Fejezet

 1 4 |         dolgokat nem szoktuk így szóval kimondani, kedves nõvér,
 2 7 |         ebédelni és imádkozni. - Szóval: majd ossz ki nekem is munkát;
 3 7 |          össze itt a hidegben?~- Szóval - kezdte Virginia menetközben
 4 8 |          és körülményeket mondj; szóval foglalkoztatja-e érzelmeidet
 5 9 |         akármi kellemetlenség.~- Szóval becsületkérdés, kollegialitás!
 6 11|    vigyázz, dugd el az istenért! Szóval, nyilatkozott a szerelmesed,
 7 11|          is az eset, mi? Hahaha! szóval, lelkem, legjobb lesz, ha
 8 12| komolykákat még nem írtam, ugye? Szóval: nem kell sietni, és nincs
 9 12|         és rossz legyen magának. Szóval, még mindig elég hõs és
10 13|       végéig; szegény Helénke... Szóval: nem! Hagyj fel vele, gyerek!
11 13|      tudom, protestáns ember!) - szóval: hogy õ még egy fél évi
12 13|         mellett. Nem tudta volna szóval egykönnyen kimagyarázni,
13 14|       néven; tegezve, kicsinyítő szóval hívnak - ki értük, értük,
14 15|         Szent Vincének mondta! - szóval - önhöz jöttem, beszélgetni
15 16|    ötvenháromszor kell emlékezni szóval: - „Most és halálunk óráján.”~