Fejezet

 1 2 |         beszélt aznapi órán. Még annyira sem mentél, hogy te nyújtsd
 2 4 |       tudom. Azért hanyagolja el annyira régi embereit, régi otthonát.
 3 8 |       minden élõ magyar versnek; annyira tetszett neki már akkor
 4 9 |          biztatnák, forszíroznák annyira, hogy a lelki üdvössége
 5 9 |     talál maradni apácának?~- Ó, annyira erõltetnék? - Nem, sohasem
 6 11|         nõ észbekapott végre; de annyira csak, hogy önmagára tudjon
 7 11|    véletlenek... de talán mégsem annyira! Na, de hisz itt a Holzerné
 8 11|       rémült könnyekben tört ki. Annyira legendás volt az öreg pap
 9 12|         meg „vétkes nyájaskodás” annyira tiltott és megvigyázott,
10 13|          Vigasztalhatatlan volt; annyira kedvelte ezeket a Kerekes
11 13|       másik elgondolkozva e neki annyira újszerû és idegen tárgyon. -
12 14|     velem?~- Magdolna! Magdolna, annyira tisztellek, hisz tudod,
13 14| fájdalmas szenvedéllyel. - Úgyis annyira sújt már minden, oly balul