| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 7 1 8 1 9 1 a 3947 abba 7 abbahagyja 1 abbahagyni 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 3947 a 1922 és 1680 az 850 hogy | Kaffka Margit Színek és évek IntraText - Concordances a |
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 1 | furcsa elgondolni, hogy a mostani dolgok a fiatalok
2 1 | elgondolni, hogy a mostani dolgok a fiatalok számára éppolyan
3 1 | és érdekesek, mint nekem a harminc évvel ezelőttiek.
4 1 | nézve már világos, hogy a sokféle emberi hajszában
5 1 | és változásban nagyon sok a játékos szándék. Ahogy a
6 1 | a játékos szándék. Ahogy a gyerek azt mondja: boltocskát
7 1 | úgy játssza belé magát a felnőtt ember is a célratörő,
8 1 | magát a felnőtt ember is a célratörő, a szorgos, a
9 1 | felnőtt ember is a célratörő, a szorgos, a léha, a szenvedélyes
10 1 | a célratörő, a szorgos, a léha, a szenvedélyes vagy
11 1 | célratörő, a szorgos, a léha, a szenvedélyes vagy a gyűlölködő
12 1 | léha, a szenvedélyes vagy a gyűlölködő szerepébe. Valamivel
13 1 | útszélen, és talán ez volna a természetes - minden egyéb
14 1 | jól-rosszul mégiscsak végigjátssza a maga vállalta szerepeket
15 1 | sorjában. Csakhogy nem, mint a színpadi, csinált történetekben,
16 1 | személy szándéka után igazodik a többieké; a valóságban mindenki
17 1 | után igazodik a többieké; a valóságban mindenki külön
18 1 | magának játszik. Ebből támad a sokféle és véletlen bonyolódás,
19 1 | kit vesz el, mire neveli a gyereket, milyen helyért
20 1 | milyen helyért verekszik a világban, és hogy dől ki.
21 1 | esztendeje.~Hírt adhatok a fiataloknak, akik borzadva
22 1 | érez az ember erősebben a másiknál, s nem érzi híját
23 1 | van, nem érzi az öregséget a maga testében; kezét, lábát
24 1 | magános; de ha visszagondolok, a mostani csendes dolgomnál
25 1 | azelőtt; s ebből remélem, hogy a halál sem lesz közelről
26 1 | olyan rémséges, noha ebben a percben még annak tűnik
27 1 | előttem.~Az öregséget inkább a kívüle való, idegen dolgokban
28 1 | ameddig nagyon nem akarja. A komédia kinn újra kezdődik -
29 1 | újra kezdődik - ugyanaz a darab, csak más szereposztással,
30 1 | már az ő színjátékuk. Mi a magunk partnereivel nagyjából
31 1 | nem olyan nagy baj, mint a fiatalok hiszik. Ők csak
32 1 | fiatalok hiszik. Ők csak a saját lelkiállapotuk szerint
33 1 | életben elváltozunk, nem csak a halálban - és én nem felelhetek
34 1 | nem felelhetek ma annak a valakinek a tetteiről, akit
35 1 | felelhetek ma annak a valakinek a tetteiről, akit húsz esztendővel
36 1 | ember liheg és viaskodik a gyerekekért, s azt hiszi,
37 1 | és valóban, legtöbb öreg a gyerekein át kapcsolódik,
38 1 | messzire mennek az embertől a gyerekei; érdeklődése a
39 1 | a gyerekei; érdeklődése a sorsuk iránt csak szándék,
40 1 | panasztalanul mondom ezt; a magányt úgy, mint a céltalanságot.
41 1 | ezt; a magányt úgy, mint a céltalanságot. Én, aki valaha
42 1 | itt ülök csendesen ebben a meleg, pici kertben, vagy
43 1 | pici kertben, vagy nézem a zsalu mögül az akácfalombos
44 1 | gondolom néha -, hogy a világ így leszokjék rólam.
45 1 | ki hitte volna ezt? Ennek a kis lakásomnak külön kerti
46 1 | szoktam templomba járni; a háziakat - módos, öreg svábok -
47 1 | jámbor népek, így ülök néha a tornácban; délutáni, csendes
48 1 | csendes harangszó bong felém a nyári, kék-fehér levegőégen
49 1 | vénasszony-virágaim illatoznak felém a tenyérnyi helyen. Szemben,
50 1 | tenyérnyi helyen. Szemben, a szomszéd tűzfala mellett
51 1 | kakastaréj egy csomóban - a tornác aljában a szegény
52 1 | csomóban - a tornác aljában a szegény kis portulák közt
53 1 | leanderek ágáról, amelyek mind a családomban virultak és
54 1 | és most - ha biztatnak is a gyerekeim -, ezekért a megszokott,
55 1 | is a gyerekeim -, ezekért a megszokott, öreg léhendékekért1
56 1 | fogom soha már elhagyni ezt a kis várost, ezt a zugot.
57 1 | elhagyni ezt a kis várost, ezt a zugot. Itt folyt le az életem,
58 1 | vagyok, és mi jusson élek. A fiatalok és jövevények érdeklődve
59 1 | érdeklődve néznek rám, az a néhány pedig, aki még itt
60 1 | örvendünk egymásnak, ha a Templom utcán találkozunk,
61 1 | nekem nagyon is sok újat ez a néhány esztendő, mióta gond
62 1 | sokkal többhöz hozzájutok a nagy csendességben, és jobban
63 1 | hasztalan próbálnak küldeni a leányaim; ebben nagyon érzem
64 1 | leányaim; ebben nagyon érzem a változást, elidegenedést,
65 1 | változást, elidegenedést, habár a nyelvet megértem is. Én
66 1 | legutóbb tudom megismerni a jó írást a haszontalantól.
67 1 | tudom megismerni a jó írást a haszontalantól. Azután még
68 1 | pótolom ki. Így megváltozik a természet! De ez a mostani
69 1 | megváltozik a természet! De ez a mostani mivoltom azért valahogy
70 1 | nagyot lendíthettem volna a sorsomon, egészen másfelé...
71 1 | forgatom, lapozgatom néha a múltamat; s csak egyszer-egyszer
72 1 | végigcsinálom gondolatban a rég elmúlt dolgokat, néha
73 1 | dolgokat, néha össze is fut a szemem előtt sok összefüggés.
74 1 | oka van; nem tudom, mindig a legigazabbat találom-e meg,
75 1 | megváltozik szeme előtt a tájkép; völgyek és ormok
76 1 | pihenőhelyről nézve egészen más a panoráma. Így van ez az
77 2 | 2~Ezek a virágok nyíltak a régi Zimán-ház
78 2 | 2~Ezek a virágok nyíltak a régi Zimán-ház kertjében
79 2 | nagy, igen nagy kert volt - a Zimánok városi telke -,
80 2 | telke -, hajdanában elnyúlt a Hétsastoll utcáig s a Hajdúvárosig;
81 2 | elnyúlt a Hétsastoll utcáig s a Hajdúvárosig; később, hogy
82 2 | Hajdúvárosig; később, hogy a Megye utca jobban kiépült,
83 2 | belőle jó nagy pénzeken, a mi grószink - Zimán nagymama.
84 2 | lehetett szaladni az ólaktól s a régi aszaló romjától a bodzafás
85 2 | s a régi aszaló romjától a bodzafás sarokban a „hűs
86 2 | romjától a bodzafás sarokban a „hűs lócá”-ig; a veteményeságyakon
87 2 | sarokban a „hűs lócá”-ig; a veteményeságyakon túl az
88 2 | házat (most új gőzfürdő van a helyén), arra jártam egyszer,
89 2 | jártam egyszer, és benéztem a kerítésen. Most jóval kisebbnek
90 2 | veszekedtünk, hancúroztunk ott a két öcsémmel nagyon pici
91 2 | hiszem - boldogan. Kár, hogy a gyerekkor gazdagságából
92 2 | emlegettük. Most, mikor tudom a későbbi sorsukat, visszaemlékszem
93 2 | hogy mi valóságban mind a ketten a föld alatt lakunk
94 2 | valóságban mind a ketten a föld alatt lakunk titkos
95 2 | álruhában járkálunk itt a földön, s a grószi házában
96 2 | járkálunk itt a földön, s a grószi házában csak véletlen
97 2 | vannak - ő tartja rendben a fák és virágok gyökerét
98 2 | mikor essék az eső vagy a hó - nekem pedig ezer bajom,
99 2 | pedig ezer bajom, gondom van a virágok szagosításával,
100 2 | virágok szagosításával, a sok rest és kényeskedő tündérkével,
101 2 | elfelejtik idejében kinyitni a bimbókat, lesúrolni reggelre
102 2 | bimbókat, lesúrolni reggelre a leveleket - s egyéb rendetlenséget
103 2 | meséjéből eredt kezdetben ez a bolondság, de későbben mindjobban
104 2 | ezt az álomvilágot, hogy a végén már nyomasztónak éreztem,
105 2 | Rombertáró királyt, noha a titkunkat egyszer sem árultam
106 2 | hozzá, de nekem kellett ez a megfrissülés. Csaba, aki „
107 2 | kunszt”-okat vezényelt a méhesnek támasztott lajtorján;
108 2 | akrobatásdit játsztunk akkor, ahogy a piaci komédiásbódéban láttuk
109 2 | piaci komédiásbódéban láttuk a cédulaház mögött. Majd dobni
110 2 | vagy átmászott velem lopva a Hajdúsikátor felőli kőfalon.
111 2 | Hajdúsikátor felőli kőfalon. A megyeház régi bástyaoldala
112 2 | bástyaoldala szögellt oda, és a mi kertfalunk orma darabon
113 2 | bolthajtásos kapu nyílott a szűk és penészes szagú tömlöcfolyosóra,
114 2 | tömlöcfolyosóra, aminek végében a porkoláb lakott. Ennek a
115 2 | a porkoláb lakott. Ennek a feleségét ismertük: kofálkodott,
116 2 | ismertük: kofálkodott, és a mi szőlőnkből vette meg
117 2 | szőlőnkből vette meg fáján a meggyet, barackot. - Csak
118 2 | meggyet, barackot. - Csak a rostélyos, alacsony ablakok
119 2 | és ijesztő ónszínű arc. A szívem kegyetlenül vert,
120 2 | velünk volt Kallós Pali is, a szomszédunk fia; és tudom,
121 2 | Gergőt. Este volt már, és a Hajdúközben egy lélek se
122 2 | lélek se járt. Hanem mikor a sikátorba értünk, és nem
123 2 | nem bírtam tovább menni a rémülettől; a kőfalnak estem,
124 2 | tovább menni a rémülettől; a kőfalnak estem, de a két
125 2 | rémülettől; a kőfalnak estem, de a két fiút küldtem: „Csak
126 2 | fiút küldtem: „Csak előre! A harmadik ablak az övé!”
127 2 | Megindultak - lábujjhegyen mentek a homályban, és a rézsútos
128 2 | lábujjhegyen mentek a homályban, és a rézsútos keskeny ablakok
129 2 | rézsútos keskeny ablakok közt a késői szürkületben rémes,
130 2 | mindenütt csend... Most eltűntek a párkány megett!... Mintha
131 2 | és félig aléltan estem le a küszöbkőre: de azért hallottam
132 2 | küszöbkőre: de azért hallottam a fiúk dobogó szaladását -
133 2 | kiáltottak rájuk, aztán a porkolábné jött, és felemelt.
134 2 | óráig térdepeltünk kukoricán a grószi szobájában. Tízesztendős
135 2 | tért vissza álmomban így ez a szörnyű, félelmes, homályló
136 2 | vitt el engem Klári anya a Wagner Zsófi tánt2 iskolájába.
137 2 | volt guvernánt3 tartotta, s a két felnőtt lánya is tanított
138 2 | jött át hetenként egyszer a piaristáktól - valami keveset
139 2 | egyebekre nemigen emlékszem. A lányaim most nevetnek ezen
140 2 | Wagner tánt iskolájában a tandíj egyforma volt ugyan
141 2 | szegénynek, gazdagnak - de a kis „polgárlányok”, az iparosok
142 2 | őt, mi pedig „tanté”-nak. A német beszéd kötelezőnek
143 2 | kötelezőnek volt hirdetve, és a tánt szigorúan feddette
144 2 | tánt szigorúan feddette a parancs ellen vétőt. „De
145 2 | tudunk?” - szabadkoztak a Magyar utcai csizmadiák
146 2 | deutsch?” Ebből az lett, hogy a kérdést lassanként megszoktuk
147 2 | mentségnek, ha megintettek a magyar beszédért. Csak a
148 2 | a magyar beszédért. Csak a sváb lányok, néhány módosabb
149 2 | néhány módosabb parasztnak a gyerekei beszélték szabadon
150 2 | gyerekei beszélték szabadon a maguk vontatott, csúnya
151 2 | Néhányunknak, szerencsére, a családunkban hagyományos
152 2 | hagyományos volt kicsit a német szó - s egy-két szepességi
153 2 | Egyebekben azért törődött a nevelésünkkel is Sophie
154 2 | kötélverő volt az apja; a tanítónő akkor külön behívott
155 2 | Pórtelky kisasszony, kilépve a világba, úgysem folytathatná
156 2 | Okos nő volt, és ismerte a viszonyokat itt, Klári anya
157 2 | egyszer-kétszer gardírozta a lányait bálokon és felváltva
158 2 | lányait bálokon és felváltva a többi szereplő asszonyok
159 2 | lekötelezték.~Akkor már a papok gimnáziumába járt
160 2 | papok gimnáziumába járt a két fiú is, de otthon, a
161 2 | a két fiú is, de otthon, a kertben s az ólak körül,
162 2 | Mindig fiúk közt voltam - a két miénkkel meg a szomszédnéival;
163 2 | voltam - a két miénkkel meg a szomszédnéival; s a bábuimmal
164 2 | meg a szomszédnéival; s a bábuimmal nem is igen szerettem
165 2 | otthagytam őket, és mentem a fiúkkal.~Később egyszer
166 3 | 3~A kertre szolgáló régi konyhaházban
167 3 | konyhaházban aludtunk mind a hárman akkor még, egy kedves,
168 3 | ahol minden régi időkre, a nagymama fiatalságára emlékeztetett.
169 3 | fiatalságára emlékeztetett. Ez a külön épületrész - mondták -
170 3 | alkóv mennyezetén. Balra a konyha nyílott, s a pitvarban
171 3 | Balra a konyha nyílott, s a pitvarban volt egy régi
172 3 | Milyen világosan emlékszem a mi szobánkra! Ide hordtak
173 3 | kimustrált darabot - itt állt a grószi üveges almáriuma
174 3 | grószi üveges almáriuma a belülről kiragasztott, tüllfodros
175 3 | bálok emlékeivel. Itt lógtak a fakult, aranyrámás, krinolinos
176 3 | voltak, amikben néha kopogott a szú; és horpadt, rézveretű,
177 3 | tartották legrégibb darabnak a családban.~Már akkor eltűnődtem
178 3 | asszony keze érinthette a terítők rozsdavörösre fakult
179 3 | fakult bársonyát; kik ültek a magos cifrájú székeken és
180 3 | magos cifrájú székeken és a keshedt, vén ottománon.
181 3 | keshedt, vén ottománon. Ez a szoba pedig minden időben
182 3 | szoba pedig minden időben a Zimán-féle gyerekek otthona
183 3 | Klári mama éppígy aludt itt a három testvérével, éppúgy
184 3 | egyszer szurkot tapasztott a Marika húga varkocsa alá,
185 3 | hogy grószi piócát rak fel a beteg parasztoknak. Így,
186 3 | adomák, hogy összetapasztják a családot - mennyire megéreztetik,
187 3 | hirtelen változott meg most a világ.~Vajon Klári mama
188 3 | akkor. - Sőt grószi is, a szigorú és komoly nagyasszony,
189 3 | nagyasszony, ő is elpirult‑e a halántékáig egy-egy furcsa
190 3 | és szégyellte magát néha a sötétben? Előrehajolva ültem
191 3 | Előrehajolva ültem akkor az ágyban, a vánkosaimra könyökölve,
192 3 | és néztem, hogy önti el a kert holdfénye kékes derengéssel
193 3 | az alvó szobát. Odakinn a Hajdúsarkon tizenegy órát
194 3 | dallamos, rezgő sípszava.~A felső házban most zongora
195 3 | szól, csárdást táncolnak a nagy vizitszobában, s az
196 3 | körülte, csak Ilka néni s a két sovány, jókedvű Reviczky
197 3 | akit szeret? Utánanyúl-e a kezének békéltető, hanyag,
198 3 | vagy alattomos vággyal - a zongora sarkán át, vagy
199 3 | És félrevonul-e vele mama a sarokdíványon, izgatott,
200 3 | szerelemmel?... Lám, ott a felnőttek külön, előttünk
201 3 | titkolt, igazi élete folyik; a szerelem, ez a legfontosabb
202 3 | élete folyik; a szerelem, ez a legfontosabb dolog, mert
203 3 | és mellőznek mindenből a nagyok!” gondoltam lázadozva,
204 3 | és minden átmenet nélkül a dobostorta jutott eszembe
205 3 | dobostorta jutott eszembe s a málnafagylalt, amit ott
206 3 | Sándorka! - szóltam át hirtelen a szemközti ágy felé, csak
207 3 | ahol ezt mondjuk: „Ott ül a mindenható Atyaúristen jobbja
208 3 | hát nagyon elfáradtam a térdeplésben, leereszkedtem,
209 3 | felébredni reggel. Mikor Zsuzsi a cipőkért jön.~- Mit akarsz?~-
210 3 | Kallós Janival, ott van a borító alatt a színben,
211 3 | ott van a borító alatt a színben, és annak holnap
212 3 | holnap ki akarják szúrni a szemét. Én szeretném kiereszteni.~
213 3 | kicsit, és elgondolkoztam. A Csaba mély horkolása hallatszott.~-
214 3 | te meg vigyél fel engem a szénapadlásra, ahol a titkos
215 3 | engem a szénapadlásra, ahol a titkos szobátok van.~- Milyen
216 3 | Te is tudod, hol őrzitek a kulcsát. Ott van a mama
217 3 | őrzitek a kulcsát. Ott van a mama ócska zongoratokja,
218 3 | zongoratokja, abban rendeztétek be a szobátokat, és oda nem akartok
219 3 | beengedlek.~- Hohó, nem addig a’! - ordított fel Csaba egy
220 3 | meg tőle. Kitört belőlem a rejtező feszültség: perc
221 3 | perc alatt végig elborított a düh forrósága.~- Csak neked
222 3 | beszélsz te Kallós Palival a méhesben, és hogy egyszer,
223 3 | és hogy egyszer, mikor a tátott nyakú ujjas volt
224 3 | igaz! Csak azt mondta, hogy a meghalt nénjének rákja volt
225 3 | asztalon, azt vágtam felé a homályban. A másik percben
226 3 | vágtam felé a homályban. A másik percben már megbántam,
227 3 | bömbölő sírásra tátotta a száját. Percek teltek, és
228 3 | erővel ordított tovább. A cseléd már felneszelt a
229 3 | A cseléd már felneszelt a szomszédos konyhán; valaki
230 3 | konyhán; valaki zörgette a kerti ház ajtaját.~- Nyissad,
231 3 | vagyok, és egy szó sem jött a torkomra.~- A gyertyatartót
232 3 | szó sem jött a torkomra.~- A gyertyatartót dobta rám,
233 3 | gyertyatartót dobta rám, a vasat. Eltört a vállam -
234 3 | dobta rám, a vasat. Eltört a vállam - csupa vér!~- Ne
235 3 | Mert egy madarat zárt be a színbe, és holnap ki akarja
236 3 | holnap ki akarja szúrni a szemeit. És mindennap szivaroznak
237 3 | És mindennap szivaroznak a zongoratokban.~- Jézus Mária!
238 3 | és ő meg Palival bujkál a méhesben, és kikapcsolja
239 3 | méhesben, és kikapcsolja a réklit a nyakán.~- Jaj,
240 3 | és kikapcsolja a réklit a nyakán.~- Jaj, te alávaló!
241 3 | az Isten! Na várj, hol az a sodrófa?...~Végigfutott
242 3 | sodrófa?...~Végigfutott a szobán, a küszöbig, ahol
243 3 | Végigfutott a szobán, a küszöbig, ahol Zsuzsi támasztotta
244 3 | grószi. Éjjeli lámpás volt a kezében, de a fekete selyem
245 3 | lámpás volt a kezében, de a fekete selyem paletó6 rékli
246 3 | fényes haján gondosan ült a gyöngyös csipke fejék. Felemelte
247 3 | csipke fejék. Felemelte a lámpát, és végignézett a
248 3 | a lámpát, és végignézett a szobán.~- Ilyen szerencsétlen
249 3 | szerencsétlen vagyok! - kapkodott a fejéhez anyám. - Vérbe fagyva
250 3 | rohant, de grószi megfogta a kezét, és a székre ültette. -
251 3 | grószi megfogta a kezét, és a székre ültette. - Jaj istenem! -
252 3 | mondta mama tehetetlenül, és a kezébe takarta arcát.~Grószi
253 3 | takarta arcát.~Grószi letette a lámpát a Csaba ágyára, aki
254 3 | Grószi letette a lámpát a Csaba ágyára, aki elnémultan
255 3 | kért Zsuzsitól. - Hanem a fejét is beverhette volna!~
256 3 | fejét is beverhette volna!~A Sándorka ágyához ment, aki
257 3 | idő alatt. Megsimogatta a fejét csendesen, alig észrevehetően.~-
258 3 | grószi, gondosan átkötve a Csaba fájós karját. Aztán
259 3 | fájós karját. Aztán odajött a lámpással, és dúlt arcomba
260 3 | mindig ott láttam derengeni a sötét alkóvból a grószi
261 3 | derengeni a sötét alkóvból a grószi lámpája sárga, enyhe
262 3 | lámpája sárga, enyhe világát a nagy tölgyfa asztalon. Együtt
263 3 | még; anyám felkönyökölt, s a virágos, habos batisztruha
264 3 | csuklójáról, szép, telt karjáról a kígyós, régi arany karkötővel.
265 3 | régi arany karkötővel. A grószi egyenes, szikár alakja
266 3 | szikár alakja mereven feszült a székfának, barna árnyékok
267 3 | mondta halkan, de keményen a csendbe, valami előbbi mondásra
268 3 | mozdulatlan arccal nézett a fénybe.~- Az ilyen huzavonás
269 3 | mégis az én...~- Jó, jó! A te dolgod volt mostanáig;
270 3 | Eleinte hagytam: éld ki a világod te is, elég rossz
271 3 | mozdulattal.~- Senki se láthat a jövőbe, Klári. Tudod, két
272 3 | világban az ügyvédség volt a legjobb. Ki látta előre,
273 3 | legjobb. Ki látta előre, hogy a szerzésben, kapkodó éjszakai
274 3 | hogy addig vitte el az a tüdőgyulladás szegényt,
275 3 | mama megvilágított arcát a fülkeszoba sötétéből; de
276 3 | éld világodat, mulass! A két leányt férjhez adtam
277 3 | árva leány voltam, nekem a küzdés dukált ki apád mellett
278 3 | életen át megdupláztuk azt a keveset, amink volt, és
279 3 | gyereket neveltünk becsülettel.~A mama mozdulata szinte türelmetlen
280 3 | már.~- Hát sose szóltam a dolgodba, Klári, éveken
281 3 | de én itt voltam, beültem a vendégeid közé néha, őriztem
282 3 | vendégeid közé néha, őriztem a dekórumot.8 Az én házam
283 3 | igaz, de első földesúr a megyében. Jött a Gebey fiú,
284 3 | földesúr a megyében. Jött a Gebey fiú, abból se lett
285 3 | házasemberrel; igaz, mozogni se bírt a szélütött felesége, de ma
286 3 | szélütött felesége, de ma is él a tolószékben. Most itt van
287 3 | tolószékben. Most itt van ez a Széchy. Hol van, hol nincs.
288 3 | nincs. Tegnapelőtt, hallom, a színésznőt kucsíroztatta...9~-
289 3 | asztalra anyám.~Kiegyenesedett, a szeme haragosan megcsillant.
290 3 | biztosan penzióba megy10 a vén Bélteky; ő kerül helyébe.
291 3 | kis fanyarsággal.~- Igen. A menyemre én fogok vigyázni!~-
292 3 | Hát igaz volna, hogy anyám a kis Kallós leányt...~- Erre
293 3 | férjhez adtalak rendesen; mind a hármat. Azt is tudod, hogy
294 3 | hármat. Azt is tudod, hogy a berei földeket azóta tisztáztam
295 3 | kielégítselek. Mert Bere a fiamé lesz; ezt előre megmondom.~
296 3 | tizenötezret adok minden leánynak. A gyerekeidnek van nyolc-nyolcezer.~-
297 3 | Semmi! Nagyon szép vagy!... A fiúk kikerülnek, tanulni
298 3 | kikerülnek, tanulni mennek. A leány... Az pedig már nagyleány.
299 3 | nem soká lesz terhedre ez a macska.~Felállt, és halkan
300 3 | Felállt, és halkan végigment a szobán - benézett az alkóv
301 3 | holnaptól fogva fenn fog aludni a te szobádban, Klári!...~
302 3 | megfordult, csendesen vette a lámpát, bólintott, és kiment.~
303 3 | monárkatermészet.11 Egy ideálja volt: a család emelése; és tudott
304 3 | maga mindig biztos lenni a tetteiben és szándékaiban.
305 3 | egy ideig maga elé nézve a homályban. Tűnődő, de nyugodt
306 3 | alázatosabbak vagy jobbak voltunk a maiaknál - csak egymással
307 4(13) | valószínűleg a francia bébe (= baba) szó
308 4 | nagylányruhám; istenem, hova lesznek a régi ruhák rongyai, volt
309 4 | begubózott napok szürke mélyén, a lelkünk valami titkos redője
310 4 | magamnak mégis én vagyok a legérdekesebb -, ha itt
311 4 | és elszürkül körülöttünk a tájék; csak azokat a napokat
312 4 | körülöttünk a tájék; csak azokat a napokat vesztettük el igazán,
313 4 | szalagosan és tünikesen; a karomon bársonyneszesszer;
314 4 | karomon bársonyneszesszer; a varróiskola felé tipegtem
315 4 | felé tipegtem így, végig a Megye utca hosszán; s a
316 4 | a Megye utca hosszán; s a félig hunyt zsaluk mögül
317 4 | utánam tűzött már loppal a figyelésbe élesedett asszonyszemek
318 4 | jóslata vagy kedvezése: „Ni, a kis Pórtelky Magda!” - adták
319 4 | éreztem, hogy kapcsolódnak a sarkamba, derekam hajlása,
320 4 | évtizedeken át így mérték fel a rejtező szempárok az idő
321 4 | lépését; az életet. Itt, a Megye utca hosszában kellett
322 4 | valamit szándékolónak ebben a világban, a Hajdúvárostól
323 4 | szándékolónak ebben a világban, a Hajdúvárostól a Várkert
324 4 | világban, a Hajdúvárostól a Várkert útjáig végig. Ez
325 4 | belsőmben még most is ennek a színei és törvényei élnek
326 4 | pislogta utánam jóindulatúan a kedves Bélteky tánt ablaka
327 4 | töltött galamb legyen az a kis csirkenyak!~- Az orrocskája
328 4 | Az orrocskája tövén ott a Pórtelky-göb - tűnődött
329 4 | Pórtelky-göb - tűnődött a Reviczky mama, és felrándult
330 4 | megvonaglott váll -, bizony, a szája se kicsiny, de van
331 4 | képű cigánylyány, olyan! A szeme teszi...~- Bánik is
332 4 | hegyes szemöldökjeivel a Zimán Ilka vén, megsüllyedt
333 4 | integetett volna utánam a két sunyi ablak vagy asszonyuk
334 4 | lekötelezettségek szövedéke a kisujjamban volt szinte,
335 4 | ösztönszerűen rezgett benne a köszönésem hangjában, kimérte
336 4 | köszönésem hangjában, kimérte a fejbólintásom mélységét.~-
337 4 | hivatalszerű éllel nyújtva meg a szót, mikor a fiatal Vodicska
338 4 | nyújtva meg a szót, mikor a fiatal Vodicska szokás szerint
339 4 | könnyed bizalmasan intek át a túlsó oldalra valamelyik „
340 4 | hirtelen kislányméreggel a vér. „Ez a jöttment-fajzat!”~
341 4 | kislányméreggel a vér. „Ez a jöttment-fajzat!”~Ez már
342 4 | jöttment-fajzat!”~Ez már a Megye utcán túlról, külső,
343 4 | szomszédos világból való volt. A Várkerten, a rengeteg uradalmi
344 4 | való volt. A Várkerten, a rengeteg uradalmi parkon
345 4 | kőtornyos tisztiházak, ahol a gróf emberei laktak; intéző,
346 4 | némelyikről úgy tudtuk, a szépapját kályhafűtőből,
347 4 | lovászból, miből emelte fel a kegyúri szeszély. Ennek
348 4 | kegyúri szeszély. Ennek a Vodicskának az apja még,
349 4 | játszótársféle volt, mondják, a grófok mellett; az úrfiakat
350 4 | máig okosan megtartotta ezt a félbaráti kapcsot. Tudtam,
351 4 | félbaráti kapcsot. Tudtam, hogy a maga körében sokra tartják
352 4 | körében sokra tartják ezt a vén rókaképűt, az inspektor16
353 4 | keresztülhajtani. Majd folytatja, lám, a fia; ügyvédi vizsgáról jött
354 4 | És most végigmutogatja a Megye utcán új divatú keménykalapját,
355 4 | ugyan... Nézze meg az ember!~A közülünk való férfiak azért
356 4 | örvendezéssel: „Csókolom a kiskezed, Magduci!”~A fajtámat -
357 4 | Csókolom a kiskezed, Magduci!”~A fajtámat - az én erős, magát
358 4 | másféle leszek!” - gondoltam. A lényem egészben elevenebb
359 4 | bennem virágzott volna ki még a mi ősi asszonyosságunk -
360 4 | apáim sasos, kemény horga; a rakoncátlan, ördöngös, sötét
361 4 | göndören repdesték körül a fejem, és tudtam: a szememmel
362 4 | körül a fejem, és tudtam: a szememmel azt tudok, amit
363 4 | voltam rá. Éreztem benne a bátor fitymálást; a szép,
364 4 | benne a bátor fitymálást; a szép, erős, lesett és irigyelt -
365 4 | vasárnap, parfümös mise előtt, a vén nábob, Bojér négylovas
366 4 | ablakából úgy tréfaképp a fiatal megyei jegyzők szemközti
367 4 | fényes délben hordta neki, a Széchy félbolond versifikátor17
368 4 | versifikátor17 inasa, naponta a drága kaméliákat - leste,
369 4 | kaméliákat - leste, tárgyalta a fél város. És most, hogy
370 4 | olyan legényjárás nem volt a házunkban eladó lány idején
371 4 | komolyan, de ellenvetés nélkül. A külországi iskolákból hazakerült
372 4 | hazakerült Telekdy fiú, ez a borotvált képű fiatal fantaszta
373 4 | egyszer csak beállított a Bankó teljes bandájával
374 4 | bandájával az udvarunkra, s a konyhaház eresze alá állította
375 4 | eresze alá állította fel a cigányokat. „Húzzátok, a
376 4 | a cigányokat. „Húzzátok, a gyönyörűségit, megérdemli
377 4 | asszony, mikor rántást kever a patyolat kezével!” Úgy látom
378 4 | sárga rózsák feseltek épp, a nagy virágágy üveggolyós
379 4 | vissza tarka színeikkel a déli nap hevét, a kertkapu
380 4 | színeikkel a déli nap hevét, a kertkapu felől malacok sivítoztak
381 4 | málna erjedt aromája, s a szemétdomb fülleteg, meleg
382 4 | reszkettek enyhe hullámokban a forró levegővel. A banda
383 4 | hullámokban a forró levegővel. A banda húzta a fagyalbokrok
384 4 | levegővel. A banda húzta a fagyalbokrok előtt; Telekdy
385 4 | kacagva, kipirultan sütötte a pogácsát. „Ma erről fog
386 4 | gondoltam izgatott örömmel. A Megye utca szeme rajtunk!
387 4 | Virulni, páváskodni, elfogadni a hódolatot, kiélni fiatalon,
388 4 | módosan minden szépet. Szépen a szerelmet!~Mert én ismertem
389 4 | embert, de úgy hiszem, sehol a föld kerekén nem tudják
390 4 | szilajon és parádésan élni a szerelmet, mint erre mifelénk
391 4 | szavaikon mindjárt átüt a nyers és kíméletlen, egyszerű
392 4 | kíméletlen, egyszerű kívánás - a színháziasságuk meg esetlen
393 4 | csúnya macskaepekedés, vagy a nőmegvetés nyegle és hazug,
394 4 | elfeledték, mennyire felér a szerelemcsata sok gyönyörű,
395 4 | és keserves virtusa azzal a „cél”-lal, mely magában
396 4 | annyi színe-illata nincs a szónak, nincs annyi hátmegette,
397 4 | rejtezik olyan szép gőgbe a bánat, sehol az emberek
398 4 | akkor, az ősi lápvidék, a megbolygatatlan nádak-erek
399 4 | gőgös összerándulását, mikor a fiatal Telekdy karja alá
400 4 | hónapok óta nem lépte át a küszöbünk, csak úgy, hirtelen
401 4 | sok mindenért megfizet!”~- A férfiak majd mindig visszajönnek -
402 4 | tán. De foglalkozott itt a szerelmesek dolgaival mindenki.
403 4 | szerelmesek dolgaival mindenki. Ők a nap alatt jártak, szem előtt,
404 4 | nótába fogott; részvét volt a megszólásban is, tisztelet
405 4 | tisztelet és szimpátia a részvétben irántuk, mintha
406 4 | színpadon játszanának, félig tán a figyelő szemek kedvéért.
407 4 | mai napig közel áll itten a parasztéhoz, csak még tarkább,
408 4 | néha most is nehezen esik a könyvek módján fűzni a szót,
409 4 | esik a könyvek módján fűzni a szót, pedig a könyvek nyelve
410 4 | módján fűzni a szót, pedig a könyvek nyelve is - mondják -
411 4 | e vidéken termett mindig a legtöbb nóta: és sehonnét
412 4 | híres ember nem került, mint a mi vármegyénkből minden
413 4 | mostanában sokszor elnéztem a nagy homlokú, elborult szemű,
414 4 | ott ráccsal körülvetten a nagypiac akácos, lombos
415 4 | napjain. Csakhogy akkor még a jövendő életen, mint most
416 4 | kiszínesítve hittel és képzelettel. A közbeeső időben benne voltam
417 4 | jobbra-balra, csak mentem át a dolgokon, mint valami zavaros
418 4 | ideig ficánkodó jólétben a napos szinten. De mintha
419 4 | Le-leszabadultam még néha a régi gyerekszobánkba, a
420 4 | a régi gyerekszobánkba, a nagy, szuvas gerendák, százéves
421 4 | gerendák, százéves bútorok, a krinolinos képek s a furcsa
422 4 | bútorok, a krinolinos képek s a furcsa kotillionfigurák
423 4 | Oly különös volt itt néha a csend! A két fiút megkávéztattam
424 4 | különös volt itt néha a csend! A két fiút megkávéztattam
425 4 | már hencegett velem, mert a gimnáziumi paptanárok előre
426 4 | paptanárok előre köszöntek nekem a templom sarkán, miséről
427 4 | templom sarkán, miséről jövet. A zongoratokbeli „szobát”
428 4 | többet, és néha le-lecsentem a vendégek asztaláról egy-két
429 4 | elmennek, hagyja kinn nekem a könyveit.~Furcsa gyönyörűség
430 4 | célok és sorsok lehetnek a távol, nagy világon, aminek
431 4 | akadtam, és felvágtam azokat a lapokat, amiket békén hagytak
432 4 | lapokat, amiket békén hagytak a diákok ceruzái és mocskos
433 4 | Régi hajós népről szóltak a versek, csatás világról,
434 4 | messzire mennék innen?”... Ez a gondolat, a földi távolságok
435 4 | innen?”... Ez a gondolat, a földi távolságok álma oly
436 4 | ami körülvett. Nálunk, a nagy, drága bőség közepett
437 4 | pénzpocsékolásnak tetszett a kényszertelen utazás. Nem
438 4 | jutott eszébe senkinek; a vén, gonosz Telekdyt eleget
439 4 | hatvanéves, soha által nem ment a vármegye határán. A láp
440 4 | ment a vármegye határán. A láp megetti, eldugott, ősi
441 4 | vinne!... És összekulcsoltam a kezem tétlen, leejtve a
442 4 | a kezem tétlen, leejtve a portörlőt, és elnéztem a
443 4 | a portörlőt, és elnéztem a gyümölcsfák rezgő leveleit,
444 4 | gyümölcsfák rezgő leveleit, a hallgatag, nap elfeküdte
445 4 | csudálatos megfakadások vannak a nővé levés ez első, félszeg
446 4 | félszeg és ámult idején. A gyerekleány sok nyeglesége,
447 4 | milyen hirtelen tűnnek el a szűziség gyorsan megérett
448 4 | nő, amilyen Kallós Ágnes, a grószi keresztlánya lett,
449 4 | mint kisgyermek koromban a tömlöcfolyosói félelmes
450 4 | igen nagy úr - Lajos gróf, a fiatalabbik Szinyéry talán -,
451 4 | Szinyéry talán -, ha végignézné a megyebálat majd, ha engem
452 4 | először visznek...” Felütöttem a fejem hirtelen, elszégyenkezve
453 4 | kicsúfoltam magam ugyanabban a percben. Egy Szinyéry gróf!
454 4 | bizonykodásai jutottak eszembe a mi régebb és igazibb uraságunk
455 4 | igazibb uraságunk felől, a véletlen és hamisság szerzette
456 4 | nyaló udvaronc sohasem akadt a Pórtelkyek köznemesül maradt
457 4 | köznemesül maradt ágában; a másikat meg, a báróságba
458 4 | maradt ágában; a másikat meg, a báróságba felzüllött unokavér-nemzetséget,
459 4 | után: kinézte és elátkozta a névadó, ősi, zsombékos föld
460 4 | hirtelen -, kicsoda minékünk a Szinyéry gróf?”~- Törülgetni,
461 4 | rám sebbel-lobbal anyám. - A szobalány nyakfodrokat vasal
462 4 | vasal neked. Máma rád vár a vizitszoba!~Felriadva és
463 4 | mentem letörülni odafenn a bőrbe kötött albumokat,
464 4 | az ezüst névjegytálat s a porcelán gyufatartót a két
465 4 | s a porcelán gyufatartót a két aranyfarkú pávával;
466 4 | aranyfarkú pávával; meg a nagy zongora ragyogó, fekete
467 4 | fekete lábait. Kiráztam a portörlőt a Megye utcára,
468 4 | lábait. Kiráztam a portörlőt a Megye utcára, és kiszóródott
469 4 | fejemre megint...~Kicsaptam a portörlőt, és utánahajoltam
470 4 | kendőm alól előreráztam a sok bodros, fekete hajtincset,
471 4 | hajtincset, és feltámasztottam a felzsalu szárnyát. Mosolyogva
472 4 | szól ellene. Bólintottam a fiatal főispáni titkárnak,
473 4 | mozdulatlanul néztem vissza a tekintetét. Kellemesen meglepve
474 4 | Vodicska Jenő fordul be épp a sarkon-fényes cipővel, szép,
475 5 | 5~Elküldték Pestről a Gách-féle selyemruhákat,
476 5 | Gách-féle selyemruhákat, s a vizitszoba földjén reszkető
477 5 | örömmel térdeltük körül a nagy, barna skatulyát. Az
478 5 | rózsák girlandjával, az enyim a kötelező fehér. Az aranyporos,
479 5 | topánok is ott voltak s a virágos hajékek.~Hanika
480 5 | hetek során ott kattogtatta a gépét az üveges szaletli18
481 5 | szegény kis lélek volt ez a póznahosszú, horpadt mellű
482 5 | és békén nézni közelből a mások jó dolgát! De ő velünk
483 5 | volt abban, hogy kiemelte a ruhákat, idegen mesterek
484 5 | szeme alatt foltok pirultak a lelkes izgalomtól. „Ó, be
485 5 | keskeny, borsószáraz tenyerét a fátylas tüllredők fölött,
486 5 | anyámmal kacagva és hemperegve a szoba földjén. És amikor
487 5 | szemekkel, izgalomtól fehéren, a földig érő tükör előtt!
488 5 | előtt! Anyám összefogta a zizzenő, lenge uszály zöld
489 5 | könnyen válhattak komikussá a mozgások ebben az öltözetformában;
490 5 | művészet szépen bánni vele a tánc heves fordulataiban,
491 5 | felejtkezni önmagunkról, a külsőnknek, minden különbvoltunknak
492 5 | derékkal, simán suhanva a nagy ebédlőt. Hanika dúdolt
493 5 | sietve tologatta el utunkból a székeket. „Legszebbek -
494 5 | székeket. „Legszebbek - ezen a világon nincs párjuk!” -,
495 5 | ajtóban.~- Ötszáz forint a kettő... azért lehet is
496 5 | Mintha ráöntötték volna a derekatokra!...~Megfordult
497 5 | Megfordult csakhamar, visszament a nagy udvari szobájába. Újabb
498 5 | egyezkedőt - Lipit legtöbbször, a mindenre jó, fürge és okos
499 5 | lefoglalta az életeszmény: a család emelkedése az egyetlen
500 5 | és helyettes közjegyző; a szomszédban simára fésülten,