Fejezet

 1 1 |              életet most élő emberek milyen gyerekesen kíváncsiak rá,
 2 1 |              mire neveli a gyereket, milyen helyért verekszik a világban,
 3 3 |           tűzhely, szabad kéménnyel. Milyen világosan emlékszem a mi
 4 3 |      fordulnak minden mozdulatukkal. Milyen kedves ő mindegyikhez erőlködés
 5 3 |             a titkos szobátok van.~- Milyen szobánk?~- Ne tedd magad,
 6 4 |          napok, jeltelen órák nyoma! Milyen jó volna mindent visszakeresni;
 7 4 |              ilyesmik kitalálásának. Milyen messze, idegen célok és
 8 4 |            és malackodó érdeklődései milyen hirtelen tűnnek el a szűziség
 9 5 |          üveges szaletli18 sarkában. Milyen áldott jó, szegény kis lélek
10 5 |           Csak most gondolok vissza, milyen nehéz dolog hallgatagon
11 5 |       vonalban folyatni magunk után. Milyen könnyen válhattak komikussá
12 5 |           kirí ebből a környezetből, milyen kellemetlen mégis ez a vegyesség
13 5 |               és mulatni próbált, de milyen rosszul állt neki, és hogy
14 6 |           Nie te, megvierradt!” - és milyen keservesen hívta a húgát
15 6 |      kacagással utánozta Klári mama, milyen kihúzott pulykanyakkal,
16 6 |            elfogadott kérőm legyen. „Milyen butaság gondoltam néha elámultan -,
17 7 |             megtartani. Ez a két szó milyen gyakori volt hajdan az asszonyok
18 7 |              özvegyként kapott része milyen kevésre zsugorodott. És
19 7 |             lehetne nevet adni neki. Milyen jó vagyok én most, milyen
20 7 |            Milyen jó vagyok én most, milyen igaz, komoly és becses;
21 7 |              legyen, no!~Igen, igen! Milyen okosan beszélt most. És
22 8 |             szemközti sváb udvarban. Milyen egyforma minden, ma, tegnap,
23 8 |             nem lehet.~- Látod, apa, milyen helyre kis menyecskénk van,
24 8 |          helyre kis menyecskénk van, milyen dolgos, rendes! - mondogatta
25 8 |       engesztelhetetlen rókafejével! Milyen kicsinyes hiúságból eredt
26 8 |              De hogy eltanulta, lám, milyen ízléssel tudja! Egymásra
27 9 |              ember. Fájás kell néha!~Milyen furcsa, szégyellős dolog
28 9 |              a kesztyű fölött. „Jaj, milyen messze vagyok otthonról!” -
29 9 |            most -, és nem is kérdve. Milyen gyarló a férfi ebben; kötött,
30 9 |          bajokról, gyerekről. István milyen ideges, ha a piciny sír
31 9 |           meg száraz meg fene tudná, milyen lakás kell. Minden béresfamíliának
32 9 |             nyomtatva mindenre, hogy milyen tyúk, milyen kakastól, mikor
33 9 |          mindenre, hogy milyen tyúk, milyen kakastól, mikor tojta; hogy
34 9 |          miért nem szóltál mindjárt. Milyen félreértés lehetett volna,
35 10|             gondoltam magamban -, de milyen jó, kedves és tiszta!” Őiránta
36 11| birtokeligazítás volt akkori időben, milyen aratása a fiskálismesterségnek!
37 11|        istenem? Igaz, hogy gyönyörű! Milyen szép mustrájú ez a fal,
38 11|            titkos örömmel gondoltam: milyen szép lesz, ha majd kikocsizom
39 12|         egymás kezét. Hallgattunk.~- Milyen ritkán is vagyunk így hármasban
40 12|              a kicsink felé.~- Nézd, milyen szép így fehér ingben! Ez
41 12|             Hogy megy minden lefelé, milyen gyorsan, ha egyszer elkezdődik!
42 12|            örömtől. Lesz-e az vajon?~Milyen érthetetlen, zavaró, felemás
43 12|            támad bennem erre!... Ej, milyen ostobaság...~Akkor tavasszal -
44 12|           úgy tegyen legalább!...”~- Milyen erős ez a nagy málnaszag
45 13|             csudálva és elismerőn -, milyen ügyesen tereli át Jenő a
46 13|          szál búzát, hogy meglássam, milyen volt arra a termés. Ennyi
47 13|            világosan ez a gondolat: „Milyen idegen ezek közt, mennyire
48 14|           kényes, cicomás jószágok - milyen szép, milyen szép -, emberhez
49 14|              jószágok - milyen szép, milyen szép -, emberhez való, pompázatos,
50 14|            is kikezdhet büntetlenül. Milyen ijedelmesen szép így cigánynak,
51 14|           Már minden megvan.~- Pedig milyen szép lett volna mégis!~-
52 14|              fanyar elkedvetlenedés. Milyen százfelé bogozódnak is az
53 15|        látszott meg legelőször, hogy milyen szétzüllött, gyenge és közömbös
54 15|              lelkibetegen. Csaba meg milyen könnyed, úrfi egyszerűséggel,
55 15|           heves hálát és bizalmat. - Milyen jó, hogy egy ilyen emberem
56 15|          lelke így itt hagyni mégis? Milyen sorsra juttatta őt és engem?
57 15|           mennyiből lehet megélni és milyen módon megszerezni. Minálunk
58 15|    részletkérdésekbe bocsátkozni. De milyen jó hozzám, mennyire velem
59 15|          öregségükben a koldulástól. Milyen okos, mennyire éleslátó
60 15|          édesen illatoztak e nyáron. Milyen szörnyű régen!... Akkor
61 16|        szorongatta a torkom a sírás, milyen jólesett volna odabújni,
62 16|         kezdett. Nagyot néztem, hogy milyen szépen ki tudta pimpózni
63 16|            világ fényét, nyüzsgését. Milyen frissen láttam, milyen jól
64 16|               Milyen frissen láttam, milyen jól megfigyeltem mindent;
65 16|   provinciális elsőség e biztossága; milyen nagyon senki itt, aki csak
66 16|        kicsinyes, irodai pletykákat. Milyen igazi kis beamter46 lett
67 16|              a hamis prémű palástot. Milyen betanultnak, automatásnak
68 16|              arcba a rivalda lámpái! Milyen lennék, milyen pompásan
69 16|       rivalda lámpái! Milyen lennék, milyen pompásan áll nekem ez a
70 16|              hogy a kicsi kis pénzem milyen sebesen olvad, és kétségbeesni
71 16|           játékról volt szó, de így! Milyen ocsmány minden dolognak
72 17|             Piroska néném szegényke, milyen csigázott, lehervadt és
73 17|        tartozna vele.~Most tűnt fel, milyen nehézkes, paraszti néha
74 18|         legények, tisztek, városiak. Milyen másféle volt már ez a generáció,
75 18|           elértő és folytató levél. „Milyen rég nem voltam a városomban,
76 19|              Mennyi csillag van már, milyen tiszta az ég! Gyere csak,
77 20|           napok számlálatlan serege! Milyen keveset jelent így a távolság
78 21|            csak az oka, hogy lettek. Milyen más volt a szegény első
79 21|           mai napig is sikerül neki. Milyen ember!~És én mégis ezt szerettem.
80 22|      kerültem a kettőnk viszonyában. Milyen képtelenség is volt! Egy
81 22|               De kényes!... Héj-haj, milyen fentről beszél! Csak azt
82 22|         lefeküdne szegény magától...~Milyen csodálatosan okosak, jók,
83 22|           nyilván eszébe sem jutott, milyen más volt a hitvallása ebben
84 23|           mint az Ágnes néni lányai. Milyen más hangja van, és mennyi
85 23|             kicsikék még. Emlékszem, milyen keresve, várva néztem eltávozott,
86 23|        szerény és mégis önérzetes-e? Milyen nagy dolog volt, hányszor
87 23|             bemutató vizitre hozott. Milyen nehéz ez - kérni, panaszkodni,
88 23|            panaszkodni, alázkodni -, milyen keserű pohár! Az uradalmiak
89 23|            érdes tenyerembe tette.~- Milyen rég nem láttam! Hogy van?
90 23|            néztem a rácson kívülről. Milyen szelídek, gyengéd, harmatos
91 23|             arcán, mennyi barázda... milyen borostás, tüskés az álla...
92 23|           terülj, asztalom” van itt, milyen kedves, otthonos háztájék!...
93 23|          elszokott, durva ujjaimmal. Milyen nehezen ment! Évek óta nem
94 24|             is, lám az öreg fejével, milyen vígan beletalálja magát.~
95 24|           kétszer se látod ugyanazt. Milyen érdekes kis regényeket lehet
96 24|               megkönnyebbülés, béke! Milyen okosan, finoman, komolyan
97 24|        molyette muffból. - Ó, Magdi, milyen régen láttalak... te, te
98 24|              valami benne, ki tudja, milyen rég... születésünk óta haldoklunk