Fejezet

  1 1 |              emberek sokadalmát, aki mindig törekedtem valami után.
  2 1 |           Csak úgy - gondolkozni; és mindig arról: mi hogy volt, és
  3 1 |              éveikben álmodoznak; én mindig nagyon tevékeny voltam,
  4 1 |           azért valahogy rejtőzködve mindig élt, lappangott bennem.~
  5 1 |          dolgoktól, elhatározásoktól mindig visszatartott valami különös
  6 1 |          sokféle oka van; nem tudom, mindig a legigazabbat találom-e
  7 2 |    visszaemlékszem rá, hogy Sándorka mindig szelídebb, elgondolkodóbb
  8 2 |         kényeskedő tündérkével, akik mindig elfelejtik idejében kinyitni
  9 2 |          elmenekülnöm tőle.~Ilyenkor mindig Csabával álltam össze nagyobb,
 10 2 |          félelmes, homályló folyosó; mindig olyan rémületesnek, idegennek,
 11 2 |        gyermeki módon egy ideig még. Mindig fiúk közt voltam - a két
 12 3 |            egyszerű módján. Hisz még mindig hét vármegye híres, legszebb
 13 3 |             sarkomon guggoltam. Most mindig arra kell gondolni, hogy
 14 3 |      szenderedésből felneszelve, még mindig ott láttam derengeni a sötét
 15 3 |       józanul egy életen át; és maga mindig biztos lenni a tetteiben
 16 4 |          megfizet!”~- A férfiak majd mindig visszajönnek - mondta akkoriban
 17 4 |             Tudom, e vidéken termett mindig a legtöbb nóta: és sehonnét
 18 5 |            támasztott Telekdyben. Ez mindig is különc hírében állt,
 19 5 |              táncoltunk anyámmal, és mindig ő volt a vizavím20. Én akartam
 20 5 |          apám testvére. A Pórtelkyek mindig reformátusok voltak, és
 21 6 |            volna az is, ha nem lesné mindig két-három gavallér a következő
 22 6 |      akkoriban; két-három eladó lány mindig tanyázott itt a rokonságból,
 23 6 |           hűvös kuglizóház volt, oda mindig elvonulhatott a hőség elől
 24 6 |           Akkor nyáron is voltak ott mindig sokan, környékbeli fiatalság;
 25 6 |             magától tartotta az öreg mindig. Küldözte német szóra; Kolozsvárra,
 26 7 |             gőgös szívű asszony volt mindig: és akaratlanul, tudtán
 27 7 |            szívvel éreztem, hogy még mindig az elsők közt vagyunk.~A
 28 8 |            ez - most már így is lesz mindig. Meddig?... Amíg csak élünk!...~
 29 8 |         egyforma minden, ma, tegnap, mindig! Olcsó és félre utcában
 30 8 |              családfő; bensőmben még mindig lázadoztam ellene néha;
 31 8 |           leszek, és aztán megint és mindig, mint a többi asszonyok!
 32 8 |         tehetségem, ízlésem sem volt mindig. Ezzel is, ki tudja, nem
 33 8 |          bizony, takarékoskodtunk mi mindig! - hagyta helyben az ura
 34 8 | velüktörődést! Csak kedvesen, szépen mindig!~Mosolygott a kicsi dáma,
 35 8 |              a vén pöffeszkedő! Neki mindig, mindenben igazának kellett
 36 8 |       tiszteskedő „alászolgája!”-ira mindig kurtán, kicsit rátartós,
 37 8 |            nem késő. Ettől féltem én mindig, látod, most már megmondhatom.
 38 9 |          héten át - elég gyakran, és mindig hamarabb, mint Jenő a kaszinóból.~-
 39 10| visszaadásáról, én is tudtam ezt, de mindig elfogott a düh, ha eszembe
 40 10|       gróffal vadkacsára a lápra, és mindig jókedvvel jött haza ilyenkor.
 41 10|              ilyenkor hozzánk szállt mindig.~- Lehetetlen állapotok
 42 10|             huzavona - az akad bőven mindig. Fiskálisok eldorádója ez,
 43 10|            eldorádója ez, az bizony, mindig is az volt.~- Na, na, öreg!~-
 44 10|        megoldását, a részleteket. Te mindig csak az általánosságnál,
 45 10|       egzisztencia - a tintás tollat mindig a vastag szálú, fekete hajába
 46 11|         öcséidnek rendezzük be, hogy mindig itthonosan érezzék magukat,
 47 11|               ha egy kicsit szereti, mindig megvesztegethető.~De most
 48 11|         legyen az egyesületnek, hogy mindig mellettünk legyen tanáccsal,
 49 11|           kedves, drága ruhás; tőlem mindig több pénz ment, mint amennyi
 50 11|         jutott, hogy itt, Szinyéren, mindig divat volt kapni az új emberen.
 51 12|              mint ő - délelőttönként mindig -; az én felügyeletem alatt
 52 12|        egészség legyen! Nem ogunk mi mindig ennyi költséggel élni, Magdi,
 53 12|             a jövedelem is csak több mindig. Hiába, most egy kicsit
 54 12|              a végit járja Telegden; mindig forog az eszemben, mit lehetne
 55 12|          meleges dolog volt, valakit mindig megkérdezni, kicsit biztosra
 56 12|         máskor nem, így vacsora után mindig beállított, Jenő egy üveg
 57 12|            strucclegyezőjével.~Ilkát mindig udvariasan hazakísérte tőlünk
 58 12|           féltékenység -, mert velem mindig tisztelettel és tartózkodó
 59 12|            irigységtől környezetten.~Mindig Horváth Dénes látott el
 60 12|              kocsikázni Melanie-val.~Mindig nagyon kedves, szinte túl
 61 12|            zsörtölődve az urára. Még mindig szép, tiszta arcú, ép fogú
 62 12|        majdnem könnyelmű kedélyesség mindig megvolt benne, és most,
 63 12|            elevenen megmaradt bennem mindig, és különös módon kapcsolódik
 64 12|         napfényében üldögéltem. Majd mindig mellettem vagy mögöttem
 65 13|          meglestem; nem is dolgozott mindig, hanem járkált fel-alá a
 66 13|         legalább függetlenek voltunk mindig. Eb ura!”~Az asszonyokat
 67 14|        mondta az apja csendesen. Még mindig felindultnak látszott, de
 68 15|         jelennel, jövővel nem tudunk mindig. Huszonhét esztendős voltam,
 69 15|           huszonhét esztendős koráig mindig másvalaki gondoskodott.
 70 15|         sorsomnak, szinte vártam még mindig valami csodás felébredésre;
 71 15|     felülkerekedésre. Ezeket mondta, mindig a tiszteletteljes kívülálló
 72 15|             ilyenről, és az én házam mindig nyitva volt hónapokra, fél
 73 16|          öröme, sok mozdulata és még mindig kecses sürgölődése egy kicsit
 74 16|            te szegény testvéred, aki mindig szeretett téged. A te Magdád,
 75 16|          ruhát, ha buzgón imádkozol, mindig, éjszaka is, és nem engedsz
 76 16|          való hajlam is rejtőzködött mindig titkosan a lelkében. Átalakult,
 77 16|              is szeretem végtelenül, mindig, és nem tudok enélkül élni.
 78 16|         Egy-egy ilyen kis bonyodalom mindig kitöltött az életemből egy
 79 16|            az; de bizonyos, hogy még mindig nagyon keveset gondolkoztam
 80 16|         Akinek sikerül valami, arról mindig kisül, hogy igaza volt.~-
 81 16|          hetenként kétszer elmentünk mindig. És már bosszankodtam, ha
 82 17|          faluban. A pap kezdte, majd mindig az kezdi, aztán a földesúr.
 83 17|           lopva a Hiripyék újságjait mindig, és visszaragasztottam a
 84 17|            Ha parasztlagziba híttak, mindig a bíróékkal kerültem egy
 85 18|            betegedett közben. De még mindig olyanfélét éreztem akkoriban,
 86 18|            öccse gyermekének. Hogy ő mindig is kedvelt engem, sokszor
 87 19|             valami álomra emlékeztem mindig az ősi házra, ahonnét nevem
 88 19|   elszármaztak; de későbbi álmaimban mindig téresebbnek tetszett az
 89 19|            vállán valakinek, aki még mindig úgy tudott megcsókolni és
 90 19|          Magdi, nézd el! Ne bújj mán mindig a kucikba, mint egy beteg
 91 19|       felfújják rendesen! Hisz akkor mindig ribillió volna a világon,
 92 19|          révén tudtam akarni erősen, mindig. Igen, a feleségévé kell
 93 20|              ha elmaradt vacsorától, mindig udvariasan idejében megüzente
 94 21|           Inkább megátalkodottá tett mindig, és sohasem hitt rosszaságokat
 95 21|         Szinte látom, hogy ilyesmit, mindig ilyenfélét gondol. És én
 96 21|             bolond ahhoz. Kártyán is mindig veszít. Elég alávalók, hogy
 97 21|        visszatartom... igen, így még mindig tudok hatni rá. De több
 98 22|            hogy ne várjuk vacsorára, mindig cédulát írtam én is, és
 99 22|              gondjukat viseli, akire mindig számíthatnak. És az ilyen
100 22|          akaratlan kelepcében érezte mindig magát; látta, hogy bogozódnak
101 22|              perköltséget is, mikor (mindig a végső percben) a föld
102 22|             minden alap nélkül való. Mindig inferióris56 marad az asszonyi
103 22|              rajta; majd kuruzslásra mindig hajlamos, született javasasszonyösztönnel
104 23|     elidegenítenie tőlem, kit ő maga mindig gyűlölt. Én is úgy éreztem:
105 23|           gyermek helyes és valahogy mindig szándékoltan jókodó tevés-vevését,
106 23|              kérem, alássan, elsején mindig magamhó veszem az egész
107 23|           kis biztos jövedelme lett, mindig nekiestek a hitelezői.~Így
108 23|              igazi aranyszájú, ugye? Mindig neki gyónjék; én már csak
109 23|             Mióta felcseperedtem!...~mindig az asszonyt szerettem!~Mennyi
110 23|        eszembe „asszony, nő, nő”, én mindig, öntudatlanul is magát értettem
111 24|           lakik jól; odalent meg még mindig sokat törődnek a gyomorral.
112 24|              már fél esztendeje!” És mindig több-több. Te, a minap elébem
113 24|       humoros, kedves modoráért, még mindig jó és úri megjelenéséért,
114 24|        fejjel, a pipa nem ízlett már mindig, az ételben sem válogatott,
115 24|             szándékolt valamit velem mindig, csakhogy erre az ember
116 24|             is csak szó, de legalább mindig ugyanazt jelenti. És az
117 24|              a várost, mely lám, még mindig a régi, ideges, romantikás,
118 24|       távozást, egy harmincéves, még mindig szép, tiszta arcú és komoly