Fejezet

  1 1 |    beszívhatják egy pillanat felére azt a friss, boldog „világi”
  2 1 |            túl érett körte leesett! Azt ott kell szépen hagyni a
  3 1 |          igen, mert ez a rend... és azt csak az ördög súgja az embernek,
  4 1 |            képem, csipkés szélû, én azt is felajánlom! - teszi hozzá
  5 2 |                 Az élet, kicsim!... Azt hiszed, az tán mulatságosabb,
  6 2 |           találta az egyéniségem -, azt mondta, nem akar rosszat,
  7 2 |     szünetben is mindig falun... De azt hiszem, én amúgy is olyan
  8 2 |         vagyok; nálunk, románoknál, azt mondják, sokszor ilyenek
  9 2 |            és szentséget imádni. De azt hiszem, máris folynak a
 10 2 |           nõ, ez a Helénke szegény, azt hiszem szintén nagy dolgok
 11 3 |         nénike volt, aki célzatosan azt hozta ki a gyerekekbõl,
 12 4 |              hogy ne kelljen látnia azt a lehetetlenül furcsa, érzelgõs
 13 4 |     beszélgetni... igen, hisz tudja azt, kedves nõvér! Sokszor ültünk
 14 4 |            Virginia, tréfába fojtva azt a feszengõ, türelmetlen
 15 4 |       temetkezzünk; nincs már hely, azt mondják, meg hogy egészségtelen.~-
 16 4 |           tisztelendõ Gregoriát is. Azt mondta, annak nem kellett
 17 4 |           csalódtam; régen látom én azt, most megbizonyosodtam!
 18 5 |          mindörökké - hozza magával azt a Magdolnát is holnap! Majd
 19 5 |  tengerentúli doktori diploma!~- Ó, azt ne emlegesse neki soha,
 20 5 |            világi életére; én tudom azt, észrevettem, bár amilyen
 21 6 |             Csak nem veszi komolyan azt a kis szidást?~- De igazán,
 22 6 |            Dieser stinkete Mond!” - azt mondta: hahaha! „Mi jut
 23 6 |            nevelés, kérem; õ direkt azt kedveli legjobban köztük,
 24 6 |          most, ennyi még sose volt. Azt mondják, kell ez, mert kevés
 25 6 |         emelni akarják a létszámot. Azt hallottam, a Kolba leány
 26 6 |         csökken a lányok árfolyama; azt hiszem, ennek köszöni a
 27 6 |           beszél! De lássa, én csak azt mondom: a Jézuskának ép
 28 6 |          ugyan másképp neveltek, és azt jobban is szeretem.~- Sajátságos,
 29 6 |      kellett menni „fátyolt kérni”; azt már úgy megsúgták, hogy
 30 6 |        bemocskolná a galád testével azt a szent ruhát! Egy ilyen
 31 6 |           mihelyt lehet (pénze van, azt tudom), mert baj lesz még
 32 7 |            mosolyog.~- Nézzétek már azt a csacsit, hát nem kiment
 33 7 |               a nyelvüket senki, ó, azt senki sem vonta kétségbe!”
 34 7 |       dicsérte meg gonoszkodva; már azt is tudta, hogy imént jelentkezett
 35 7 |            hat- meg nyolcévesek; és azt mondja, egyszer õ figyelmeztette
 36 7 |           is verték õket, de aztán, azt mondja a mosóné, megbánta
 37 7 |             rájött, saját szemével, azt mondja - hogy a kislány
 38 7 |         Isten megjelölte valamivel, azt mondja. Persze... ki tudja,
 39 7 |          épp érdekes lenni, Töffler azt mondta, hogy a hûség az
 40 7 |            nekem, majdnem a fülembe azt mondta: mármost megint bemegy
 41 7 |           látom megint! És akkor én azt kérdeztem: hát nem mindegy
 42 7 |             is; nicht war? Vagy épp azt akarta, hogy ne gondoljak
 43 7 |         lányt. Õ még mindig szereti azt a csapodár magyar kisasszonyt,
 44 8 | unokanõvérét. - Viszont figyelhette azt is, hogy a penziósok most
 45 8 |          mond is valamit! Õ ugyebár azt tartja mostanában, amit
 46 8 |     ellenkezik« - természetesen. De azt már bizonyosan szeretné
 47 8 |            akarta, mert...~- Nos?~- Azt akarta, hogy az unokaöccséhez
 48 8 |   viszonzásra találsz? Remélheted-e azt, amit „földi boldogság”-
 49 8 |             mûkedvelõ színház lesz, azt hiszem, én is játszok, mert
 50 8 |     felkérték Töfflerkét is; te, és azt hallottam, hogy az a leány
 51 8 |          még tovább nem fogja látni azt, akit „nur mein Ideal”-nak
 52 8 |          van, kedves nõvér, mert ez azt jelentené, hogy a Gondviselés
 53 8 |           képzeld, el is hoztam ide azt a ruhát. Egyszer beszökünk
 54 8 |       követelménye szerint. Továbbá azt írja egy helyen, hogy „a
 55 9 |           rezgõbb, nedves csengésû. Azt is észrevette Erzsi, hogy
 56 9 |          erõltetni? Valósággal bûn, azt mondja Józsim is; és a Fõasszony
 57 9 |            Mondd, nem gondolod-e te azt - sietett Erzsi a lényegre
 58 9 |         havonként egyszer. És nekem azt jó volna tudni, mert én
 59 9 |             kis Helént... ej, nekem azt meg muszáj tudni, mert ez
 60 9 |              nehogy bõgéssel rontsa azt a szép, barna szemét; bár
 61 9 |             magamról tudom. Az ügy, azt hiszem, teljesen rendben!
 62 9 |           afféle túl becsületes. De azt hiszem, most már rendben
 63 9 |       cédula mi titkot rejt?~- A... azt ne, az tilos! - kiáltott
 64 9 |            de valamit mégis.~- Nem, azt nem szabad, nem lehet! -
 65 9 |         nagyon tudok füllenteni, de azt a papírt nem adhatom oda.
 66 9 |       fekete kötõ nélkül láttam. És azt mondják, a püspök úr már
 67 10|             látnám én el a bajukat! Azt a...~Megint káromkodott,
 68 10|             rá.~- Csuhaj, te híres! Azt hiszed, nem tudom én kiér’
 69 10|         zanyáca-zárda temploma. Még azt is tudom, hogy Adéla a neve;
 70 10|            Békássy Laci miatt. Mer’ azt magáhó valónak ítilte -
 71 10|             szolgabíróságbul. Tudja azt mindenki Beregbe! De azt
 72 10|            azt mindenki Beregbe! De azt is, komám, hogy te megkéretted
 73 10|            éccakának idejin; de még azt se hidd, hogy egészõtözetbe!
 74 10|           számolsz?~- Engem? Dejsz’ azt ne mondja senki! Na megájj,
 75 11|            lássuk csak, hadd lássuk azt az „õrült”-et; hadd páholjuk
 76 11|         õrült”-et; hadd páholjuk el azt a rablót! Csak egy volt!
 77 11|           sértõ sziluettje. Ám Adél azt nézte csak meg hirtelen:
 78 11|           Berchtolda anyádnak.~- Ó, azt - azt én nem merem, Erzsi!~-
 79 11|     Berchtolda anyádnak.~- Ó, azt - azt én nem merem, Erzsi!~- Meg
 80 11|            Õ oly jó volt hozzám. Én azt mondtam neki, hogy csalódott
 81 11|      megjelent neki álmában -, nem, azt nem is lehet!~- No hallod?
 82 11|          úgyis az eszében) hirtelen azt hitte, hogy az õ hajnali,
 83 12|          éjszakai látogatóján. Csak azt nem tudta senki biztosra
 84 12|     legidősebbek - kezdte Simonea - azt a könnyelmű szabadságot,
 85 12|        kellemetlenebb következései. Azt hiszi, kedves nõvér, nem
 86 12|        velünk van!~- Igen, de õk is azt hiszik ám! - mondta akkor
 87 12|          ezt a kis Helént is (tudja azt a kis német balgaszüzet)
 88 12|         életfelfogáshoz. Igen, hisz azt mondtam; „Ha majd független
 89 12|             leszek én független, és azt a szép utazóruhát, melyet
 90 12|          maga igazán drága-kedves), azt mégiscsak az anyámnak kell
 91 12|           mikor együtt utaztunk, és azt hittük, lekéstük a vonatot:
 92 13|           is, de elég olcsón.~- Na, azt a kis moslékot csak ne hánytorgasd!
 93 13|             meg majd beárulhatsz.~- Azt nem fogom tenni - bolond! -
 94 13|    beleegyezzék vagy pedig írja alá azt az ajándékozási okiratot,
 95 13|            családjának adományozza. Azt írja, nézze csak - hogy
 96 13|            ital volt benne; nem, mi azt nem bírtuk tovább nézni!
 97 13|            kedves, és valójában még azt sem tudom, kire kell majd
 98 13|       lépten-nyomon.~- Ó, hát te is azt véled talán - nyitott nagy
 99 13|             kissé... sajnálni fogom azt, akit holnap fejünkké választunk;
100 13|           Nekem, hála istennek csak azt a dolgot adtátok, hogy szót
101 13|            szót fogadjak nektek, és azt akarjam, amit ti akartok;
102 14|     sikerült is magukban felkelteni azt a mély és boldog megrendülést,
103 14|         Virginiám, nem szabad, hogy azt hidd, hogy megítéllek...
104 14|           ha magadhoz formáltál. És azt cselekedted velem, amire
105 14|     bizonytalanságban. És tudta már azt is, hogy a saját „nagy”
106 15|       bosszúsan:~- Ej, a kis bamba! Azt hiszi még, hogy érdemes
107 15|         hogy érdemes egy férfiért - azt hiszi, nem mind egyforma
108 15|          némán bólintott.~- Õ ugyan azt a tiszteletre méltó óhaját
109 15| fiókházunkban dolgozhatna pár évig; azt mondta, fontos oka volna
110 15|          agg. Nem nélkülözheti majd azt a kiváló, ügyes és áldozatkész
111 15|     nyomunkban járóké, tudjuk mi is azt jól; és annyi sok okos,
112 16|             A boldogult is, odafenn azt teszi bizonnyal; õ olyan
113 16|             ó, de vajon elfogadná-e azt a zárda éntõlem? Egy új
114 16|        nyaggatni, kérlelni kell, ha azt akarják, hogy beszéljen