Fejezet

 1 2 |     említettem egyszer. És hát istenem, engem itt sok minden csakugyan
 2 2 |       a jövõtõl rettegnék. Jaj istenem... domnye Zeu!~Dünnyögve,
 3 6 |     többire is átragadt.~- No, Istenem - folytatta Erzsi -, hisz
 4 7 |      kell mondani! No és?~- Ó, Istenem, Erzsi; akkor õ elkezdett
 5 7 | beszélte. Pedig õ szerette, ó, istenem a legkülönbek mindig méltatlanra
 6 8 |   kedves, drága, megható volt. Istenem! Minden jót megérdemelne
 7 9 |     elolvasni. Akkor...~- Jaj, Istenem! Az a legfõbb, most bevallom,
 8 11|      Mit - hogy csináljunk? Ó, Istenem!~- Mit? Hát ezt csak rendbe
 9 13|     meg egy kicsit a dolgokat! Istenem, oly sürgõs minden; ma szerda;
10 13|     majd az urnánál üljön. Ah, Istenem! Eltávozott, kedves betegünk
11 14|    érzésem, minden gondolatom. Istenem, Megváltóm! Add, add a kezed,