Fejezet

  1 1 |                  félnek tőle: az öregség nem olyan szörnyűséges és határozott
  2 1 |                   másiknál, s nem érzi híját olyan dolgoknak, amikre való hajlandóság
  3 1 |                 örömekért az ember nem fizet olyan nagy árat, nem kockáztat
  4 1 |                      halál sem lesz közelről olyan rémséges, noha ebben a percben
  5 1 |                 céljai, szándékai; de ez nem olyan nagy baj, mint a fiatalok
  6 1 |                Minden úgy összemosódik. Néha olyan elcsodálkozva örvendünk
  7 2 |                      gyerekkor gazdagságából olyan keveset őriz meg az emlékezet:
  8 2 | Vulpaverga-Rombertáró-nyelven beszéltünk, és olyan apróra kiépítettük ezt az
  9 2 |                     homályló folyosó; mindig olyan rémületesnek, idegennek,
 10 3 |                  lehet egy tizenkét éves fiú olyan ostoba!~- És nem csak ezért! -
 11 3 |                       folytatta enyhébben -, olyan nagyon szép voltál, magam
 12 3 |                  anya, nagyanya és gyermek - olyan természetesen, híven, bizakodón
 13 4 |                    hófehér képű cigánylyány, olyan! A szeme teszi...~- Bánik
 14 4 |                     minden ujjára újat. Soha olyan legényjárás nem volt a házunkban
 15 4 |                      föld kerekén nem tudják olyan szép megjátszással, lendülőn,
 16 4 |                 kipattan; sehol nem rejtezik olyan szép gőgbe a bánat, sehol
 17 4 |             hallgatag, nap elfeküdte kertet. Olyan csudálatos megfakadások
 18 5 |                  évvel idősebb volt nálam és olyan igen másforma. „Ezek itt
 19 5 |                 Nagyon kacér! Mint a kéneső, olyan! Az élőfába is beleköt! -
 20 5 |                 keveredik most össze bennem. Olyan régen volt!~- Lássa, az
 21 5 |                    maradt ott, ahol mindenki olyan tudományos, józan és derék.
 22 5 |                  tudtam, miért kel ki grószi olyan heves-hirtelen a Vodicska
 23 6 |                gondoltam, és anyám mindennek olyan könnyen a hatalmába kerül!~
 24 7 |                levegő volt most a családban, olyan robbanás előtti, feszült
 25 7 |                    De miért éreztem magam is olyan felháborítónak, mindennél
 26 7 |                valami, és ez az eggyéolvadás olyan benső, csudálatos és tiszta,
 27 7 |                    fájó és új volt ez a szó, olyan meglepő és különös, mintha
 28 7 |                 nehezen engednék! És ez csak olyan beszéd, fiam; szó, felcsapó
 29 8 |                    alig is maradt valami. És olyan nagy egyformaság, csend
 30 8 |                    keverni a szobád földjén, olyan tiszta. Túlságba fárasztod
 31 8 |                      az én kis francia anyám olyan kedves tudott lenni, idegenszerű
 32 8 |                       Mint egy pici koporsó, olyan volt.~Az ebédlőben már jó
 33 8 |                    nézett a két öregasszony, olyan idegenül, mint az egész
 34 9 |                     Néha úgy van az - az idő olyan, vagy az ember belső elkészültsége -,
 35 9 |                 nélkül. Hisz egészen hazudni olyan fáradság és áldozat volna,
 36 9 |              edénnyel csörömpölt a cseléd. - Olyan drágák voltak ezek a negyedórák,
 37 9 |                    voltak ezek a negyedórák, olyan szépek, így. Egy ember,
 38 9 |                        Ojjé, öcsém, akad még olyan több is, ahol az termett! -
 39 9 |                     fejtül ült, hogy: „Te is olyan vére vagy apámnak, mint
 40 9 |                    azt csinálhat, amit akar. Olyan ostoba! Szerelmes bele.
 41 9 |                     csörgedezett a fülemben; olyan jó volt magam elengedve
 42 10|                    tudod-e, hogy ez nagy szó olyan gőgös embertől.~Elhallgattunk -
 43 10|                     még a föld hátán valahol olyan lusta és oktalan gazdálkodás,
 44 10|                      és oktalan gazdálkodás, olyan pazarló, piactalan, véletlenes
 45 10|                     a láplecsapolás kérdése. Olyan világos, mint a nap, mindenkinek
 46 10|                    az ember, ha nincs valami olyan minden érintésen felül álló
 47 10|                     tonzúrás, fiatal fejével olyan volt, mint régi képeken
 48 11|                    közelből nem hatottak már olyan nagy valakikül ezek a híres
 49 11|                     főz! De hát eljönne. Egy olyan Magyar utcai nemesasszony...
 50 11|                      szoba kell neki. Az már olyan házvezetőnő-féle volna.~
 51 11|                 levelet kapott az öregjétől; olyan kemény és pátoszos hangút,
 52 11|                   ezt nagyon szeretem.~- Már olyan sok éve - kérdeztem visszatérve
 53 11|                      vonót. Hisz nem volt az olyan dolog egészben, ne higgye,
 54 11|                    ha látja is az ember, nem olyan nagy eset az; semmi sem
 55 11|                    is, leljük meg, keressünk olyan kockázó gyerekeket!” Csakhogy
 56 11|                    dehogy! Csak gondolkozom! Olyan furcsa! De a híres, nagy
 57 11|                    itt az arca, hangja. - Az olyan pénz nem maradós! Az ember
 58 11|                   szereti a jót, és asszony, olyan átmenő asszony mindenütt
 59 11|                   túl őszinte, színésztelen, olyan mindegyember.~ ~
 60 12|                    nem szóltam rá semmit. Ez olyan szemrehányásféle volt tán,
 61 12|                   Mindenáron! Hidd el, máris olyan sokat költünk!~- Tán megint
 62 12|                     akaratomból. És ez azért olyan jó, meleges dolog volt,
 63 12|                   sokat voltunk együtt; hisz olyan nagyon kétfélék voltak.
 64 12|                      mégiscsak értesíthetett olyan dolgokról, amik távoliak
 65 12|                     másokkal együtt mulatott olyan dolgokon, amiket a többi
 66 12|                    Ennek a nyárnak az emléke olyan elevenen megmaradt bennem
 67 13|                   szobában órákon keresztül.~Olyan sok minden összejött akkor.
 68 13|                    ügyében kellett dolgozni. Olyan nagyon számítottunk grószira,
 69 13|                     német parasztfiút - mert olyan volt - a nyers ridegségbe
 70 14|                     este. Vajon csak énnekem olyan éles az emlékem felőle,
 71 14|                   szalonruhában nem látszott olyan daliának, mint délelőtt,
 72 14|               tartani. Nekem, higgye el azt, olyan egyre megy igazába! Könnyű
 73 14|                   fáradságos; hát hagyom, de olyan egyre megy!~Pénzt tett az
 74 14|                    emberkereső felérzésével. Olyan ember szemével, akinek vannak
 75 14|                     hét tapasztalása érlelte olyan készre az én fiatal, még
 76 14|                      a legrosszabb dolog sem olyan rossz, hogy óvni és ijeszteni
 77 14|                    Mint egy színes káprázat, olyan tarka és eleven bennem még
 78 14|              csudáltam önmagamat, hogy idáig olyan nyugodtan és hittel tudtam
 79 14|                  dércsípte virágszőnyegével, olyan szomorú volt. Hűvös nap
 80 15|               ellátott és eddigi helyzetében olyan jól megfelelt valakit, akiről
 81 15|             választott és kívánt engem, mert olyan voltam; más, mint a családjabeliek,
 82 15|                      És fájó meghatottsággal olyan nagyra becsültem, olyan
 83 15|                      olyan nagyra becsültem, olyan szép, nemes gyöngédségnek
 84 15|                   csüggeteg gyerekdaccal, és olyan borzasztóan szomorú volt. „
 85 15|                     amíg elaludt. Még nem is olyan régen az apjával ültünk
 86 15|                     egészen új asszonytípus, olyan nők nagy tömege, akiket
 87 15|                  módon megszerezni. Minálunk olyan kevés szó volt ilyenről,
 88 15|                   aggódó, meleg rezgését, és olyan jólesett ez, hogy enyhült
 89 15|                      nem bírom el az életet! Olyan átmenet nélküli, olyan kegyetlen!
 90 15|                       Olyan átmenet nélküli, olyan kegyetlen! Hogy én most
 91 15|                   fekete, kusza rajzát, amik olyan erősen, édesen illatoztak
 92 16|                 szeme villogott; hirtelen és olyan furcsán, hevesen szorította
 93 16|                       szó nélkül kimentem az olyan boltokból, ahol „a hölgy”-
 94 16|                  szórakozások, amikbe Marika olyan naivan elégedett volt. Kimenni
 95 17|              egyszerű falusi napok és valami olyan hűhótlan, természetes és
 96 17|                      fővel? Akkor nyár volt, olyan nagy bolond nyár, aratási
 97 18|               tusakodva. - Ilyesmi nem mehet olyan gyorsan, egykettőre! Csak
 98 18|                 valamit, nem hagynak magamra olyan szívtelen ridegséggel, mint
 99 18|                 kérdések senkit se érintenek olyan közelről, mint őt. Igen,
100 18|                      vallottam be; a válasza olyan volt, amilyent éppen vártam,
101 18|                     gondoltam türelmetlenül. Olyan semmilyenül röppent el ez
102 19|                 csíziót; nekem is olyankor. „Olyan írat tudok, ha megeteti
103 19|              nagyházba csak három szoba lesz olyan, amit nem bolygatnak, az
104 19|                    Nem rossz hely az, soknak olyan sincsen!~Keményen, kitartóan
105 19|                 tudom, miért vésődött mindez olyan élesen belém, hol függött
106 19|               Oltalmazzon meg ő már most, ha olyan nagy lovagod!...~Megint
107 20|               kaszinófiúval, hogy ne várjam. Olyan sok, sok éven át megszokta,
108 21|                    édes aludtában. Lám, hisz olyan drága egy ilyen csepp...
109 21|               leolvasott konyhapénz fejében, olyan módra, mint akit semmi sem
110 21|                   domíniumok?~- Így csak egy olyan kötelességtelen léha gondolkozhat...
111 21|                     józan, szorgalmas, de az olyan nem is néz magára.~- Persze...
112 22|                    ez a pálya se ontotta már olyan könnyen a pénzt, mint hajdanában.
113 22|                    egyhangú felkiáltás volt; olyan, mint egy temetési tisztességadás.
114 22|                  doktornak, tanárnak, legyen olyan dolguk, mint a férfiaknak.~
115 22|               akaratlan báj és szépség, mely olyan, mint a virágoké, s a magvak
116 23|                  mély ráncokkal ajkam körül. Olyan régen nem vártam én már
117 23|                     ki, uramistenem... Akkor olyan munkába fogtam, aminek minden
118 23|                 Nekünk?... Ne mondja így! Az olyan fiatalnak még, mint magácska!
119 23|             öregeknek, de ez megmarad még és olyan szép! Az új kis káplán a
120 23|                  koporsónál. Hisz mindnyájan olyan rég megszoktuk, hogy Telekdy
121 23|                      két boszorkánytükörben. Olyan a szemük, mint valami mély-mély
122 23|            esztendeig? Az élet, egy élet nem olyan nagy dolog, de valahol egyszer
123 24|                      De a házban csend volt, olyan, mint soha eddig életünkben.
124 24|                     hív!” - mondta a pap, és olyan magasztos, örvendetes, fölemelő
125 24|                voltam azon a koron... de nem olyan egyszerű a dolog, nem függ
126 24|                      nem lehet az érzéseknek olyan merész szétválasztással
127 24|                   néma titok! De mindez most olyan egyszerűnek, közelfekvőnek