| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kaffka Margit Hangyaboly IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Fejezet
1003 8 | növendékek közt; a lassú csárdásra ott kérik fel õket, miközben 1004 1 | legalább, ha csak a külsõ csarnokba surrannak is be a végére, 1005 16| levett kalappal álldogálni a csarnokban. És egy szép vasárnapon, 1006 13| tisztán és külön; az apró csatákról és huzavonákról körülötte 1007 3 | vonásokat; s az élénk arcszín csattanóan vérmesnek - a halvány mennyeien 1008 4 | beszél, kedves nõvér? - csattant fel Kunigunda és lábával 1009 2 | ugyanegyet gondoltak, és csattanva, pirosan megcsókolták egymást - 1010 1 | hallania e rekedt káplárhang csattogó zsémbelését - idegekig ható, 1011 6 | Pável Marika, és tovább csavargatta a hideg vasba a frufruját, 1012 5 | kunkorgós farkú, girbegurba, csavirgós égícsudákat, nõvér! Az ám, 1013 7 | kereszteletlenül elhunyt csecsemõk túlvilági sorsáról, Erzsi 1014 8 | teljes kihûlése közötti csekély idõben még valami kicsiny 1015 6 | sokan jönnek, és velük olyan csélcsap, világias szellem! Az ilyenek 1016 6 | sose akartam; kimentem a cselédhez a konyhába, és szent énekekre 1017 14| magadhoz formáltál. És azt cselekedted velem, amire te magad lettél 1018 4 | éppen ezért nem vétek sõt jó cselekmény számba megy rábeszéléssel, 1019 8 | rendjébe lépjen...~- Helyesen cselekszünk-e és a szerzet érdekei szerint, 1020 5 | lelkiismeret, mi a helyes cselekvés, mit sugall igazi szeretet 1021 13| Egy szapulólány kosarába csempészték a nyomorultak (a konyhafõnök 1022 9 | az asztalon.~- Egész kis csendélet! - mormogta Kapossy az õ 1023 7 | és igazán...~- Nonono! - csendesítette mosolyogva a társa. Végtelenül 1024 7 | hátrafordulva az elsõ padokból csendesítik, kérlelik a bejáró városiakat.~ 1025 12| verni és kavarni az éjszakai csendháborítás. Mindenki erről tárgyalt, 1026 1 | a szilencium nyomasztó csendjébe.~És azzal elkezdõdik a nap: 1027 11| tárgyaltak volt itt az éj csendjében, veszélyben, lopva, suttogva, 1028 13| felmegyünk. A templom környékén csendnek kell lenni, míg valamennyi 1029 8 | szárnyra halkan az ijedt csendû teremben, de egyiket sem 1030 14| pár percig fáradt, idegen csengésű hangján, és a templom közepére 1031 9 | meghatottan rezgõbb, nedves csengésû. Azt is észrevette Erzsi, 1032 7 | neki. Jó szerencse, hogy csengettek hamarosan. Észrevette-e 1033 5 | mindenben!~Künn fátyolos hangú csengettyûszó, ah, az Avé-ra hív már; 1034 15| sötét lett a legközelebbi csengettyűszóig. Erzsi lábujjhegyen surrant 1035 8 | fél hatkor kelt a reggeli csengettyûszóra; hatra elkészült az ágyvetéssel 1036 11| alak húzta meg a „Porta” csengõjét. Oldalt lapulva, némán várt.~- 1037 12| tévedésből meghúzta a kapu csengőzsinórját” - ennyit ismertek csupán 1038 8 | zokogó csuklás volt ez. Síró, csepergõ tavaszi olvadása fiatal 1039 1 | füstölõket, és a fák is egy cseppet sem szégyellik magukat, 1040 16| ifjú fejükre az ég langyos cseppjei hullanak, hegy már apró, 1041 10| hátha most?” - mikor Békássy cserbenhagyta az ellenzéki mandátumér’, 1042 8 | év óta már, ha idõnként cserélõdtek is a személyek a fehérre 1043 9 | hagyott ki, sem össze nem cserélte; bár Fóth káplánt kivéve 1044 9 | bajor, ez a némán izzó kis cserépkályhanõ nem járt máshová - és nem 1045 13| és nem is vették észre a cserét. Én a függöny mögött alvást 1046 12| közül kiérzett, hogy írójuk csettintett a nyelvével; hogy az „ötletet” 1047 10| vonó - a vendéglõs jó kis csigerrel szolgálta ki hát a cigányokat 1048 13| nővér alakjában jött. Barna csíkos gyapjúcsuhát, fekete, durva 1049 4 | hallgatta. Zengett, zörgött és csilingelt oly lelketlenül, olyan siketítõen 1050 16| Szûz sugárzó feje körül csillagkoszorú; szép, erõs lábai alatt 1051 2 | hevülsz és álmodol, és a csillagokat bámulod a háló ablakából, 1052 14| szólt ösmerõs, szíves, csillapító hangján, és kézen fogva 1053 7 | szemei kedves, mély derûvel csillogtak elõ a bronzszínû, borostás 1054 9 | kompromittálhatom egy társnõmet, nem csinálhatok másnak bajt - végre itt 1055 12| jobb; az ember mégis jól csinálja ám, amit vállal és amiért 1056 9 | hímzés, a mi vidékünkön csinálják. - Megrázta egy kicsit - 1057 13| kivált ezzel is „hangulatot csináljon”. Igen, a szerzet (nem egyesek) 1058 11| menyasszony?~- Mit - hogy csináljunk? Ó, Istenem!~- Mit? Hát 1059 4 | hogy még gimnáziumot nem csinálnak már itt is! Hanem volt rend, 1060 2 | szép, forró kis fáta, jól csinálod. A tizennyolcadik év, és 1061 9 | Nem, inkább skandalumot csinálok mindjárt, inkább engem érjen 1062 7 | együtt. És az asszonyka úgy csinálta, hogy kicsit elõrementünk, 1063 15| vallatást, kutatást sem csinálták most olyan ambícióval és 1064 8 | szegény anyámból, hogy ruhákat csináltasson (szerencsére zsidólány a 1065 8 | melyet „szolidabb alkalmakra” csináltatott hozzá. Soror Virginia akarta, 1066 12| alkalmon; de azért, mintha csínján akarta volna kezelni a dolgot, 1067 7 | megnézte alakját, kötõjét csinosabbra kötötte és kiment. Mi ez? 1068 9 | egészen lelkesedem. Ugye, csinoska is az a leány a nagy, meleg 1069 8 | jellegtelen és közönséges csinosság.~Csak Gross Helénnel nem 1070 12| botránkozott az „éretlen csíny” és a „casanovai léhaság” 1071 12| földbirtokos ne találjon ki durva csínyeket, és ne kössön bolond fogadásokat, 1072 13| lehetett elégedve a gonosz csínyszerzõ. Berchtolda a kezeit tördelte, 1073 8 | et? Hehe!”~Így élcelt, csipkelõdött, ilyen együgyûen, ártatlan, 1074 8 | Jókedvûen, agyonetetve, csipkésujjú otthoni ruhában érkeztek 1075 2 | asszonyos keblekkel és csípõkkel. Mindketten utolsó évesek.~- 1076 16| igen! Mert újabban némi csirkefogók kezdenek feltalálgatni olyan 1077 1 | csurogna a lé!”~Három apró csitri hagyja abba erre az eseményre 1078 2 | mások, így persze nagyon csitris - inkább apácák meghódítására 1079 13| viseltek és nagy, sáros csizmákat; tenyeres-talpasok voltak, 1080 13| meghatottsággal, mely mindig elfogta e csodálatos, hûvös bájú és minden ízében, 1081 11| rendbeszedett ruhában, nagy csodálkozó szemét rámeresztve a sokadalomra. 1082 13| legalább érteni, értékelni és csodálni ezt a nagy, emberi kiválóságot. 1083 13| magára imádásig szeretett és csodált barátnõjét.~~ 1084 3 | mélyéig felbuzdult szívvel csodálta a Mennyei Atyát alkotásai 1085 6 | házassági konstellációk, csökken a lányok árfolyama; azt 1086 12| óra után egy nap így szól csöndesen és összerántott szemöldökkel:~- 1087 8 | asztalokat, éppen mögötte ment el csörögve a nagy olvasóval.~- Ott 1088 7 | rendi olvasójelvény szemei csörrenve estek vele a padlóra.~~ 1089 16| Virginia szép keze fölé, hogy csókkal borítsa. Az sima, kissé 1090 2 | múltad is van - hév majdnem csókok a lugasban és egy tavalyi 1091 16| izgalomtól.~- Mibe? Tíz certli csokoládéba! Ha jeles lesz, vesz nekem 1092 13| ne dörmögjön! Kezeiteket csókolja két hálás és forrón szeretõ 1093 5 | közt, jobbról-balról arcon csókolják egymást alig érintve. - 1094 8 | gyenge szorítással, és csókolta arcon apácásan kétfelõl, 1095 8 | tájékozott tud lenni, és csókra nyújtotta a kezét. És a 1096 9 | Erzsi, és arcához emelte a csokrát. - De hiszen a tanár úr 1097 14| vidéki helyi-fõnöknõ után csomagokat küldöztek az „otthoni” novíciák 1098 13| zsebükre koldulnak itt. Már csomagolják is a batyujukat, hogy odább 1099 4 | zavarral, sután bogozgatott egy csomót az olvasója zsinegére, hogy 1100 7 | Jordánnál a tizenkettõt: „Hagyd csónakodat, és jer, kövess!” Ha kell, 1101 12| ahol írok, és csak egy csonka gyertyafény világít; igen 1102 7 | lélektelen, fásult gesztusokkal; csontfehér arca mozdulatlan volt, szeme 1103 5 | pöszmétesorok közt, a nagy olvasó csontszemei halkan zörrentek ruhája 1104 5 | sárgán és soványan, mint egy csontvázé. Kiaszott arca tele volt 1105 11| is közeledtek felé, sötét csoportjaik ott maradtak, újra elnémulva 1106 9 | a tortánál már bizalmas csoportokba húzódott.~- Mondd csak - 1107 8 | sorokat. A kékruhás bennlakók csoportokban suttogtak, és halkan vihogtak; 1108 5 | marhakapu”-n most jöttek be a csordáról a zárda tehenei. Súlyos, 1109 8 | tisztelendõ a pódiumon ugyancsak csóválta a fejét - õ ugyanis költõ 1110 2 | Láttad?~- Mi leli az Öreget? Csuda történt? Megbolondult?~- 1111 8 | negyedévesek körülvették, csudálták, irigyelték, kíváncsiskodtak.~- 1112 11| fe-le-ség-nek - hát mi a csudának másnak? Csak az a kérdés, 1113 10| mán a zanyácák temploma csücskirül is leszedték a gyászlobogót. 1114 8 | elõtt. Fóth káplán füttyösre csücsörített szájjal járt-kelt a folyosókon. 1115 13| mosolygott Szelényi papa úgy csücsörítve mosolygós ajkait a nagy 1116 7 | szokott, füttyös mozdulatára csücsörödtek önkéntelen. Marika elrántotta 1117 11| hozni - vagy mi? Te itt csücsülsz a négyes számú kandidátteremben, 1118 13| erõlködött Virginia egyre nagyobb csüggedéssel).~- Rendelkeznie, igen! - 1119 16| felibe-harmadába teljesíti. Valami csüggesztõ, de végül mégis kibékítõ 1120 1 | amelyek csak alig-alig csüngenek a kocsányon, és olyan illattal 1121 1 | olyan készen, túl éretten csüngnek a kocsányon, hogy csak egy 1122 3 | reflexei révén. A hátul derékig csüngõ, szétterült redõzet a fej 1123 1 | Kunigunda’ gumi bunda! - csúfolják, és kuncogva nevetnek a 1124 10| téged meg „trágyabírónak” csúfolt Sára, amiér’ lóval bajmolsz, 1125 8 | Kornélt háta mögött mamlasznak csúfolta, és inkább Sziduékkal meg 1126 9 | húzódott, sötét szomorú szeme csúfondárosan és kérdve nézett a leányra; 1127 11| megrévlett most a betörõ csúfos, minden érzésüket sértõ 1128 11| szeretik, szeretik... és hogy õ csúfosan elhagyni készül e szent 1129 11| lesz-e még másodszor is kedve csúfságot... nini, ahol ni!~Egy szempillantásra 1130 3 | különös teremtésnek, ki néha csúful leszidta õt is a növendékek 1131 3 | szõrcsizmákban utazott, durva csuhában, s persellyel és feszülettel 1132 8 | zsebkendõbe, vagy tán csak zokogó csuklás volt ez. Síró, csepergõ 1133 5 | apáca guggolt; két keze csuklóban a térdén pihent, úgy lógott 1134 14| összekulcsolt kézzel, félig csukott szemekkel, lassan lépkedve 1135 10| felhorkant. Nekibolondult, még csúnyább szavakat mondott - gáttalanul 1136 6 | éhes szemû polgárista; csúnyácska, hegyes állú, csak ragyogó 1137 5 | bizonytalan érzéssel nagyon csúnyának látta ezt a sereg trágyás 1138 13| igen, eltitkolni ezt a csúnyaságot! Hadd fussanak a csalók; 1139 10| a...~Megint káromkodott, csúnyát, durvát, trágárt. A cigányok 1140 12| csengőzsinórját” - ennyit ismertek csupán be.) És a hatóságok maguk 1141 1 | szlihüpp! Jaj, csak úgy csurogna a lé!”~Három apró csitri 1142 7 | Azonmód, villámgyorsan csúszott bele - (hókuszpókusz) - 1143 16| Módszertanomban.~- Köszönöm, drága! Csúsztassa csak be ide az Ásványtanomba. 1144 7 | köténye alatt óvatosan kezébe csúsztatott valamit. Levél volt, nagy, 1145 15| gyalog is. „Némöt kutyák! Cudar, idögön frajjok!” - morogták 1146 1 | lesz belõle egy kevéske cukorral télire a betegek számára; 1147 16| földije, az a hû postillon d’amour - ki néha finom kuglercukrokat 1148 6 | schon der Kukuck hohl’n von da!” Hahaha!~Úgy utánozta az 1149 8 | Nono, fiacskám! Így ne; dacból, gyerekességbõl nem váltunk 1150 12| másnap délután a nappaliban dagadtra sírták a szemüket. Úgy volt, 1151 1 | növelt, mily jelentõssé dagasztott, mily ártóvá mérgezett itt 1152 3 | ittak, és szent meg hazafias dalokat énekeltek az apácák. Szívesen 1153 8 | tudta ítélni a kisvárosi dámák erkölcseit. De nénje, az 1154 10| Tán nem annak a nevire danoltál az imént? Már péig hiába, 1155 1 | megláthatja a város utcájának egy darabját, felrévlik elõttük álomszerûen 1156 12| esetet. Ki tudja, mikor nyúl darázsfészekbe az ember.~Ám benn, a falak 1157 5 | úgy sietni? Die Ewigkeit dauert ohne den ewig...~Ennyi maradt 1158 9 | Pál ügyvédjelölt úrnak, Debrecen.~A garderobba, míg átöltözött, 1159 6 | jogásznak irkált levelet haza Debrecenbe; képzeljétek, Ördög Palinak 1160 10| be nem számolsz?~- Engem? Dejsz’ azt ne mondja senki! Na 1161 8 | Péter utódjának hivatalos dekrétuma alapján száznapi búcsú érvényével 1162 14| kezdett. Teltek az órák, és dél lett ezen a napon is lassan.~ 1163 5 | kedves tanár úr, holnap délben benézek egy percre magához 1164 5 | fõvel ment tovább; szép délceg járása már az iskolaudvarban 1165 9 | ünnepélyesen!”~„...De van delejtûnk: biztató reményünk,~És kalauzunk: 1166 13| Annyi bizonyos, hogy a délelõtti órákban s az órák közeiben 1167 14| mosóházban sem maradt e délelőttön egyetlen olvasójelvényes, 1168 12| szeretne felrepülni egy-egy délelõttre a Dunaparti korzóra vagy 1169 8 | következett asztali imákkal és déli Úrangyalával, délután kézimunka 1170 15| hoztuk! Legtöbb helyt még delizsánszon kellett jönnünk, de néhol 1171 8 | holott tudjuk, hogy az délszaki növény, és nem nõ meg ködös, 1172 1 | orgonák zöld sûrûjében. Itt délutánonkint, míg szép az idõ, néhány 1173 3 | Szívesen gondolt egy ilyen délutánra, mikor kinn a szabadban, 1174 8 | versekbe fogható: Wehmut, Demut, Schwermut... S amelyre 1175 5 | Die Ewigkeit dauert ohne den ewig...~Ennyi maradt meg 1176 4 | még polgári képezde, was denn nicht auf einmal!~- Régebben - 1177 5 | böjttõl, álmatlanságtól öreg. Derékban mélyen meghajolva köszönt 1178 16| teoriá”-n. Azon, amelyik oly derékul prosperált évtizedekig, 1179 7 | õszies ködös reggelbe, a dérlepett virágágyakra és a zúzmarás 1180 16| édes asszonyé - murillói derûben áll felhõk és rózsák között; 1181 8 | dicsérte a nyílt, bátor, derült jámborságú szíveket.) És 1182 9 | Erzsi is vidám jókedvre derülten nézte meg magának a szõke 1183 8 | tapasztalhatjuk (indokolatlan derültség!). Különben ily hosszú dolgozat 1184 5 | és mély természet; milyen derûsen és megtisztultan szent! 1185 7 | sötétszürke szemei kedves, mély derûvel csillogtak elõ a bronzszínû, 1186 9 | nevetve az asszonyka; és a desszertnél nyílt egyszerûséggel odakérette 1187 9 | súrolt puhafapadlóval és két deszkaládából tákolt pódiummal. A sokfelõl 1188 11| Adél üvöltõ, gúnyos harci diadallal - most nem menekül! Zárjátok 1189 13| kísértéseken kivívott nehéz diadalok árán - hanem egyszerûen, 1190 16| Persephone, ki tavaszkor diadalt arat a Sötétségen. - A bezárt, 1191 8 | bájaikhoz; hangos, erõszakosan diákos modoruk lármája betöltötte 1192 8 | Böskének, másképp bölcs Dianának); - mert nem, nem önökre 1193 13| kézcsókra, mert ez az alázat dicséretes jelének számított az Úr 1194 8 | gyakran és fennhangon szokta dicsérgetni Kapossy tanár urat, hogy 1195 16| virágoké; Mária hava, a dicsõséges, örökös Menyasszonyé, Isten 1196 8 | törõdik ezzel! A hiú világi dicsvágy magával ragadja lelkét; 1197 6 | jut eszidbe, du bolond! Diese närrische grosse Fräuleins, 1198 6 | nem tudta abbahagyni. - „Dieser stinkete Mond!” - azt mondta: 1199 11| tartotta ocsmány fogadása díját.~A hangyaboly, melybe kívülrõl 1200 7 | jött be most is a papruhás Diogén, a szeretett bölcs. Mosolygósan 1201 16| mikroszkopikus betûkkel és „dióhéjban”.~A negyedévesek pedig lenn 1202 9 | Hát jó, egyelõre próbáljuk diplomáciai úton. Ha megígérem, hogy 1203 9 | épp a minap sikerült nagy diplomáciával kiszednem, hogy a kis Helént... 1204 13| segíthet a szegényeken! A diplománkat ki kell, hogy adják törvény 1205 8 | került, akiket magasabb diplomára képeztettek; a fiókházban 1206 13| választás elõtt) - a kegyes és diplomatás Simonea meglátogatta Berchtoldát 1207 4 | felelte Virginia megint diplomatásan mosolyogva, és széles, papos 1208 12| beszélt aztán; óvatosan, diplomatikusan. Bebizonyította, mennyire 1209 9 | szembe az urammal meg a direktorral. Mindig komolykodik. Jó 1210 8 | meg az idén is évi rendes díszgyûlését az alakulása évfordulóján. 1211 8 | tanúskodik. Igen gazdag díszítõ jelzõkben és még erkölcsi 1212 13| fel saját stílusát, szép „díszítõjelzõit” - amiket Sziduval komponáltak 1213 9 | titoktartását. Végtelenül diszkrét természet, és soha el nem 1214 10| Részegek vagyunk, mint a disznók, gyerünk haza inkább! Vagy 1215 9 | Majd a helyi színtársulat dívája monológot szavalt Az Izé-rõl; 1216 6 | zárda is a sok jelöltet. Divatba kezd jönni megint az apácaság. 1217 4 | vagyunk? Kimentünk mi már a divatból régen, soror Virginia, látom 1218 12| szép utazóruhát, melyet egy divatlapból kivágva küldött, hogy abban 1219 14| ami itt... itt a zárdában divatozni szokott... hajfürtökkel 1220 9 | a nagylányok is; cédulát dobálnak; unatkoznak. Ezt Pavel Marika 1221 4 | fel Kunigunda és lábával dobbantott az iménti, néma visszautasítás 1222 11| rajtam van ez a gallér.~- Hát dobd le, az istenfáját! Kész 1223 14| iskolaterembe léptek. Az alacsony dobogón, mint valami színpadon megálltak 1224 7 | nagy zajban a pódiumon, és dobol kékesfehér ujjaival.~- Még 1225 12| fogja lepni húsvétra egy doboz kuglerral; mindennap elhozza 1226 13| a napi dohányát, hogy ne dörmögjön! Kezeiteket csókolja két 1227 12| tudja, hogy mondta az a dörmögõ hangú vasúti portás a télen, 1228 13| fogta el (noha Kunigund ott dörmögött a hátuk mögött), olyan furcsák 1229 8 | Fóth néni mellett, avval dörzsölte körül hamar az orrán a pattanás 1230 13| apánknak is kikeressük a napi dohányát, hogy ne dörmögjön! Kezeiteket 1231 8 | szivarját; itt mégsem lehetett dohányozni. A tanárnõ-apácák közül 1232 13| fölszentelt egyházi férfiú volt.~A doktor kifakadásai a szegény Gregoria 1233 5 | mennyit ért az a tengerentúli doktori diploma!~- Ó, azt ne emlegesse 1234 9 | szerelmi meg tisztesség dolgában; évekkel ezelõtt ezért ment 1235 4 | elbeszélgettünk a szerzetünk dolgairól, a testvérekrõl meg az egész 1236 14| rögtön felállj innét! Mi dolgod térdelni egy másik ember 1237 7 | embernek kis ügyes-bajos dolgokba; ez élet apró munkáiba és 1238 13| mindig nem értek ilyen jogi dolgokhoz. A mi kis Gross Helénke 1239 16| ezekkel a belsõ, zárdabeli dolgokkal, õk már kifelé gravitáltak; 1240 3 | valóságos oszlopa lett e dolgoknak. Ez érettebb éveiben szenvedélyes 1241 4 | éppen, hogy beszélgessek a dolgokról kedves nõvérrel. A dolog 1242 13| rabszolgaságát, a látható dolgoktól függést. - Ej, különben 1243 8 | ambiciózus harmadéves olvasta fel dolgozatát; szép mû volt, tartalmas 1244 8 | fel is ugrott a padban a „dolgozatbíráló”, egy kisütött hajú, kebles 1245 8 | minden negyedévesnek, és a dolgozatíráshoz lusta is volt, meg nem is 1246 12| szemöldökkel:~- Ezeket a dolgozatokat kérném majd... hozzám a 1247 6 | Egy harmadik önképzõköri dolgozatot fogalmazott ceruzával, mert 1248 15| valamelyik fiókházunkban dolgozhatna pár évig; azt mondta, fontos 1249 3 | feladata éppen az volt: dolgozni, hatni - nevelni, tanácsolni 1250 11| ez; a középkorú tanító és dolgozó „fogadalmas” nénék lakóhelye. 1251 7 | iskolákra gondolni. És mennyit dolgozol! Büszkeségünk vagy és igazán...~- 1252 12| szépen kineveznek ugye, és dolgozom; higgye el, leszek olyan 1253 13| uramisten! És a tanítás? Dolgoztatni vele ilyen állapotban! Maga 1254 7 | munkálkodó rend; mi küzdve és dolgozva építjük üdvünket és másokét; 1255 13| hová utazzunk és mennyit dolgozzunk - addig õ magára veszi majd 1256 16| akkorára - úgy sejtem - meg fog dõlni mindenestül az a szomorú 1257 15| részvétele a szörnyûséges dologban, mely annyi pénztõl fosztotta 1258 13| kínlódni, ölni magad a dologgal. Hidd el, drága anyus, hogy 1259 3 | gyakorlati és megfogható dolognak egész más hévvel kellett 1260 15| néhány efféle túl korai dologról ne is tegyünk most ugye 1261 2 | ifjú alakjával bágyadtan dõlt vissza a fának.~- Hát így 1262 7 | valami ügyes rajzoló vagy egy domború tükör megkisebbíti az arcot 1263 2 | rettegnék. Jaj istenem... domnye Zeu!~Dünnyögve, lustán beszélt, 1264 12| abban képzel el (maga igazán drága-kedves), azt mégiscsak az anyámnak 1265 9 | Würdigéért, és Emerikát, a drágicát ma már fekete kötõ nélkül 1266 4 | egyre nehezebbek, minden drágul, a tiszttartók ügyetlenek 1267 8 | Németben eljutott a Sturm und Dranghoz, és neveléstörténetbõl Basedownál 1268 8 | tenyérnyi púderpapirost a drogériából - s mikor már bennült a 1269 5 | terelte össze „párba” a drótkerítés mellett Berchtolda anyás, 1270 16| elölrõl”...~A bennlakók kertje drótsövényén túl a gyenge káposztapalánták 1271 4 | hátravetett szép feje után. Már a drótsövénynél járt, onnan intett a bókoló 1272 12| három cigány maga is nagy drukkban hallgatott; vérükben volt, 1273 9 | szavalt Az Izé-rõl; kis dublé-arany keresztet akasztott a nyakába 1274 7 | szegény Kornélra gondolt, dühbe jött. „Megállj, te hiú béka!” - 1275 3 | káplárönkénye és zsémbelõ dühe mögött: titkolt és szemérmes 1276 6 | lehetne ebben az Erzsiben!” - dünnyögte Gidu, de nem merte nagyon 1277 2 | Jaj istenem... domnye Zeu!~Dünnyögve, lustán beszélt, szép ifjú 1278 11| kosztban. Csak vigyázz, dugd el az istenért! Szóval, 1279 2 | valami, sikerül szanatóriumba dugni szegény asszonyt. Most vagyok 1280 7 | feldíszítse; összegyûrt zsebkendõt dugott bele, mintha vatta volna, 1281 11| némán és kötelességtudóan dugta a kulcsot a zárba. Semmi 1282 14| volna rögtön meghalnom.~Dúlt arccal, zilált köntösben, 1283 2 | csókolt a káplánon, és nem dûltek rá a falak, szent Vince 1284 1 | mit mondta? Ejnye! Ihr dumme Gränd’ln!~A három kis tettenért 1285 4 | célzásból tudomásul vették a Dunán túl és Erdélyben, a szép 1286 15| elvágyik; ott a mi nagy dunántúli rendházunk, ahová kitûnõ 1287 12| felrepülni egy-egy délelõttre a Dunaparti korzóra vagy még inkább 1288 4 | a másik most már megint durcásan. Szemét lesütötte volt, 1289 10| Megint káromkodott, csúnyát, durvát, trágárt. A cigányok a túlsó 1290 11| a deli, a hangos és erõs dzsentrilány, akinek helyén az esze és 1291 5 | kisoltár, a „Fájdalmas Anyá”-é elõtt borult le, s a térdeplõ 1292 11| Helé-énke! Mi történt az é-éjjel?” - a kis jelölt halálra 1293 4 | összevesztek! Csuhaj, mi lesz ebbõl?~Kunigunda megfordult a 1294 8 | Élet felõl. Az órák után ebéd következett asztali imákkal 1295 7 | közönyével kelni, feküdni, ebédelni és imádkozni. - Szóval: 1296 2 | nõtlen emberek kaptak nálunk ebédet, vacsorát - jól és olcsón. 1297 4 | Minden hónapban kimennek ebédezni rokonokhoz, mit tudom, hová, 1298 1 | amint bevásárolni megy az ebédhez... Igen, itt is, a templomajtóban 1299 8 | Sofort! Ihr unverschämte! Eben lumpige ruha-rongyosban! 1300 14| rá akkor a másik szigorú, ébresztõ hangon, és felállt mellõle; 1301 10| mehetek végig az utcán még éccaka se; szeles márciusi idõ 1302 10| Bemegyek, beállítok most, éccakának idejin; de még azt se hidd, 1303 10| beregi fõispánlány. Nanana, ecsém! Tán nem annak a nevire 1304 14| egyenként a kehellyel, az arany edénnyel, melyben az istenség lakik. 1305 9 | és nyomban meginduló edényzörgés, beszéd, kacagás.~Erzsi 1306 8 | nekem úgy bevallhatod, mint édesanyádnak, akit nem ismertél. Én tudom, 1307 8 | ismerõsöm.~- Ez nem akadály, édesanyám szívesen gardírozná, s haza 1308 4 | bekésztetni vagy magunk közé édesgetni egy Isten szolgálatára alkalmas 1309 8 | az árva kis Gross Helént édesgették és pártfogolták - Berchtolda, 1310 10| melyet gyeplõ és kantárszíj edzett. Nyilván faluról jöttek, 1311 15| gimnáziumról s még néhány efféle túl korai dologról ne is 1312 8 | Nekem elhiheti, én értek az effélékhez, szakmámba vág. - Úgyhogy 1313 3 | a szabadban, Isten nyílt ege alatt mondhatta el napi 1314 16| és a pázsit frisse, az egek kékje, a fészkek, hintáló 1315 3 | próbaévek végét, hogy mosott egérszín-csíkú szoknyájukat, idétlen kemény 1316 14| osztatlanul és teljesen, egész-egyen - olvadjon össze mitikus 1317 10| de még azt se hidd, hogy egészõtözetbe! Hanem... Úgy én, gazember, 1318 4 | hely, azt mondják, meg hogy egészségtelen.~- Na! már meg még a földbõl 1319 4 | öreg házunkat is rozogának, egészségtelennek kezdik mondani rosszakaróink; 1320 4 | tudománynak, mint az õ szabad egét, a friss levegõt és a napot.~- 1321 8 | hull, homlokát a forró nap égetõ sugarai perzselik, de õ 1322 3 | imádkozva készülõdtek az égi menyegzõre. Ezenkívül nem 1323 5 | farkú, girbegurba, csavirgós égícsudákat, nõvér! Az ám, olyan huncut 1324 1 | kívánsága legyen - és majd égne érte a pokolban vagy a tisztítóhelyen 1325 15| az enyhén borús tavaszi égre.~Mögötte a kis Geralda ismételgette, 1326 11| alszanak. Rögtön elosztódunk, egy-kettõ-háromfelé - így ni! Ti maradtok; ezek 1327 4 | ha már arról beszélünk - egyáltalában nem olyan nélkülözhetetlen 1328 15| az öregek és fiatalabbak egyaránt jól tudták; noha mostanában 1329 8 | egy kis ünnepéllyel kötjük egybe, csak magunk közt leszünk, 1330 8 | térdelve a szobapadlón s egyben mindjárt a reggeli Úrangyalát; 1331 3 | szegénységet fogadott, s alig volt egyebe a rajtavalónál, de a testületre, 1332 8 | végtelenül tükrözõ szemeivel), az egyebeket is észrevett. Hogy példának 1333 12| pegazus; és azon a héten egyében se mulattak a városban, 1334 16| mint eddig - tudott volna-é egyebet tenni, másforma lenni? Már 1335 12| neveléstannak és minden egyébféle „tan”-nak; no meg ezt a 1336 12| kis diploma. Tudja-e, hogy egyébként is egész komolyan neki kell 1337 11| hûhóval ment minden, mint egyébkor. A kulcs megfordult a zárban; 1338 7 | akarta, hogy ne gondoljak egyébre? Õ olyan jellemes ember, 1339 4 | kik más szárnyban laktak, egyebütt dolgoztak, alig érintkeztek 1340 15| búcsú nélkül távozott el egyelőre onnét, hol oly szívesek 1341 12| züllött öltözékű munkásforma egyén tévedésből meghúzta a kapu 1342 9 | vezették helyes irányban. Nem egyénien, ugye - nem vették figyelembe 1343 9 | én szeretek komolyan és egyénileg foglalkozni a rám bízott 1344 9 | ismerem õt, nagyon érdekes egyéniség!~- Valóban! Lássa, az én 1345 2 | és érdekesnek találta az egyéniségem -, azt mondta, nem akar 1346 15| tisztségre és kötelmekre éppen egyéniségénél s lelki alkatánál fogva 1347 12| áldozza Jézusnak teljes egyéniségét; keverni nem lehet a dolgokat; 1348 14| pap közeledett hozzájuk egyenként a kehellyel, az arany edénnyel, 1349 15| volt az eredménye, hogy új, egyenkénti szavazásra nem is került 1350 4 | a mozgó, libegõ kékbabos egyenruhák felé a pázsit fehér utain. 1351 1 | profánul-sebtiben. De a kék egyenruhás bennlakók ilyenkor beszívhatják 1352 1 | külön padsorokba ültetik az egyenruhásokat, és a közlekedés e világiakkal 1353 13| viszont nem is vétek - sõt egyensúlyozója minden egyéb szenvedélynek? 1354 8 | mindig egymással; hogy mily egyértelmû, gyengéd alázattal érintkeznek 1355 13| csináljon”. Igen, a szerzet (nem egyesek) érdekében halaszthatatlan 1356 9 | szaggatott kiáltozások: Egyesülés, összetartás, meghitt kör, 1357 5 | szegény asszonyoknak, jámbor „egyesületi” nénikéknek ingyen osztogatni 1358 4 | Egyházi ruhákról Gondoskodó” egyesületnek, kegyes Anyánkat nagyon 1359 14| és nem földi szerelemben egyesüljön ezerszer - és ezerszer csodálatosan 1360 1 | magolt belõle. - Nem, ne egyétek meg, én legalább nem tanácslom! 1361 4 | meg a világot elõbb. És õ egyezett bele, hogy itt a városban 1362 8 | kedveli az ilyesmit, „elveivel egyezik”, mi? „A katolikus felekezeti 1363 1 | a páros vonulás gépszerû egyformaságától - néma vánszorgásban elvonulnak 1364 8 | eljöttek, s a gyász idején egyhangúbban folytak a rendesnél is, 1365 1 | gondolat, de ez a szörnyû egyhangúság... mikor úgyis oly rettentõ 1366 14| Semmi!~Az összes szavazatok egyharmadánál csak valamivel több jutott 1367 8 | szeme lángokat szórt az egyház és erkölcs ellenségeire. 1368 7 | hosszú mondatban, valami egyházatya vélekedését akarta elmondani 1369 3 | szép tudomány, de a jeles egyházfejedelem csinos javadalmakat játszott 1370 3 | hamarosan karriert csinált, õ egyike volt annak a néhánynak, 1371 8 | ijedt csendû teremben, de egyiket sem merte utánamondani.~- 1372 11| kandidáták szakasza felé az egyikük. És mégsem titkos „szerelmesek” 1373 1 | legalábbvaló teremtményeire is egyképpen gondja vagyon.~~ 1374 13| Nem tudta volna szóval egykönnyen kimagyarázni, de egy bûvkörben 1375 14| ezen a napon is lassan.~Fél egykor kezdték számlálni a szavazatokat. 1376 12| Néhány nap múlva Simonea, az egykori noviciátfőnök, összehívta 1377 14| elõtt térdelt, és lazán egymásba kulcsolt kezekkel, nyugodt, 1378 4 | összesúgtak, és megkérdezték egymástól, noha nekik jó mindegy volt: „ 1379 7 | mondta elfordulva. - Már egynegyed is elmúlt. Mondd, nem hûltél 1380 16| hálátlan emberiséget. Még egynéhány ilyen impertinens kis lyuk - 1381 4 | tanulni, mint nekem, mint egynéhányunknak kellett. De hát még a jövedelem, 1382 8 | vénült már az iskolaságból egynémelyik...! - rosszalkodott Marika, 1383 13| jószívvel várt volna rá egypár esztendeig!~A derék öreg 1384 2 | városban pletykáztak. Na - ez egyszer-kétszer egész jó hecc, de aztán 1385 7 | tartása hanyag és fáradt lesz egyszeriben; mint akinek mindegy is 1386 8 | beszentelte volt a halottat, egyszersmind megparancsolta az apácáknak 1387 7 | manér. Ritkán lehetett látni egyszerûbb, ökonomikusabb és világosabb 1388 16| Mivel pedig könnyebben, egyszerûbben, kevesebb hézaggal lehet 1389 13| rendesen) a kisebbik és egyszerűbbik vendéglátó-szobába. Napestig 1390 15| helyeselné, ha egy ilyet, egyszerücskét, világiakétól lehetõleg 1391 10| Sári? Olyan szép-e még? - Egyszóval, ha úgy be tudok menni a 1392 8 | nemkülönben, esti Úrangyala, egytized a rózsafüzérbõl karban, 1393 8 | élcelt, csipkelõdött, ilyen együgyûen, ártatlan, kedves, hamiskás 1394 16| lehet) visszajön a régi jó együgyüség arról, hogy az édes holdvilággal 1395 8 | Magdolnával, s hogy baráti együttesüknek egészen meghódítottak még 1396 16| vendége is volt; eljött hozzá együttkészülni az Erzsi földije, az a hû 1397 14| legszorosabb és legbensőbb együttlétben e világ teremtőjével. Az 1398 5 | szeme fehérét a szokásos, egzaltált kifejezéssel fordította 1399 8 | például ön mit alkalmaz ehelyett? Nos?~A piros blúzos kis „ 1400 7 | tanári szobában hagytam; Ehrenfeld-kódex, egy akadémiai kiadvány; 1401 5 | homlokához ért az ajtónál, éhségét, testi rosszérzését mintha 1402 10| pajtás, hagyjuk, most meg ehun ni, egy kis ital elég, hogy 1403 4 | képezde, was denn nicht auf einmal!~- Régebben - folytatta 1404 11| elõtt, a nedves márciusi éjben. Az istállók s a kertész 1405 10| magyarán. Most két óra tájt éjfél után eltikkadtan hull ki 1406 9 | intett - a papok nem ihattak éjfélen túl a másnapi mise miatt. 1407 13| napon erre került éppen az éjféli vagy hajnali vártajárás 1408 2 | Esténként néha ottmaradtak, éjfélig elzongoráztunk, elbolondoztunk. 1409 13| Nem-é? Hát micsodák? Ejh! Maga aludt ott az éjjel? 1410 16| Nagyon sürgõs, aranyom!~- Ejha! Hova utazik olyan messzire?~- 1411 11| nélkül, rémületes némán az éjszakában... A sóbálvánnyá meredt 1412 1 | Boldogasszony-hava tündéri éjszakáin lengõ virágfátylakba burkolózva 1413 5 | öreget most már el kell ejteni; senki hozzá nem békélteti 1414 8 | öltözve, és örült a teljes, ékes, nyíló fiatalságának.~- 1415 10| valahogy hatványozottabb és ékesebb parasztok voltak csak ezek 1416 7 | hoztál készen ide, mennyi ékesszólást, ismeretet és minden képességet; 1417 13| fehér függönyös „kabinett”-eket.~Az új törekvésû, magyar 1418 2 | ablakából, mert a nagy Õ-d az ekliptika elhajlásáról beszélt aznapi 1419 5 | Szegénysorsú, katolikus elaggottak és rokkantak részére.~A 1420 13| biztonságos villanyfénnyel lehetne elárasztani. S mennyivel olcsóbb is 1421 10| az a klastrom!~Igen-igen elázott két úri ember üldögélt a 1422 16| ezek a friss falombok újra elbágyasztják rikoltó zöldjüket szeptember 1423 5 | a fénytelen szemek merev elbámulásában, a kis vázfej ritmikus bizonykodó 1424 7 | tett, mintha szórakozottan elbámulna valamin a háta mögötti padban, 1425 8 | csudaszép, mint amilyen elbizakodott pofa; a szeme például Kapossynak 1426 7 | elszivarozott a tanári szobában, elbölcselkedett, eltréfált valamelyik apácával, 1427 9 | hagyja magát vén apácáktól elbolondítani!~- Nem mindig csak öreg 1428 2 | éjfélig elzongoráztunk, elbolondoztunk. Na, akkor eredt csak meg 1429 1 | polgári iskolások, és magukban elbolyongva vagy összeállva titkolózhatnak 1430 15| felelte Berchtolda kissé elborult arccal. Bevette utolsónak 1431 1 | lombos, kanyargós utakon, sõt elbujdosni a kertpalánk alján az orgonák 1432 2 | pszichológiai furcsaság, vagy elbûvöli a stílusom, a „világnézetem” 1433 12| gonosztevők ördögi, ocsmány élceinek lettünk a céltáblája? Éjszakai 1434 8 | Segélykérõ Nõk«-et? Hehe!”~Így élcelt, csipkelõdött, ilyen együgyûen, 1435 8 | szép és gonosz, mindenkit elcsábít; és te, furcsa lesz, ha 1436 7 | éjszaka lehet majd, ha minden elcsendesül, a hálóban, a kályha tetejére 1437 8 | fogadószobában - elsúgott, elcsicsergett néhány „külsõ” újságot hirtelen. „ 1438 4 | lihegte, mert az utolsó szavak éle elevenén találta: - Bocsásson 1439 10| Öntelten, nyeglén, pávásan elébb, majd búsan, konyultan és 1440 12| vizsgám után leszalad ide elébem; iszonyú hecc lesz; a Tedeum 1441 5 | olyan színû, mint a régi elefántcsont. És mégis volt valami kedves, 1442 16| Szekrénye! Mennynek Kapuja! Ó, elefántcsontból való Torony! Titkos értelmû 1443 3 | is, mely valami nyugodt eleganciát, biztonságot, ökonómiát 1444 3 | so ist die Welt” - mondta elégedetten az értesülésekkel, és útjára 1445 4 | sem volna alkalmas, sem elégséges arra, hogy általa mellõzni 1446 15| kedves nõvér! Egy életen át elégszer tapasztaltam, hogy isten 1447 8 | olyan gyermekes, gúnyos elégültséggel, mint ezt a kis kelevényt; 1448 9 | Würdige-választás idejét, április elején lesz valamikor; mert itt 1449 15| mégsem tagadhatta, egy-egy elejtett utca-zsargon szava rávallott.~ 1450 15| még más oly léha és bûnös elemek közöttük, mint a múltkori, 1451 4 | sok csiricsári tudomány, elemi, polgári, jó, hogy még gimnáziumot 1452 1 | fogócskát játszhatnak a kis elemisták meg a polgári iskolások, 1453 8 | száz teljes napot kell hogy elengedjen érette a bûnhõdõ léleknek! - 1454 5 | vissza Virginia, és arca élénkebb színt váltott egy pillanatra. - 1455 4 | kíváncsiskodott aztán Kunigunda élénkebben.~- Igen, azért küldtem fel 1456 16| sûrû szemcsés permetegje is elered; összefogódzva, mosolyogva 1457 4 | közbe gyorsan Virginia, tán elértve valami célzást -, jó, hát 1458 6 | szenvedett; oly bolondul, élesen és édesen szenvedett. Akkor 1459 4 | hirtelen, átmenet a világi életbõl a teljes elzártságba még 1460 5 | jutott minden ezekben az életekben, mert lelkileg foglalkoztak 1461 2 | rosszat, nem teszi tönkre az életem; egy öregedõ, kedves idealista! 1462 15| mondhatom, kedves nõvér! Egy életen át elégszer tapasztaltam, 1463 5 | minden emlékeztetés világi életére; én tudom azt, észrevettem, 1464 5 | az öregúr példás, tiszta életérõl híres a püspöki városka 1465 8 | és közölt, maga volt az életértés, a bölcsesség; de ösztönös 1466 8 | párnát - végzett magában az életével, lemondott. - Mindegy már 1467 12| kell a hazárd és boldog életfelfogáshoz. Igen, hisz azt mondtam; „ 1468 8 | találtál magadnak hozzád illõ életformát. Voltak-e kérõid?~- Én nem 1469 16| nagyon fontos - „igazi életgondjaik”, az ám! A vizsgák; és a 1470 7 | akarod... legyen, ez nagy és élethosszig való dolog; de csakugyan 1471 14| tudod, hogy mindenem vagy, életkedvem, reményem, minden törekvésem. 1472 5 | könnyen tesznek gõgössé... És életkorához képest szokatlan intenzitással 1473 4 | házfedél takarta be õket, mégis életmódjuk szigorúan elõírt rendje 1474 6 | és megkezdte elõadását az életrõl és a szerelemrõl.~Pedig 1475 16| megtetszett neki) - és az élettanban létezni fog mindaddig, míg 1476 4 | betöltse tartalmával néma életüket -, ó, buzgón meggyónták 1477 14| fékezni fogadtak egész életükön át; hogy a kötelesnél is 1478 16| képesítõ - mely majd „egész életükre” kihat.~A negyedévesek már 1479 4 | éreztük valaha. Mert ez a mi életünk is sok megpróbáltatással 1480 4 | majd; amen! - De a földi életünket isten azért adta, hogy üdvünkre 1481 15| világos terében, honnét drága életzajok tavaszi zsongása árad be... 1482 4 | mert az utolsó szavak éle elevenén találta: - Bocsásson meg, 1483 11| Egy novicia reszketve elevenítette fel Jack, a hasmetszõ régi 1484 13| már közös titkot másnak is elfecsegje. De talán még azelõtt, elsõ 1485 15| könnyûit.~- Ó, de mennyit elfecsegtem itt a drága idõbõl magamról, 1486 13| szemekkel nézve rá; míg elfehérült ajkai idegesen rándultak 1487 3 | lelkiüdvéért, s csakhamar teljesen elfeledte õket. Idebenn fejlõdött 1488 15| legjobb lesz még az emlékét is elfelejteni! De ha Magdolnánk most mégis 1489 5 | és õ itt, a szent helyen, elfelejtett imádkozni... Virginia forró 1490 1 | háttal a nagykapu felé, hogy elfödje a kilátást, az utcát - reggeli 1491 9 | kell annyi fiókházi vendég elfogadására, akik szavazni jönnek és 1492 3 | templomon át, hogy az úr testét elfogadják. A bõredõs fekete öltöny 1493 16| meg nekem - ó, de vajon elfogadná-e azt a zárda éntõlem? Egy 1494 15| hallgató és komor szentet elfogadta ellenõrének. - Mindegy volt 1495 4 | türelmetlen röstelkedést, mely elfogja az embert viszonzatlan, 1496 13| a bûnös okmányt sikerült elfognunk, kedves nõvér. Galád és 1497 9 | tréfából, rosszalkodásból elfogtam - aztán nálam felejtõdött.~- 1498 3 | vedlett vissza; naiv és elfogult nénike volt, aki célzatosan 1499 5 | rendes helyén; beszaladhat elfogyasztani; az õ vacsorájukat majd 1500 4 | megcsúfolt szenvedélye, örökre elfojtott érzései nyomorult martalékát, 1501 7 | azoknak mégis átall szólni, elfordítja arcát kelletlenül. A nagy 1502 1 | a gyümölcs felé.~A nõvér elfordul, valamit mormog még; testes 1503 7 | siessünk órára! - mondta elfordulva. - Már egynegyed is elmúlt.