Fejezet

  1 2 |           veszekedtünk, hancúroztunk ott a két öcsémmel nagyon pici
  2 2 |          Oláh Gergő nevű haramia van ott, akit fel fognak akasztani.
  3 2 |           Egy borzasztót sikoltottam ott, és félig aléltan estem
  4 3 |        gyönyörű, viruló asszonyanyám ott ragyogtatja nagy, teli szépségét.
  5 3 |     türelmetlen szerelemmel?... Lám, ott a felnőttek külön, előttünk
  6 3 |              s a málnafagylalt, amit ott körülhordanak, és mi abból
  7 3 |               Mikor imádkoztam este, ott, ahol ezt mondjuk: „Ott
  8 3 |              ott, ahol ezt mondjuk: „Ott ül a mindenható Atyaúristen
  9 3 |            fogtak ma Kallós Janival, ott van a borító alatt a színben,
 10 3 |               hol őrzitek a kulcsát. Ott van a mama ócska zongoratokja,
 11 3 |       mondjam anyának, mit csináltok ott.~- Én nem pipáztam; nekem
 12 3 |           szívtok. Csak ne legyek én ott holnap, mindent megmondok!~-
 13 3 |               Zsuzsi! Hisz azok ölik ott egymást!~Az anyánk volt.
 14 3 |           támasztotta az ajtófélfát. Ott szótlanul állta az útját
 15 3 |              felneszelve, még mindig ott láttam derengeni a sötét
 16 3 |           kedved szerint, gondoltam. Ott volt először Bojér. Sokáig
 17 3 |              te szobádban, Klári!...~Ott maradt egy percig, és éreztem
 18 3 |              vagy újrakezdeni!~Anyám ott ült még egy ideig maga elé
 19 4 |              is tudott okait, melyek ott rejtőznek bizton e kiveszett
 20 4 |    csirkenyak!~- Az orrocskája tövén ott a Pórtelky-göb - tűnődött
 21 4 |     kőszobrát, ahogy pár éve üldögél ott ráccsal körülvetten a nagypiac
 22 5 |        aranyporos, hegyes topánok is ott voltak s a virágos hajékek.~
 23 5 |       varróleányunk, aki hetek során ott kattogtatta a gépét az üveges
 24 5 |        felejteni... De Vodicska Jenő ott volt. Emlékszem, fiskálisos
 25 5 |      kételkedni: elgondolkodni, hogy ott sok-sok más, éppen így kidíszített,
 26 5 |          halljam. - Miért nem maradt ott, ahol mindenki olyan tudományos,
 27 5 |             Gyönyörű felfordulás van ott, ahol asszony regnál! -
 28 5 |   galambtojást lopott a Vadas-erdőn. Ott volt a deres a piacon!...~
 29 6 |               Akkor nyáron is voltak ott mindig sokan, környékbeli
 30 6 |             háztól az országút felé, ott sétáltunk végig egyszer
 31 7 |             nem jött el. De Vodicska ott volt, és mellettem ült a
 32 7 |          egy-két katonatiszt is volt ott, de ma minden csendesebben
 33 7 |             húzni éjszakára.~A bálon ott volt az egész vidéki társaság
 34 7 |          kijáratig kísért bennünket, ott kezet csókolt, és hosszan
 35 8 |         vénember, de a mosolyában is ott volt a rejtett, csökönyös
 36 8 |              nekem, fiam, az a torta ott az asztal közepén mennyi
 37 9 |       nagynénjéhez.~- Tíz perc múlva ott leszek, véletlenül. Kell,
 38 9 |          magával.~Félóráig ülhettünk ott feszélyezetten, szórakozott
 39 9 |             ajtót.~Egy darabig ültem ott felocsúdva, reszketve és
 40 9 |             fiatalasszonyt mindenütt ott látnak.~Hallgattam valami
 41 9 |     zabikölyke egy szolgálótól, akit ott tartott. Az is elholt már,
 42 9 |           kivette a mesterségből, és ott tartja ingyenélőnek, hogy
 43 10|             utcába, és az irodája is ott volt; vásáros napok délelőttjein
 44 10|      jegyzője regényre? Hogy meg van ott írva! És látod, azóta se
 45 10|        haszna. Hiába! De azért jutna ott a birtokosoknak is bőven.
 46 11|         uradalomból küldték át, mert ott már felnőttek gyereksorból
 47 12|             elérhetném egyszer! Hogy ott lehetnék asszony! Az volna
 48 12|          annyiból öltözni, mindenütt ott lenni, Melanie-val kiállni
 49 13|            Már csak Hiripy bácsi ült ott nagyon komolyan és meredten,
 50 14|             a női érzésre szinte! Az ott fiatal Hiripy, a szolgabíró,
 51 14|        engedelmet kért Jenőtől, hogy ott maradhasson. Pedig Zimán
 52 14|             esztendő alatt? Mindenki ott volt a vidékiek közül, de
 53 14|          Hogy hátrafordultam, megint ott láttam a közelben Horváth
 54 14|           tudok a többiről.~Akkor... ott mindennek, mindennek vége
 55 15|              közömbös kapocs ez már. Ott voltam magamra hagyatottan,
 56 15|           nyúlt fel a homályos égre. Ott laknak, onnét terpeszkednek
 57 15|        kívánt: elmaradhatott, holtig ott lézenghetett egy-egy családban
 58 15|             kosztos diákot venni. Te ott lakhatnál a két udvari szobában.
 59 15|         csatját a csuklóm felett, és ott csókolta meg, aztán újra
 60 15|             választott már el tőlük! Ott feküdt nagyon halványan
 61 15|               Átkérette az ügyvédet, ott mondta meg világosan, amit
 62 15|         Horváth Dénes, aki kikísért, ott állt még a faoszlop mellett
 63 16|              válni. Igen, én hagytam ott; ne járhasson a világ szája!
 64 16|           ura. A targoncás hordár is ott állt mellette már. Átsegített,
 65 16|         akiknek éppígy elég volt az „ott voltam” illúziója, mikor
 66 16|           feleséged őnagyságának is. Ott lesztek, mi? Viszontlátásra!”...
 67 16|          este, hazamenve, váratlanul ott találtam a Hiripy nagybátyámat,
 68 17|        asszony mégiscsak kell, és az ott van közelében; alázatos,
 69 17|        csendes-vonakodón.~- Maga van ott, Tráján? - kérdezett ki
 70 17|            feljött már. A parasztfiú ott gunnyasztott a padkán súlyos,
 71 17|              A nyáron éjszakahosszat ott ácsingózott az ablakom alatt,
 72 18|             járt le mindenki, azután ott hűseltünk alkonyatig, pokrócokat
 73 18|            véreim közt, akik itt is, ott is, ha összejönnek, megtárgyalják
 74 18|             bementem Szinyérre, hogy ott töltsem ezt a szép őszi
 75 18|            röppent el ez az év! Csak ott van élet énnekem, hiába,
 76 18|          Zavarok voltak az életében. Ott a Délvidéken, ahol állomásozott,
 77 18|              vagyonos fiúnak hitette ott el magát!... Szerencsétlen
 78 19|          dolgairól legendák szálltak ott beljebb a megyében. Volt
 79 19|           megfogadta volt neki, hogy ott lesz a gyűrű örökre az ujján.~
 80 19|         kavargott a szél.~- Az... az ott?~- Szinyér ég! A város!~
 81 19|        gondolkoztam, hogy mim is van ott becses vagy veszteni való.
 82 19|          felé. Mindenük, mindenkijük ott van.~Végre, végre ott jön
 83 19|    mindenkijük ott van.~Végre, végre ott jön a kocsi értem.~- Siessen,
 84 19|          cédulaházat a piac közepén. Ott leszálltunk.~A messze, óriás
 85 19|           pávák rikoltoztak rémülten ott, és valami el nem felejthető
 86 19|          városa, a nádfedeles házak! Ott legelébb végigszaladt. Ott
 87 19|           Ott legelébb végigszaladt. Ott már minden üszök!~- A gazdák
 88 19|              Az vót a barom, aki nem ott kezdte, ha mán belefogott.
 89 19|  porkoláblakások égtek a kertben. És ott balra szaladt.~- A Zimán-ház
 90 19|            során ment végig. Jaj, az ott, borzasztó! Arra, nézze,
 91 19|            templom felőli oldala ép. Ott lakom én is. Elnézünk arra?~
 92 19|        Eszembe jutott hirtelen, hogy ott, a templom közelségében
 93 19|               magunkra hagyva ültünk ott. Lestünk étlen-szomjan az
 94 19|          volt az a sok lom, bár mind ott veszett volna már! Csudálatos
 95 20|      öregedtem volna-e meg szintúgy? Ott volnék, ahol vagyok! Most
 96 20|            Nyári, hosszú délutánokon ott ültem a tornácbéli nádszéken,
 97 20|              éven át megszokta, hogy ott maradjon veszteg, ahol éppen
 98 21| ügyetlenkedve a pipaasztalon.~- Jaj, ott lámpa se ég! Indulj hát,
 99 21|               csukassa be magát, van ott egynéhány atyafia...~- Pfuj.
100 21|               rang? Csakhogy itt is, ott is jól érezze magát; és
101 21|        telivér, gyönyörű gyermekeim.~Ott szuszognak bent édesen a
102 21|           meleg, jó szagú kis testük ott liheg az ernyős éjjeli lámpás
103 22|           ahogy ráesett. A két kicsi ott sírt, reszketett már fenn
104 22|          mentem a rácsos kapu előtt. Ott a Várkert alja; a vasrács
105 23|         ábrázolt felette; úgy feküdt ott hanyatt, összehullva, szelíden
106 23|       pipáját. - Már sokan elmentek. Ott már békében vannak! Hiába!...
107 23|             jött haza estére; megint ott maradt. „Vajon kinél potyázik;
108 23|         támaszkodva, az uram mellett ott állt Tabódy Endre...~Volt
109 23|          fenekén. Mire kijöttem, már ott ittak a friss őszies reggelben
110 24|              jobban, olcsóbban lehet ott fenn nevelni. Ágnest vonzhatta
111 24|           jótevőm lett védőasszonya, ott néha összegyűltek a város
112 24|      káprázatot. Rozverics járt-kelt ott; nyúlánk alakján, finom
113 24|            papot, és meggyónok. Mert ott már nincs mit okoskodni!...~