Fejezet

 1 1 |          el az óriás konyha elõtt. Ó, álmos, homályos kora reggeleken
 2 1 |           rettegett uralma körébe. Ó, hogy gyûlöli õket. Nem
 3 1 |      tegnap és holnap nemkülönbül.~Ó, igen, az Öreget valahogy
 4 1 |            kísértése az ínynek!... Ó, ártatlan fagyümölcs! Mily
 5 2 |           évesek hiszitek öregnek; ó, õhozzá képest, szegényhez,
 6 3 |          az egyéni árnyalatokat; - ó, lelkendezõ növendékfruskák
 7 3 |          ápoltak közmegelégedésre. Ó, ennyi tér, munka és fekvõ
 8 3 |           mondta egyszer finoman: „Ó, a szegény kedves Virginia
 9 4 |              Sok dolga van persze, ó, tudom. Azért hanyagolja
10 4 |       tartalmával néma életüket -, ó, buzgón meggyónták hét végével
11 4 |             kedves nõvér!... Ez... ó, de hisz ön nem is hallgat
12 5 |    tengerentúli doktori diploma!~- Ó, azt ne emlegesse neki soha,
13 5 |        ajkával, megtört szemeivel, ó - mosolygott.~- Nagyon jól -
14 5 |                Az volna csakugyan? Ó!...~A legnyíltabb fejût
15 5 |            haraggal, felháborodva. Ó, mert hisz isten látja,
16 5 |         folyó szertartás kötelezi. Ó, milyen csodálatosan finom,
17 5 |            és igazi kísértéseivel? Ó, ezek a hányódások, e görcsös
18 6 |      ágyból is, az ablakon át; és (ó, arcátlan merészség), lábtul
19 6 |          meghal az esküvõ elõtt.~- Ó, Erzsi kisasszony megint
20 6 |          szíve teljesen ép volt?~- Ó, hova gondol! Én mindig
21 6 |        Vajon mit szólna õ hozzá?~- Ó, nem tudom, hagyj; õneki
22 7 |  fiókházakba küldendõ leveleket?~- Ó, nem errõl van szó! Annyi
23 7 |      hölgyeim - a nyelvüket senki, ó, azt senki sem vonta kétségbe!”
24 7 |          feszült meg az osztályon (ó, drága, felejthetetlen játéka
25 7 |            nem mulatott a csínyen.~Ó, mennyi minden is történik
26 7 |         kiadósabban?~- Mindössze - ó, mein Gott, talán három
27 7 |         mit kell mondani! No és?~- Ó, Istenem, Erzsi; akkor õ
28 7 |        beszélte. Pedig õ szerette, ó, istenem a legkülönbek mindig
29 7 |          avval a derék szásszal!~- Ó, um Gottes Willen!~...Egy
30 8 |           Életben és Igazságban... ó, és ha e pillanatnyi megtévedésért
31 8 |       érette a bûnhõdõ léleknek! - Ó, hitnek mágikus ereje...!~
32 8 |          lesz alkalom továbbszõni; ó - ennyire ismerte már a
33 8 |    tragikai hõsnõnek érezte magát. Ó, sokkal inkább bizony, mint
34 8 |             a hangulatból kiérzik; ó, legyen egész nyugodt, kedves
35 8 |           kell néhány utasítást.~- Ó, de hisz az alig lehetséges
36 8 |           úgysem lakom anyámnál.~- Ó, nem ez aggaszt - vágott
37 9 | következett egy Haydn-vonósnégyes (ó!), hetedosztályú tanulók
38 9 |           a képzõben ezt gondolja? Ó, azért nem könnyû feladat
39 9 |          tanár úr szeszélyesnek?~- Ó, a példákért nem kell messzire
40 9 |        hogy töltsek a poharába?~- „Ó, ó, te kis csacsi!” - mondta
41 9 |          töltsek a poharába?~- „Ó, ó, te kis csacsi!” - mondta
42 9 |          talál maradni apácának?~- Ó, annyira erõltetnék? - Nem,
43 9 |          panaszosan és kérlelve. - Ó, hogy is hagyhattam benne!
44 9 |            valami rám vonatkozó?~- Ó, nem - azaz hogy... Tanár
45 11|      menekül! Zárjátok be a kaput, ó, ó, tárva-nyitva! Bezárni,
46 11|            Zárjátok be a kaput, ó, ó, tárva-nyitva! Bezárni,
47 11|             Mit - hogy csináljunk? Ó, Istenem!~- Mit? Hát ezt
48 11|        kell Berchtolda anyádnak.~- Ó, azt - azt én nem merem,
49 11|           tán lenni még most is?~- Ó, jaj dehogy - hisz’ sohasem
50 12|        néha, de mindig elolvasom.) Ó, tudja, ugye, hogy elõbb-utóbb
51 13|         Csak - csak az egyik nõ!~- Ó! Félrebeszél!... Miket mond,
52 13|           igen; ez egy házaspár.~- Ó! Ez lehetséges?~- Én...
53 13|  lehajtotta fejét és hallgatott.~- Ó, te szegény gyermek, szegény
54 13|     bántott, nem érintett senki?~- Ó, nem, engem nem! - tiltakozott
55 13|       história ne jött volna most; ó, ha tudnám, micsoda aljas
56 13|          baja, az istenért? Beteg? Ó, ön sír? Fõtisztelendõ!~-
57 13|           ön sír? Fõtisztelendõ!~- Ó, hagyjon most... hagyjon...
58 13|           pénzüket, az ügyeiket... ó, úgy szenvedek.~És zokogva
59 13|        leányotok~Emma és Piroska~- Ó, mily gyakran visz bûnbe
60 13|          érintette, nyomorgatta... Ó, Virginia úgy vágyott volna
61 13|        minden egyéb szenvedélynek? Ó, hogy élt, hogy járt-kelt
62 13|      dolgok esnek lépten-nyomon.~- Ó, hát te is azt véled talán -
63 13|           szabadosságnak?”~- Nem - ó, hova gondolsz! - Hogy bárkit
64 14|     alkalmasabb, Virginia nõvér?~- Ó, nem, ne nézz így rám, ne
65 14|         sikerült, az Isten büntet! Ó! Lehet, hogy nem jól szerettelek,
66 14|         fájni még... a bûneim is - ó, Isten, légy velem! Soha-soha
67 14|    Magdolna, Magdolna, Magdolnám - ó, tedd a homlokomra a kezed
68 14|    komolyabb és lelkiebb is talán (ó, tán még ezt is csak képzelte
69 14| megfogadják még a tanácsokat is. - Ó, mennyivel jobb most, hogy
70 14|       megszokott, ügyes ápolóikat. Ó, milyen kavarodás volt; „
71 15|           keresnek erre és együtt! Ó, soha máskor, mint ebben
72 15|       gyûrûváltás - hogy legyenek, ó, legyenek õk is valaha éppily
73 15|          mostani, ijesztõ képét.~- Ó, magamnak sincs egyéb kívánságom! -
74 15|           a másiknak párthíveit. - Ó - ez a pártoskodás, ez valóban
75 15|         mint eddig, szükség leend. Ó, mert Leona tisztelendõ
76 15|           mert a Jézus hívta õket. Ó, hányan ott vannak már azok
77 15|          megindultsága könnyûit.~- Ó, de mennyit elfecsegtem
78 16| Menyasszonyé, Isten szép jegyeséé. Ó, Mária - boldogságos szûz
79 16|       titkos, téli érzéseken is... Ó, drága, értett misztérium;
80 16|          drága, értett misztérium; ó, átlátszó, gyenge fátyol;
81 16|           átlátszó, gyenge fátyol; ó, ifjúság!~Jó a templom padjain
82 16|        Szekrénye! Mennynek Kapuja! Ó, elefántcsontból való Torony!
83 16|           bemutassam a jegyesemet; ó, õ olyan jó katolikus! Ó,
84 16|           ó, õ olyan jó katolikus! Ó, kedves, drága jó nõvér!...~
85 16|            jó volt, olyan bölcs!~- Ó, kedves nõvér - engedje
86 16|        nõvér - engedje meg nekem - ó, de vajon elfogadná-e azt
87 16|             palástot, karingeket - ó, oly boldog lennék!~- Majd
88 16|            boldogult mellett volt. Ó, lényegében nem is változott
89 16|            elpirulva az örömtõl.~- Ó, ne gondolja, azért az apácák
90 16|          messzire?~- Fel Pestre!~- Ó - egész Pestre? Hát mit