Fejezet

  1 1 |           világban, és hogy dől ki. Mikor aztán végigcsinálta az ember,
  2 2 |        Zimán nagymama. De azért még mikor mi játszódtunk benne, jó
  3 2 |          gyerekkori kertek. Tavaly, mikor végleg bontották azt az
  4 2 |   életünkben néha emlegettük. Most, mikor tudom a későbbi sorsukat,
  5 2 |         odalenn, és igazgatja, hogy mikor essék az eső vagy a hó -
  6 2 |            egy lélek se járt. Hanem mikor a sikátorba értünk, és nem
  7 3 |             is térdepelt kukoricán, mikor egyszer szurkot tapasztott
  8 3 |             Ne mafláskodj! Miért?~- Mikor imádkoztam este, ott, ahol
  9 3 |            korán felébredni reggel. Mikor Zsuzsi a cipőkért jön.~-
 10 3 |          méhesben, és hogy egyszer, mikor a tátott nyakú ujjas volt
 11 4 |           éllel nyújtva meg a szót, mikor a fiatal Vodicska szokás
 12 4 |            ilyen világszép asszony, mikor rántást kever a patyolat
 13 4 |        szája gőgös összerándulását, mikor a fiatal Telekdy karja alá
 14 4 |           ürügyén az egyetlen fiát, mikor elanyátlanodott. Ő tudta,
 15 5 |            mögött Telekdy anyámnak, mikor hazakísért. - Összefogódznak
 16 5 |            évvel ezelőtt, mindjárt, mikor anyám özvegyen maradt, feleségül
 17 6 |           az anyjuk Vodicska Jenőt, mikor bemutattuk; és elfordulva,
 18 6 |             egy kicsit? - kérdezte, mikor magunkra hagytak délután,
 19 6 |       lenézik és miatta engemet is.~Mikor aztán őszre hazakerültem,
 20 7 |         köztetek? - kérdezte anyám, mikor mindenki elment. - Megkért?~-
 21 7 |            hímzett sárga brokátban. Mikor beléptünk, megint egyszer
 22 7 |        táncolni nagy kegyesen. Csak mikor a szupécsárdás véget ért,
 23 7 |         súgta fülembe a vacsoránál, mikor az első pezsgőket kitöltötték,
 24 8 |           volt így az életünk: mint mikor valami készen van már, megvan,
 25 8 |           asszonyok. Délutánonként, mikor ő meglátogatott, már én
 26 8 |      beszélni, ilyen utálatosan! És mikor jól tudom, hogy úgyis mindenképp
 27 9 |           ahogy egymás felé loptuk, mikor senki nem figyelt ránk -
 28 9 |          akartam, hogy Endre lássa, mikor megcsókol.~Percek múlva
 29 9 |             Nézzen rám egyszer még!~Mikor felé fordultam, a szájamra
 30 9 |          kérdezte nagyanyám később, mikor közénk jött.~- Jól!~- Mikor
 31 9 |         mikor közénk jött.~- Jól!~- Mikor mentek Telegdre, anyádékhoz?~-
 32 9 |       milyen tyúk, milyen kakastól, mikor tojta; hogy hát olyat tenyésszen.
 33 10|          okos, kultúrás szándékait, mikor vesztit érzi!~- Nézd, Péterkém -
 34 10|               Tudod - mondtam neki, mikor Péter elment -, az ő parasztjaira,
 35 10|             hiszem, hasonlított rá. Mikor játszott Pityuval, járókán
 36 11|              szaladozzon, lihegjen, mikor nem kénytelen vele; és mint
 37 11|            szépséget.~- Ó, istenem, mikor az ember úgy jár, impresszárió
 38 11|             hemperegtek az örömtől, mikor ügyetlenkedtem, és elnyerték
 39 12|          dörmögte előbb az uram, de mikor meglátta, felderült, és
 40 12|      Sokszor jött korábban is este, mikor még nem volt otthon Jenő;
 41 12|         megyeház csűrnyi termeiben, mikor az összes hajdúk leányait,
 42 12|               gondoltam egy percig, mikor később megint csak behúzódott
 43 13|             már Pityut is kiküldte, mikor az irodába kéredzkedett.
 44 13|           mutattak be a megyebálon, mikor én férjhez mentem; akkor
 45 13|       benéztem egy percre az ajtón, mikor feketekávés tálcát vitt
 46 13|          tagja mellett aratás után, mikor keresztben állt az élet.
 47 13|              Szürkült már a reggel, mikor még egyszer, holtfáradtan
 48 13|       csinált nekem a Mitru hentes! Mikor szél van, akkor ez felmegy
 49 14|           és olyanforma várás, mint mikor valami megbicsaklik, és
 50 14|          vissza Galgóczy a kapuból, mikor elindultak.~Gonddal, kedvvel
 51 14|            örültem, hogy jól eszik. Mikor elszedték a tányért, felállt,
 52 14|              hogy a kályhába tegye. Mikor az előszobába ért vele,
 53 15|          akkor lépett sorsa útjára, mikor engem feleségül választott,
 54 15|         mint azon a végzetes napon, mikor órákig pihent meghitten
 55 15|      mentekezés a halottal szemben, mikor így, igaz lélekkel, önvád
 56 15|       apósom náluk volt megszállva, mikor a temetésen itt járt, és
 57 15|         tört ki belőlem aznap este, mikor a Horváth Dénes oldalán
 58 15|             nekem Telekdy Péter?... Mikor mind együtt voltunk, magához
 59 15|          szisszenés se hallatszott, mikor a párnára visszaejtette
 60 16|      gondolat: „Az apánk ivott már, mikor a két öcsém gyorsan, egymás
 61 16|           hallott esetre gondoltam, mikor Lipi zsidó, aki valami csődtömeggel
 62 16|            Nevetett, hogy bámultam, mikor jó, hátratartó páncélmíderbe
 63 16|              ott voltam” illúziója, mikor mi fesztelenül mulattunk
 64 16|          szerelem! Talán igaza van, mikor a végzetet emlegeti. Ennek
 65 16|           pedig sietett hírül adni. Mikor a gyerekek elköszöntek,
 66 16|        hazahoztam. Felségesen állt.~Mikor a százszoros lámpafényt
 67 16| biztonságommal nyújtottam kezet. Ó, mikor tudtam, hogy tetszem egy
 68 16|      beszéltünk akkor egész este!~- Mikor jönnek Kuglerhez? Hol láthatom?
 69 17|          egykedvű derűvel fogadták, mikor egy ebédnél megmondtam,
 70 17|         tavasz!~A cselédház megett, mikor elmentem, két vaskos árnyék
 71 18|     gondoltam igazi, hálás örömmel, mikor Hiripy bátyám megmutatta
 72 19|             észbe kapva az emberek, mikor egy időben sűrűn kezdett
 73 19|          csak főzök, főzök valamit, mikor zubog, itt terem az, akit
 74 19|               még három esztendeje, mikor hírét se vették szegények,
 75 19|       keserűség, hallani kéne csak, mikor beboroznak egy kicsit, hogy
 76 19|         kannát fogott, és öntözött, mikor mindenki elvesztette a fejét.
 77 20|            nekem nem volt más utam. Mikor már nagyon körülem csavarodtak
 78 20|        körülem csavarodtak a bajok, mikor a világ megvetett igaztalanul,
 79 21|             bennem a fojtott harag, mikor elnéztem, hogy forgatja
 80 21|        ilyen koldus, tehetetlennek; mikor tudják, hogy a szegény családja
 81 21|             szegényeket! De bezzeg, mikor Marcsinak sarlachja volt,
 82 21|           bámulni a rácskerítéshez, mikor mezítláb sétál a tízlépésnyi
 83 21|           ezt kérdezte az imént is. Mikor útban voltak is, úgy bánt
 84 21|        ember, aki meg tudott halni, mikor egyszer elvesztett egy játszmát
 85 22|           te holnap!” - Hajnaltájt, mikor ittasan hazajött, emiatt
 86 22|             kis tündérjének mondta, mikor apró, ügyes kezével vetkőzni
 87 22|      fizettünk még perköltséget is, mikor (mindig a végső percben)
 88 22|           elveszik ingét, kabátját, mikor fizetni nem tud már, és
 89 23|      anyósom halálakor (átutazóban, mikor operálni vitték Pestre),
 90 23|             fellélegzettem, szinte, mikor megint egyedül maradtam,
 91 23|           évvel ezelőtt jártam itt, mikor szegény Jenő kénytelen-kelletlen
 92 23|         Magda! Lássa, sokszor volt, mikor nem is gondoltam rá, hogy
 93 23|      édesanyja megátkozta Telegdet, mikor kimentek belőle, megátkozta,
 94 23|              valaha játszottam ezt. Mikor is?... Ó, emlékszem, Horváth
 95 23|           hozta nekem azt a kottát, mikor eleinte járni kezdett a
 96 24|            itt megfigyelni! Hát még mikor az ember otthoni ismerőst
 97 24|            az élet nem jelentős, és mikor azt hisszük, hogy minden
 98 24|   elrontotta magát a sokféle jóval, mikor még mi nem is ösmertük.
 99 24|     okoskodni!...~Szegény Dénes!... Mikor Képíró Zsuzsival, ki önként
100 24|          tudakozódtak a betegről... Mikor tizenegy tájban behívott