| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kaffka Margit Hangyaboly IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Fejezet
5017 7 | szinte teljesen elköltözött, letisztult volt minden nemi jelleg, 5018 6 | tartaniok; most emelni akarják a létszámot. Azt hallottam, a Kolba 5019 12| léptei frissek, rugalmasak lettek, mint az õznek... De Erzsi 5020 8 | szegény), mert ünnep harmadján leutazott, ahogy megígérte - leszokott 5021 8 | és gyermeki tekintete a levegõbe meredt. Szelényi papa is 5022 1 | szétcsurgó sûrû arany a levegõben -, akárcsak a többi, valamennyi 5023 8 | káprázó szemekkel. A nehéz levegõjû, boltozatos pincét egy napon 5024 16| innét nemsokára, a szabad levegõre. A helyükre mások, újak 5025 8 | orra cimpáján - tán a zárt levegõtõl, vagy a sok kelt tésztától. 5026 1 | világi” illatot, mely a külsõ levegõvel beárad. Sóvárgó szemük megláthatja 5027 7 | kezébe csúsztatott valamit. Levél volt, nagy, fehér borítékú, 5028 2 | izgalmak közt; ceruzás levélbe, irkalapra, Budapestre - 5029 7 | meg újra egy nagy fehér levélborítékon - aprós, kemény vonású betûket. 5030 11| de hisz itt a Holzerné levele, neked szól; az a bejáró 5031 8 | Ahogy a fiókházi fõnöknõ leveleibõl, a sorok mögül, a hangulatból 5032 12| Mindenrõl értesülök; a leveleink hû közvetítõjét maga, drága, 5033 6 | hû és titoktartó, a mi leveleinket is az hordja ki. - Hány 5034 12| biztat, népszerűsködik és levelez nagy csendben már régóta, 5035 6 | megtudják, mi mindnyájan levelezünk!) Ennyi esprit volt ebben 5036 13| látszott; kezében nyitott, levélféle papírdarab. „Ezt a szennyes 5037 11| nemsokára egy fiatal nõi hang.~- Levélhordó. Express, kéremalássan. 5038 14| folytonos jövés-menés volt; levélhordók, kofák és kereskedõinasok 5039 14| hajfürtökkel és érzékeny, titkos levélkékkel. Az egész lelkemet uralja, 5040 3 | el napi imáit, egy susogó levelû szõlõlugas árnyékában, és 5041 9 | úgy nézett ki, mint aki levert és aggodalmas, pedig csak 5042 13| sóhajtott a jó Berchtolda leverten. - Lám, itt is a szülõi 5043 14| kedvben, szinte némán kezdte levesét kanalazni a még mindig fejetlen 5044 8 | osztályú kupéban...~- Mén-ni lévetkezkedni! Sofort! Ihr unverschämte! 5045 13| volna néha ilyen lenni; levetni kínos kételyeit és a lelki 5046 16| figyelmeztesse. A fiatalember levette kalapját, és tisztes, hálás 5047 3 | állami intézetekbe küldték levizsgázni, hogy a törvénynek is elég 5048 1 | gyönyörûséggel... Ám egy nagy, csurgó levû, túl érett körte leesett! 5049 5 | magasba, aztán lassan félig lezárta sûrû pillás szemhéjait; 5050 14| mennyei gyönyörben úszva, lezárták, és zsibbadt mozdulatokkal 5051 4 | Idegen itten; csak úgy lézeng a többi közt, vagy ül magának - 5052 3 | mulattak, s csak néhány árva lézengett itt - mondják, ezekhez szelíd 5053 4 | aranypöttyes zöldjébe s a mozgó, libegõ kékbabos egyenruhák felé 5054 8 | kanonoki stallumot, sem lila övet, nem járt sehová, és 5055 2 | szerelmeskedik, nem akar lilaszín-övet, elmotyorog a fizikaszobában 5056 16| bokrokon, az orgona fürtje már lilult, és egy-egy sima, hûs bimbófej 5057 2 | szerepel a zárdai pletyka listán. Nézd meg õt, hát õ mit 5058 1 | hitmagyarázat, karban imádkozások, litánia az ájulásig, hideg kövön 5059 8 | ünnepnap ezenkívül még délutáni litániára mentek a templomba, s a 5060 10| hász’ eszes ember is vót, literátus, nagy fene jogász mán akkor 5061 8 | szeme csak rejtve, ritkán lobogott fel gyönyörû tûzben, Marika 5062 10| urak parancsára. Habzsolva locsolták agyonszáradt torkukba a 5063 6 | jómaga; van azon mit imádni? Lóduljon haza innét, az ágyába, míg 5064 6 | frufruját, hogy másnap göndören lógjon a homlokába. A folyosó felõli 5065 5 | csuklóban a térdén pihent, úgy lógott lefelé tehetetlenül, sárgán 5066 11| Keljetek! Hamar, kötelet!~Loholva szaladt ki az udvarra, el 5067 7 | testrészekrõl, miniatûr gépek, lombikok, burák, sok üvegcsõ. Csend 5068 16| hullós virága meg friss lombja alatt. Övék volt az egész 5069 15| árad be... utcalárma, friss lombszagú és porszagú szellők, esti 5070 7 | csendben követtetnek el - a lopás például, viszont ama szent 5071 16| összegöngyölt cédulákat lopnának be az „írásbeli”-re; olyanokat, 5072 15| Erzsi kerítette össze, ő lopta fel az újépületből, ahol 5073 7 | ornamenseket, rózsát és palmettát, lotost meg tulipánt meg Juno bambán 5074 10| szobájában. Rövid zekét, lovaglónadrágot és bõrkamásnit viseltek; 5075 10| trágyabírónak” csúfolt Sára, amiér’ lóval bajmolsz, meg hogy kibuktál 5076 15| leendő apácákat, mint a ludakat ülőre. Volna csak ő ott, 5077 8 | az õ munkája, és nappal lúg ette kezeivel kézimunkát 5078 2 | nyári szünidõn. A portré, a lugas, a holdvilág, a falusi nagybácsi 5079 2 | van - hév majdnem csókok a lugasban és egy tavalyi nyár és egy 5080 8 | Ihr unverschämte! Eben lumpige ruha-rongyosban! Nem akarja 5081 4 | vagy a lépcsõk felett, a lurdi-barlang mécse halvány világánál - 5082 2 | domnye Zeu!~Dünnyögve, lustán beszélt, szép ifjú alakjával 5083 16| hogy olyan - olyan igazi lyányok legyenek; egy kis rongyos 5084 16| egynéhány ilyen impertinens kis lyuk - akkor jön egy merész fickó, 5085 6 | megkergült állat, maga beteg macska! Vége legyen most már rögtön 5086 12| repülni, szabadon, mint a madár! Hogy felmegyek-e egy-két 5087 8 | visszakergette a nappaliba.~- Mágá pédig siétni, sie Fratz 5088 3 | És mennyi sok félszeg, magabízatlan, világtól elvadított teremtést 5089 13| megismerte, kiélte, kivezekelte magából minden rossznak a hajlamát. - 5090 14| tudtál engem szeretni, ha magadhoz formáltál. És azt cselekedted 5091 8 | lélekkel, és nem találtál magadnak hozzád illõ életformát. 5092 1 | zománcos színeid szépségében; magadra vetted a világ bûneit!...~- 5093 10| Békássy Laci miatt. Mer’ azt magáhó valónak ítilte - hász’ eszes 5094 6 | az elhalt võlegénye képét magánál tarthassa a kabinettjében! 5095 9 | ünnepélyesen megígérem, hogy mint magánember fogom otthon elolvasni - 5096 16| termett. Jól tudta, hogy magánosok, külvárosi lakosok kertjei 5097 2 | felsõbb képzõ osztályait magánúton. Igen, nagyobb fizetés, 5098 14| nem látok nálad különbnek, magasabban állónak; senkit még most 5099 4 | Kunigunda -, mindig csak magasabbat akarnak! Így is már annyi 5100 13| ízében, minden mozdulatában magasabbrendû teremtés mellett. Nem tudta 5101 13| árán - hanem egyszerûen, magától, mert jónak született, és 5102 4 | kötheti a vörösnyelvet, hanem magázni kell õket, jó, hogy nem 5103 13| és dolgozott köztük az õ Magdolnája, az õ földi szentje - halkan, 5104 14| kezed, Magdolna, Magdolna, Magdolnám - ó, tedd a homlokomra a 5105 15| emlékét is elfelejteni! De ha Magdolnánk most mégis elvágyik; ott 5106 14| szavazatot kapták: Leonára és Magdolnára. Az alapítólevélben világosan 5107 5 | mindörökké - hozza magával azt a Magdolnát is holnap! Majd megegzamináljuk, 5108 8 | bûnhõdõ léleknek! - Ó, hitnek mágikus ereje...!~Másnap pedig újra 5109 5 | kõkapun át. Már hullatta magját az a különös, nagylevelû 5110 10| Mér zárják be hát akkor magokat a nyavajások? Mér nem jönnek 5111 16| tanulgatni - járkálva, a hangos magolásba szinte belezöldülve és szédelgõ 5112 16| jelezve a buzgó, elmerült magolást - de az eszük egyre elkalandozott. 5113 16| Borzasztó, mint a malmok - magoló malmocskák! Mink idebenn 5114 16| magának! - mondta a két kis magolónõ csaknem egyszerre, és hirtelen - 5115 8 | el fog oszlani, mihelyt a Magosságbeli a szavazás rendjén megnyilvánítja 5116 6 | míg az öreg haza nem tér magukhoz; vegye hátára a kendõmet, 5117 15| a maguk részérõl - õk is maguknak tulajdonítva ez utólag kétessé 5118 12| engedünk a kemény fékből saját magunkon, úgy akaratlanul is ajtót 5119 15| a drága idõbõl magamról, magunkról; bocsásson meg! Pedig tán 5120 1 | fantázia és tilalom! Fának magva, isten gyümölcse, most már 5121 1 | hosszú, nyári csendben piciny magvakat pólyáltak eleven szöveteik 5122 10| nélkül, konok kettesben, magyarán. Most két óra tájt éjfél 5123 14| rendelésébõl való sajátosság volt magyarázata, akárcsak azokénak; hanem 5124 7 | borzasztó! Beszélget vele, magyarázgat - kérdez, okoskodik; hát 5125 13| a másik ízetlen, csúnyán magyarázható és közönséges visszaélés; 5126 15| akarta kerülni a hosszas magyarázkodást és esetleges szemrehányásokat - 5127 8 | talárszerûen reverendáját, ha magyarázott; morcos, sötét szeme lángokat 5128 2 | heccek lesznek itt az idén! - magyarázta neki, míg a drótsövény alján 5129 4 | amit itt nyújtunk, nem elég magyaros, hazafias szellemû. Hogy 5130 3 | szerénykedett a tiszta és konok magyarság közt. Abban az idõben volt 5131 1 | hónapjaiban feldajkálták piciny magzatjaikat, és most, hogy újra õsz 5132 8 | különösen egy harmadévesnél, ki mához egy évre már a képesítõvizsgálat 5133 10| Komoróczy Sárát megtanálom! Maj’ másképp beszél most véllem, 5134 9 | mondta magában Erzsi, és majd-majdnem ki is szaladt a száján, 5135 6 | szenvedélyrõl papoljon egy ilyen majomnak! Annyit mondok, ha fel nem 5136 5 | bámult az apácára, és tovább majszolta barna kenyerét; már megszokta 5137 16| 16.~Május - boldog hó - tavasz teljessége! 5138 16| álmok, felhõk, ez örök májusi oltárok - ifjúság...~És 5139 8 | Teljes félórába telt, míg a makacs szimbólum, az „ember”, rájött 5140 8 | templomban, negyed nyolckor makk-kávé-reggeli szilenciummal - természetesen 5141 7 | lelkünk nem bírná a tiszta malasztot, noha Mária volt az és nem 5142 16| mint a malmok - magoló malmocskák! Mink idebenn még csak a 5143 16| fizikából? - Borzasztó, mint a malmok - magoló malmocskák! Mink 5144 8 | volt, de már nem tétlen malmozásban; - fognia kellett, s kövérke 5145 9 | vén kamasz Erzsihez, ez máma kimegy szoáréra, és anyányi 5146 6 | Év végén meg fogom írni a mamájának ismeretlenül, hogy adják 5147 7 | Én a Fóth tisztelendõ úr mamájánál vagyok kosztban, tudod; 5148 1 | házából jártak iskolába, a mamájuk keltette õket, pörölt, ha 5149 11| már! Lusta kutyák! Alávaló mamlasz barmok! Elõ, kötelekkel, 5150 8 | barátságtalan. Kornélt háta mögött mamlasznak csúfolta, és inkább Sziduékkal 5151 10| feljebb a másik butult, mámoros haragja. - Mér zárják be 5152 9 | maga elé; a kezdõdõ, korai mámorosság állapotában. Túl gyorsan 5153 10| cserbenhagyta az ellenzéki mandátumér’, a bolond - de bizon akkor 5154 7 | minden keresettség, móka és manér. Ritkán lehetett látni egyszerûbb, 5155 13| példának állította õket a manértalan, õszinte áhítatra nézve.~... - 5156 6 | kijózanodna, nem hogy még szítsa a mániáját, hogy itt szenvedésrõl meg 5157 14| hiányoznia, és a külső, testi manierok, a szemek, arcvonások és 5158 6 | Most már kidühöngte magát mára; mint a szélvihar; pihenni 5159 16| és hosszadalmasan és sok maradékkal. Mivel pedig könnyebben, 5160 8 | segítni és húzni lehet, és maradhat minden a régiben?” Én nyíltan 5161 4 | mintha rendes ember meg nem maradhatna otthon, a hazájában is), 5162 10| tanú? Én is menjek?~- Te maradj csak itt, mer’ hepciáskodnál. 5163 12| tanítónõvérek az óráikon túl ne maradozzanak el, és ne tartózkodjanak 5164 11| felé, sötét csoportjaik ott maradtak, újra elnémulva a folyosók 5165 11| egy-kettõ-háromfelé - így ni! Ti maradtok; ezek induljanak erre a 5166 13| olyat, aki valahonnét a máramarosi határszélekről került. Ez 5167 13| elfogták a nyomorult bûnösöket Máramarosszigeten. Csak még ide ne hozzák 5168 2 | félértelmû válaszokat kaphatnál a margóra, vagy okot adnál, hogy óra 5169 5 | akácokkal; a sarkig tárt széles „marhakapu”-n most jöttek be a csordáról 5170 15| újépületből, egyenesen a Marhakapun át... mikor a többi bejárói 5171 6 | kölyök! Magának való ez a marhaság? Kár, hogy okosabbnak hittem! 5172 10| vármegyébõl, az itteni híres marhavásárra; egész nap fázódtak és alkudtak 5173 9 | osztályában...~- A kis Pável Mari, ugye? - rukkolt elõ Erzsi 5174 16| tavaszi ájtatosságot; e Mária-litániakat a zárdatemplomban. S a bennlakók 5175 5 | Az Úr angyala köszönté Máriát; s õ méhében fogana a szentlélektõl...” - 5176 8 | szépségét, melyhez képest a Marikáé csakugyan szobacicus-arc, 5177 2 | szép, nagy hittanár, mert Marikának csak testes és széparcú 5178 9 | aztán meggyõzõdéssel -, a mi Marikánknak komoly, szelíd, baráti bánásmódra 5179 1 | templomajtóban lehet látni néha Marikat kosárral, rózsafüzéres öreg 5180 9 | õ kis bizalmaskodásairól Marikával.) - Hogy õszinte legyek, 5181 2 | szentséget imádni. De azt hiszem, máris folynak a rejtett korteskedések, 5182 1 | egymást, s közben látták Marit a nagy piaci kosárral, amint 5183 1 | vöröslik a méregtõl, és tömzsi marka keményen szorítja az olvasó 5184 4 | megint az olvasószemeket markolászták.~- Hisz azért jöttem ide 5185 10| majd a cigányok? Megkened a markukat! - kötölõzködött a másik.~- 5186 9 | piros száját. „Mint egy Marlitt-regényhõs!” - gondolta sok jóindulattal. 5187 7 | majdnem a fülembe azt mondta: mármost megint bemegy ebbe a nagy, 5188 6 | megkehül a hideg folyosón! Mars! - És ha eszébe jutna megint 5189 4 | elfojtott érzései nyomorult martalékát, és közbe maga is rikácsolt, 5190 16| tudott volna-é egyebet tenni, másforma lenni? Már ilyen volt a 5191 16| háborúknál vagyunk és a másikban a szpektrál-analízisig. - 5192 2 | szépségû leány mondja ezt, és a másikhoz simul. A sima arcú, telt, 5193 15| ember megérzi az ilyet a másikon - rendesen kölcsönösek ezek 5194 11| meg, csak rohant tovább a másikra, ahol az apácák hálótermei 5195 5 | Az ám, olyan huncut egy masina az!~- Ne mondja!~Nevettek. 5196 4 | azért nem vagyok rosszabb másnál, der liebe Gott soll’s verzeih’ 5197 9 | nem ihattak éjfélen túl a másnapi mise miatt. Másnap még a 5198 15| végén (a püspöki rezidencián másnapra várták a Méltóságost) - 5199 7 | ismétli meg a szép, hiú ember. Második alkalommal a leány elõrehajolva 5200 7 | természettudományt egy fehérszemélytõl. Másodiknak Marika felelt; némi vállrángatások 5201 11| ismerõs ajakról; de még húsz másodperc volt hátra... még tizenöt, 5202 11| hallva számolni kezdte a másodperceket. Már hallotta a zajt, léptek 5203 7 | felhúzott szemöldökkel néhány másodpercig. Késõbb úgy tett, mintha 5204 14| áhítatot - hogy legalább másokban, a többi szemlélőben botránkozás 5205 7 | dolgozva építjük üdvünket és másokét; nem élünk passzív áhítatnak, 5206 14| mozdulatokkal emelkedtek fel, hogy másoknak adjanak helyet. Az alsó 5207 5 | ezerszer tette, ahogy mindenki mástól látta itt, egynek kivételével.~„ 5208 10| gyerünk haza inkább! Vagy másüvé! Jobb helyre!~- Te mán nekem 5209 13| vertél fel álmomból., vagy másvalakit a nõvérek közül.~- Féltem, 5210 16| kimutassák, milyen igazságosak a másvallásúakkal is. No, fogadjunk!~- Fogadjunk, 5211 2 | csak úgy nézni - maga nem mászik bele nagyon.~- Igen, de 5212 15| szólította meg, hogy mit mászkál erre?... Ámbár most már 5213 15| nővér, az én lányaim nem mászkálnak hírem-tudtom nélkül a házban 5214 16| kis picurka kis fluidális matériácska száll be az ablakjukon, 5215 8 | Ábrányiakat szavalták vidéki matinékon. Teljes félórába telt, míg 5216 16| mindig ott volt az ifjú mátkapár; innét a templomból nem 5217 16| példázó. Tiszta és ifjú mátkapárok hava; Mária hava és a kinyílott 5218 16| kert; a virágfelhõs bokrok mátkaruhája s a megifjult nagy anyafák 5219 11| hív, hogy légy vendége a mátkaságod alatt. Onnét aztán írhatsz 5220 10| Krisztussal mén el, hékám, azzal mátkásodott el truccbul Békássy Laci 5221 6 | mondok, ha fel nem hagy vele mától fogva - lesz valami kis 5222 3 | halántékot, a nyak és az áll matrónás gömbölyödését s a szürkülõ 5223 9 | elõkelõség külsõ, kenetes máza alatt többnyire egy-egy 5224 4 | felett, a lurdi-barlang mécse halvány világánál - egy 5225 6 | állva, hogy fölérhessék a mécsest a kályhán. Egy harmadik 5226 11| árnyékát látta a színes mécsvilág elõtt - a némaság; a szûk 5227 1 | bizony nem éltek itt szûzi meddõségben, hanem - miután Boldogasszony-hava 5228 9 | kell még a dolgot - a jó mederbe, tudod -, ezek a szerelmesek 5229 8 | fejcsóválások közt tekintve le a még-még meleg cserépkályha tetejérõl; 5230 1 | zsémbelését - idegekig ható, meg-megújuló árját a pulykamérgû pirongatásnak 5231 10| azt ne mondja senki! Na megájj, az apádat... Hát most mingyár! 5232 12| lenne, hogy az ilyesmit megakadályozza ezutánra. Ajánlotta, hogy 5233 7 | zavarba hozza, belebonyolítsa, megakassza - és végre is sikerült ez 5234 14| kiejteni... És ahogy így megalázva és szenvedve szemben állt 5235 15| nagy szellemi képességekkel megáldott nõvérünk, és a legkomolyabban 5236 16| kibékítõ középszer ez; a neve: megalkuvás, így van ez kinn az „igazi” 5237 2 | káposztákhoz - Szelényi tata megállítja, kérdezõsködik - ezt vártam! 5238 11| papa a portafolyosó végén megállította Gross Helént, és a vastag 5239 7 | Kornélra gondolt, dühbe jött. „Megállj, te hiú béka!” - gondolta. 5240 14| dobogón, mint valami színpadon megálltak egymással szemközt; Magdolna 5241 5 | istállók felé; õ kitért nekik megállva, és elfordította arcát. 5242 8 | leskelõdõ Gonosz kísértése megbánatta vele kolostori életét, imáit 5243 7 | aztán, azt mondja a mosóné, megbánta mégis, hogy szólt, mert 5244 3 | áldozott - tisztelték és megbecsülték, bár az alárendelteknek 5245 12| elszabaduljak magához is a megbeszélt találkára; mert õ gyanút 5246 6 | írni a Palijának, azért megbízhat bennem; van egy bejáró földim, 5247 4 | régen látom én azt, most megbizonyosodtam! Nem így beszélt ön velem 5248 13| püspök urat, nevezze ki megbízottját - mindnyájan önt óhajtjuk, 5249 13| fogadalmasok; a Jóistenke is megbocsát, mert gyermeki szeretetbõl 5250 13| mert kedves, jóízû és okos megbocsátás rezgett csúfondáros hangjában 5251 4 | porainkat, megbolygatni a megboldogultak koporsóit!~- Azokat nem 5252 4 | akarják túrni a porainkat, megbolygatni a megboldogultak koporsóit!~- 5253 11| szemérmetes, ott - a feszületen. Megborzadt, fogai összeverõdtek, fázott; 5254 8 | szilencium órájában is sokszor megbotránkoztatták az öreg testvéreket. (Mert 5255 2 | korrepetíciója következett ott két megbukott polgáristával.~- Igen, ezek 5256 13| hánytorgasd! De rád jött eccer!... Megcsinálom magam, te meg majd beárulhatsz.~- 5257 8 | a haját már elõbb szépen megcsinálta egy félreesõ helyen, parányi 5258 12| mégiscsak az anyámnak kell még megcsináltatnia, szegénykének. (Igen, csakis 5259 1 | majd, csakhogy az úgy lesz megcsinálva, hogy a meggyóntakért nem 5260 11| számlálgatta.~- Ah, most megcsípjük! - kiáltott Adél üvöltõ, 5261 4 | keze után kapdostak, hogy megcsókolják. Kunigunda nem kísérte tovább.~- 5262 2 | gondoltak, és csattanva, pirosan megcsókolták egymást - aztán lihegve 5263 4 | szegény csengõt - lázongó, megcsúfolt szenvedélye, örökre elfojtott 5264 2 | Egy szép sötétpiros rózsát megdicsértem a kertjében, másnap a kertésze 5265 14| megenyhült újra, a harag és megdöbbenés helyére visszasimult a szokott 5266 15| mondott, attól maga az Öreg is megdöbbent, és szinte barátságos egyetértéssel 5267 8 | nem is mindenesetre álló, megdönthetetlen sarkigazság és természettörvény 5268 2 | Úgy látom, addig akarnák megdolgozni, míg õ életben van. Kivált 5269 13| hagyományos, de szörnyen megdrágult szûzviasz helyett. - S ha 5270 10| hogy te megkéretted akkor mégeccer, hogy „no, hátha most?” - 5271 1 | Na wasz isz! Vegyeteg, megegyetek! Na... mit mondta? Ejnye! 5272 5 | Magdolnát is holnap! Majd megegzamináljuk, majd kisül, mennyit ért 5273 6 | csalódottakra. S még hogy valakinek megengedjék, hogy az elhalt võlegénye 5274 3 | csúnyán fejéhez verte: „Otthon megennél! koplalolsz, te Fracc, te 5275 14| mozgalma, szenvedése és megenyhülése. - És mikor még zsibbadt 5276 15| kölcsönösek ezek a nagy megenyhülések; és a viszonyokban rejlik 5277 14| a másik - Magdolna arca megenyhült újra, a harag és megdöbbenés 5278 8 | volt. Istenem! Minden jót megérdemelne egy ilyen ember! - Te, a 5279 16| egy-egy sima, hûs bimbófej megérintette fiatal arcukat.~1917~Vége~ ~ ~ 5280 15| kerülni mindig ily kölcsönös megértéssel és bizalommal!~- Bûnös emberek 5281 14| vívómesterhez; és egyszerre megértette önmagában annak a gyûlölködésnek 5282 13| világon nem szólsz errõl, megértetted?~- Igenis.~- Most pedig 5283 9 | mórikálni magam, adni a megértõt, a tudományos hajlamút! 5284 15| öregek vagyunk, munkában megfáradottak; mi nemsokára már a végsõ 5285 4 | megköveteli, hogy arra való, megfelelõ képzettségû erõket alkalmazzunk. 5286 4 | a teljes elzártságba még megfélemlítette volna tán! Figyel a szavaimra, 5287 8 | eltikkadva; ereje végsõ megfeszítésével törtet a cél felé. Az út 5288 8 | Helénen is lehetne némi megfigyeléseket tenni; hogy hány öreg és 5289 9 | beszéd, kacagás.~Erzsi megfigyelte a szomszédját - komolyan, 5290 14| parancsokat, magukra vállalják és megfogadják még a tanácsokat is. - Ó, 5291 3 | hozatta ide õket; az, amelyik megfogadta, hogy „még a kanászok is 5292 3 | valaminek, gyakorlati és megfogható dolognak egész más hévvel 5293 2 | õ arcodhoz hajolna, és megfogná a kezed... na?~- Ugyan, 5294 16| kisasszony hajfürtjeiben kissé megfogyatkozik a pigmenttartalom, akkorára - 5295 1 | szégyellhetné magát, na nem igaz? A meggyónt vétkek is napvilágra jönnek 5296 4 | néma életüket -, ó, buzgón meggyónták hét végével mind e bûnöket, 5297 1 | lesz megcsinálva, hogy a meggyóntakért nem fogja érezni az ember 5298 11| rámeresztve a sokadalomra. Meggyorsította a lépteit; és felemelte 5299 4 | utain. Komolyan, okoskodva, meggyõzõ hangon kezdte magyarázni:~- 5300 9 | Igen - folytatta aztán meggyõzõdéssel -, a mi Marikánknak komoly, 5301 16| valahol veszély; aztán hogy meggyõzõdött, hirtelen surranással az 5302 5 | álmatlanságtól öreg. Derékban mélyen meghajolva köszönt feléjük messzirõl, 5303 14| Mit?... Jobb volna rögtön meghalnom.~Dúlt arccal, zilált köntösben, 5304 4 | hisz ön nem is hallgat rám! Megharagítottam valamivel? Hibáztam?~- Ej! 5305 8 | no! Milyen kedves, drága, megható volt. Istenem! Minden jót 5306 9 | szomszédját - komolyan, meghatott és elmélyedõ arccal nézett 5307 9 | eszerint lett mind melegebb, meghatottan rezgõbb, nedves csengésû. 5308 10| esztendõt leéltél azóta, megházasodtál, megözvegyültél, jó pipa 5309 9 | Egyesülés, összetartás, meghitt kör, a munka fáradalmai, 5310 8 | is (noha Kornélt szívesen meghívta a falusi nagybácsi, de nem 5311 2 | csitris - inkább apácák meghódítására kipróbált, biztos módszer; 5312 8 | baráti együttesüknek egészen meghódítottak még néhány magyar nõvért, 5313 5 | túlságba viszi; aztán beteg is, meghûlhet itt a nyitott kapu szélében; 5314 12| munkásforma egyén tévedésből meghúzta a kapu csengőzsinórját” - 5315 16| virágfelhõs bokrok mátkaruhája s a megifjult nagy anyafák minden dísze. 5316 8 | harmadján leutazott, ahogy megígérte - leszokott nagy üggyel-bajjal 5317 9 | Okának kell lenni, hogy így megijedt; szinte reszket. Végre is 5318 6 | szobor, melyet térden állva megimád.~- A Jézuska is szenvedett 5319 8 | hosszúnak találtam, és nagyon megindító az élet szenvedéseinek és 5320 14| elhalványult arcukon szent megindulással; olyanok voltak, mint a 5321 1 | szélû képet kap helyette. És megindulnak a szép, érett gyümölccsel - 5322 9 | harsogó „éljen” - és nyomban meginduló edényzörgés, beszéd, kacagás.~ 5323 8 | alt hangján, egyszerûen és megindultan beszélte végig a nagy morál-költeményt; 5324 15| zsebkendõjét, és beletörölte megindultsága könnyûit.~- Ó, de mennyit 5325 8 | sütögette a frufruját - (õ megírta apjának, az öreg állomásfõnöknek, 5326 7 | életre szóló belátás vagy megismerés vagy undor vagy elhivatás... 5327 13| leszámolt azzal is és mindennel; megismerte, kiélte, kivezekelte magából 5328 14| szabad, hogy azt hidd, hogy megítéllek... vagy nem értelek meg... 5329 5 | gondolatban az imént csaknem megítélte Gregoriát, miért Fénrichhel 5330 14| volt, hogy egy pillanatra megítéltelek az imént. Oly más lélek 5331 5 | furcsa, józan, paraszti megjegyzése szájról szájra jár. Hiába, 5332 3 | szeretetbõl” visszasúgta az ilyen megjegyzéseket.~~ 5333 5 | óvónõ-képezdések! Az ilyesmi rossz megjegyzésekre adhat okot a világiak közt; 5334 13| többi penziósok most már megjegyzést sem tettek; néma és gúnyos 5335 7 | lehetett volna rendesen; Isten megjelölte valamivel, azt mondja. Persze... 5336 5 | között.~- Ha meglátja, nõvér, megjön a kedve, s kiguberál nekem 5337 1 | most, hogy újra õsz van, és megjöttek a lármás, szegény kis emberszüzecskék 5338 10| márciusi idõ van.~Szinte megjózanodott, céltudatos, ügyes, körültekintõ 5339 4 | annak nem kellett volna megkapni a tüdõbajt; erõs szervezete 5340 6 | kendõmet, no, mert még jobban megkehül a hideg folyosón! Mars! - 5341 10| hazudnak majd a cigányok? Megkened a markukat! - kötölõzködött 5342 11| pici férfi-gonoszkodással megkérdezte tõle, hogy „No, Helé-énke! 5343 4 | bólintva összesúgtak, és megkérdezték egymástól, noha nekik jó 5344 13| és szépek - de ha tõlem megkérdik majd, nem fogom tudni megmondani, 5345 13| léptekkel elsietett, hogy megkeresse Virginiát. Egy hét választotta 5346 10| De azt is, komám, hogy te megkéretted akkor mégeccer, hogy „no, 5347 6 | bosszúsan. - Hallja, maga kis megkergült állat, maga beteg macska! 5348 6 | harmadiknak a Helénke ágyára, és megkezdte elõadását az életrõl és 5349 7 | rajzoló vagy egy domború tükör megkisebbíti az arcot szõröstül-bõröstül 5350 7 | kihívta az egyik apácát. A megkönnyebbülés mély sóhaja... Ezek a kis 5351 15| surrant fel a lépcsőn és már megkönnyebbülten, szinte boldogan sóhajtott. 5352 13| adminisztrációt mennyire megkönnyítené ebben a nagy házban, ha 5353 15| ön kedvéért, nagy munkája megkönnyítésére - hogy ideküldjük mellé 5354 14| szerelem pillanatai után valami megkönnyült és felolvadó, mély és megtisztult 5355 13| tilalmat és aprólékos, biztos megkötöttségeit a mindennapi tevés-vevésnek; 5356 4 | iskolában, mert a kormány most megköveteli, hogy arra való, megfelelõ 5357 13| közt még õ tudja leginkább megközelíteni - vagy legalább érteni, 5358 2 | komolyba kezdett menni, én is megkozmásodtam - õ meglepõnek és érdekesnek 5359 7 | tisztességesen. „Lám-lám, hát ilyen megkülönböztetõ szimpátiával viseltetik 5360 5 | közelébe ért soror Virginia, meglassította a lépteit, és komolyan, 5361 10| másképp beszél most véllem, ha meglát!~- Ugyan te, ne bolondulj 5362 1 | levegõvel beárad. Sóvárgó szemük megláthatja a város utcájának egy darabját, 5363 5 | minden papja között.~- Ha meglátja, nõvér, megjön a kedve, 5364 4 | van! Azért se nem! Majd meglátják! Azért sem!~Felragadott 5365 11| felõle; aztán holnap majd meglátjuk; majd beszélünk még róla; 5366 4 | egy szép vasárnap délután meglátogat bennünket. Ide készítettem 5367 9 | ágyán is kért (hogy egyszer meglátogattam) - csak legyünk jók az õ 5368 10| bemegyek én oda mingyár, osztán meglátom!~- Hova a fenébe mennél, 5369 8 | és csalódásainak festése. Meglátszik, hogy igaz érzésbõl fakadt. 5370 3 | hüvelyekben - itt csakhamar meglelték önmagukat, belsõ biztosságukat 5371 12| végrehajtóját. A részletek, a meglepetés, a hatás, a kép festésénél 5372 2 | nyugalmad, a kedélyed. És milyen meglepõ kifejezésekkel beszélsz. 5373 11| nagy intuícióval és igen meglepõdve. - Borzasztó! - hazudta 5374 5 | Nagyon jól - felelte németül, meglepõen tiszta volt még a hangja. - 5375 2 | én is megkozmásodtam - õ meglepõnek és érdekesnek találta az 5376 15| módot és megoldásodat a meglevõ viszonyok közt - bizvást 5377 16| huncutul rámosolygott, és meglökte a férfi karját, hogy figyelmeztesse. 5378 13| bûvkörben látta, egy eszményi és megmagyarázhatatlan világban maga és a többiek 5379 2 | helyedben nem is tudnék megmaradni itt, bejáró volnék. Hogy 5380 13| rózsafüzért, de ájtatosan, megmentett tisztaságodért hálaadásul. 5381 9 | Akkor akár mindjárt holnap megmondhatod neki, drága, nehogy bõgéssel 5382 8 | jut, kisasszony, és akkor megmondja nekünk is.~A frufrus leányka 5383 4 | liebe Gott soll’s verzeih’n! Megmondom a magamét, de azért lehet 5384 8 | De én nem akartam; nem; megmondtam, inkább eljövök a nénihez 5385 11| meg aztán az ujjad se kell megmozdítani!... Ej. Egyelõre menj aludni, 5386 15| Volna csak ő ott, majd megmutatná! De nemsokára maga Berchtolda 5387 8 | magára venni a ruhát, és megmutatni a társnõinek, mert már szörnyû 5388 8 | beszökünk a garderobba, és megmutatom. - Volt otthon egy tiszti 5389 3 | iránta való szeretetbõl megnehezíti magának a lelkiüdvért való 5390 4 | meg át volt szõve ilyen megnevezhetetlen és izgalmas rokonszenvekkel, 5391 2 | külsõleg ilyen hosszúra megnõttem, mint a boldogult apám meg 5392 8 | kérem, pár hét múlva itt megnyílik a mi legényegyleti katolikus 5393 8 | megtámadta élõ hitét a menten megnyíló örök Életben és Igazságban... 5394 8 | ereje...!~Másnap pedig újra megnyíltak az iskolák, melyek a gyász 5395 8 | Magosságbeli a szavazás rendjén megnyilvánítja akaratát.~- Úgy van, kedves 5396 4 | csak tudok. Egy valakinek megnyitottam a szívemet is, igen, de 5397 2 | vagyok, azonkívül valakinek a megnyugtatására szolgál, hisz említettem 5398 8 | buzgósággal, és elköszönt, megnyugtatva a kegyesség és jámborság 5399 8 | isteni Gondviselésben való megnyugvásban keresendõ”.~Mikor a szerzõ 5400 8 | csalódott szív lelt már megnyugvást ezek közt a falak közt!~ 5401 2 | te. Engem helyedben most megölne a féltékenység, azután meg 5402 5 | esteli harangszóra. Virginia megösmerte a szigorú Leonát, a kegyes 5403 10| leéltél azóta, megházasodtál, megözvegyültél, jó pipa vótál te is mindig 5404 15| talentuma majd lel módot és megoldásodat a meglevõ viszonyok közt - 5405 10| különben az idevaló újságba is megolvashatod, hogy „mi történt az éjjel”. 5406 3 | szentséget erõszakkal kell megõrizni...”! - Erõs szája bosszankodva 5407 13| oly biztosan és - olcsón megõrzi a belsõ szabadságot és nyugalmat. 5408 14| Leonára - a másik kétharmad megoszlott Magdolna, Simonea, sõt Virginia 5409 8 | a halottat, egyszersmind megparancsolta az apácáknak a szokásos 5410 3 | határozta el, hogy zárdába lép, mégpedig messze a szülõvárosától, 5411 16| oly boldog lennék!~- Majd megpróbálok közbenjárni, gyermekem! - 5412 13| látogat most minket az isteni megpróbáltatás! Most az a fõ, igen, eltitkolni 5413 9 | elõ. Ily viszontagságok és megpróbáltatások vezettek a vacsorázóasztal 5414 4 | Mert ez a mi életünk is sok megpróbáltatással jár, hisz tudjuk mi, ugye?~- 5415 6 | kihajolt az ágyából, és megragadta a copfját.~- Hallja, Militorisz! - 5416 3 | értesülésekkel, és útjára engedte a megrémült kislányt; de ha ez aztán 5417 14| felkelteni azt a mély és boldog megrendülést, mely a szentek életét mennyeivé 5418 11| mécses halvány világánál megrévlett most a betörõ csúfos, minden 5419 15| amint félénk kis leányalakja megrévlik a kapubolt világos terében, 5420 4 | Szabad-é szándékkal és tudva megrövidítni?~- Gewiss nicht!~- Lám! 5421 7 | hátravetett halvány fején megropog a fátyol kemény vászna. 5422 2 | paptanárral volt kis ügye; minden megrovási kalandban benne volt, bejárta 5423 6 | fátyolt kérni”; azt már úgy megsúgták, hogy melyik mikor van soron. 5424 3 | legmarconább vadorzó is megszaladt. Egy növendék, véletlenül 5425 15| e földi lét, csak rövid megszálló; nem is illik ilyen nagy 5426 3 | vagy dús hozománnyal, s ha megszálltak itt egy éjszakára, kilencágú 5427 1 | aki csak egy jellel is megszegi a reggeli szilenciumot. 5428 7 | ne fuss helyettem! Nem, megszégyenítesz... ezt nem volt szabad, 5429 8 | nekünk is.~A frufrus leányka megszégyenülve ült le. Fóth tisztelendõ 5430 13| csakugyan ritkán járnak egyedül; megszeretik a vendéglátó házat, és sorba 5431 9 | állására nézve tettem, de aztán megszerettem ezt a vallást szívbõl) - 5432 15| világiakétól lehetõleg távol, megszerezhetnénk.~- Ah, kedves nõvér - sóhajtott 5433 3 | koronát vagy tanítónõi diploma megszerzéséhez való készséget; itt jelölt 5434 15| ahhoz segítség, hogy valaki megszökjék most ebben a nagy réndetlenségben! 5435 15| Megszöktette a zárda egy jelöltjét; megszöktetett a zárdából ötvenezer forintot. - 5436 15| sikerült. Ah, mit is művelt? Megszöktette a zárda egy jelöltjét; megszöktetett 5437 14| kereszten...~És ha az évtizedes megszokás és a test meg lélek egyéb 5438 14| országnak hiába várják vissza megszokott, ügyes ápolóikat. Ó, milyen 5439 8 | történt. Igaz, hogy mindenkit megszólított és kikérdezett, akivel éppen 5440 15| hárman-négyen is léptek ki rajta - megszorította Helén karját jó erősen, 5441 7 | kemény vászna. Csakhamar megszûnik a zaj; a tanuló novícia-nõvérek 5442 13| berendezése a gyönge vagy megtámadott tüdejû nõvérek számára; 5443 8 | imáit és böjtjeit - vagy megtámadta élõ hitét a menten megnyíló 5444 10| Oda, ahun Komoróczy Sárát megtanálom! Maj’ másképp beszél most 5445 8 | miután még vagy kétszer megtanárurazta a káplánt, kinek sehonnét 5446 6 | jóságát. Minket nem fog megtántorítani az elsõ kísértés az életben... 5447 6 | hálóruhában, alsószoknyában. Megtántorodott, és odaborult térdre a Király 5448 7 | Hisz magam láttam, hogy megtanulta ezt a nyavalyás Klopstock-életrajzot...~- 5449 12| kifolyólag. Továbbá szigorúbban megtartani a rendes szilenciumokat, 5450 12| ellenõrizték az új szabályok megtartását; de a régi házban s fõleg 5451 14| tökélyre jussanak -, hogy megtartván a parancsokat, magukra vállalják 5452 15| az ifjúság szeme elõtt, megtehetnõk az ön kedvéért, nagy munkája 5453 9 | összezavarja. Hisz mindent megtesznek szándékosan, kérem, hogy 5454 16| egyszer felvetette, csak úgy (megtetszett neki) - és az élettanban 5455 16| a „sejt” penzióba megy, megtette kisded kötelességét. Legegyszerûbben - 5456 14| külsõ kényszerek okozta megtévedés. És megtudta, hogy ugyanaz 5457 8 | ó, és ha e pillanatnyi megtévedésért száz esztendei purgatóriumra 5458 1 | felindulástól, boldogan a megtiszteltetéstõl. - Igenis, és nekem van 5459 14| megkönnyült és felolvadó, mély és megtisztult kielégülésben. A padban, 5460 5 | természet; milyen derûsen és megtisztultan szent! Csak a tökéletesedés 5461 13| történendõ választásra, és megtöltötték az összes üres, rögtönzött 5462 4 | Szokatlan még, és talán megtöri nagyon a nénije betegsége; 5463 5 | behúzott, reszketeg ajkával, megtört szemeivel, ó - mosolygott.~- 5464 11| ni!~Egy szempillantásra megtorpanva állt meg az apácasereg. 5465 7 | kissé elõrehajolt, hogy megtudja mirõl van szó. Ez a három 5466 6 | ijedjen meg, itt nem baj, ha megtudják, mi mindnyájan levelezünk!) 5467 14| kényszerek okozta megtévedés. És megtudta, hogy ugyanaz az emberi 5468 15| csakugyan nem a legjobb, de megtudtam, hogy a közelében, a falu 5469 3 | követi, hogy a nõvérek hát megül is sorjában felismerhetõk, 5470 16| találhatott volna láttukon megütközni valót. Bizony, nagy búcsúzkodások 5471 14| hálát rebegve háromszor megütötték mellüket. „Uram, nem vagyok 5472 8 | recitatívót, ezerszer is megújuló, tompa sötét morajlással, 5473 8 | morajlással, mely elhullámozva és megújulva, eleinte kínos, nyomasztó, 5474 14| leküzdhesse ámult és ijedt megundorodását. - Virginia, rögtön felállj 5475 12| főasszony testvérét akarja megválasztatni, és ügyében csakúgy korteskedik, 5476 8 | minden a régiben?” Én nyíltan megvallom: szeretném, ha a mi rendünkben 5477 4 | pillantását, melyben mindent megvallott - várt és esdekelt. És most 5478 8 | végkimerülésben összeesve megvallotta a hallgatóinak, hogy a lélek 5479 14| minden gondolatom. Istenem, Megváltóm! Add, add a kezed, Magdolna, 5480 4 | helye lettünk. Ennek is megvan az oka, kedves nõvér. A 5481 8 | ért. De Fóth káplán azért megvárta a folyosón Erzsit.~- Kérem, 5482 3 | s a földi dolgok köteles megvetése ennek az oka; de az itteni 5483 12| Virginia ideges szája gúnyos, megvető mosolyra rándult el csak, 5484 4 | mind e bûnöket, s forrón megvezekeltek bõséges imában a hideg kövön 5485 12| nyájaskodás” annyira tiltott és megvigyázott, mintha csak ez érdekelné 5486 15| alá; a hajviseletét kissé megvilágiasította, csak úgy a tíz körmével, 5487 15| azon sápítoztak, mennyire megviselné a szegény megboldogult Fõasszonyt 5488 12| új fõasszony-választásig: megvonni a növendékektõl a havonkénti 5489 3 | tán nemsokára Jézushoz megyen.~Az öreg soror Leona, az 5490 7 | bejött a Holzerné anyósa, és megzavart; pedig akkor kezdett épp 5491 4 | tisztelendõ testvér, hogy megzavartam imáját látogatásommal; s 5492 13| Virginia nõvér sóhajtva, megzavartan hagyta magára imádásig szeretett 5493 5 | angyala köszönté Máriát; s õ méhében fogana a szentlélektõl...” - 5494 16| összenéztek, elhallgattak. A méhek zümmögtek a tavaszi bokrokon, 5495 10| Fedeles fiákert. Úgy csak nem mehetek végig az utcán még éccaka 5496 15| tervezett, úgy tudom! Miért ne mehetne oda õ, Magdolna, helyi fõnöknõnek 5497 8 | úr! Esti ünnepély, hogy mehetnék ki a zárdából? És kivel? 5498 1 | Puff!” - „Nézzétek, mekkora! Jé!” „Ha most otthon lennék, 5499 4 | mesterséges távolság jó melegágya volt a különös és fantasztikus 5500 9 | hangja eszerint lett mind melegebb, meghatottan rezgõbb, nedves 5501 15| megegyeztek, hogy „kígyót melengettek keblükön”, s mert a ravaszul 5502 14| ébresztõ hangon, és felállt mellõle; elfordult, hogy leküzdhesse 5503 15| világi munkaerõt mindenütt mellõzhessük. De most már, mivel együtt 5504 4 | elégséges arra, hogy általa mellõzni lehessen azokat a dolgokat, 5505 14| rebegve háromszor megütötték mellüket. „Uram, nem vagyok méltó, 5506 4 | hangot váltott, a rikácsoló méltatlankodásból átcsapott a tehetetlen, 5507 7 | istenem a legkülönbek mindig méltatlanra pazarolják érzelmeiket. 5508 3 | öltözetnek különös bája és méltósága; bár „elhivatás”-ról bizonykodtak 5509 11| bánva hosszú komoly ruhája méltóságát. Az elsõ emeleten nem is 5510 15| rezidencián másnapra várták a Méltóságost) - este, a regráció órán ( 5511 16| gyökérszaga, melyet csak nagyon mély-mély, lelkendezõ lélegzettel, 5512 11| fogadása díját.~A hangyaboly, melybe kívülrõl belerúgtak, még 5513 16| fényelmélet, az éteri rezgésekkel, melybõl legutolsó ötösét tetszett 5514 3 | árnyékában, és oly forró, lelke mélyéig felbuzdult szívvel csodálta 5515 8 | olyan pótlékokat nyújtana, melyekkel elodázhatnák az üdvös és 5516 16| írásbeli”-re; olyanokat, melyekre egy-egy tudományág egész 5517 14| emberi végzet sodorta hibába, melyért oly szigorúan ítélte volt