Fejezet

  1 1 |            magam is hiszem. Hallottam egyszer, hogyha az ember hegyes
  2 2 |            van a helyén), arra jártam egyszer, és benéztem a kerítésen.
  3 2 |             királyt, noha a titkunkat egyszer sem árultam el. Tudtam,
  4 2 |               kellett hogy megtegyem. Egyszer hallottuk, hogy egy Oláh
  5 2 |         elnyúlt árnyékok estek rájuk. Egyszer csak úgy tűnt fel, hogy
  6 2 |            paptanár jött át hetenként egyszer a piaristáktól - valami
  7 2 |               erről-arról; emlékszem, egyszer felakasztott egy spárgára
  8 2 |         nevelésünkkel is Sophie tánt; egyszer én nagyon összepajtáskodtam
  9 2 |              mentem a fiúkkal.~Később egyszer egy estére megint nagyon
 10 3 |            térdepelt kukoricán, mikor egyszer szurkot tapasztott a Marika
 11 3 |               felett; ahogy meglestem egyszer? És félrevonul-e vele mama
 12 3 |           Palival a méhesben, és hogy egyszer, mikor a tátott nyakú ujjas
 13 3 |                tette hozzá később még egyszer.~Nem kaptam verést...~És
 14 4 |               legérdekesebb -, ha itt egyszer színét hagyja minden, és
 15 4 |               nyughatatlanabb. Mintha egyszer, utolszor, bennem virágzott
 16 4 |              valami mulatásból jövet, egyszer csak beállított a Bankó
 17 4 |               kerítette tájon. Láttam egyszer esti félsötétben az anyám
 18 4 |              úgy, hirtelen szándékkal egyszer megint haza akarta kísérni. „
 19 4 |             fiú volnék jutott eszembe egyszer -, tán el, messzire mennék
 20 4 |              néha mégis. - Ha elvinne egyszer valaki engem! Férfi vinne!...
 21 4 |          által tudtam elképzelni. „Ha egyszer megpillantana valami igen
 22 5 |       malíciákat mondtak ellene, hogy egyszer megemberelte magát, és mulatni
 23 5 |              hercegnő küldte oda neki egyszer a hopmesterével, mert odakinn „
 24 5 |              Bárcsak már lefekhetném, egyszer jót alhatnám!” - gondoltam
 25 5 |            megint bukott háromból; és egyszer komolyan ijedt volt és szomorú
 26 5 |           volt: papnak menjen, legyen egyszer egy püspök, gazdag, tekintélyes,
 27 6 |          szótlan csárdásügetés közben egyszer csak a táncosra, jó ecsedies
 28 6 |              keservesen hívta a húgát egyszer a petrezselyemárulásból,
 29 6 |             válna, ha más foglalná el egyszer a helyem! Nekem már gyilkos
 30 6 |               kerti asztal, ha valaki egyszer vigyázva, gyengéden mosogatni
 31 6 |             felé, ott sétáltunk végig egyszer valamennyien gyönyörű, teljes
 32 6 |             az útnak sose lenne vége! Egyszer csak nem gondolkozna tovább
 33 7 |              Lehet, hogy így is volt. Egyszer hirtelen, máról holnapra
 34 7 |        látszott és hogy most először, egyszer viselték! „Ez már más, felettünk
 35 7 |              fejét. - Rosszul értett. Egyszer majd mégis be fogja látni,
 36 7 |               senki közülük. Pedig az egyszer grószi maga szólt Vodicskának,
 37 7 |               Mikor beléptünk, megint egyszer fellobbanó szívvel éreztem,
 38 7 |               a fiatalság, az öröm... Egyszer, most az egyszer még!~Szédülten
 39 7 |              öröm... Egyszer, most az egyszer még!~Szédülten a fáradtságtól
 40 7 |              el!” - Csak hát kisírtam egyszer magam.~- Mink máma tisztába
 41 8 |            botorkált a többiek előtt, egyszer csak Vodicskáék elé került,
 42 8 |              mi termésünk; de ezeribe egyszer! Jót akart! Majd kikoplalják
 43 9 |               gondoltam -, de most ez egyszer nem bánom, mindegy!”~Az
 44 9 |   megszorította a karom.~- Nézzen rám egyszer még!~Mikor felé fordultam,
 45 9 |         Voltál ma valahol? - kérdezte egyszer odavetőleg.~- Ilkánál! -
 46 9 |               isten állatja még az is egyszer... Péter mostohád! Be kellene
 47 9 |              jólesőn...~És így láttam egyszer, nagy sokára megint - hosszú,
 48 10|                Csakugyan, meg lehetne egyszer szabadulni ettől az uradalmi
 49 10|               tudod még! Mi volna, ha egyszer rájönnél, hogy titkos szövetkezés
 50 10|              elvesztette az óráit, és egyszer csak - ahogy jött - eltűnt
 51 10|               mókákat csinálni velem. Egyszer, hogy a fogam fájt, Debrecenből
 52 11|             istállómester mondta neki egyszer, hogy volna nála két csinos
 53 11|               rózsaszín barackfa állt egyszer magában és nagyon fiatalon.
 54 11|               én láttam és csak akkor egyszer úgy, ha visszamennék, nem
 55 11|    visszamennék, nem lelném meg újra. Egyszer Svájcban vagy hol, valami
 56 12|             aznap, és szinte jólesett egyszer így csendben lenni este,
 57 12|             német lexikont. Azt kérdi egyszer: „Apu, mi ez a kis golyó?” „
 58 12|              atyafiságot. Ha az ember egyszer benne van...~- Bizony, Jenő,
 59 12|        uracskám, ha én azt elérhetném egyszer! Hogy ott lehetnék asszony!
 60 12|             az én öregeimtől is kerül egyszer csinosan! Csak vagy két
 61 12|            lefelé, milyen gyorsan, ha egyszer elkezdődik! Csak legalább
 62 12|                majd tehetem még én is egyszer!” - gondoltam ilyenkor reménykedve,
 63 12|             takarításban kiborítottam egyszer mindenestül az uram irodabéli
 64 13|            megyei kormányzatban, ha ő egyszer végképp kikerül a gróf hatásköréből.
 65 13|         haladékot. Tudtam volna, csak egyszer mosolyogva nézni erre a
 66 13|               már a reggel, mikor még egyszer, holtfáradtan megálltam
 67 14|               tovább, vagy minden még egyszer: de akármi is, magától jöjjön
 68 14|            ketten rá, tán öreg fejjel egyszer, és megtudjuk, hogy mi volt.~-
 69 14|              intésre rázendítette még egyszer a királyfi nótáját: „Éjszaka
 70 14|         Jolsvayt a kastélyba kérették egyszer, talán tájékozódni az ügyekről,
 71 14|         bennmaradt, ugye? - kérdeztem egyszer váratlanul Horváthot.~-
 72 16|               első hónapjában felvitt egyszer szegény Jenő egy hétre színházlátni,
 73 16|           annak apám volt a gondnoka, egyszer illő tisztességgel beállított
 74 16|              ez a semleges szerep? Ha egyszer valahogyan... itt is fenn
 75 16|          bennem annyi idő után megint egyszer egy diadalmas este, egy
 76 16|               valahogy bántott ezzel. Egyszer, hogy Marika nem jöhetett,
 77 16|             az életemben. Gida mondta egyszer, hogy Losonczy megint beszélgetett
 78 17|          kevés híján alispánné lettem egyszer? Az már volt, nincs. Most
 79 17|          mozdult fel, hogy köszönjön.~Egyszer csak virágban állt, rózsaszínellett
 80 17|            Itt, itt akart megcsókolni egyszer Tabódy Endre régen; de rég!...
 81 18|   meg-megrettentem néha ilyeneken! És egyszer, augusztus végén volt már,
 82 18|      látogatásokra is, rokonokhoz; és egyszer csak nyájaskodva kezdték
 83 19|        gyűrűstül vethesse elébe; mert egyszer megfogadta volt neki, hogy
 84 19|              asszonynépek, tán kofák, egyszer letérdepeltek a porba a
 85 19|               Valahogy csak vége lesz egyszer.”~Szinte keserű, dacos örömem
 86 19|           csurgott éjszakán a víz, és egyszer befolyt az alacsony küszöb
 87 19| megkedveltetem magam az öreggel, hogy egyszer talán még osztoznia kell!...
 88 20|      szenvedéllyel. Csakhogy a sorsom egyszer előbbre fejlődött volt már;
 89 21|           nélkül odább állhatna innét egyszer. Sehol semmi biztonság!
 90 21|   szerencsétlen. Bárcsak eszébe jutna egyszer Jakobi doktort kifizetni,
 91 21|               meg tudott halni, mikor egyszer elvesztett egy játszmát
 92 22|          szinte magától adódott, hogy egyszer mégis jártam, kértem, korteskedtem
 93 22|          doktorok csak egy száz évben egyszer találják emberi szervezetben.
 94 22|             és farkasétvággyal evett. Egyszer az a hír jött, hogy valami
 95 22|        nevetve, csak már meglátogatna egyszer menyemasszony! Egy-két klárist,
 96 23|            Akkor, hogy serdültek, még egyszer össze kellett szednem minden
 97 23|    végigolvasott és végigélt azalatt.~Egyszer kinyújtotta viaszfehér kezét;
 98 23|               csend volt.~Aztán anyám egyszer felállt, hozzálépett, és
 99 23|               adhatott konyháravalót: egyszer csak nem jött haza estére;
100 23|             És egy ilyen nap reggelén egyszer csak cigánybandaszót hallok
101 23|                rezgő-meleg férfihang, egyszer csak a lelkembe hasított
102 23|         elmúlt érzéssel, amilyen csak egyszer volt mégis... Egy percre
103 23|          olyan nagy dolog, de valahol egyszer vagy többször mi nagyon
104 23|              jó ideje nem láttam már. Egyszer csak felálltam, odamentem
105 23|               ilyen képet... Tiralla!~Egyszer visszanéztem. Csakugyan
106 24|                                    24~Egyszer csak eltűnt mellőlünk minden,
107 24|               minden asszonynak kijut egyszer belőle; hát én bizony a
108 24|             lehet magyarázni. Hej, ha egyszer te is feljöhetnél, összeköltöznénk
109 24|            hát ezen múlik minden. Még egyszer a magamrahagyatottságot,
110 24|            Mégis jólesik, látod, hogy egyszer a templomból jövet mink
111 24|       megszorítottuk egymás kezét még egyszer... egy télies reggelen a