Fejezet

  1 1 |                                    1~Szép, nagy csendesség van körülöttem
  2 1 |            mind megenyhültek irántam szép lassan. Minden úgy összemosódik.
  3 3 |      rózsafehér, gödrös csuklójáról, szép, telt karjáról a kígyós,
  4 3 |            enyhébben -, olyan nagyon szép voltál, magam se bántam,
  5 3 |            Bélteky; ő kerül helyébe. Szép dolog, ilyen fiatal fejjel.
  6 3 |            leverten.~- Semmi! Nagyon szép vagy!... A fiúk kikerülnek,
  7 3 |               Magas, jegenyetartású, szép alakját mintha most is látnám.
  8 4 |        felszínen tartó, tekintélyes, szép famíliámnak minden vonását,
  9 4 |             beszédes kifejezést, egy szép fejmozdulatot; de aztán
 10 4 |          benne a bátor fitymálást; a szép, erős, lesett és irigyelt -
 11 4 |             kerekén nem tudják olyan szép megjátszással, lendülőn,
 12 4 |          szégyenlős időtlensége. Egy szép, finom kultúra veszett ki
 13 4 |             sehol nem rejtezik olyan szép gőgbe a bánat, sehol az
 14 4 |             a sarkon-fényes cipővel, szép, új, szürke ruhában.~ ~
 15 5 |              kettő... azért lehet is szép! - mondogatta félig magának. -
 16 5 |       szomorú történet volt emögött: szép, fiatal Ilonka lányuk tragédiás
 17 5 |          gáláns tempójú, tradíciósan szép hódolás volt.~A megyebálra
 18 5 |               éppen így kidíszített, szép és fiatal lány közt el is
 19 5 |            sem igazságos; de bevált.~Szép, mámoros, farsangi kavargás;
 20 5 |             voltam egykor!~Boldog és szép volt ez az elillanó idő,
 21 5 |         ragyogó, lassú tüzű szemébe. Szép szál cigánylegény volt,
 22 6 |        pajtással, kellemes, mulatós, szép jószággal, akibe illik is
 23 6 |      hasztalanul szerelmesnek lenni. Szép, napos nyári délutánokon
 24 6 |             kikefélt rendes alakját, szép nyakkendőjét, ápolt körmű,
 25 6 |           kezdődött: „Hová merült el szép szemed világa?” Könyv nélkül
 26 6 |               elmagyarázta, hogy hol szép és mit jelent. Akkor hallottam
 27 6 |        székben tologatták csak; de a szép, rossz, öreg feje ép volt,
 28 7 |              forgott körültem akkor, szép, előkelő, kellemes fiú.
 29 7 |          gyönyörködjenek. Szálltam a szép, karcsú legény karján félig
 30 7 |            bíztunk volna benne. „Egy szép álom!” gondoltam -, semmi
 31 7 |          parfümök, hullatag csipkék, szép, szomorú, becses és őrizett
 32 7 |           Csinos, kellemetes fiú az, szép jövője van. Bolondéria máma
 33 8 |             kelengyevásárlás, bútor, szép ezüstnemű után alig is maradt
 34 8 | meglátogatott, már én is kimosdózva, szép kis pongyolákban ültem vele
 35 8 |             a Jenő házassága iránt. „Szép, szép!” - bólintott a vénember,
 36 8 |              házassága iránt. „Szép, szép!” - bólintott a vénember,
 37 8 |              egyetlen a városban. De szép volt, gyönyörű! Jenő rakta
 38 8 |         percben. Megölelt hirtelen a szép, terített asztal előtt,
 39 8 |       előszedte az ünnepi ajándékot. Szép, nagy, fedeles ezüstserleg
 40 8 |                Honnan szedtétek - de szép! Grófi ajándék talán? -
 41 8 |            van magyarul, ugye? Mesés szép ezüstök voltak az ezredes
 42 9 |              magamban mosolygón -, a szép sárga bársonypongyolámba
 43 9 |              Ülni így védetten - egy szép, meleg, otthoni szobában,
 44 9 |               El tudtam választani a szép percek színjátékát a valóság
 45 9 |             De így - ez kellett. Egy szép és gazdag este emléke.~Némán,
 46 9 |              élet!... És bólongatott szép kis madonnás fejével a nagy,
 47 10|              kimaradt, elveszett egy szép, fiatal évem, és híja érzik
 48 10|    fejlődésemen is. A kicsi nem volt szép gyerek: és véznácska is,
 49 10|             hogy varrok neki Hanival szép kis hímzéses fehér pikéteket.
 50 10|              meg betegeskedett néha.~Szép arcú, nyúlánk, lányos kispap
 51 10|              is tudta ezt, és külön, szép köszönőlevelet írt majdnem
 52 11|          különös nagy kedvességével.~Szép, telt, szőke asszony volt
 53 11|          udvar felőli oldalon a sok, szép tágas szoba elé. Ó, itt
 54 11|             gránátfát, a sarokba egy szép szőlőlugast. A bérlet tíz
 55 11|          Igaz, hogy gyönyörű! Milyen szép mustrájú ez a fal, arany
 56 11|            örömmel gondoltam: milyen szép lesz, ha majd kikocsizom
 57 11|           vagy afféle kellemetlenül „szép ember”-nek; volt benne egészben
 58 11|        Ilyenkor néha belém ütött: ez szép, ez tetszik nekem. Az ilyet
 59 11|            asszony mindenütt van, és szép, kedves, drága ruhás; tőlem
 60 12|         kicsink felé.~- Nézd, milyen szép így fehér ingben! Ez a finom,
 61 12|           barátkozás! Persze, nagyon szép, nagyon impozáns fogadtatás
 62 12|             és japán vázái mögött; a szép új zongora nyitva volt hófehér
 63 12|            zengte a dicséretét; hogy szép, jó, okos, kedves, erényes.
 64 12|     zsörtölődve az urára. Még mindig szép, tiszta arcú, ép fogú asszony
 65 12|           verbénás városi kertekben, szép, világos, vidám batisztruhák,
 66 12|          felérzett a verandáig, ahol szép, késő délutánok bronzos
 67 12|       Paradicsom a maga háza! Minden szép, kellemetes, jóleső lesz,
 68 14|          tele virággal, mozgalommal, szép, új őszies asszonyruhákkal,
 69 14|            akkor a bandérium. Ügető, szép, csótáros41 lovak, kényes,
 70 14|            cicomás jószágok - milyen szép, milyen szép -, emberhez
 71 14|       jószágok - milyen szép, milyen szép -, emberhez való, pompázatos,
 72 14|            Jaj, az ősz hajú Bojér, a szép, violaszínű, aranyos mentében,
 73 14|      büntetlenül. Milyen ijedelmesen szép így cigánynak, szinte túlság,
 74 14|        minden megvan.~- Pedig milyen szép lett volna mégis!~- Nagyon
 75 14|           lett volna mégis!~- Nagyon szép volt!~- És most is tudom,
 76 14|         szegődve. Most megjelentek a szép új, aranygombos, piros egyenruhában,
 77 14|    fölöslegekből raktak fel magosra. Szép élet az, pompás torony,
 78 14|             szívek fölöslegéből való szép, gyémántos homok mélyébe.~-
 79 14|             mindannyiszor vadonatúj, szép ruhában a többi új ruhás,
 80 14|            ruhában a többi új ruhás, szép ruhás asszony közé; s a
 81 14|            kedvvel öltöztem megint a szép, szürke selyem otthoni ruhámba.~-
 82 15|              nagyra becsültem, olyan szép, nemes gyöngédségnek éreztem
 83 15|              adnád magad, teszem egy szép, előkelő kalapdíszítő szalon
 84 15|         feküdt nagyon halványan már, szép, erős feje összeesve ezer
 85 15|    naftalinos drága szőnyegeket és a szép, aranyos, amorettes szalongarnitúrát.
 86 16|           fogták a csípőit. Mutatós, szép szemű, harmincesztendős
 87 16|              le magáról a színésznő, szép, nagy, szabad mozdulattal,
 88 16|          selyem! Tavalyi ruha még, a szép időkből való! Nekem most
 89 16|       Lehetséges volna ez?~A Horváth szép, hosszú levelei vártak otthon,
 90 16|          költőiség ürügye igazolta a szép, meleg frázisokat, a reménytelen
 91 16|            hozzám. „Ki az a gyönyörű szép asszony, akit vagy kétszer
 92 16|             hozzám való illúziói egy szép, finom, előkelő vidéki úriasszonyhoz
 93 16|         sokszavú, álmodozó szerelmek szép bolondsága. Siettem vissza!~ ~
 94 17|           Erős termetű, kerek vállú, szép, nagy fekete nő volt, a
 95 17|             Hiszen ez is asszony, és szép, és legföljebb velem egyidős
 96 17|            kertjében is parádéztak a szép, terebély kis szilvafák,
 97 17|     akármilyen városi, finom életbe, szép ruhába, divatos szokásokba.
 98 17|          ruhába, divatos szokásokba. Szép és eleven, kedvén tölt leány,
 99 17|             csak a pénzkuporításnak. Szép legény, a szava is elállt
100 17|           vén kuglizóasztalra? Én, a szép özvegy rokon néni gardírozom
101 18|               hogy ott töltsem ezt a szép őszi hónapot. A Horváth
102 18|            Szándékkal engedtem magam szép álmodozásoknak, forró kézszorítások,
103 19|              zsidó kézen is volt egy szép telek a gencsi oldalon.
104 19|        borzas szemöldökét, göbös, de szép vonalú, kemény sasorrát;
105 19|           kellett laknom, és a régi, szép, tükrös és selyempárnás
106 19|              kimustrált székeket.~De szép, ragyogó húsvéti idő jött,
107 19|           találkára indultam hosszú, szép szürke köpenyemben, ernyős
108 19|         garnitúra, a láda szőnyeg, a szép zongora; mindennek fejében
109 19|         város készült itt nemsokára, szép, egyenes utcákkal és egyforma,
110 20|              igaz-i, hogy az a drága szép gyönyörűség, az az özvegyasszony
111 21|    árokszéleken szedik össze másnap. Szép koszorú a közelijei, az
112 21|           kis meleg, fehér vackukon, szép, piros, pufók képük, szőke,
113 22|             szagú, jóleső szobákhoz, szép fehéren és pedánsul terített
114 22|           magukat érte. A választása szép, meghatott, egyhangú felkiáltás
115 22|            ráadja, s a jó modoráért, szép kézírásáért még ottfogják,
116 23|           hull le már karcsú dereka, szép növendéklány-csípői felett;
117 23|      templomba? Lássa, egyébből, ami szép volt, nem adnak már nekünk,
118 23|             ez megmarad még és olyan szép! Az új kis káplán a piaristáknál
119 23|               de te itt ülsz a három szép, jó gyereked között. Ebből,
120 23|             csak a régi maga, Magda. Szép, tiszta, kellemetes minden
121 23|         lelkesedésbe. És ilyen három szép jószág, uramisten - a legkisebb
122 23|              itt az emlékezés, itt a szép pillanat; egymásra nézünk
123 23|              Kékeres a szőlőlevél,~A szép asszony szép lyányt nevel!...~-
124 23|           szőlőlevél,~A szép asszony szép lyányt nevel!...~- Hej,
125 23|           nevel!...~- Hej, Zsuzsika, szép cseresznyefavirág, bimbó,
126 23|            illat!... Fordítsa erre a szép kis boszorkányszemét...
127 23|           vallok szerelmet, ha ezt a szép fiatal gyümölcsét körüláhítom
128 23|              a lánya két szemében.~- Szép vers ez mind, Endre! De
129 23|           jól teszi, hogy mondja. Ez szép, ez jó! Az élet csakugyan
130 23|             el találja rontani ezt a szép, csendes, halottsirató hangulatomat. „
131 23|           szavakon át. Ezt a bolond, szép percet megéreztük, együtt
132 24|         Ismeretlen, határozatlan, de szép, mesés, finomult, végtelen:
133 24|         nekem néhány nagyon csendes, szép estén, az ő lelkes, halk
134 24|           hajnal; feljő, mint a nap, szép, mint a hold és rettenetes,
135 24|      tavaszon: elkerült Rozverics, a szép szavú káplán. Hirtelen elhelyezték!...
136 24|              harmincéves, még mindig szép, tiszta arcú és komoly leánnyal,
137 24|    földiesebb mederbe tért. De azért szép idő volt az!... Eljártam
138 24|       tudomány. De a hit és rajongás szép volt. Tán kár, hogy meg
139 24|         tűrhetetlen bűzeivel együtt.~Szép, szelíd őszi reggel volt
140 24|         Szeréna” híres költőnő lett. Szép, furcsa, szerelmes verseket
141 24|         egyre ritkábban jönnek haza.~Szép, nagy csendesség van, tisztán