Fejezet

  1 1 |         osztozás, iparkodások, és ha néha kicsit felé nézek, elcsudálkozom,
  2 1 |        vagyunk rá többet kíváncsiak. Néha szeretnénk odaszólni: „Hagyjátok
  3 1 |        ezelőtt az én nevemen hívtak. Néha egészen úgy tudok rá gondolni,
  4 1 |          korán is van még - gondolom néha -, hogy a világ így leszokjék
  5 1 |            és jámbor népek, így ülök néha a tornácban; délutáni, csendes
  6 1 |             Minden úgy összemosódik. Néha olyan elcsodálkozva örvendünk
  7 1 |             úgy forgatom, lapozgatom néha a múltamat; s csak egyszer-egyszer
  8 1 |   gondolatban a rég elmúlt dolgokat, néha össze is fut a szemem előtt
  9 1 |           ember hegyes vidéken jár - néha csak egypár lépést megy
 10 2 |            gondoltunk rá, életünkben néha emlegettük. Most, mikor
 11 2 |          ablakok nyíltak erre, és mi néha végigszaladtunk előttük -
 12 2 |             felnőtten és közömbösen, néha elmentem mellette. Most
 13 2 |           lányaim most nevetnek ezen néha; amit tudok ilyesmikből,
 14 3 |              ágyaink voltak, amikben néha kopogott a szú; és horpadt,
 15 3 |      családban.~Már akkor eltűnődtem néha ezeken, és szerettem végigképzelni,
 16 3 |      gondolatra, és szégyellte magát néha a sötétben? Előrehajolva
 17 3 |             beültem a vendégeid közé néha, őriztem a dekórumot.8 Az
 18 4 |         legfőképp. Tükör előtt állva néha sokáig lestem, ámulva figyeltem
 19 4 |              idején se! - mondogatta néha grószi komolyan, de ellenvetés
 20 4 |           tarkább, virágosabb. Nekem néha most is nehezen esik a könyvek
 21 4 |          volna.~Le-leszabadultam még néha a régi gyerekszobánkba,
 22 4 |           közé. Oly különös volt itt néha a csend! A két fiút megkávéztattam
 23 4 |            sziszegte még felém Csaba néha dühösen; de az iskolapajtásai
 24 4 |           sem háborgattam többet, és néha le-lecsentem a vendégek
 25 4 |            leányésszel belelopakodni néha ezekbe, portörülgetés helyett.
 26 4 |            gondolkodtam el akkortájt néha mégis. - Ha elvinne egyszer
 27 5 |        vegyesség benne!” - gondoltam néha, de Klári mama naivul csudálta,
 28 5 |          édes félandalodás közepett. Néha még most is lebegek és forgok
 29 5 |      körülted, Magduci?” - sugdosták néha zsörtös féltékenykedően
 30 5 | öltözködéseink szerint. A két fiúhoz néha berontott Zimán Pista bátyánk
 31 5 |             ördögfajzat! - dühöngött néha, megsejtve a szándékát Ábris
 32 5 |               Földhöztapadt jobbágy, néha be-befogta a kerülő, mert
 33 6 |        jutott a Telekdy fanyarkodása néha: „Mire ez az együgyű ugrálás,
 34 6 |              feszültséggel volt tele néha. Mind ritkábban volt úgy,
 35 6 |               apró eseményeket. Most néha konokul hallgattunk már,
 36 6 |       hajszolta volna önző érdekeit. Néha rosszakarattal csúfolkodott
 37 6 |             Milyen butaság gondoltam néha elámultan -, hogy a jövőm,
 38 6 |           úgy, mint eleinte! Éreztem néha a furcsa szorongást: ha
 39 6 |        jószág. És mégis azt írja, és néha érzem, igaza lehet: az ő
 40 6 |         ösztövér oláh menyecske jött néha szembe, csendesen köszönve,
 41 7 |          megérzik bennem az idegent. Néha végignéztem a hajnaltájt
 42 7 | kényszeredett komolyan hallgatta, és néha kissé zavartan bólintott.
 43 8 |             az úr?...” - mondogatjuk néha egymásnak. A cseléd meg
 44 8 |             mindig lázadoztam ellene néha; most a mézidők szoktató
 45 8 |             most a nagy messzeségből néha - jó lett volna-e valami
 46 9 |  türelmetlenség csak, életszomjúság. Néha úgy van az - az idő olyan,
 47 9 |            megy az ember. Fájás kell néha!~Milyen furcsa, szégyellős
 48 9 |     meghitten, asszonyos komolyan -, néha emlegettük az életet, sorsot;
 49 9 |               Gyáva, bolond az ember néha. Aztán viselheti holtig
 50 9 |            még meg is verné talán. Ő néha fél éjjeleken ringat. És
 51 9 |              fülem zúgott, lehunytam néha a szemem. Jólesett, hogy
 52 9 |            dolgos, jóravaló inas, ha néha elszíjazták kicsit - mondta
 53 10|        emlékeztetett volna az apjára néha!~A szülői nem laktak már
 54 10|      ellátták tojással a háztartást. Néha mégis csitítania kellett
 55 10|              mondogatta olyankor; és néha közlékenyebb volt már ilyen
 56 10|       osztályos perével? - kérdeztem néha. - Eligazítod?~- Nagyon
 57 10|             magyarázatát találgatták néha igazi, nagy izgalommal. „
 58 10|           Sándorka meg betegeskedett néha.~Szép arcú, nyúlánk, lányos
 59 10|          ütötte hátba István bátyánk néha. - Így nem leszel püspök
 60 10|             tövéig, hogy megszántam. Néha elővettem testvérien, pajtásosan.~-
 61 10|            fekete hajába törülte, és néha dőlt belőle a pálinkaszag.
 62 10|     irigyeljenek, az jó” - gondoltam néha gőgös indulattal.~Őszre
 63 11|         papírcifrás köpőládákkal; ó, néha oly otrombán falusiasak
 64 11|        tekintélye kell és a tanácsai néha. No, ne gondolkozzék, Vodicska
 65 11|   restelkedve, hogy érti ám egészen. Néha láttam a vonatablakból hirtelen
 66 11|            nagyon fiatalon. Ilyenkor néha belém ütött: ez szép, ez
 67 12|            keserves volt. Azt hittem néha már, hogy mind a ketten
 68 12|           kellett hagynom: látszatra néha egészen ostobácska és selypes
 69 12|             különös fensőbbséget, és néha felforrt bennem a gőg és
 70 12|             Ha Telegdről került szó, néha be is vallotta anyám, hogy
 71 12|    végiggondolni, és merek és akarok néha forró és titkos álmokat
 72 13|          beásta magát a dolgai közé; néha alig lehetett szólni hozzá
 73 13|          irodába kéredzkedett. Pedig néha meglestem; nem is dolgozott
 74 13|                a nyers ridegségbe és néha sértő illetlenségbe is oly
 75 14|          elég az akarás, a játékkedv néha: ritka felhangoltság perce
 76 15|        súlyosodott rám, névtelen, de néha álmomból is felriasztó.
 77 15|           ami mindent megold; a sors néha leleményesebb mindnyájunknál.
 78 16|               És bennem is feszülnek néha ezerféle húrok, zagyva és
 79 16|         letépett kis semmi gazvirág. Néha szinte nevetséges voltam
 80 16|               amíg ilyenből kijutott néha... Úgy máskülönben egészen
 81 16|              a kocsiján kísért haza. Néha eszembe jutott: helyes ez
 82 17|             van. Neki is csak mondja néha ezt: „Szeretem!”, és van-e
 83 17|            milyen nehézkes, paraszti néha a szavajárása, egész viselete.~-
 84 17|        feleltem rá, elnevettem magam néha. Már meg is állt a pitvar
 85 17|             már kezd úgy lenni, hogy néha számlálgatnom kell az időt!
 86 17|          számlálgatnom kell az időt! Néha kijönnek Hiripre fiatal
 87 18|            tétlen nyár jött; Hiripen néha fél napokig ültünk a jégverem
 88 18|              abban az évben; ebédhez néha tizenöt turkesztánt is felvágtak,
 89 18|           akkor már meg-megrettentem néha ilyeneken! És egyszer, augusztus
 90 18|          összeállva, sárga földig is néha. Istenem, tán nem is tehetett
 91 18|        fiatal életet; anyám sírdogál néha a másik boldogtalanért is,
 92 18|             másik boldogtalanért is, néha a gyerekemre gondoltam;
 93 19|       csibukját szívta; a szopókával néha kétfelé törülte a nagy fehér
 94 19|           messzire köpött a padlóra. Néha beszélt is valamit, régi
 95 19|            atyafia a másiknak; ehhez néha előkereste a polcról a bőrbe
 96 19|          rendesen. De így, hallgatva néha magamon éreztem az erős
 97 19|             kinn a kutyák ugattak... Néha lopva szöktem le egy negyedórára
 98 19|      keresztútnál, ahol megszálltunk néha Horváthtal, és túlfizettük
 99 19|              mint habozott, küzdött; néha elodázta a könnyelmű és
100 19|            lágy emberek gesztusával, néha váratlanul csaknem a végső
101 20|              életem. De így egészben néha oly egyszövésűnek tetszik
102 20|             át mindannyiszor mondtam néha nyüzsgő bajokból, gondokból
103 20|              a visszaesésnek éreztem néha a melankóliáját. Mindegy,
104 20|          elodázhatatlan rossz előtt. Néha oly kínosan ült rajtam a
105 20|           volt az ilyenekre való! Ha néha megkértem valamire, túl
106 20|                de váratlanul makacs, néha nyers is tudott lenni, ha
107 20|       kényelmét bolygatták. Ilyenkor néha kiütközött belőle az az
108 21|          asszonylétem lázong fel így néha kiszámíthatatlanul, csúnyán,
109 21|             tudom, hogy el-ellátogat néha. Együtt bagóznak. Tizenöt
110 21|              szorgalmasan kiszedeget néha az éjjeliszekrényem fiókjából,
111 21|          Bravó!~- Miből vennék tejet néha a három ártatlan gyerekének;
112 22|              állandó hóbortom; és ha néha (tán csak hogy ingereljen)
113 22|      köténykékért, harisnyáért... Én néha elvertem őket kicsi okért;
114 22|       ügyvédek sorsa nehezült; Dénes néha hónapokig se csinált kis
115 22|           forintot. De nekünk itthon néha nem volt miből élni, és
116 22|            eltengődtek; olvasott, és néha magyarázgatott mamának,
117 22|            tud róla; a másik beállít néha, de ebben sincs köszönet.
118 22|              Csaba végleg elzüllött. Néha faluról falura jár országutakon
119 22|              országutakon kéregetve, néha az árokban lelik meg delíriumos
120 22|            ottfogják, alkalmazzák is néha, biztatják, becézik. Egy-két
121 22|         borozgatott, szinte kék volt néha a kidülledt arca, vérrel
122 22|              gondoltam akkoriban már néha, és hagytam a szerencsétlent.
123 22|            hagytam a szerencsétlent. Néha heteken át alig szóltunk
124 23|             tizenkét esztendős Klári néha már haloványan, ernyedt
125 23|              van Pesten! - gondoltam néha, szinte elcsudálkozva és
126 23|    összeharapott szónkban sziszegett néha egymás felé. De egy asztalnál
127 23|             szót váltott az urakkal; néha diktált valamit, tessék-lássék
128 23|              tette. És Zsuzsi eljárt néha hozzám, mint régen, bejáróasszony
129 23| összecserélgetem a dolgokat, neveket néha. Nyolcvanéves vagyok - gondolja
130 23|      átnézegessen arányló színén; és néha bámultam a pecsenye- meg
131 24|      élethosszig tartó szenvedéllyel néha. Ezek mind városba vágytak,
132 24|       jótevőm lett védőasszonya, ott néha összegyűltek a város katolikus
133 24|             néhány száz lelket! Most néha sajnálkozva vagy kicsinylőn
134 24|              Szerelmek - mosolyogtam néha szomorún -, és az én életem!
135 24|              jó bejárós asszonyt. De néha heteken át nem nyitja rám
136 24|              csúfolódott a nagyobbik néha), és nemrég jegyezte el
137 24|            gondjaimra, szeretetemre. Néha írnak, de egyre ritkábban