Fejezet

  1 1 |                   Nem, ne egyétek meg, én legalább nem tanácslom!
  2 1 |      Jézus-szíve képem, csipkés szélû, én azt is felajánlom! - teszi
  3 2 |             bejáró barátnõd címére, de én nem is válaszolok. Vége.~-
  4 2 |              aki úgy ismeri az életet! Én a te helyedben nem is tudnék
  5 2 |                komolyba kezdett menni, én is megkozmásodtam - õ meglepõnek
  6 2 |            tanulni tõled! - Igaz, hogy én sohasem laktam városban,
  7 2 |                falun... De azt hiszem, én amúgy is olyan született
  8 2 |             ahol csendben lehetett. És én õrá hasonlítok belül, bár
  9 2 |             meg fivére, a nagybácsi... Én nem tudom, hogy leszek egyszer
 10 2 |                 kivonni. Nézd, igazán, én nem tudom még körülbelül
 11 2 |                  De mennyire! Csakhogy én néha mindent unok, a levegõt
 12 2 |               készen kell hogy jöjjön; én nem tudnám úgy intézni,
 13 2 |                az sem csoda; de semmi, én is voltam így pár évvel
 14 2 |            felejtsd, barátnõm, hogy ha én itt figyelek, szimatolok,
 15 2 |            függ, milyenféle?! Igaz is, én már akartam belekötni, összeismerkedni
 16 4 |               hét évvel ezelõtt, mikor én itt voltam. Csak az orgonabokrok
 17 4 |                üdülésre küldenek. „Ah, én is voltam fiatal!” - sóhajtja
 18 4 |           igaza van; ez az önök dolga. Én csak afféle öreg trombita
 19 4 |           fújom. Sok mindent nem értek én már, mert nem is törõdöm
 20 4 |               kedves nõvér tudja, hogy én helyeslem Berchtolda felfogását,
 21 4 |           Márthák, most van az idejük! Én csak öreg trombita vagyok,
 22 4 |                 Hanem hogy folytassam, én nagyon is gondolok rá, hogy
 23 4 |                  Jó, jó! Hát mit tudok én; ’ne alte Trompete! Mit
 24 4 |               alte Trompete! Mit értem én az Önök politikáját? - vont
 25 4 |               az internátus hajdan, az én idõmben igazi nevelõintézet
 26 4 |           régen, soror Virginia, látom én jól! Mit akar énvelem? A
 27 4 |               semmibe nem veszi, látom én, tudom én rég; az együtt
 28 4 |             nem veszi, látom én, tudom én rég; az együtt töltött idõkre
 29 4 |             szégyell emlékezni; veszem én észre, azért hogy nem vagyok
 30 4 |                 Ezért jött ide hozzám? Én, tudja, nem olvasok világi
 31 4 |                 amiket a zsidók írnak. Én nem értem az ön szavait:
 32 4 |          beszél így, annak az a dolga; én imádkozni jöttem ide, szegénységben
 33 4 |              élni és engedelmességben; én elvégzem a dolgom, rendet
 34 4 |              de csalódtam; régen látom én azt, most megbizonyosodtam!
 35 4 |           soror van ezek mögött, tudom én már; eljut a hír azért énhozzám
 36 4 |         indulatosság vétkébe sodortam. Én másképp gondoltam, tisztelendõ
 37 4 |               Sie stumm? Majd kinyitja én fületek! Néz-ni-meg-em-ber! -
 38 5 |           sistergõ istennyilákat tudok én magának abbul kicsalogatni!~-
 39 5 |           emlékeztetés világi életére; én tudom azt, észrevettem,
 40 5 |           bizonnyal maga a megértés -, én csak mint valami végtelen
 41 6 |           iránt, Schwesterke?~- Jó-jó, én - de ösmerhetik a tisztelendõ
 42 6 |                miket beszél! De lássa, én csak azt mondom: a Jézuskának
 43 6 |        kísértés az életben... Ojjé! Az én idõmben! Minden negyedévben
 44 6 |                volt?~- Ó, hova gondol! Én mindig apácákhoz jártam
 45 6 |           nõvéremmel színházba mentek, én sose akartam; kimentem a
 46 6 |               a szenvedélyeinket.~- De én nem bírom! Segítsen rajtam!~
 47 6 |       Viszontszeret?”~- Jaj, mit tudom én. Er ist nur mein Ideal!~-
 48 7 |                 Még egy hangos szó, és én távozom innét, kisasszonyok! -
 49 7 |             fejletlen, csúnya leány. - Én a Fóth tisztelendõ úr mamájánál
 50 7 |                rendes kifejlõdésû. Hát én nem tudom, na, hogy értette;
 51 7 |                elmondd valakinek, hogy én mondtam!...”~- Ha nagyon
 52 7 |          sokára látom megint! És akkor én azt kérdeztem: hát nem mindegy
 53 8 |             Elmegy-é Svájcba e nyáron? Én tudom, mitõl függ az: talán
 54 8 |              öntudatos nõ (ezért hívom én csak Böskének, másképp bölcs
 55 8 |         életformát. Voltak-e kérõid?~- Én nem mentem Münchenben soha
 56 8 |               unokaöccséhez menjek. De én nem akartam; nem; megmondtam,
 57 8 |       édesanyádnak, akit nem ismertél. Én tudom, hogy kinn a világias
 58 8 |          dolgok és érzések uralkodnak, én nem ítéllek meg; hisz a
 59 8 |              színház lesz, azt hiszem, én is játszok, mert jótékony,
 60 8 |             Ezek a fájdalmak elmúlnak, én tudom! Nem érdemes erre
 61 8 |            maradhat minden a régiben?” Én nyíltan megvallom: szeretném,
 62 8 |               szándékaink mellett van! Én szívbõl hiszem, hogy ezek
 63 8 |             megértõ, drága lélek is az én anyám!... És gondold csak,
 64 8 |      ruha-rongyosban! Nem akarja látni én!~Az Öreg toporzékolva hajszolta
 65 8 |        Különösen szép a bevezetés, bár én a tárgyaláshoz arányítva
 66 8 |                van. A szavalásba ugyan én is több erõt, hatást, lendületet
 67 8 |                hangja nagyon alkalmas. Én ki tudnám fejleszteni az
 68 8 |        legkomolyabban! Nekem elhiheti, én értek az effélékhez, szakmámba
 69 8 |           szombatnapon csináljuk, és - én úgysem lakom anyámnál.~-
 70 8 |          kellene kikérni!~- Jaj, azzal én nem állok szóba, mert...
 71 8 |              tudja intézni, tanár úr - én nagyon szívesen!~És elköszönt,
 72 8 |               van írva az arcára... és én tisztán csak felebaráti
 73 8 |         Palijával.~- Hát persze, tudom én úgyis, hogy buta vagyok!
 74 9 |            csak önmagába!~- Elõször is én nem is vagyok olyan túlságosan „
 75 9 |               gyerekes tempókba rejti. Én ismerem õt, nagyon érdekes
 76 9 |        egyéniség!~- Valóban! Lássa, az én emberismeretem is ilyesmit
 77 9 |           ilyesmit mondott nekem. Mert én szeretek komolyan és egyénileg
 78 9 |                milyen komoly amellett! Én különösen becsülöm benne
 79 9 |           ügyénél.~- Már tudod, drága, én igen jó katolikus vagyok,
 80 9 |         esetleg kedve ellenére is, bár én is tudom, hogy semmi hivatást
 81 9 |             fiatalember? Utóbbi idõben én is furcsállottam a kislányt,
 82 9 |               azt jó volna tudni, mert én ismerek egy derék, jóravaló,
 83 9 |           bárgyúak. De erre itt vagyok én - no meg te! Jaj, úgy örülök,
 84 9 |                 azaz hogy... Tanár úr, én nem nagyon tudok füllenteni,
 85 9 |             rajta valószínûleg, és nem én írtam, véletlenül van a
 86 9 |         véletlenül van a táskámban. De én nem kompromittálhatom egy
 87 9 |           legfõbb, most bevallom, hogy én nem is tudom tulajdonképpen,
 88 9 |              küldte ma Szidóniának, és én tréfából, rosszalkodásból
 89 9 |             becsületességgel -, hiszen én már nem vagyok szabad. És
 90 9 |            fene bele. Csak legalább az én Fóthkámmal hagyna fel; nem
 91 9 |             mer vele kokettálni, mióta én haragszom vele, és nem szólok
 92 9 |             halálosan unom. Majd fogok én neki örökké szenteskedni,
 93 10|              szent órában; hagy látnám én el a bajukat! Azt a...~Megint
 94 10|           híres! Azt hiszed, nem tudom én kiér’ ungorkodol te most,
 95 10|            kutyaistenit neki; bemegyek én oda mingyár, osztán meglátom!~-
 96 10|            egészõtözetbe! Hanem... Úgy én, gazember, hazug a nevem,
 97 10|             másképpen. Ki lesz a tanú? Én is menjek?~- Te maradj csak
 98 10|           fiáker, a jobb lesz, mint az én bricskám. Fedeles fiákert.
 99 11|                mi a neve, tõle hallom, én épp kinn jártam; a termekben
100 11|              olyan cinikusan beszélsz. Én... én nem is gondolok tovább
101 11|              cinikusan beszélsz. Én... én nem is gondolok tovább semmire;
102 11|               anyádnak.~- Ó, azt - azt én nem merem, Erzsi!~- Meg
103 11|                már.~- Igen, de... hogy én mondjam meg? Mit fog szólni
104 11|                  Õ oly jó volt hozzám. Én azt mondtam neki, hogy csalódott
105 11|                innét? Hát még ez is az én gondom legyen? Te, a végén
106 12|                a csúfondáros tollukat? Én nem kutatom, ki lehet, melyik
107 12|              és léptek a szerzetbe, az én kortársaim közül, tudom,
108 12| bizonyítvány-papirostól még nem leszek én független, és azt a szép
109 12|                 Mi az: negyvennégy év? Én már a huszonharmadikban
110 12|                haragudott, a drága, de én nem akartam, hogy maga várjon,
111 13|              mindent, de értelmesen!~- Én, kérem, tudok ruténul, mert
112 13|                 tudok ruténul, mert az én vidékemen úgy beszélnek
113 13|        házaspár.~- Ó! Ez lehetséges?~- Én... én biztosan tudom. Mindent
114 13|                 Ez lehetséges?~- Én... én biztosan tudom. Mindent
115 13|              is vették észre a cserét. Én a függöny mögött alvást
116 13|                nézzük csak meg, kérem; én még mindig nem értek ilyen
117 13|             csak egy kicsit! Mit bánom én most... a pénzüket, az ügyeiket...
118 13|              szabadságot és nyugalmat. Én nagyon szeretem a tilalmat
119 13|              illethetnék, kedves? Hisz én nem is ösmerem úgy, mint
120 14|             eszeden!~- Nem, nem vagyok én eszemen már! Annyit kínlódom,
121 14|       szeressük egymást. Hallgass rám, én elmondom mit gondolok vagy
122 15| réndetlenségben! Nem, kedves nővér, az én lányaim nem mászkálnak hírem-tudtom
123 15|           nélkül a házban összevissza; én nem olyan rendet tartok!”
124 15|                vagy mit találhatnék ki én, az Úrnak legszerényebb
125 15|              Higgye meg, kedves nõvér, én már - mi már mindenre készen
126 15|             nagy szükségünk van, tudom én, minél több testvérre, hogy
127 15|               Evelina nõvérünket.~- Az én dolgom az alázat lesz s
128 16|                 Fánika!~- Persze. Majd én! Egy zsidó lány! - szabadkozott