Fejezet

  1 1 |           nem kötelezõ a napi mise, de jól tudják, hogy a bizonyítványokban
  2 1 |   felületesen és profánul-sebtiben. De a kék egyenruhás bennlakók
  3 1 |           papnõket, beavatottakat - de csak azért is összevihognak.~
  4 1 |           és nincs hatalma fölötte, de nagy arca egy árnyalattal
  5 1 |             szárnyalhat a gondolat, de ez a szörnyû egyhangúság...
  6 1 |  türelmetlen a vágy az élet után...~De lám, a kert - édes, illatos
  7 1 |          aki le nem gyõzné magában; de hát még Kunigunda nõvér
  8 1 |      lehetne venni titokban - igen, de már hárman látták, és talán
  9 1 |            selymet, a szentképeket. De ha valamit áldozni akartok,
 10 2 |        szedi ezeket a hülyeségeket. De te idejöttél tavaly, és
 11 2 |             bejáró barátnõd címére, de én nem is válaszolok. Vége.~-
 12 2 |              hecces kicsiségbe...~- De hogy téged érdekelnek ezek
 13 2 |         mászik bele nagyon.~- Igen, de te egyszer belemásztál.
 14 2 |        ruháimat házivarrónõ varrta, de azért jó volt, hecc volt;
 15 2 |      egyszer-kétszer egész jó hecc, de aztán mindig ugyanaz. Mindössze
 16 2 |            az anyám nyugdíja kevés, de õ okos, tevékeny; kis családias
 17 2 |        szünetben is mindig falun... De azt hiszem, én amúgy is
 18 2 |       mindezt közben, kis bolond!~- De mennyire! Csakhogy én néha
 19 2 |           volnál? Itt az sem csoda; de semmi, én is voltam így
 20 2 |    szemlélõdés”-nél még nem tartok; de hidd el, itt csak ilyenformán
 21 2 |            ha valami színinövendék. De így érdekesebb. Tudod, mit
 22 2 |       pártoltam a Kapossy-heccedet, de ha te csak titkon hevülsz
 23 2 |            izgatott kíváncsiságát: „De kisasszony... nézze kedves
 24 2 |         hétig és szentséget imádni. De azt hiszem, máris folynak
 25 3 |           harmincas évekre vallott; de az apácák arcán ritkán ismerhetni
 26 3 |         csak látszólag uniformizál; de nagyon is kiemeli az egyéni
 27 3 |             megvetése ennek az oka; de az itteni élet rövid idõn
 28 3 |     tartalmakkal tölt el, szûkkörû, de annál intenzívebb és teljesebb
 29 3 |       engedte a megrémült kislányt; de ha ez aztán valaha válogatni
 30 3 |         ritkán volt része ilyenben; de a fiókházban, hol éveket
 31 3 |     korukban végezhették a képzõt - de már közben és azután is
 32 3 |         volt egyebe a rajtavalónál, de a testületre, melyhez tartozott,
 33 3 |            választották meg valaha, de javakorukban az elõdjének
 34 3 |             mindez a szép tudomány, de a jeles egyházfejedelem
 35 4 |             még vannak ábrándjai; - de az öregek rendesen fejcsóválva,
 36 4 |         felelte az öreg bólingatva, de a hangjában csendes és mély
 37 4 |           mert nem is törõdöm vele, de a szívem azért még tud érezni...
 38 4 |          felelte a fiatalabb nõvér, de a hangja kissé fojtottan
 39 4 |             mindig a magamét fújom; de azért nem vagyok rosszabb
 40 4 |             n! Megmondom a magamét, de azért lehet velem beszélni,
 41 4 |         válhatnék Isten akaratából. De csakis úgy ám, kedves nõvér,
 42 4 |    céljainkat elõmozdíthatnók vele! De semmi esetre sem volna alkalmas,
 43 4 |        otthonunk ez így, ahogy van; de a rossz nyelvek s az internátus
 44 4 |            összeterel majd; amen! - De a földi életünket isten
 45 4 |            tudatlan vagyok ezekben, de az orvos idõs ember, katolikus
 46 4 |           Isten dicsõségére eleget; de a szükséghez képest kevesen
 47 4 |            egynéhányunknak kellett. De hát még a jövedelem, amit
 48 4 |          beszél az ember mindenrõl; de most tájékoztatni akartam.
 49 4 |           kedves nõvér!... Ez... ó, de hisz ön nem is hallgat rám!
 50 4 |   megnyitottam a szívemet is, igen, de csalódtam; régen látom én
 51 4 |         nyújtotta ki a távozó után. De az vissza se nézett, ment
 52 5 |           fél kilenckor tálalják... De nem megy be, most csak azért
 53 5 |      dolgozott itt a számadásokban, de ilyen alkonyattal hazamehetne
 54 5 |     kétellyel illetni gondolatban - de a nõvér mégis túlságba viszi;
 55 5 |             egymást alig érintve. - De változik-e valami ezzel?~
 56 5 |            példaképül választani... De mégis, vajon nem foglalkoztatja-e
 57 5 |         uram, ne vígy a kísértésbe; de szabadíts meg...” Igen;
 58 6 |       komolyan azt a kis szidást?~- De igazán, kisasszonyok, miért
 59 6 |          Schwesterke?~- Jó-jó, én - de ösmerhetik a tisztelendõ
 60 6 |             a címe Ohnet Györgytõl. De a világért sem olvastam
 61 6 |             van annak az Ohnet-nek! De remélem, most már nem zavarja
 62 6 |            mostaniakból?~- Igen ám, de ez õsszel annyi új kandidátnõ
 63 6 |            egy apácát, el is vette. De tudja, nõvérke, a világban
 64 6 |     kisasszony megint miket beszél! De lássa, én csak azt mondom:
 65 6 |             melyik mikor van soron. De ez csak látszatra történt,
 66 6 |     háromévi jelöltségnél hamarább. De olyankor volt dolga a türelemnek
 67 6 |           igazi szentje!~- Nõvérke! De mondja csak, önnek például
 68 6 |       tudtomra adta hivatásom. Jaj, de mennyi hiábavalóságot beszélünk
 69 6 |         novícia, szigort erõlködve, de az õ hangja is csupa fojtott
 70 6 |          kell a szenvedélyeinket.~- De én nem bírom! Segítsen rajtam!~
 71 6 |        Erzsiben!” - dünnyögte Gidu, de nem merte nagyon hangosan.
 72 6 |             az itteni gimnáziumban. De a katolikusban, ugye? Persze
 73 7 |                Igen, munkálkodjunk! De oly sokat jelent az, hogy
 74 7 |             élethosszig való dolog; de csakugyan nem szabad eluralkodni
 75 7 |           szólni akart még valamit, de elnémult, megakadt ettõl
 76 7 |             szándékainkkal!~- Ámen, de egy könyvet a tanári szobában
 77 7 |             akadémiai kiadvány; ej, de hát ne fuss helyettem! Nem,
 78 7 |      ideáljából.~- Ne mondd, te! No de ilyet!~- Csacsi, te nem
 79 7 |    Csakugyan sokan tudtak már róla, de az érdekelt nem volt ezek
 80 7 |         gyorsan lesütötte a szemét, de Erzsi furcsa, hirtelen szeszélybõl
 81 7 |        Klopstock-életrajzot...~- No de ilyen könnyû leckébõl jelentkezni! -
 82 7 |           tanár úr az osztályról?~- De ni, nézzétek csak, hogy
 83 7 |           némi vállrángatások közt, de elég tisztességesen. „Lám-lám,
 84 7 |         felelte Erzsi, és nevetett, de aztán szegény Kornélra gondolt,
 85 7 |       padbeli szomszédok.~„Igaz no! De ne mondd senkinek! - krónikáz
 86 7 |          nagyon meg is verték õket, de aztán, azt mondja a mosóné,
 87 7 |      vénasszony, nem is lehet igaz; de nehogy elmondd valakinek,
 88 7 |              hallottam Holzernétól, de elváltak, mert a leány méltatlan
 89 7 |           tanár úr egész csendesen, de csak nekem, majdnem a fülembe
 90 8 |         énekes misét is hallgattak. De ajánlva volt, hogy ki-ki
 91 8 |   unokatestvére is a szép nõvérnek; de túlságba mégsem szabadna
 92 8 |            életértés, a bölcsesség; de ösztönös idegenséggel maradt
 93 8 |       kérdés érdekli általában, mi? De csak ha »a mennyei gondviselés
 94 8 |        ellenkezik« - természetesen. De azt már bizonyosan szeretné
 95 8 |          már nem is kisasszonyozni, de nagyságolni volna kedve
 96 8 |         kisvárosi dámák erkölcseit. De nénje, az öregleány elhalt
 97 8 |            az unokaöccséhez menjek. De én nem akartam; nem; megmondtam,
 98 8 |          farsangra, a pusztájukról; de valami szívtelen szerepet
 99 8 |     Berchtolda e barna fejecskén -, de ne sírj, no ne! Ezek a fájdalmak
100 8 |           hogy õk is a jót akarják, de úgy érzem, nem a helyes
101 8 |        meghívta a falusi nagybácsi, de nem volt kedve hozzáutazni),
102 8 |             a karácsonyi szünidõre; de most lemondó szívvel írták
103 8 |           bársony, mélyen kivágott, de egy plasztron jár bele fehér
104 8 |            égetõ sugarai perzselik, de õ csak megy, kábultan, eltikkadva;
105 8 |             virágok mosolyognak rá; de nem, õ nem nyúl értük, hogy
106 8 |       befejezés is igen hangulatos, de véleményem szerint a „verejték”
107 8 |           az ijedt csendû teremben, de egyiket sem merte utánamondani.~-
108 8 |            még mindig a hasán volt, de már nem tétlen malmozásban; -
109 8 |            arányos befejezéseivel”. De még inkább azért, hogy ürügye
110 8 |           amikor délfelé véget ért. De Fóth káplán azért megvárta
111 8 |        hatást, lendületet kívánnék, de a hangja nagyon alkalmas.
112 8 |        leány kissé világos gúnnyal, de a káplán nem vette észre.~-
113 8 |         kell néhány utasítást.~- Ó, de hisz az alig lehetséges
114 8 |        leány, és elnevette magát. - De a kimenõ! Soror Kunigundtól
115 8 |       gusztusa szerint történik is. De annak sem lesz kifogása,
116 8 |     teremben szemközt ült Erzsivel, de hirtelen leszegte a fejét
117 8 |           mint ezt a kis kelevényt; de a jó kis Geralda valami
118 8 |          segítsen öltözni Erzsinek, de az Öreg rikácsolva, toporzékolva
119 8 |            volna, és látna ma este! De azért így is jó hecc lesz!
120 9 |           nagyon ünnepélyesen!”~„...De van delejtûnk: biztató reményünk,~
121 9 |            nem szereti benne, ugye? De lássa, nincsen rózsa tövis
122 9 |             nyelvû! A rózsák közt - de persze, csak úgy, ha a lelkük
123 9 |         arcához emelte a csokrát. - De hiszen a tanár úr ismeri
124 9 |        költészet illúziókat táplál. De ami a fiatal leányok bodros
125 9 |           az állására nézve tettem, de aztán megszerettem ezt a
126 9 |         kedvéért csak legyen apáca. De úgyis hiába mesterkednek,
127 9 |         mert neki nincsen ám semmi, de semmi kedve, semmi hivatása -
128 9 |            nem volt ebben bizalmas, de jó szemem van ilyesmihez.
129 9 |         fizetése persze nem óriási, de Helénke kitûnõ parti ám!
130 9 |           akadály” a házasságban.~- De nem ám! Bár ez a fiú afféle
131 9 |          fiú afféle túl becsületes. De azt hiszem, most már rendben
132 9 |         szerelmesek olyan bárgyúak. De erre itt vagyok én - no
133 9 |           neked, kicsit pattanásos, de ez el szokott múlni a házasság
134 9 |          múlni a házasság után. Jaj de jó. Ha sejtené Töfflerke,
135 9 |           ivott sokat a vacsoránál, de valamit mégis.~- Nem, azt
136 9 |            nagyon tudok füllenteni, de azt a papírt nem adhatom
137 9 |         véletlenül van a táskámban. De én nem kompromittálhatom
138 9 |         mulatni éppen nem mulattam; de ez jobb is így - gondolta
139 9 |          vele, és nem szólok hozzá. De már igazán ki is békülök
140 9 |         csak bosszúból kacérkodtam, de már halálosan unom. Majd
141 9 |       agyonbõgte magát ezen közben, de Berchtolda nem haragszik
142 10|         Tudja azt mindenki Beregbe! De azt is, komám, hogy te megkéretted
143 10|             mandátumér’, a bolond - de bizon akkor se tudta elnyerni,
144 10|             most, éccakának idejin; de még azt se hidd, hogy egészõtözetbe!
145 10|        mingyár! Úgy, ahogy mondtad! De nem ám csak úgy beszagolni,
146 10|         száz pengõ. Gyertek, morék! De pisz nélkül! Amé’k szót
147 10|          fogad, beütöm a pofáját!~- De hátha hazudnak majd a cigányok?
148 10|             elvertek pár nap alatt, de a dolog híre, virtusa most
149 11|        fiatal nõ észbekapott végre; de annyira csak, hogy önmagára
150 11|        Néhányan sírógörcsöt kaptak; de a lépcsõn még egyik se jutott
151 11|         kezében a fényes kis tárgy? De nem revolver volt, nem -
152 11|        fogai összeverõdtek, fázott; de tántorogva és konokul megállt
153 11|             valaha ismerõs ajakról; de még húsz másodperc volt
154 11|             és harsogva az udvaron; de hiába - õk úgy látszik,
155 11|             álltak a nagy kötéllel, de a merénylõ azóta már kezében
156 11|        furcsák ezek a véletlenek... de talán mégsem annyira! Na,
157 11|           talán mégsem annyira! Na, de hisz itt a Holzerné levele,
158 11|             kiugrottak már.~- Igen, de... hogy én mondjam meg?
159 12|         Most is kapott az alkalmon; de azért, mintha csínján akarta
160 12|   fejetlenségében itt lábra kapott. De nem nézhetjük tovább szó
161 12|            sincs a világban múltja. De most nem erről akarok beszélni.
162 12|             inkább legyünk kevesen, de mind igaziak, kikben Urunknak
163 12|          sokan vannak a hivatottak, de kevesen a választottak,
164 12|       legyünk! - felelt Berchtolda, de kissé izgatottan. - Hisz
165 12|         Jóisten velünk van!~- Igen, de õk is azt hiszik ám! - mondta
166 12| papírkereskedõ segédje leadta volt; de Kunigund földig leszidta
167 12|           új szabályok megtartását; de a régi házban s fõleg a
168 12|             itt, mint a banditákat. De hisz már úgyis három-négy
169 12|   körülmények közt olvasom el néha, de mindig elolvasom.) Ó, tudja,
170 12|             és haragudott, a drága, de én nem akartam, hogy maga
171 12|           és elég szerelmes vagyok; de a tinta, félek, hogy ráfagy
172 12|            sötét szemét egy percig; de aztán fellobbant a tekintete,
173 12|            lettek, mint az õznek... De Erzsi figyelte és mosolygott.~~
174 13|             ne szegjük meg!~- Igen, de - de nekem fontos okom van -
175 13|           szegjük meg!~- Igen, de - de nekem fontos okom van -
176 13|         Mondjon el azonnal mindent, de értelmesen!~- Én, kérem,
177 13|             Ej, most már? Õrültség. De honnét tudod egyáltalán,
178 13|            zsebkendõjébe temetve.~- De gyermek, az ég szerelmére;
179 13|             örvendetes rózsafüzért, de ájtatosan, megmentett tisztaságodért
180 13|          tisztaságodért hálaadásul. De egy hangot se, senkinek!~
181 13|        titkot másnak is elfecsegje. De talán még azelõtt, elsõ
182 13|   kenyerüket esszük; ha pénzért is, de elég olcsón.~- Na, azt a
183 13|       moslékot csak ne hánytorgasd! De rád jött eccer!... Megcsinálom
184 13|             újsághír rövidebb volt, de azért éppen elég „pikáns”.
185 13|     pihentetni akarták hónapok óta; de õ akart tanítani, kijárni -
186 13|      szentmisét is, ahogy ígérte? - De... mi baja, az istenért?
187 13|           elrendelt és hagyományos, de szörnyen megdrágult szûzviasz
188 13|           mind helyesek és szépek - de ha tõlem megkérdik majd,
189 13|            egykönnyen kimagyarázni, de egy bûvkörben látta, egy
190 13|             és csaknem bûn nélküli, de nem súlyos vezeklések, imák,
191 13|             lelki tusakodás terhét. De akkor hová tegye kimeríthetetlen
192 14|        kápolnákban és kabinetekben, de meg a konyhában és mosóházban
193 14|            a Kis Geralda vigyázott: de ő is lázas izgalomban élt
194 14|            rábeszélés után! - Igen, de a legutolsó hetek csúnya
195 14|          van!~- Nem ismertél tehát? De hogy szerethettél akkor?~-
196 14|            ma még nem, csakugyan -, de késõbb, ha idõsebb leszel,
197 14|            a házasságot szerezte. - De amelyet õk, a szerzetesek,
198 14|            végre felvilágosították; de érezte, hogy szerzetesnek
199 14|          szemekkel nézett maga elé; de bensõjében mélyen és jólesõen
200 15|             ő ott, majd megmutatná! De nemsokára maga Berchtolda
201 15|           mi közülünk, innét senki! De minek is ahhoz segítség,
202 15|      szívesek és jók voltak hozzá - de el akarta kerülni a hosszas
203 15|             a tüdõbeteg üdülõházat! De nem is lehet vele a legsürgõsebb
204 15|         hamarosan - már akárhogy -, de vége legyen ennek a rettenetes
205 15|             dáma lett, semmi egyéb!~De a nagylányok feje összeingott
206 15|             emlékét is elfelejteni! De ha Magdolnánk most mégis
207 15|         erények gyakorlásában erõs, de testileg gyönge és agg.
208 15|            csakugyan nem a legjobb, de megtudtam, hogy a közelében,
209 15|      vagyunk mindnyájan, kedvesem - de a hibákat belátni és javulni
210 15|       delizsánszon kellett jönnünk, de néhol parasztszekéren, sõt
211 15|        megindultsága könnyûit.~- Ó, de mennyit elfecsegtem itt
212 15|        hozzájárulását kell kérnem - de nem, körülbelül készen is
213 15|             mindenütt mellõzhessük. De most már, mivel együtt van
214 16|              engedje meg nekem - ó, de vajon elfogadná-e azt a
215 16|       teljesíti. Valami csüggesztõ, de végül mégis kibékítõ középszer
216 16|          buzgó, elmerült magolást - de az eszük egyre elkalandozott.
217 16|      akarják, hogy beszéljen nekik; de aztán rákezdi, belekap valahol -
218 16|            van a közepibe, lelkeim, de csakis ezért! Mikorra Szidónia
219 16|               mert fiatalok voltak. De amíg a „papa” mesélt, könnyû
220 16|          nagy, zöldes vászonernyõt. De a leányok nem mozdultak.
221 16|           számított nagyon rájuk) - de oly kedves volt kövérke
222 16|      miheztartásról”? Nem tudhatni, de bizonyos, hogy mindenkiknek
223 16|         veszély semerre a közelben, de nem árt vigyázni! Hát, hogy,
224 16|         kicsit Pestet!~- Ne mondja? De jó magának! - mondta a két