Fejezet

  1 1 |        szöveteik gyengéd zöldjébe. Most, hogy itt van az õszi beszámoló,
  2 1 |       Isten nagyobb dicsõségére, - most lám - érett, nagy gyümölcsöket
  3 1 |            piciny magzatjaikat, és most, hogy újra õsz van, és megjöttek
  4 1 |          otthoni, pihés fészket... most lám a citromsárga, nagy
  5 1 |        Nézzétek, mekkora! Jé!” „Ha most otthon lennék, felkapnám,
  6 1 |            magva, isten gyümölcse, most már igazán a Sátán mosolyog
  7 2 |        békés szeretetben élnek. És most - õ ugyan írt nekem, egyszer
  8 2 |            dugni szegény asszonyt. Most vagyok huszonkét éves; az
  9 2 |        iszonyú zavarban volt, hogy most neki alkudni kell; társaságban
 10 2 |           mint te. Engem helyedben most megölne a féltékenység,
 11 2 |            vele.~- Az a két csacsi most a fiatal Emerika után szalad,
 12 2 |         Mit gondolsz, miért jön ez most vizitbe ehhez a buta vén
 13 2 |    fõnökasszony húgának lenni! Ni, most ért a káposztákhoz - Szelényi
 14 2 |   összeismerkedni vele, csak nehéz most hozzáférni. Annyit tudok,
 15 3 |      kellett odaadnia magát; és ez most a szerzet érdeke és emelkedése
 16 3 |         penziósok, az idõk e tanúi most már a balszárnyban laktak,
 17 3 |     menyegzõre. Ezenkívül nem volt most már egyéb dolguk, mint hogy „
 18 4 |            van tele a feje? Azután most is ezzel a Holzernével való
 19 4 |             önök fiatalabbak, önök most a „munkálkodó rend”, a Márthák,
 20 4 |       munkálkodó rend”, a Márthák, most van az idejük! Én csak öreg
 21 4 | politikáját? - vont vállat a másik most már megint durcásan. Szemét
 22 4 |  megvallott - várt és esdekelt. És most maga elé meredve, a bõráncú
 23 4 |        iskolát - rosszkedvûsködött most már Kunigunda -, mindig
 24 4 |            hová, mit tudom, kinél! Most még polgári képezde, was
 25 4 |     nevelésbe magyar úri családok; most jóformán csak képezdész
 26 4 |          iskolában, mert a kormány most megköveteli, hogy arra való,
 27 4 |      beszél az ember mindenrõl; de most tájékoztatni akartam. Védekezni
 28 4 |     csalódtam; régen látom én azt, most megbizonyosodtam! Nem így
 29 4 |       milyen kimustrált szívet! És most itt...~- Kedves nõvér, most
 30 4 |        most itt...~- Kedves nõvér, most már elég! - kiáltott fel
 31 5 |           magához a fizikaszobába. Most annyi a dolgom!~- Ej menjen,
 32 5 |         tudom. Hehe!~- No, megyek, most már komolyan. Dicsértessék...~
 33 5 |            a lombok alatt; õket is most terelte össze „párba” a
 34 5 |          tárt széles „marhakapu”-n most jöttek be a csordáról a
 35 5 |       színre látni?~- Ach, még ne, most még ne! - és kis vázfeje
 36 5 |        tálalják... De nem megy be, most csak azért sem; ilyen apró
 37 5 |     szokatlan intenzitással érezte most a gyomor kívánságát; fontosságra
 38 5 |   fordulónál elhaladt.~Az óvodából most tolongtak ki a „Portá”-nak
 39 5 |            cibálta. Ez az Adél még most is az a bátor, egészséges
 40 5 |            szokás nem ragadt rá... Most is kilép a kapun a kicsinyekkel,
 41 5 |        templomba, bizony, oda kell most bemennem!” - mondta magában.
 42 5 |       szájra jár. Hiába, az öreget most már el kell ejteni; senki
 43 6 |            az Öreg kemény lépései. Most már kidühöngte magát mára;
 44 6 |            van. Önök csak nevetnek most, igen!~Pável Marika fennült
 45 6 |          mondani, olvastam egyszer most négy éve.~- Még otthon,
 46 6 |          az Ohnet-nek! De remélem, most már nem zavarja az álmát?~-
 47 6 |           vígan a gallérosok, mint most a szelíd Berchtolda alatt.~-
 48 6 |        jött be; kilencvenen vannak most, ennyi még sose volt. Azt
 49 6 |     tanítónõket kellett tartaniok; most emelni akarják a létszámot.
 50 6 |         leány is belép; az, akinek most meghalt a võlegénye.~- Mit
 51 6 |     eszükbe jut): kilépnek, ha már most fogadalmat tettek is, ha
 52 6 |        ilyen eset utoljára, félek, most majd több lesz!~- Ahá, valami
 53 6 |        három hónap múlva megint. - Most ezt a szép szokást is egészen
 54 6 |             A folyosó felõli ajtón most lépett be egy kisleány,
 55 6 |          beteg macska! Vége legyen most már rögtön a nyávogásnak,
 56 6 |        kacagott még mindig Marika; most végre elkészült a hajbodorítással.
 57 7 |            szökellõ õzike”?~- Hja, most nagy heccbe’ van a lelkem!~-
 58 7 |         vajon?), és félrenézett; õ most valamiért „haragban volt”
 59 7 |       nézzétek csak, hogy elpirult most Kapossy!~A Popescu Kornélia
 60 7 |   grimaszol, akár egy parasztlány! Most már nem elég neki a puffancs
 61 7 |        következik. Kapossy odakinn most összefogja térde táján a
 62 7 |         vastag szivar; így jött be most is a papruhás Diogén, a
 63 7 |             Nem. Csak legutoljára, most három hete, mikor kimenõnap
 64 8 | növendékágyakban - mit tesz az? És most, hogy a Fõasszony egyszerû
 65 8 |          le a szép, nagy kertjükbe most már. Kunigunda rikácsolt
 66 8 |      vidáman, anyukásan. Gregoriát most is a kelleténél többször
 67 8 |      Magdolna is azonmód járt-kelt most is, mint rendesen, nyájasan,
 68 8 |           azt is, hogy a penziósok most még a rendesnél is többet
 69 8 |          fog játszani, mert bejött most farsangra, a pusztájukról;
 70 8 |        tudta, hogy a gyász ürügyén most semmi áron ki nem engedné
 71 8 |           a szigorú Kunigund; hogy most soká-soká, tán hónapokig
 72 8 |     Fõnökasszonyt, ki tudtára adta most már határozott kívánságát,
 73 8 |           karácsonyi szünidõre; de most lemondó szívvel írták meg,
 74 8 |         anyám!... És gondold csak, most együtt utaztunk, elkísért
 75 8 |     találna alkalmas szinonimát -, most menjünk tovább. Remélem,
 76 8 |      ugyanis költõ hírében állt, a most zengõ négyszólamú karének
 77 8 |     szivarjára: fényesen mulatott.~Most következett a Király Erzsi
 78 8 |    igazában csak azért „ugrott be” most a szavalásba, mert valamiben
 79 8 |       Magdolna nagy, hófehér fogai most kivillantak egy vidám és
 80 8 |            a hetekben; a kis német most nem kuporodott az ágyára,
 81 8 |     kivágás maradt utána, és Erzsi most már nyugodt volt; tudta,
 82 9 |            pedig ez a gyerek; csak most már valami nagy lelkiszemérembõl
 83 9 |   szokatlan erejû bort. „Na, ennek most már elég is lesz” - gondolta.
 84 9 |           kis Helénnel spekulálnak most az apácák, az igazán nincs
 85 9 |          csak le a gyászidõ - mert most még beszélni se engednek
 86 9 |         éppenséggel nem!~- Hallod, most már igazán ne viccelj! Ki
 87 9 |       ezért ment szét egy partija. Most lett rendes tanár, a fizetése
 88 9 |         becsületes. De azt hiszem, most már rendben van minden;
 89 9 |          jóindulattal. Egy darabig most csendesen, elgondolkozva
 90 9 |       negligálta az osztályban is. Most szórakozottan babrált a
 91 9 |           És ha nem adom! - mondta most keményebben és dacos szeme
 92 9 |             Istenem! Az a legfõbb, most bevallom, hogy én nem is
 93 10|          és alkudtak a kupecekkel; most pedig nagyot mulattak. Nagyot,
 94 10|         konok kettesben, magyarán. Most két óra tájt éjfél után
 95 10|            pörköltet zabáltak; így most csend volt; a pállott és
 96 10|            jönnek ide, mind, ahogy most vannak, ebben a szent órában;
 97 10|       tudom én kiér’ ungorkodol te most, hogy eszedbe jutott eccer!
 98 10|          hagyjuk, pajtás, hagyjuk, most meg ehun ni, egy kis ital
 99 10|         Már péig hiába, az ott van most is hé, száz lépésre tülled
100 10|        száz lépésre tülled aluszik most, vagy az olvasót mondja -
101 10|          mégeccer, hogy „no, hátha most?” - mikor Békássy cserbenhagyta
102 10|    megtanálom! Maj’ másképp beszél most véllem, ha meglát!~- Ugyan
103 10|      beszélsz. Bemegyek, beállítok most, éccakának idejin; de még
104 10|           ugyi, nem mersz fogadni? Most mingyár! Egy száz pengõbe!
105 10|           megájj, az apádat... Hát most mingyár! Úgy, ahogy mondtad!
106 10|      csúnya és durva bolondságban. Most már leginkább a fogadás
107 10|           de a dolog híre, virtusa most már sokkal inkább érdekelte,
108 11|     álmoska, tapasztalatlan is, és most imától, virrasztástól bódult.
109 11|  virrasztástól bódult. S a zárdába most különben is folyton jöttek
110 11|     rosszullett, segélyre szoruló. Most kemény, határozott léptekkel
111 11|       halvány világánál megrévlett most a betörõ csúfos, minden
112 11|       perceket számlálgatta.~- Ah, most megcsípjük! - kiáltott Adél
113 11|           gúnyos harci diadallal - most nem menekül! Zárjátok be
114 11|           igen. - Végre - vége? És most usgyi - ki innét, ahogy
115 11|        emlékezetes öt perc alatt - most utólag felkászálódva, még
116 11|            balszárny is, ezek csak most hallották a dolgot; sápadtan,
117 11|       állongtak a hideg helyen - s most illanva tûnt a kandidáták
118 11|      hazudta frissen tovább. - Épp most futott át ide egy jelölt,
119 11|     gondolok tovább semmire; nekem most már így is jó minden. Olyan
120 11|         Apáca akarsz tán lenni még most is?~- Ó, jaj dehogy - hisz’
121 11|       akartam igazán! Csakhogy hát most már itt vagyok, és rajtam
122 12|         apácazárda belső ügyeivel. Most is kapott az alkalmon; de
123 12|      betegeskedése idején s kivált most, az átmeneti idő fejetlenségében
124 12|        sincs a világban múltja. De most nem erről akarok beszélni.
125 12|        némán szegték le a fejüket, most látták csak, milyen okos
126 12|    kirohanástól; úgy látta, nem jó most elmérgesíteni a kedélyeket.~
127 12|           jobbnak látták hallgatni most azok is, akiknek leginkább
128 12|         históriát.~- Nem baj, csak most résen legyünk! - felelt
129 12|          által kapott lábra.~Édes, most ritkábban írhatok egy ideig -
130 12|       sokkal rejtettebb helyen) -, most úgy tartanak minket itt,
131 12|           egész komolyan neki kell most látnom lélektannak és ásványtannak,
132 12|          legitimálta ezt a régi és most felújult, kölcsönös játékot;
133 13|            szabados gonoszságnak.”~Most két kolduló nővér alakjában
134 13|            lehet fogni õket.~- Ej, most már? Õrültség. De honnét
135 13|        szégyelltem magam!~- Felelj most õszintén - kérdezte a nõvér
136 13|         minap!... Mennyire látogat most minket az isteni megpróbáltatás!
137 13|          az isteni megpróbáltatás! Most az a fõ, igen, eltitkolni
138 13|           megértetted?~- Igenis.~- Most pedig mégy a templomba,
139 13|           parancsát, hogy a nagy s most már közös titkot másnak
140 13|          édes emlõt szívja. - Nem, most már nyugodt vagyok! A kegyesrendi
141 13|       Simonea és a többi penziósok most már megjegyzést sem tettek;
142 13|           hû katolikus” zárdaorvos most igen kijött a sodrából,
143 13|      koldus história ne jött volna most; ó, ha tudnám, micsoda aljas
144 13|         sötét szándékú újsággal? S most újra felelevenítik; hogy
145 13|        Fõtisztelendõ!~- Ó, hagyjon most... hagyjon... csak egy kicsit!
146 13|           egy kicsit! Mit bánom én most... a pénzüket, az ügyeiket...
147 13|        Virginia szinte elröstellte most magát miattuk.~- Elvégre
148 13|         ezen is (ne haragudj!) tán most tûnõdöm el elõször. Csak
149 14|        vérontás és kínhalál nélkül most újra meg újra feláldoztassék,
150 14|            már végére jártak volt; most egymásra néztek, ijedten,
151 14|       tehát a püspök úr õméltósága most bérmáló körúton jár, s csak
152 14|     magasabban állónak; senkit még most sem, igen - aki fölöttünk
153 14|        szemében ijedt szégyen; tán most látta csak, hogy a földön
154 14|           szelíd, enyhe tekintete. Most mar feléje nyújtotta nyugodt,
155 14|            már mosolygott is -, te most túl izgatott vagy, nem is
156 14|            is. - Ó, mennyivel jobb most, hogy tudja, megérti önmagát
157 15|          erősen, és fülébe súgta: „Most!” Csak egy pillantást vethetett
158 15|         mit mászkál erre?... Ámbár most már itt az emeleten hazudhatott
159 15|       volna hirtelen akármit. Csak most baj nélkül a nappaliba jutni;
160 15|             hogy valaki megszökjék most ebben a nagy réndetlenségben!
161 15|         erre nem is gondolt elõre) most volt még csak igazi oka
162 15|             kutatást sem csinálták most olyan ambícióval és ügyesen,
163 15|    ilyesmik szenvedélyes intézõje, most (sajátságos) lanyhának vagy
164 15|           lány pénzecskéjét! Abból most már nem építik fel a magasabb
165 15|         kell nyitnunk mégis; igen, most már mi is, e terv régebbi
166 15|          nem szerzetesekhez méltó; most mindnyájan bûnhõdünk érette,
167 15|      elfelejteni! De ha Magdolnánk most mégis elvágyik; ott a mi
168 15|       korai dologról ne is tegyünk most ugye említést! Hanem e régi
169 15|           közelében, a falu szélén most csinos és olcsó nyaralók
170 15|    parasztok, úgy akartam mondani. Most már tudom, mit jelentenek
171 15|         mindenütt mellõzhessük. De most már, mivel együtt van ez
172 15|           volt már ez is; legalább most úgy gondolta.~Mindenesetre
173 16|          kell emlékezni szóval: - „Most és halálunk óráján.”~Ám
174 16|            bennlakó „kisasszonyok” most már nem foglalkoztak oly
175 16|       nyolc-tíz negyedéves kószált most a széles utakon, a drága,
176 16|        szépnek látszott.~Övék volt most mindenestül a szép kert;
177 16|           egy nagy, vastag szivar. Most Szidu meg Gidu meg néhányan
178 16|        napfény elõbukkant újra; és most a káposztaágyakkal szemben,
179 16|           mindenfelé!~Király Erzsi most lentrõl, a lombos kertbõl
180 16|       Grünberger nagyon jó tanuló. Most azonban vendége is volt;