Fejezet

 1 1 |           háta mögött. Igen, hisz õk nem tartoznak rettegett
 2 5 |      köszönt feléjük messzirõl, s õk karban feleltek, aztán befordult
 3 7 |        mindkettõt õ nevelte, mert õk, tudod, unokatestvérek,
 4 8 |   bölcsessége szerint!) - Tudjuk, õk úgy gondolják: ez a hozomány
 5 8 |       mindenkit. Hisz tudom, hogy õk is a jót akarják, de úgy
 6 9 |    könnyelmûnek (pedig kiskorától õk nevelték), és ez már úgy
 7 11|   harsogva az udvaron; de hiába - õk úgy látszik, mégsem akarták
 8 12| felingerelje - kijelentette, hogy õk sem zárkóznak el semmi olyan
 9 12|    Jóisten velünk van!~- Igen, de õk is azt hiszik ám! - mondta
10 12|          szemüket. Úgy volt, hogy õk visznek fel a szép Emerika
11 13|         tudom. Mindent hallottam; õk nem gondolhatták, hogy értem
12 13|     mondták neki - hogy a beteget õk bizony pihentetni akarták
13 14| házasságot szerezte. - De amelyet õk, a szerzetesek, isten különös
14 15|         voltak a maguk részérõl - õk is maguknak tulajdonítva
15 15|        hogy legyenek, ó, legyenek õk is valaha éppily tökéletesen
16 16|       belsõ, zárdabeli dolgokkal, õk már kifelé gravitáltak;