Fejezet

  1 1 |          hajszában és változásban nagyon sok a játékos szándék. Ahogy
  2 1 |        takaros szoba, jóízű alvás nagyon jól tud esni; és ezekért
  3 1 |           magát mellőzni, ameddig nagyon nem akarja. A komédia kinn
  4 1 |         szerepvállalás. Valójában nagyon is messzire mennek az embertől
  5 1 |          sors, semmi változás nem nagyon új és fontos nekünk. Lehet,
  6 1 |      másképpen van egy kicsit; én nagyon is magamra maradtam.~Egészen
  7 1 | mondhatnám, hogy nem hozott nekem nagyon is sok újat ez a néhány
  8 1 |          csak most érek rá. Idáig nagyon keveset olvastam, és nagyon
  9 1 |       nagyon keveset olvastam, és nagyon kapkodva, most sokkal többhöz
 10 1 |         küldeni a leányaim; ebben nagyon érzem a változást, elidegenedést,
 11 1 |    éveikben álmodoznak; én mindig nagyon tevékeny voltam, most pótolom
 12 2 |   hancúroztunk ott a két öcsémmel nagyon pici korunk, az édesapánk
 13 2 |          véletlen élünk; igazában nagyon fontos dolgaink vannak -
 14 2 |         párkány megett!... Mintha nagyon, mélységesen messzi... Egy
 15 2 |           Sophie tánt; egyszer én nagyon összepajtáskodtam egy Nagy
 16 2 |      szereplő asszonyok is. Ezzel nagyon lekötelezték.~Akkor már
 17 2 |         egyszer egy estére megint nagyon élénken emlékszem.~ ~
 18 3 |       kihúzódott ez már; valahogy nagyon is hirtelen változott meg
 19 3 |    Atyaúristen jobbja felől”, hát nagyon elfáradtam a térdeplésben,
 20 3 |      folytatta enyhébben -, olyan nagyon szép voltál, magam se bántam,
 21 3 |    durcásan és leverten.~- Semmi! Nagyon szép vagy!... A fiúk kikerülnek,
 22 4 |    fantaszta szokott oda legutóbb nagyon. Egy reggel, fényes nyári
 23 4 |          percek álmodozásaiban -, nagyon messzire való, más életbeli
 24 5 |         rá se hederített azelőtt. Nagyon bájos volt ebben az új,
 25 5 |          ezek nem békültek. Régi, nagyon szomorú történet volt emögött:
 26 5 |         összefelejtkezésénél...~- Nagyon kacér! Mint a kéneső, olyan!
 27 5 |        férfit. „Bravó!” - mondtam nagyon halkan, bólintottam, és
 28 5 |         kellett küldeni e nyáron. Nagyon sok pénzbe került, de grószi
 29 6 |      tizennyolc éves múltam. Csak nagyon lassankint, mint valami
 30 6 |          meghatott suttogásba. És nagyon vigyázva, nagyon gyöngéden
 31 6 |   suttogásba. És nagyon vigyázva, nagyon gyöngéden megfogta a csuklóm
 32 6 |          Emlékszem, mind a ketten nagyon szótlanok voltunk az este.
 33 6 |      mégis tartózkodón bánt vele, nagyon is udvariasan; fiatal barátomnak,
 34 7 |           jó szabású frakkokon, a nagyon finom selyemmel bélelt fecskeszárnyakkal,
 35 7 |       feszélyez a gyöngédsége. De nagyon szerettem volna elsírni
 36 7 |           megadóan, szomorúan. De nagyon különösen, édesen nyillalt
 37 7 |          kérdéshez. Éreztük, hogy nagyon is gyorsan jött mindez,
 38 7 |      fontam a karom a nyaka köré. Nagyon ritka perc volt miköztünk
 39 8 |        asztal másik felén, valami nagyon hamis, de szellemes kétértelműséget
 40 9 |              Legalább maga legyen nagyon, biztosan az. Kell.~Egy
 41 9 |        Miért?~- Csak!~- Magda!...~Nagyon sápadtan, minden részemben
 42 10|         jó és gyöngéd volt hozzám nagyon. Ó, most, annyi év múlva
 43 10|         még lehetett!” Igen, Jenő nagyon szépen keresett akkor már.
 44 10|      tehetséges, gyors ítéletű és nagyon tanult ember a maga dolgában.~-
 45 10|   kérdeztem néha. - Eligazítod?~- Nagyon bajos - legyintett kedvetlenül. -
 46 10|         az nem is volt igazságos! Nagyon értette az öreg. Mindent
 47 10|      bajjal járt ez is, mert Jenő nagyon lelkére vette. Csabának
 48 11|             Eltökéltem, hogy igen nagyon vigyázni fogok, nehogy túl
 49 11|       felől kérdezősködött, kivel nagyon kevéssé érintkeztünk újabban
 50 11|           szobalány vált mindből. Nagyon sokat bajlódtam a pontos,
 51 11| gyereksorból a kis comtesse-ek36. Nagyon olcsón adta, és hát istálló
 52 11|     megjegyzést az életmódunkra. „Nagyon jól mehet dolgotok, hogy
 53 11|        kislányaimhoz akarom.~- Ó, nagyon leköteleznél, Melanie! Igazán
 54 11|     szórakozásra jó ürügy volt ez nagyon.~Egy késő nyári délután,
 55 11|     valakihez mégis hasonlít! Sőt nagyon!~- Ugyan? Ismerte a másomat?~-
 56 11|          Ki volt az?~- Egy híres, nagyon híres német színésznő.~Elhallgattunk,
 57 11|           ilyen szépen a nap, ezt nagyon szeretem.~- Már olyan sok
 58 11|           kíséri helyettem. Engem nagyon szeretett, mert alkalmazkodó
 59 11|         nem volt az komoly dolog! Nagyon fiatal koromban persze azt
 60 11|           állt egyszer magában és nagyon fiatalon. Ilyenkor néha
 61 11|        mindenki számára; de belül nagyon egyszerűek. Tudja, ők kijátsszák,
 62 11|         Jenőt jól ismerem már, és nagyon sokra tartom!~Hazamenet,
 63 11|      traktáltak, olyanok is, akik nagyon gőgösek az idevaló, bennszülött
 64 12|           akkor az apja vigyázva, nagyon gyöngéden a falnak fordította,
 65 12|         ilyen barátkozás! Persze, nagyon szép, nagyon impozáns fogadtatás
 66 12|  barátkozás! Persze, nagyon szép, nagyon impozáns fogadtatás kellene.
 67 12|          két ember a nyár óta, és nagyon sokat voltunk együtt; hisz
 68 12|        voltunk együtt; hisz olyan nagyon kétfélék voltak. Horváth,
 69 12|          vendégek fogadása körül. Nagyon örültem, ha megdicsért,
 70 12|    sürögtek, hódoltak körülöttem. Nagyon, igazán elememben voltam
 71 12|    kocsikázni Melanie-val.~Mindig nagyon kedves, szinte túl szíves
 72 12|        biztosan tudom - mindvégig nagyon szeretett engem, sokkal
 73 12|          vallotta anyám, hogy nem nagyon fáj a szíve érte, legalább
 74 13|           kellett dolgozni. Olyan nagyon számítottunk grószira, az
 75 13|         De ezzel a kortesfogással nagyon óvatosnak kellett lenni,
 76 13|      bizalmas vacsorát adtunk, de nagyon fényeset, impozánsat. Az
 77 13|         csak Hiripy bácsi ült ott nagyon komolyan és meredten, hallgatva;
 78 13|          jószágom! Ölelj meg hát, nagyon! Én vigyázok, hogyne! Amíg
 79 14|           a szivarnál volt odaát.~Nagyon fényes, pompás volt ez az
 80 14|          szép lett volna mégis!~- Nagyon szép volt!~- És most is
 81 14|           elkomolyodva figyel egy nagyon is bensőleg beszélgető párra.
 82 14|     közepén; de a szemébe néztem. Nagyon akartam palástolni az elfogultságom,
 83 14|     sikerült németséggel, és csak nagyon kevéssé remegő hangon. -
 84 14|        bizonnyal mondom, hogy nem nagyon érdemes!~Az utolsó szavaknál
 85 14| nyomorúság képét? És annak a „nem nagyon érdemes”-nek fanyar és kiábrándultan
 86 14|  asszonyambícióból akartam, hanem nagyon komoly és ijedt felelősségből
 87 14|          is ment fel, de a pártja nagyon handabandázik. De azért
 88 14|           engem.~- De igen, igen, nagyon jó maga hozzám, Magda! -
 89 14|          nem tudok egyedül lenni. Nagyon kimerült vagyok!~- Ó, kedves,
 90 14|          némán, szorosan tartotta nagyon soká. Amíg csak vissza nem
 91 14|          Asztalnál ültünk, valami nagyon egyszerű, sikertelen ebéd
 92 14|           az arcáról, homlokáról; nagyon halvány volt, és gyorsan,
 93 15|       gyöngéd lelkű és kedves, és nagyon szereti ezt a kis ártatlant.
 94 15|       akinek ilyen nyomorultan is nagyon fontos és becses vagyok
 95 15|          már el tőlük! Ott feküdt nagyon halványan már, szép, erős
 96 15|           hogy most elmegyek. Egy nagyon kegyetlen napot a bútoraim
 97 16|        felfújt bolti fehér kenyér nagyon mérsékelt mennyiségben.
 98 16|        idegesen és kíváncsian, és nagyon vigyázva feljebb húztam
 99 16|      elsőség e biztossága; milyen nagyon senki itt, aki csak lóvasúton
100 16|           sivárságát, letörtségét nagyon átéreztem akkor. Vagy csak
101 16|         bizonyos, hogy még mindig nagyon keveset gondolkoztam vagy
102 16|   idétlenedni a dolog. A szemében nagyon is jól láttam sokszor türelmetlen,
103 16|        Hacsak nem szoktad meg még nagyon!~Nyakába borultam, sírtam,
104 17|           köti össze és a sokszor nagyon fárasztó elhatározás, hogy: „
105 17|         bolond nyár, aratási idő: nagyon tud szeretni egy ilyen próbálatlan
106 18|  augusztus végén volt már, valami nagyon csillagos, jánosbogaras,
107 18|     állomásozott, megszerette egy nagyon gazdag szerb földbirtokosnak
108 18|          tán igaza volt Péternek; nagyon ivott, és csúnyán, akárki
109 19|   szárazmalommal, ahol valamikor, nagyon kicsi gyerek koromban még
110 19|          Melanie-val atyafiskodik nagyon; és lám, a nyáron már vízimérnököket
111 19|          alig beszéltem velük; de nagyon keserves, lelkemig zaklató,
112 20|          a szava néhol.~- Bizony, nagyon beszélik, hogy Zimán Ilka
113 20|          volt más utam. Mikor már nagyon körülem csavarodtak a bajok,
114 20|          én akkor az állapotommal nagyon ideges voltam. De hát nem
115 20|     asszonya is volt. Puha ember, nagyon gyönge vagy nagyon erős,
116 20|         ember, nagyon gyönge vagy nagyon erős, mert semmi sem nagyon
117 20|       nagyon erős, mert semmi sem nagyon fontos neki, és kiforgatni
118 20|        Tudtam volna én is ezt, de nagyon is szegény és elhagyott
119 20|        csak kellett valahogy, bár nagyon kisebbedett igényekkel.~
120 21|         kisebbíti?~- Már az igaz, nagyon a kegyükbe esett. Persze,
121 21|      bírnám. Inkább meghalok! Már nagyon megelégeltem.~Ilyen ember
122 21|           formában vette és élte, nagyon komolyan, és a végső konzekvenciáig.
123 22|       került beléjük egy adag; de nagyon szerencsés keverék volt
124 22|      összenyomorodnunk egymással!~Nagyon megzúzódtunk! Ő is bizony,
125 22|          ezt is, és nem sajnáltam nagyon elszedni, elkölteni a pénzét,
126 22|  korteskedtem helyette. Akkor már nagyon nyomorultul ment minden,
127 23|     csinál kedves férjeura? Ó, őt nagyon kedveli Lajos fiam, szolgálatait
128 23|     mentem; szegény Telekdy Péter nagyon utolsókon volt hetek óta
129 23|       dermedő ujjak közül kivett. Nagyon vigyázva, gondosan tette
130 23|     látszik, hogy azt sem éreztük nagyon fontosnak. És tudja-e, ne
131 23|          egyszer vagy többször mi nagyon együtt lehettünk már. Valahány
132 24|        megtartani emellett is, ha nagyon akarják. „Hidd el, nem sajnálom,
133 24|         szobám van egy családnál, nagyon jó (csak ez a féreg ne volna
134 24|       semmihez nem kötötte valami nagyon erős, széttéphetetlen szál,
135 24|          beszélgette nekem néhány nagyon csendes, szép estén, az