479 16|                   ahová azért jöttek -, hogy mindegy. A számlált napok
480 16|          kérlelni kell, ha azt akarják, hogy beszéljen nekik; de aztán
481 16|                Igazság - az nincs, azaz hogy a vallásban van. Abban,
482 16|                Hm, igazán? Az a valami, hogy „sejt”, kislányok, az talán
483 16|            kevesebb hézaggal lehet úgy, hogy a nap van a közepibe - hát
484 16|               régi jó együgyüség arról, hogy az édes holdvilággal valami
485 16|                 Mintha észre se vennék, hogy ifjú fejükre az ég langyos
486 16|                 szégyelltek volna tõle, hogy olyan - olyan igazi lyányok
487 16|              Nem tudhatni, de bizonyos, hogy mindenkiknek oly komoly
488 16|                arca, olyan szép komoly, hogy a legbotránkozóbb öreg soror
489 16|              fel valahol veszély; aztán hogy meggyõzõdött, hirtelen surranással
490 16|       kertpalánknál termett. Jól tudta, hogy magánosok, külvárosi lakosok
491 16|            lakosok kertjei nyúlnak ide; hogy emez éppen egy társnõjük
492 16|                egy társnõjük szüleié; s hogy a Grünberger Fáni is itt
493 16|               de nem árt vigyázni! Hát, hogy, mint vannak? Az egész középkorral
494 16|                meg fogják adni magának, hogy kimutassák, milyen igazságosak
495 16|                 fogadjunk!~- Fogadjunk, hogy nem adnak jelest! - kiáltott