Fejezet

  1 1 |               újak és érdekesek, mint nekem a harminc évvel ezelőttiek.
  2 1 |           mondhatnám, hogy nem hozott nekem nagyon is sok újat ez a
  3 1 |              sok és sokféle jutott ki nekem jóból-rosszból, van min
  4 2 |              essék az eső vagy a hó - nekem pedig ezer bajom, gondom
  5 2 |          megint visszatérek hozzá, de nekem kellett ez a megfrissülés.
  6 3 |               ott.~- Én nem pipáztam; nekem nem is adnak.~- Ugye, ugye,
  7 3 |         vettem. Én árva leány voltam, nekem a küzdés dukált ki apád
  8 3 |               mondani. Te tudod, hogy nekem egy fiúgyermekem van.~Klári
  9 4 |         cipőjét, selyem nyakkendőjét. Nekem ugyan... Nézze meg az ember!~
 10 4 |              még tarkább, virágosabb. Nekem néha most is nehezen esik
 11 4 |            paptanárok előre köszöntek nekem a templom sarkán, miséről
 12 4 |              ha elmennek, hagyja kinn nekem a könyveit.~Furcsa gyönyörűség
 13 5 |           beszerezni majd, amennyiért nekem adnák!” Jött Trézsi, az
 14 5 |             Közel a cigányhoz egy-egy nekem való táncossal bomolva,
 15 5 |            szál cigánylegény volt, és nekem játszott, lehajtott fejjel,
 16 6 |            nem mentem újdonságszámba; nekem se volt már újság az egész.
 17 6 |           nevet! Család?”~Furcsa volt nekem és új dolog, hogy minálunk
 18 6 |         foglalná el egyszer a helyem! Nekem már gyilkos szégyen volna
 19 6 |                nem tudok!”~- Megörült nekem, Magduska, egy kicsit? -
 20 6 |              hogy mit kelljen mondani nekem. Mit is kellett volna?~Később
 21 6 |             Megkért, hogy elküldhesse nekem leírva. Tulajdonképpen nyugodtan
 22 7 |    juristabálra. Nagy esemény volt ez nekem, idegen, nagyobb város,
 23 7 |            bál - mama komolyan intett nekem, hogy hazamegyünk. Tabódy
 24 7 |                Én nem is mondom, hogy nekem nem tetszenék Telekdy; valamivel
 25 8 |             apró, eleven titkokat, és nekem minden befellegzett most
 26 8 |          Éjféltájban nagyanyám intett nekem, és komoly, háziasszonyos
 27 8 |               dobozt is, hogy azt meg nekem adja. Ezt még hazulról hozta,
 28 8 |         emlegette. Nem volt szokatlan nekem a borközi élénkség, de most
 29 8 |              szorítással. - Mondd meg nekem, fiam, az a torta ott az
 30 9 |                Én, két hónap múlva... nekem egy kicsi babám lesz akkor,
 31 9 |        döntést. Az már sok lett volna nekem. De így - ez kellett. Egy
 32 9 |          kérdezz, látom, úgyse hinnél nekem! Bánom is én!~Megfogta a
 33 9 |            anyádékhoz?~- Nem tudom.~- Nekem bizony - beszélte lassanként,
 34 9 |               az nem helyes, hogy nem nekem szóltál; ti mindjárt párbajtól,
 35 10|      csakugyan a megye eleje voltak - nekem igen távoli rokonaim, és
 36 10|               pajtásosan.~- Mondd meg nekem igazán, Sándor, ti egészen
 37 10|            szervezet, mint az egyház. Nekem részem a hitem, bennem van.
 38 11|              vendégeskedést jelentett nekem. Hogy a házam tájéka rendes,
 39 11|               öregember. Jenő ideadta nekem is elolvasni, aztán szó
 40 11|           felháborodva. Utálatos volt nekem ez a jóakarat színébe öltözött
 41 11|            rátok szorulok, segítsetek nekem, kedves! Nőegyletet kell
 42 11|          hetet, új embert mutattak be nekem a tenisznél, aki azóta került
 43 11|             szíves örömest ide fogják nekem adni a maradék, unalmas,
 44 11|            ütött: ez szép, ez tetszik nekem. Az ilyet csak én láttam
 45 11|            gyönyörű, csakhogy elmegy! Nekem mind elment. - Gyerekesen
 46 11|             kedvét szegtem? Megengedi nekem, hogy tisztelkedjem maguknál
 47 11|            amint már elébb újságolták nekem; hogy Zimán Ilka néném,
 48 12|             majd pamutot gömbölyített nekem, vagy a kicsit hibás kezével
 49 12|      környéken. Neki nem voltak, mint nekem, ellenségei és irigyei,
 50 12|   akarva-akaratlan, utánoznom kellett nekem is minden külsőségben. Hogy
 51 12|           mindnyájunknak jut itt; még nekem is, aki ilyen jóviseletűn
 52 12|           éjszakáján válik asszonnyá; nekem, lám, hét esztendő kellett
 53 13|            hisz annyi volt a gondunk. Nekem diktált néhány levelet Jenő -
 54 13|          Béltekyné, a nagynénje hozta nekem nagy sebbel-lobbal a furcsa
 55 13|                hogy megmondd őszintén nekem! Valami nem megy jól?~-
 56 13|              Nézzed, apa, mit csinált nekem a Mitru hentes! Mikor szél
 57 14|              nézése.~- Ritkán udvarol nekem - legyintettem felé kacagva,
 58 14|           hurcolni, szem elé tartani. Nekem, higgye el azt, olyan egyre
 59 14|              egymást.~- Mondhat-e még nekem valami jövendőt, Magda?~-
 60 14|                kövér, fehér ujjakat. „Nekem úgyis mindegy ez a vén pap,
 61 14|           Dénes szimatolt, és hordott nekem híreket a közhangulatról.
 62 15|              meleg, szagos kávé adhat nekem. Csak az merjen ítélve és
 63 15|            gyermekeméről, ezt mondják nekem, akik jól tudják, hogy mindent
 64 15|       elhárító tanácsnál egyebet adni nekem, akarnak-e értem tenni valamit,
 65 15|      kesergünk, és mindent megvallhat nekem... borzasztó elgondolni,
 66 15|              Legjobb volna utánamenni nekem is!~Gyöngéd buzgólkodással
 67 15|               magyarázgatott, beszélt nekem ilyenkor, az ő sajátságos
 68 15|           mondja meg igazán, őszintén nekem, tudni akarom, mit gondol
 69 15|               kell hogy fontos legyen nekem; mert az árva kisfiam gazdag
 70 15|               felett.~- Legjobb volna nekem is utánamenni! - mondogattam
 71 15|          anyukájára! Nem parancsol az nekem!” - röhögte durván a cseléd,
 72 15|                csupa új dolog volt ez nekem, és rettentőn igaztalannak,
 73 15|              fájdalomból. Bocsáss meg nekem, és semmire ne gondolj egyelőre.
 74 15|             tett, jó tanácsokat adott nekem.~- Borzasztó, borzasztó
 75 15|               szorította -, higgye el nekem, hogy minden gondolatom
 76 15|            bármiben, csak inteni kell nekem. Tűrjön meg, ne űzzön el
 77 15|               újfajta asszonytípusról nekem Telekdy Péter?... Mikor
 78 16|               mutogatott, magyarázott nekem, és öltöztetett, óvott,
 79 16|               a szalon lett volna, de nekem ide hozták be a vas tábori
 80 16|          skapuláré a nyakamon - ládd, nekem adta, és aki ezt viseli,
 81 16| bennfentességein! Új volt ez az érzés nekem, ingerelt, foglalkoztatott.
 82 16|           lennék, milyen pompásan áll nekem ez a testhez simuló, fényes,
 83 16|             még, a szép időkből való! Nekem most mély gyászt kellene
 84 16|            különb gavallérok hódoltak nekem nemrég! Hogy ragad ez a
 85 16|               Istenem, hát elég lehet nekem ez a semleges szerep? Ha
 86 16|               otthon, és balzsam volt nekem ez a sokszavú, hódoló, trubadúros,
 87 16|               őrizgettem; becses volt nekem asszonyos élményeim ez első,
 88 16|          Hiszen ez mégiscsak tánc, és nekem alig múlt fél éve, hogy
 89 16|               egy diadalmas este, egy nekem való élmény.~Nekem a lelki
 90 16|                egy nekem való élmény.~Nekem a lelki egészségemhez kellett
 91 16|          kicsit odalenn! Csakhogy már nekem semmi közöm hozzá!~Kicsit
 92 17|              egyidős lehet! Mi jussom nekem többre?... Azért, hogy kevés
 93 17|               förmedt. - Csakugyan jó nekem! Na, majd megtudja még,
 94 17|             ne múlna el soha... Igen, nekem még van egy kicsi, hova
 95 18|               dologhoz. Igen, ez való nekem, minden hivatal közül, mert
 96 19|            majd meglátod, mi hol van! Nekem bizony így esik jól az aludttéj!...
 97 19|           kártyából mondta a csíziót; nekem is olyankor. „Olyan írat
 98 19|                  holnap be kell menni nekem Szinyérre!~- Minek megint?
 99 19|               mosdószappan, kávé, meg nekem is kötőpamut, apróság. És
100 19|               amit nem bolygatnak, az nekem kell meg a lányoméknak a
101 19|              életemmel. Hisz nem volt nekem Szinyéren házam, sem fekvő
102 19|             fejében busásan osztatott nekem a Széchy alispán tüntető
103 19|           dologra (a vén Vodicska írt nekem megint dorgáló levelet,
104 20|        szemébe! Mert mégis... bizony, nekem nem volt más utam. Mikor
105 21|         kellett-e azért így leromlani nekem? Tehettem-e én az életemről;
106 21|           nélkül? Vétettem magának?~- Nekem? Dehogy! Semmi közöm hozzá!
107 21|            vagyok! És ezt maga mondja nekem, Magda! Meri mondani?~-
108 21|               a lábikrájára. Ezt kéne nekem is, ugye? Vagy a híres Csaba
109 21|           báróné édes unokatestvérem; nekem és nem Kallós Ágnesnek.
110 21|     házasságára panaszkodni jár... És nekem nem lehet bosszút állni,
111 21|               szoptatásban... Hát már nekem semmi se jön, hiába! Csak
112 21|                hogy gyűlöljem. Fontos nekem. És hiába; őtőle vannak
113 22|              mennek ilyen állapotban; nekem húzni kellett az életigát
114 22|               verje meg a gaz lelkét! Nekem hánytorgatja azt a falat
115 22|         annyit dolgoznám, mint itt.~- Nekem dolgozik? Átkozott minden
116 22|                Szinte idegen volt már nekem a város, ilyen rég nem jártam
117 23|           megöregedésem.~Pedig bizony nekem már nagy, embernyi jogász
118 23|          Ebből, ládd-e, nem jutott ki nekem! Mióta két esztendeje elholt
119 23|        emlékszem, Horváth Dénes hozta nekem azt a kottát, mikor eleinte
120 24|        felszabadult kicsit az életem, nekem is volt egy kis virágzóbb
121 24|     öltözködés, bogárzás, bolondéria; nekem később, mint neked, Magda,
122 24|             sok kaméliacsokrot hordta nekem ezelőtt vagy harminc esztendővel.
123 24|              ezt mindjárt fel is írta nekem, markomba nyomta. Az utolsó
124 24|               neked pedig nincs, mint nekem, ez a kicsi biztos. Mit
125 24|          szokni, alkalmazkodni... nem nekem való az már. Öregebb vagyok
126 24|                  Így, így beszélgette nekem néhány nagyon csendes, szép
127 24|            szabadulás és szépség volt nekem a hit. Jött némely csendes
128 24|            bár nemigen akarom, hiszen nekem elég itt az én kevesem.